| Kászim Szulejmáni iráni tábornok drónnal való kivégzése egy meglehetÅ'sen komplex történelmi folyamat drámai eseménye. Könnyen lehet, hogy az Amerikai Birodalom hanyatlásának és összeomlásának fontos dátumaként fogja majd egyszer kezelni a világ, de addig még történik egy és más. “Egyre nyilvánvalóbbá válik a lassan egy évszázada globális birodalomként üzemelÅ' Amerikai Egyesült Ãllamok hanyatlása†â€" Ãrja cikkében Bogár László közgazdász professzor. Neki tett föl kérdéseket a Présház. â€" Professzor úr, az USA-elnököt egy bÅ'dületesen infantilis döntésbe vitte bele kamarillája. MártÃrt, azaz legyÅ'zhetetlen ellenfelet alakÃtott ki, miként annak idején a mi Zsigmond királyunk, aki német-római császárként megégette Husz Jánost â€" Ãgy a huszita vallás az óta is létezik. A história egyszerű, érthetÅ' tanulságait miért felejthetik el magasra kapaszkodott, tehát jó szellemi képességű dilettánsok? â€" Kászim Szulejmáni iráni tábornok drónnal való kivégzése, mert errÅ'l van szó, egy meglehetÅ'sen komplex történelmi folyamat drámai eseménye. Könnyen lehet, hogy az Amerikai Birodalom hanyatlásának és összeomlásának fontos dátumaként fogja majd egyszer kezelni a világ, de addig még történik egy és más. Hogy pontosan mi fog történni, azt ma még nyilvánvaló módon senki sem tudja, de mivel az a konfliktus-rendszer, amelynek ez az esemény is része, a világ egészének jövÅ'jét meghatározza majd, Ãgy minden lokalitásnak, mint amilyen a magyar társadalom is, minél pontosabb képet kell alkotni a történésekrÅ'l. Ebben a Boszporusztól Indiáig és Egyiptomtól, vagy Iraktól a Kaukázusig tartó térségben az elmúlt közel ötezer év során nagy kultúrák egész sora emelkedett fel, majd hanyatlott alá, és mind a három nagy monoteista vallás (zsidó, keresztény, iszlám) e térségbÅ'l ered. E nagy kultúrák közötti együttműködés és a tektonikai összecsapások nemcsak a térség, de az egész világ sorsát befolyásolták. A nyugatias modernitás létszervezÅ'dési módja, ami a XIX. század óta kapitalizmusnak nevezi önmagát, a világhódÃtó útja során mindig különös figyelmet szentelt ennek a térségnek. Bár az elsÅ' három nagy nyugati nemzetállam, amelyek egy-egy évszázadra világbirodalommá is váltak, tehát Portugália, Spanyolország és Hollandia még inkább az Új Világ, és az Indiától keletre fekvÅ' térségek stratégiai pontjait igyekeztek elfoglalni, de az Å'ket követÅ' Franciaország és Nagy Britannia, illetve Oroszország számára már döntÅ' fontosságú volt e térség feletti uralom biztosÃtása. Az Oszmán Birodalom fél évezreden át volt meghatározója a térség folyamatainak, Ãgy a XIX. század során elsÅ'sorban az Å' küzdelmük, és konfliktusaik határozták meg a régió folyamatait. Azt azért érdemes hozzátenni mindehhez, hogy az Oszmán Birodalom kereskedelmét, pénzügyeit és a korabeli „médiáját†ugyanaz a világerÅ' uralta, amely a modern Nyugatot is konstruálta. Amikor tehát a történelmi Magyarország „két pogány közt†küzdött egy hazáért, ugyanannak a világerÅ'nek a két satupofája közé szorulva szenvedte el történetének legsúlyosabb csapásait. A XX. század minden addiginál drámaibb átrendezÅ'déseket hozott a térség számára. A világot ténylegesen irányÃtó „láthatatlan†globális szuperstruktúra az „elsÅ' világháború†fedÅ'nevű projektje során megsemmisÃti a még megmaradt négy szakrális birodalom-maradványt, a két német dominanciájú birodalmat (Német és Habsburg) az Orosz Birodalmat és az Oszmán Birodalmat. Ennek nyomán most már teljes mértékben a Brit Birodalom stratégiai érdekei határozták meg a térséget, ám ez már a Brit Birodalom összeomlásának utolsó fázisa, és ettÅ'l kezdve a feljövÅ'ben lévÅ' Amerikai Birodalom válik uralkodóvá e térségben is. 
