FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
| Horvátországban és Szlovéniában is stagnál a koronavírus-járvány igazolt fertőzöttjeinek a száma, így mindkét országban fokozatosan enyhítenek a szigorító intézkedéseken. Szlovéniában több ezren tüntettek a járvány megfékezésére elfogadott kormányzati intézkedések ellen. Szlovéniában egy nap alatt öttel - ugyanannyival, mint előző nap - 1439-re emelkedett az ismert koronavírus-fertőzöttek száma, ami egy hónapja a legalacsonyabb esetszám. Az elmúlt 24 órában egy ember halt meg a betegség következtében, a járvány halálos áldozatainak száma ezzel 94-re nőtt. A járvány megjelenése óta a kétmillió lakosú országban 55 020 koronavírustesztet végeztek. A diagnosztizált betegek közül 60-an vannak kórházban, és közülük 21-et ápolnak intenzív osztályon. Aleksandra Golec, a ljubljanai rendőrség szóvivője a szlovén hírügynökségnek úgy nyilatkozott: a tüntetés nem volt bejelentve, és a szervezők sem ismertek. A rendőrség szabálysértés és bűncselekmény gyanúja miatt nyomozást indított. A szlovén sajtó arról írt: a demonstrálók közül többen viseltek szájmaszkot, de sokan nem tartották be a közösségi távolságtartás szabályait. Szlovéniában a koronavírus-járvány miatt továbbra is tilosak az ötfősnél nagyobb összejövetelek.  A szomszédos Horvátországban 24 óra alatt hárommal - hattal kevesebbel, mint egy nappal korábban -, 2088-ra nőtt a regisztrált fertőzöttek száma. Csak két megyében, Eszék-Baranya és Split-Dalmát megyében jegyeztek fel új fertőzötteket. Az elmúlt napban történt két halálesettel 77-re emelkedett a halálos áldozatok száma. Az első fertőzés valamivel több, mint két hónappal ezelőtti megjelenése óta 1463 beteget nyilvánítottak gyógyultnak. Pillanatnyilag 239 beteget kezelnek kórházban, közülük 17-en vannak lélegeztetőgépen. A négymilliós országban eddig 37 567 koronavírustesztet végeztek. Mivel jelentősen lassult az új koronavírus terjedése Horvátországban és Szlovéniában is, április végétől szigorú óvintézkedések mellett a kormányok fokozatosan enyhítenek a korlátozásokon, és "újraindítják" a gazdaságot. |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
2020. május 2., szombat
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Kezdődik, tüntetnek a szlovének. A csinált gazdasági válság kezelésének része a gyülekezési tilalom és a szabad mozgás korlátozása. Angolul erről a népi elégedetlenség - e
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a g
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a gyár, pontosabban lefokozódik sima raktárrá. Friday 01 May 2020 03:39 PM UTC+00 Sajnos 2020. április 9-i után csak azt mondhatjuk volt egyszer a Jászság iparában egy fagyasztóláda-gyártás. Még a múlt év során az Electrolux vezetése egy sajtótájékoztató kapcsán Jászberény városra és talán mondhatjuk az egész Jászságra sokkoló bejelentést tett, megszüntetik véglegesen a fagyasztóláda gyártást. Huszonhárom évvel ezelőtt a világcég egy zöldmezős beruházás keretében létrehozta a cég legnagyobb európai gyártókapacitását. De a gazdasági körülmények azt diktálták, hogy a tőke profit érdekeltségének biztosítása érdekében azt a döntést hozták meg a „stockholmi headquarter" -ben nem gazdaságos a további magyarországi gyártás. De