New York City â€" pixabay A XX. század másik nagy átalakulási folyamata technológiai rendszerekben megy végbe, a motorizáció és annak „vivÅ'-anyagaâ€, a kÅ'olaj meghatározó jelentÅ'ségűvé válik. És mivel kiderül, ez a térség szinte kÅ'olaj-tengeren úszik, az új világbirodalmi korszak már ennek hatalomgazdaságára épül. Az utóbbi évtizedek során olyan ütközési zóna alakult ki, ahol az Amerikai Birodalom, a Szovjet Birodalom, majd az utód Oroszország, az Európa Unió mint a Németország uralta Európa birodalmi kÃsérlete, a világbirodalmi aspirációit egyre inkább érvényesÃteni akaró KÃna, és persze a már emlÃtett globális szuperstruktúra küzd a térség feletti fÅ'hatalomért. Mindezt tovább bonyolÃtja az iszlám, és az iszlámon mint világhatalmi komplexumon belüli súrlódás a sÃita és szunnita iszlám között, valamint az a tény, hogy az arab dominancia mellett jelen van a türk és a perzsa kulturális talapzat is. Talán mindebbÅ'l kiderül, hogy ez egy elképzelhetetlen sűrűsödési pontja mindannak, amit világhatalmi rendszerként értelmezhetünk. Végül, de nem utolsó sorban emlÃtenünk kell azt az összefüggést is, amely kényessége miatt igen nehezen elbeszélhetÅ', mégis kÃsérletet kell tennünk rá, mert e dimenzió nélkül értelmezhetetlenek a térségen belüli konfliktusok. Ahogy Amerika is kettÅ's szerkezetű, egy nemzetállam és egy birodalom együttműködésének és konfliktusának bonyolult rendszere, úgy a zsidó nemzetállam, Izrael is hasonló szerkezetű, e komplexumnak is van világbirodalmi dimenziója. És akárcsak Amerika esetében, itt is a nemzetállami és globális birodalmi szint állandó együttműködése és konfliktusa rajzolja ki a rendszer alapmintázatát. Szulejmáni tábornok kivégzése ennek a szinte már-már felfoghatatlanul bonyolult világhatalmi erÅ'térnek egy igen fontos mozzanata. A „művelet†brutalitása, amely önállóan is üzenetértékű, önmagáért beszél. MeglepÅ', és elÃtélendÅ' azonban csak azok számára lehet, akik komolyan gondolják, hogy létezik (hogy egyáltalán létezhet) olyan, hogy demokrácia, és akik erre az alaptalan feltevésre épÃtve még azt is hajlamosak elhinni, amit az Amerikai Birodalom véleményhatalmi rendszere önmagáról állÃt, vagyis hogy Amerika demokrácia, és történelmi küldetésének éppen a demokrácia világszerte történÅ' meghonosÃtását tartja. Ezek azonban, bár jó szándékú, ám gyermeteg feltételezések, amelyeknek semmilyen alapja nincs. A demokrácia már Platon számára is egy degenaratÃv szervezÅ'dési módként tételezÅ'dött, amely kizárólag arra szolgált az ókori görög civilizációban is, hogy elfedje azt a rejtett és brutális diktatúrát, amely meghatározta a poliszok működését. Ez ma is Ãgy van, ami demokráciának álcázza magát, az nem a többség uralma, mint az elnevezése (demokrácia = népuralom) sugallja, hanem egy azonosÃthatatlan szervezett kisebbség uralma a szervezetlen többség felett. Amit demokratikus vetélkedésnek és demokratikus eljárásmódoknak látunk többnyire kizárólag a választások során, az nem más, mint a szervezett kisebbségként a szervezetlen többség feletti uralmat átvenni és gyakorolni kÃvánó elit-csoportok küzdelme azért, hogy az adott lokalitásban Å'k gyakorolhassák a kollaboráns helytartók funkcióit a globális birodalmi szuperstruktúra megbÃzásából. Ebben az elképesztÅ'en bonyolult globális hatalmi erÅ'térben a térség minden állama, népcsoportja, vallási