most nem egy gazdaságossági elemző cikket írtunk, hanem megpróbáltuk feleleveníteni, mi is szűnt meg, mennyi magyar szakmai és műszaki innovációs befektetés vált ezzel a döntéssel semmivé. Először is együtt kell éreznünk azokkal a dolgozókkal, akiknek szeretett munkahelye megszűnt és ráadásul a kirobbant járvány tovább növeli a munkahelyüket elvesztők bizonytalanságát. Időbeli sorrendet követve emlékezzünk, talán egy kicsi nosztalgiának is bele szabad férnie, hogyan és milyen lépcsőben épült ki a most megszűnt gyártási kultúra. Annyi személyes dolog talán megengedhető, hogy a cikk szerzője 39 éven át Lehelnél dolgozott és ezért egy kicsit érzelmesebben, de felelősségteljesen – a korabeli dokumentumokat szigorúan követve nagy alázattal írta meg ezt a cikket. Egy kis időutazásra hívom a kedves olvasót. A jászárokszállási gyártás korszaka (1983-1998) Képletesen repüljünk vissza időben közel negyven évet, és az 1982-es Budapesti Nemzetközi Vásárra – vagy ahogy akkor hívták BNV – látogassunk el. A Lehel Hűtőgépgyár standján a legnagyobb sláger egy 300 literes fagyasztóláda volt, amely BNV nagydíjat kapott. A láda fogyasztói ára akkor 16 000 Ft volt. Akkorra volt a vásárlói érdeklődés, hogy a gyár vezetése külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyelőre előjegyzést nem tud felvenni. Ez volt a rossz hír, de a jó hír az volt, hogy a vállalat egy újonnan kifejlesztett energiatakarékos háztartási fagyasztóláda családot fejlesztett ki, amely három méretben fog készülni 200, 300 és 400 literes űrtartalomban. A korábbi típushoz képest egy jobb szigetelésű, negyedével kevesebb energiát fogyasztó és súlyban kétharmaddal könnyebb, mint a régi hasonló űrtartalmú láda volt. Ami akkor teljesen újszerű volt, hogy nem a konyhában való elhelyezésre, hanem nagyobb kamrákban, pincékben esetleg garázsokban lehetett elhelyezni. A már említett sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy az előzetes piackutatás évi 15 000 db-os hazai keresletet jósolt. Na ez egy nagyon alábecsült szám volt, mert az elkövetkező évek hírei csak az ellátás hiányáról szóltak. De legalább olyan fontos, hogy beszéljünk a gyártásról is. A Lehel Hűtőgépgyár az 1972-ben Jászárokszálláson alapított gyáregységben 1984 elején kezdték el sorozatban gyártani a fentiekben már említett fagyasztóláda család első tagjának – 300 literes – a gyártását, napi 110-120 db teljesítménnyel. Nem untatva az olvasót 1983-ban közel 1000 db-ot, 1984-ben 10800 db-ot míg 1985-ben közel 18000 db láda került a hazai piacokra. A folyamatos növekvő fejlesztési és vevői igényeket az eredeti gyártósorral nem lehetett kielégíteni, így 1989-ben egy 160 db/műszak kapacitású gyártósort helyeztek üzembe. De egy kicsit beszéljünk arról is, hogy a magyar fogyasztók, a széles néprétegek ekkor ismerték meg a fagyasztásos tárolási módszerek titkait. Mi alkalmas fagyasztásra, milyen előkészületek szükségesek a zöldségek és a húsok előkészítésére. Ekkor vált ismertté a magyar háziasszonyok számára az előfőzés (blansírozás), a konzerviparban korábban már jól ismert eljárások. Ahogy már korábban említettük a fagyasztóláda a hazai piacon állandó hiánycikk volt. Találóan fogalmazott a Figyelő 1985. júliusi száma „Mélyhűtött gondok" címmel. Ennyi