kulturális identitásra épülÅ' emberi közössége megpróbál olyan pozÃciót felvenni, és ha felvette, akkor megtartani, amely a legkisebb kockázattal és „költséggel†teszi lehetÅ'vé működését. Törökország, SzÃria és Irán hagyományinál fogva és kulturális identitásából adódóan nem nagyon tud belehelyezkedni abba a globálisan meghatározó erÅ'térbe, amelyet az Amerikai Birodalom, Izrael (a lokális és globális Izrael), valamint a térséget meghatározó iszlám-arab olajhatalom, Szaúd Arábia stratégiai szövetsége alkot. MindebbÅ'l az is következik, hogy e három ország kénytelen az Oroszország, KÃna és részben az Európai Unió által kifeszÃtett hatalmi hálózat felé orientálódni. Mindezen belül a legkényesebb kérdést most az jelenti, hogy Irán eltökélt szándéka, hogy elrettentésképpen saját atomfegyvert fejlesszen ki, ami, ha persze csak szimbolikusan, hiszen e fegyvereknek a térség hétköznapi konfliktusaiban történÅ' felhasználásának valószÃnűsége igen csekély, de mégis csak drámai módon felborÃtaná a térség amúgy is ingatag egyensúlyát. Az imént emlÃtett másik „triumvirátus†mindennek alapján most látta elérkezettnek az idÅ't arra, hogy brutálisan jelezze, a szó szoros értelmében bármilyen eszközt hajlandó felhasználni Irán atomhatalommá válásának megakadályozására. Most még senki nem is sejtheti, hogy mindez milyen közvetlen és hosszú távú stratégia következményekkel jár majd, de az biztos, hogy a háború negatÃv végösszegű játszma, ahol végül is mindenki veszÃt, és azért bizonyulhat csapdának, mert kialakulhat egy végzetesen veszélyes optikai csalódás. Ennek lényege, hogy a felek gondolhatják úgyis, hogy ha én többet tudok ártani a másiknak, mint Å' nekem, akkor ez nekem nyereség, holott valójában csak kisebb veszteségrÅ'l van szó. Ami pedig a mártÃr „elÅ'állÃtását†illeti, ez egy valóban létezÅ' összefüggés, amely máris nyilvánvalóvá tette roppant erejét. A mártÃr szimbolikus hatalma már számos alkalommal meg is mutatta a történelem során, milyen felfoghatatlan azonosság-képzÅ' erÅ' tud lenni. Igen, valóban elképzelhetÅ', hogy ez a lépés végzetesnek bizonyul az Amerikai Birodalom illetve az USA, Izrael, Szaúd Arábia hármas-szövetség számára. Az iráni válaszcsapás „visszafogottsága†azonban egyelÅ're arra utal, hogy mindkét oldal hajlandó és talán képes is visszakorrigálni, és a háború negatÃv végösszegű tragikus folyamatát, e folyamat eszkalációját meg tudják akadályozni. Erre utal az is, hogy a kÅ'olajárak az akció hÃrére négy százalékkal nÅ'ttek, ám azóta öt százalékkal csökkentek, vagyis a globális hatalomgazdasági szereplÅ'k inkább az egyezkedésben, a háború elkerülésében bÃznak â€" Az amerikai birodalom a legfÅ'bb riválisának KÃnát, illetve egy Európaâ€"Oroszországâ€"KÃna eurázsiai együttműködési rendszerre épülÅ' „globális nagykoalÃciót†tekinti. A mi országunk, amelyet IV. Béla “natio contradictionis†néven, azaz az ellenállás nemzetként jellemzett, hogyan erÅ'södhet meg ebben a forgatagban? â€" A IV. Béla által „natio contradictionis†néven megfogalmazott összefüggés arra utal, hogy a magyarok szabad és bátor népe minden olyan hatásnak ellenáll, amely eredeti önazonosságát veszélyezteti. Hogy ezt az önazonosságát, amire szabadsága és bátorsága is épül, minden eszközzel és minden áron megvédi. Ez minden idÅ'kben élet-halál kérdése volt, de az is igaz, hogy a Szent Istvántól Hunyadiakig tartó fél évezred során is élet-halál harcot kellett folytatnunk ennek az önazonosságnak a megvédéséért. A Hunyadiak óta eltelt újabb fél évezred során ez az önazonosságunkat minden áron megvédeni kész határozottság meggyengült. Az idén Trianon századik évfordulójára emlékezünk, hat év múlva pedig Mohács ötszázadik évfordulójára. A méltó megemlékezés alapvetÅ' feltétele az, hogy tudatosÃtsuk önmagunkban, ezek az évfordulók ugyan statikus „dátumokâ€, de mindkét esetben folyamatokról van szó, Mohács és Trianon folyamatosan „zajlikâ€, sajnos ma is. E két történelmi tragédia-nyaláb csak azért következhetett be, és fejtheti ki mindmáig pusztÃtó hatásait, mert meggyengültek a történelmi önazonosságunkat megvédeni képes energiáink. Annak érdekében, hogy mindenképpen elkerülhetÅ'vé váljék egy harmadik, minden bizonnyal végzetes történelmi tragédia, igen alapos tudással és az ebbÅ'l adódó teendÅ'khöz szükséges bátorsággal kell rendelkeznünk a XXI. század ma még szinte elképzelhetetlenül bonyolult és veszélyes lét-örvényei közepette. Bár hazánk a mostani beszélgetésünk tárgyát képezÅ' térségtÅ'l távolabb fekszik, de a globális világban minden hatás szinte azonnal jelentkezik minden lokalitásban is, Ãgy igen jól átgondolt stratégiai döntéseket kell hoznunk, úgy, hogy közben állandóan készen álljunk az esetleges gyors korrekciókra is. A közép-európai térségben szintén jelen vannak az imént emlÃtett birodalmak, tehát nekünk is ugyanaz a feladatunk. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a mindenkori pozÃciónk a lehetÅ' legkevesebb kockázattal tegye elérhetÅ'vé a nemzet számára szükséges alapvetÅ' javak elÅ'teremtését. Kiindulni csak abból tudunk, ami van, de hogy „mi vanâ€, vagyis, hogy mi is a „valóság†ebben a kaotikusan kavargó-örvénylÅ' világban, azt nagyon nehéz pontosan azonosÃtani. Mint ahogy sajnos azt sem könnyű, hogy „mi a magyar ma?â€, vagyis hogy megvédendÅ' önazonosságunk ma mi is valójában. Márpedig itt nem tévedhetünk, nagyon finom felbontású kép kell a világról, hisz ahhoz kell alkalmazkodni, és nagyon finom felbontású kép kell a magyar identitásról, hisz ennek alapvetÅ' érték-pilléreit kell megvédenünk e kavargó világban. Az errÅ'l a döntÅ' fontosságú lét-feladatról szóló belsÅ' diskurzus ma nem túl sok jót Ãgér, a nemzet lelkiállapota végzetesen megosztottnak látszik. Márpedig az átgondolt és összehangolt nemzet-stratégiai cselekvés lehet az egyetlen biztosÃték arra, hogy nem következik be újabb nemzeti tragédia. A megosztottság, és e megosztottságból eredÅ' vita, mint mindig, a nemzeti identitás, illetve az ebbÅ'l adódó cselekvési stratégia körül zajlik, vagyis hogy „kik vagyunk, és mit akarunk†ebben a kavargó világban. Erre ma nagyon nehéz mindenki számára teljesen elfogadható közös választ adni, márpedig a legfontosabb, ahogy mondani szokás, „nemzeti sors-kérdéseket†illetÅ'en mégis csak ezt kell tennünk. Tovább nehezÃti e nemzeti konszenzus-minimumnak a létrehozását az is, hogy e megosztottság egész Európára, sÅ't a világ egészére is igaz. A feladat tehát rendkÃvül nehéz, de azért nem egészen reménytelen. Ennek egyik szép és megbecsülendÅ' példája a Visegrádi négyek együttműködése, és az, hogy nemcsak a V4-ben részvevÅ' Csehországgal és Szlovákiával jó a viszonyunk, hanem Szerbiával, Horvátországgal, Szlovéniával is. 