év távlatából az egyértelmű volt, a Hűtőgépgyár nem tudta kielégíteni a fogyasztói igényeket. A növekvő gyártási számok ellenére különösen 1987-től tetőfokára hágott a felvásárlási láz, a boltok polcairól eltűntek a közkedvelt Lehel márkájú hűtőszekrények és fagyasztóládák. Ekkor alakult ki, hogy a leleményesebb vásárlók megpróbálták közvetlenül a vállalattól beszerezni a fagyasztóládát. Talán az sem titok, hogy a vezető beosztású dolgozókhoz fordultak sokan segítségért, távoli rokonok, rég elfeledett barátok, egykori szomszédok kérték, hogy „csak nekik, csak egyetlenegyhez" mindenáron hozzá akartak jutni. A korszak neves vicclapjára is felkerült a téma. De mi volt a nagy kereslet fő hajtóereje? Az 1970-80-as években egyenletesnek nem volt mondható az élelmiszer-ellátás, a rendszeres áruhiány arra sarkallta a vásárlókat, hogy akkor vegyenek meg bizonyos élelmiszereket, amikor az kapható. A világútlevél bevezetése (1988. január 1.) és az enyhülő devizaszabályok nyomán (majd éppen a tervezett vámszigorítások hírére) egyre nagyobb méreteket öltött a magyarok ausztriai bevásárló körútja. 1988-1989-ben kitört a „Gorenje-láz". „Olvadás a hűtőfronton" címmel írta a Világgazdaság, egyszerűbbnek látszott Bécsből egy Trabant „hátán" becipelni, mint hazai földön beszerezni egy hűtő- vagy fagyasztóládát. Leleményes honfitársaink – kihasználva az „internacionalista" (november 7.) és a nemzeti (április 4.) ünnep alkalmából összevont munkaszüneti napokat – addig soha nem látott számban keresték fel a nyugati szomszédunkat, hogy a család turistaellátmányán és a legálisan maguknál tartható valután hűtőládát, mikrohullámú sütőt, vagy más tartós műszaki cikkeket vásároljanak. Mentségére a Hűtőgépgyárnak 1989-ben még Dániából is importált 290 és 310 literes ládákat. Ezekre a dán gépekre a Lehel garanciát vállalt, mint saját gyártású termékeire és a saját márkaszervizekben szükség esetén javították. Privatizálás utáni helyzet, az Electrolux éra (1991-től)
A korabeli gazdasági sajtó szerint, a jászberényi gyár a magyar hűtőszekrénypiac 60 %-át birtokolta. A fagyasztóládák tekintetében mintegy 35-40 %-át látta el. A magyar piacon is megjelentek a Lehel legfőbb riválisai a Philips, Whirpool, Siemens-Bosch és a szlovén (ex jugoszláv) Gorenje termékei. Kemény árverseny is kialakult. „A Lehel 1991 decembere óta nem tudott árat emelni, még az inflációval járó árnövekedést sem engedhették meg" – nyilatkozta Kertész Tibor elnök-vezérigazgató a Figyelő 1992. októberi számában. A privatizáció után az Electrolux jelentősen és folyamatosan fejlesztette a fagyasztóláda-gyártást. Első lépcsőben a Kanadából szállított gyártóberendezésekkel kialakított új gyártósor már 400 láda/nap kapacitású volt. Nyilván a világcég döntően az exportra is koncentrálva az 1995 évben már a 120 ezer legyártott láda 70 %-át külföldre szállította. Jelentős termékfejlesztés volt 1993-94-ben és ennek eredményeképpen áttért a Lehel az un. „zöldfrizsider" gyártására. A környezetvédelem részeként az ózonréteget károsító Freon 11 helyett egy új hűtőközeget vezettek be. De a szigetelő anyagnál (habosításnál) a hajtógáz kiváltása is megtörtént, anélkül hogy a bonyolult műszaki részletek tárgyalásába most belemerülnénk. Ez az új környezetbarát termék gyártása költségesebb lett. A fejlesztés eredménye meglett, a jászárokszállási gyár elnyerte a Nemzeti Minőségi Díjat. Horn Gyula akkori miniszterelnök adta át a nagy erkölcsi elismeréssel járó díjat a láda gyárvezetésének. Előbb utóbb az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jászárokszállási telephelyen nincs elegendő gyártóhely a további kapacitásbővítésre, fejlesztésre. Megszületett az Electrolux döntése, hogy Jászberényben egy zöldmezős beruházással 12 000 négyzetméteres gyártócsarnokot épít és a Dániában meglévő fagyasztógyárat telepíti át. Ezen a gyártósorokon közel húsz alaptípus gyártása volt lehetséges. Ezzel a döntéssel kétszáz új dolgozó kezdhette meg a munkát. Az üzem éves gyártókapacitása akkor 300 000 db-os mennyiségre emelkedett. A jászberényi Fagyasztóláda gyár avatására 1997. március 21-én került sor Göncz Árpád köztársasági elnök úr mellett Anders Sharp az Electrolux AB igazgatótanácsának elnökének részvételével. Ebben az évben egyébként a Lehel, ahogy írták a lapok „A magyar ipar büszkesége" ünnepelte a fennállásának 45. évfordulóját is. Az Electrolux az 1997-es évben világszerte gyáraiban nagyméretű gazdasági átszervezést hajtott végre. A nagyszabású programot a cég akkori elnöke Michael Treschow – akit az üzleti világ „Surgeon Mike/Sebész Misi"-nek nevezett – személyesen irányította. Miután Magyarországon két telephelyen is folyt a ládagyártás, várható volt, hogy ez az átszervezés érinti a magyarországi termelőkapacitást is. Megszületett a döntés a jászárokszállási telephelyen lévő gyártást átköltöztették Jászberénybe. Közel húsz év után Jászárokszálláson megszűnt a ládagyártás. A cég az európai fagyasztóláda-gyártás központját Jászberényben építette ki. Így az Electrolux csoport eredményesség javító átszervezések során a Lehelnél tényleges létszám-elbocsátás nem volt. 2004-ben a jászberényi Electrolux Lehel Kft. magyar mérnökei kifejlesztették a jégképződésmentes – frost free – fagyasztóládát, amelynek sorozatgyártása abban az évben szeptemberben el is indult. Ezt az új fejlesztésű ládát nem kellett leolvasztani, mivel nem is képződött jég a fagyasztás során. A gyár termékfejlesztésre több mint egymillió eurót költött. Szentpéteri Ferenc a fagyasztóládagyár akkori igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, hogy az új termékekkel még az idén megjelennek a francia, a svéd, a dán, az angol és a német piacon. Ekkor már a majd 4000 főt foglalkoztattak a jászberényi törzsgyárban, és ebből a fagyasztóláda üzemben pedig közel 700 fő dolgozott. Közel 500 ezer ládát gyártottak éves szinten. 2007-ben újabb fejlesztés történt és új külsővel lépett piacra a Lehel fagyasztóláda család. Az elavult, ódivatú, szögletes volt a régi forma, ezt váltották fel egy piacképesebb verzióval. Az évi 400-450 ezer darabos termelés 97 százalékát exportra szállították. A hazai piacon közel 18 000 db-ot értékesítettek. Ebben az időben még 90 százalékos piaci részesedést mondhatott magáénak az Electrolux. A gyárnak 124 külföldi és 77 magyar beszállítója volt, a beszállítói értéket tekintve a külföldiek 61, a magyarok pedig 39 százalékot képviseltek. A 2010-es években a gyártás évről évre csökkent, a fagyasztóláda piaci kereslete folyamatosan csökkent.