A V4-ek â€" dw.com Újra tudtuk formálni a stratégiai partnerséget Oroszországgal, és Törökországgal is, a nagy távolság és kulturális különbségek ellenére nagyon Ãgéretes a KÃnával való együttműködésünk is. Mindez azért döntÅ' fontosságú, mert a XXI. század minden bizonnyal legdrámaibb eseménye az a birodalom-váltás lesz, amelynek során az Amerikai Birodalmat „valaki vagy valami†le fogja váltani. Vagy egy újabb birodalom jön tehát, vagy egy új világrend, esetleg mindkettÅ'. És nagyon nem mindegy, hogy a mindkét esetben teljesen megváltozó új egyezségrendszerben milyen pozÃciót tudunk majd elfoglalni, vagy ha hosszan tartó globális káosz jön, akkor miként tudunk okos kármentést véghezvinni. â€" Mint Ön jelzi: akármilyen bizakodóan is Ãtéljük meg a kÃnai horoszkóp holdújévben kezdÅ'dÅ' Patkány év esélyeit a tartós és biztonságos jólét és gyarapodás megteremtésére 2020 folyamán, nem árt, ha felkészülünk e „projekt†esetleges bukására is. E fölkészülésért mi mindent tehet a magyar civil, a valódi, tehát nem külföldrÅ'l pénzzel kitömött civiltársadalom? â€" A kÃnai világszemléletben a patkány, pontosabban a Patkány, mert itt egy állatöv szimbolikus elemérÅ'l van szó, egyáltalán nem olyan negatÃv értéktartalmú, mint a nyugati ember megközelÃtése. Logikailag nem is olyan nehéz belátni, hogy a patkány ott van jelen nagy tömegben, ahol jól érzi magát, és csak ott érzi jól magát, ahol tartós a jólét, Ãgy talán nem meglepÅ', hogy a kÃnai naptárban ez egy stabil és gyarapodó idÅ'szakot jelöl. Nem kizárva persze a tartós gyarapodás, békés alkotó munka esélyét sem, azért nem árt felkészülni ennél kevésbé vonzó forgatókönyvre is. A birodalmi lemez-tektonika súrlódásai bármikor bármit elÅ'hozhatnak, és ez szinte pillanatok alatt végigfut az egész globális rendszeren. Az olajár, ahogy már emlÃtettem, globális hatalmi mechanizmusok eredménye, és semmi köze a „közgazdasági†elméletek által elÅ're vetÃtett tankönyv-Ãzű elképzelésekhez. És mivel energia mindenhez kell, Ãgy ennek az ára pillanatok alatt megjelenik minden más áru és szolgáltatás árában is. Arra is fel kell készülni, hogy akár a 2008-as válságnál is súlyosabb helyzet alakulhat ki, egy rendkÃvül veszélyes globális hatalomgazdasági trükk-sorozat nyomán. Ennek lényege az, hogy a kamatok nulla szinten állnak, sÅ't egyre többször negatÃv sávba kerülnek át, ami azt jelenti, hogy még kap is pénzt a hitelfelvevÅ'. EbbÅ'l az ingyen-pénzbÅ'l aztán a leggazdagabbak óriási tömegű részvényt vásárolnak, mostanában egyre többször saját cégük részvényeit vásárolják vissza. Mindez azt a látszatot kelti, hogy hatalmas és valóságos kereslet van az értékpapÃrok iránt, ezért azoknak az ára irreális magasságokba emelkedik. JellemzÅ' módon az amerikai nemzeti jövedelem az elmúlt évtizedben 44%-kal nÅ'tt, de a tÅ'zsdén szereplÅ' értékpapÃrok, amelyeknek értéke már sokkal nagyobb, mint az amerikai GDP, ez alatt