Végezetül a cikk írója, egy kis emléket felidéz. Huszonhárom évvel (1997-ben) ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem újságja „A jövő mérnöke" a következő felhívást tette: „Mérnök hölgyek, urak leendő diplomások, érdemes a Lehel földjére „kalandozni", értelmes munka mint a tenger, nemzetközi karrier lehetősége adott. Érdemes megpróbálni." Őszintén reméljük nemcsak Nyíregyházán, hanem Jászberényben is „a jászsági fehér birodalomban" is lesz még ilyen kihívás. Korabeli szakmai sajtó cikkeiből szerkesztette: Metykó Béla  A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója. Latest posts by Munkatársunk (see all) |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Azt mondják, a svédek feláldozzák az időseiket. De a vírus bejutott nálunk IS az idősotthonokba, kórházakba. Pedig pont oda nem hiányzik. A kórházi fertőzések közé tartozó
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
| A vírus elleni harci modell Svédországban nem egyéb, mint a nyílt társadalom működési modellje. Amennyiben a vírus megfékezésére alkalmazott módszerünk bizonyítja hatékonyságát, akkor az az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának lesz a beigazolódása. – mondja az Alapblognak adott interjúban a Göteborgi Egyetem néplélektannal, médiával és politikával foglalkozó professzora, Bengt Johansson. Zentai Péter: Nálunk a közvélemény legalább fele a lehető legélesebben kritizálná a hatóságot és a kormányt, ha az a világ többi részével szembe menne. Szerintem ugyanez lenne a helyzet, az általam ismert országok közül, Németországban is. Bengt Johansson: A svéd társadalmat az döbbentette meg, az okozott szinte sokkhatást, hogy egyedül maradtunk. A múlt hónap elején a megkérdezett svédek hetven százaléka bizonyosra vette, hogy a dánok, a norvégok, a finnek, és nemcsak az északi népek, hanem nagyjából mindenütt Európában, főleg a fejlett demokráciákban a mienkéhez hasonló hozzáállás fog érvényesülni. Mind a mai napig – magamat is beleértve – a svédek többsége nem érti, hogy a világ szinte minden más országában nem úgy bánnak a közvéleménnyel vírus ügyben, mint nálunk. A világ többi országában viszont az a nézet terjed, hogy Svédországban hagyják meghalni az embereket, máshol viszont mindent megtesznek a halálozások számának csökkentéséért. Az Önök egyik legfőbb szakértője jelentette be, hogy májusra Stockholm lakosságának egyharmadát, hatszázezer embert ér vagy már ért el a fertőzés. De hiszen ez nem rossz, hanem jó hír. Arra enged következtetni, hogy szakmailag jó a megközelítés a járvány kezelésének ügyében. A nyájimmunitás működik, lassan, de biztosan meghozza jótékony következményeit Egyre kevesebb lesz a haláleset. Hogy lehet eladni a svédeknek, hogy a környező országok közül eddig messze Önöknél a legtöbb a haláleset? Hogy-hogy ez nem szül egyfajta lázadást, hogy „tessék bevezetni az elkülönítést" és hogy „mindenki maradjon otthon!"? Ami vitákat vált ki nálunk, hogy miért halnak meg oly sokan az idősotthonokban. Ugyanis a többi szomszédhoz képest magasabb halálozási ráta csak ebből fakad. Nem a kórházakban ápolt vírusfertőzöttek, hanem szinte kizárólag az öregek, és jellemzően az idősotthonok lakói halnak meg – nagyobb számban, mint másutt. Ez most nálunk a leginkább tárgyalt téma a médiában és a politikában. Egyrészt – a jobboldali, radikális jobboldali politikusokon kívül – senki nem emelte fel a szavát az elkülönítéses, karanténos rezsim mellett, senki sem követelte, hogy „mindenki maradjon otthon". A horrorsztorik nem a félelmet erősítik? Nem azt hozzák ki logikusan az emberekből, hogy kemény intézkedéseket követeljenek a politikától? Ez attól függ. Nálunk pedagógiai jelentőséggel bírtak a Vuhanból, majd Olaszországból, Spanyolországból érkezett képek, riportok. Inkább azt erősítették az emberekben, hogy „mi jobban csináljuk, mint másutt" és felnőttnek kell tekinteni az embereket. A média szerepe politikai jelentőségűvé ott válik, ahol a politika irányít. Abban csalódtak, hogy másutt nem szakértők irányítják a dolgokat? De hiszen ez nem igaz…nálunk is szakértők foglalnak állást. Nem tudom, hogy van Magyarországon. De a nagyvilág nagyon sok országában a szakértőket sakkban tartja a politika, a hatalom és a média. Sakkban tartja őket a népet, annak értelmét, értelmességét lenéző magatartás. A járványhoz – nagy csalódásunkra – csaknem mindenütt felülről irányítottan nyúltak hozzá. Azt akarja mondani, hogy a svédek többsége ezt így fogja fel? Igen, egészen pontosan. Nagyobb a modell támogatottsága most, mint valaha. Most, hogy lelepleződtek a hatalmas halálozási adatok? A közvélemény-kutatások egyértelműsítik, hogy a svédeknek egyre jobban imponál, hogy az ő szabad döntésük érvényesül, az ő felelősségük, hogy mit tesznek, ugyanakkor a döntésüket nagyon széles tudásanyagra építhetik. Március legeleje óta folyamatosan tájékoztatják őket – és ami leginkább imponál az embereknek, különösen a többi ország ellentétes példáját látva – nem a politikusok, nem katonák, hanem csak és kizárólag szakértők. Az egész tömegpszichológia? Igen, az úgynevezett svéd stratégiának meghatározóak a lélektani alapjai. De milyen jót ad a léleknek, ha tudják, hogy Norvégiához, Finnországhoz képest dupla annyian haltak meg? Még egyszer: ezzel számoltak a szakértők, a nyájimmunitás egyre nyilvánvalóban működik, magas halálozás pedig – mint jeleztem – az idősotthonok lakóira, és eleve súlyosabb beteg idősekre vonatkozik. Későn? Egyrészt későn, másrészt túl korán és átgondolatlanul, teret adva a rögtönzéseknek. A késettséget nem kell különösen magyarázni, nincs is értelme már erről beszélni. Forrás: alapblog.hu |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a g
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a gyár, pontosabban lefokozódik sima raktárrá. Friday 01 May 2020 03:39 PM UTC+00 Sajnos 2020. április 9-i után csak azt mondhatjuk volt egyszer a Jászság iparában egy fagyasztóláda-gyártás. Még a múlt év során az Electrolux vezetése egy sajtótájékoztató kapcsán Jászberény városra és talán mondhatjuk az egész Jászságra sokkoló bejelentést tett, megszüntetik véglegesen a fagyasztóláda gyártást. Huszonhárom évvel ezelőtt a világcég egy zöldmezős beruházás keretében létrehozta a cég legnagyobb európai gyártókapacitását. De a gazdasági körülmények azt diktálták, hogy a tőke profit érdekeltségének biztosítása érdekében azt a döntést hozták meg a „stockholmi headquarter" -ben nem gazdaságos a további magyarországi gyártás. De most nem egy gazdaságossági elemző cikket írtunk, hanem megpróbáltuk feleleveníteni, mi is szűnt meg, mennyi magyar szakmai és műszaki innovációs befektetés vált ezzel a döntéssel semmivé. Először is együtt kell éreznünk azokkal a dolgozókkal, akiknek szeretett munkahelye megszűnt és ráadásul a kirobbant járvány tovább növeli a munkahelyüket elvesztők bizonytalanságát. Időbeli sorrendet követve emlékezzünk, talán egy kicsi nosztalgiának is bele szabad férnie, hogyan és milyen lépcsőben épült ki a most megszűnt gyártási kultúra. Annyi személyes dolog talán megengedhető, hogy a cikk szerzője 39 éven át Lehelnél dolgozott és ezért egy kicsit érzelmesebben, de felelősségteljesen – a korabeli dokumentumokat szigorúan követve nagy alázattal írta meg ezt a cikket. Egy kis időutazásra hívom a kedves olvasót. A jászárokszállási gyártás korszaka (1983-1998) Képletesen repüljünk vissza időben közel negyven évet, és az 1982-es Budapesti Nemzetközi Vásárra – vagy ahogy akkor hívták BNV – látogassunk el. A Lehel Hűtőgépgyár standján a legnagyobb sláger egy 300 literes fagyasztóláda