az idÅ' alatt több mint 400%-kal nÅ'ttek! Ez egy mindent romba dönteni képes aberráció. Már neve is van Everything Bubble, vagyis Mindenség Lufi. Ha ez egyszerre pukkad ki, és a világ urai ugyanolyan cinikusak és gátlástalanok lesznek, mint a 2008-ban voltak, az ma még elképzelhetetlen pusztÃtással járna. Mindennek nyomán a világ teljes adóssága a múlt év végén a világ teljes pénzvagyonának a több mint kilencven százalékát tette ki, vagyis még egy ilyen évtized és a világ adóssága nagyobb lesz, mint a vagyona, tehát a világ egésze csÅ'dbe kerülne, akár elárverezhetÅ' lenne. És mivel ennél képtelenebb dolgot elképzelni sem lehet, Ãgy ez a világ most már valóban az abszurditások világa. Feltehetnénk például azt a helyénvaló kérdést, hogy ki lenne az árverezÅ', és mit tennének a népek, ha „kilakoltatnák†Å'ket a FöldrÅ'l. Az egészséges lélek ezzel nem tud mit kezdeni, pontosabban az egyetlen dolog, amit tehetünk, az az, hogy ennek a degenerált folyamatnak a lényegét, és fÅ' mozgatórúgóit megértve, megpróbáljuk az életünket úgy átgondolni, hogy minél távolabb kerüljünk ezektÅ'l a pusztÃtó folyamatoktól. Életünk minden mozzanatát úgy kellene átalakÃtani, hogy bármilyen súlyos összeomlás is megy végbe, ne maradjunk a teljes kiszolgáltatottságban. És ezt elsÅ'sorban a vidék világában tehetjük meg. Ezért a kérdésre válaszolni próbálván: a vidéki világ, a falusi társadalom életképességének okosan átgondolt és összehangolt fokozásával lehetne a kiszolgáltatottságunkat lépésrÅ'l lépésre úgy csökkenteni, hogy megvédhessük magunkat bármilyen veszélytÅ'l, kihÃvástól. Minden eddiginél sokkal átfogóbb nemzetstratégiára van szükség a magyar vidék segÃtése, támogatása terén. Apró adalék ehhez, hogy mÃg Ausztria az egy fÅ're esÅ' jövedelmek terén nagyjából négyszer jobb pozÃcióban van, mint Magyarország, egy átlagos tiroli parasztcsalád anyagi és pénzvagyona legalább huszonötször akkora, mint egy észak magyarországi családé. 
Bogár László â€" Egressy Rita felvétele Az elmúlt évszázadok pusztÃtó folyamatainak fÅ' teherviselÅ'je a magyar falu volt. Az Amerikába „kitántorgó†sajnos sokkal több, mint „másfél millió emberünk†(mint József Attila Ãrja) és Trianon tragédiájától a „padlás-söprésen†és „kulák-listán†át a rendszerváltás újabb brutális vidék-kifosztási folyamataiig egy évszázad alatt többször is véres péppé darálták a magyar parasztot, pedig az élet csak onnan tud, sokszor úgy érzem, inkább csak tudna, kihajtani. Ez a magyar jövÅ' legkényesebb és legdrámaibb kérdése, a valóságos civil-szervezÅ'déseknek ezért legfÅ'képpen itt kellene minden alkotóképességüket megmutatni, hogy ne szorulhassunk a hanyatló birodalmak romjai alá. Hogy lesz-e ehhez majd tudásunk, bátorságunk, és kitartásunk, nos, ez dÅ'l el a Trianon századik és Mohács ötszázadik évfordulója közötti szakrális tér-idÅ'ben. Â
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
|