volt, amely BNV nagydíjat kapott. A láda fogyasztói ára akkor 16 000 Ft volt. Akkorra volt a vásárlói érdeklődés, hogy a gyár vezetése külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyelőre előjegyzést nem tud felvenni. Ez volt a rossz hír, de a jó hír az volt, hogy a vállalat egy újonnan kifejlesztett energiatakarékos háztartási fagyasztóláda családot fejlesztett ki, amely három méretben fog készülni 200, 300 és 400 literes űrtartalomban. A korábbi típushoz képest egy jobb szigetelésű, negyedével kevesebb energiát fogyasztó és súlyban kétharmaddal könnyebb, mint a régi hasonló űrtartalmú láda volt. Ami akkor teljesen újszerű volt, hogy nem a konyhában való elhelyezésre, hanem nagyobb kamrákban, pincékben esetleg garázsokban lehetett elhelyezni. A már említett sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy az előzetes piackutatás évi 15 000 db-os hazai keresletet jósolt. Na ez egy nagyon alábecsült szám volt, mert az elkövetkező évek hírei csak az ellátás hiányáról szóltak. De legalább olyan fontos, hogy beszéljünk a gyártásról is. A Lehel Hűtőgépgyár az 1972-ben Jászárokszálláson alapított gyáregységben 1984 elején kezdték el sorozatban gyártani a fentiekben már említett fagyasztóláda család első tagjának – 300 literes – a gyártását, napi 110-120 db teljesítménnyel. Nem untatva az olvasót 1983-ban közel 1000 db-ot, 1984-ben 10800 db-ot míg 1985-ben közel 18000 db láda került a hazai piacokra. A folyamatos növekvő fejlesztési és vevői igényeket az eredeti gyártósorral nem lehetett kielégíteni, így 1989-ben egy 160 db/műszak kapacitású gyártósort helyeztek üzembe. De egy kicsit beszéljünk arról is, hogy a magyar fogyasztók, a széles néprétegek ekkor ismerték meg a fagyasztásos tárolási módszerek titkait. Mi alkalmas fagyasztásra, milyen előkészületek szükségesek a zöldségek és a húsok előkészítésére. Ekkor vált ismertté a magyar háziasszonyok számára az előfőzés (blansírozás), a konzerviparban korábban már jól ismert eljárások. Ahogy már korábban említettük a fagyasztóláda a hazai piacon állandó hiánycikk volt. Találóan fogalmazott a Figyelő 1985. júliusi száma „Mélyhűtött gondok" címmel. Ennyi év távlatából az egyértelmű volt, a Hűtőgépgyár nem tudta kielégíteni a fogyasztói igényeket. A növekvő gyártási számok ellenére különösen 1987-től tetőfokára hágott a felvásárlási láz, a boltok polcairól eltűntek a közkedvelt Lehel márkájú hűtőszekrények és fagyasztóládák. Ekkor alakult ki, hogy a leleményesebb vásárlók megpróbálták közvetlenül a vállalattól beszerezni a fagyasztóládát. Talán az sem titok, hogy a vezető beosztású dolgozókhoz fordultak sokan segítségért, távoli rokonok, rég elfeledett barátok, egykori szomszédok kérték, hogy „csak nekik, csak egyetlenegyhez" mindenáron hozzá akartak jutni. A korszak neves vicclapjára is felkerült a téma. De mi volt a nagy kereslet fő hajtóereje? Az 1970-80-as években egyenletesnek nem volt mondható az élelmiszer-ellátás, a rendszeres áruhiány arra sarkallta a vásárlókat, hogy akkor vegyenek meg bizonyos élelmiszereket, amikor az kapható. A világútlevél bevezetése (1988. január 1.) és az enyhülő devizaszabályok nyomán (majd éppen a tervezett vámszigorítások hírére) egyre nagyobb méreteket öltött a magyarok ausztriai bevásárló körútja. 1988-1989-ben kitört a „Gorenje-láz". „Olvadás a hűtőfronton" címmel írta a Világgazdaság, egyszerűbbnek látszott Bécsből egy Trabant „hátán" becipelni, mint hazai földön beszerezni egy hűtő- vagy fagyasztóládát. Leleményes honfitársaink – kihasználva az „internacionalista" (november 7.) és a nemzeti (április 4.) ünnep alkalmából összevont munkaszüneti napokat – addig soha nem látott számban keresték fel a nyugati szomszédunkat, hogy a család turistaellátmányán és a legálisan maguknál tartható valután hűtőládát, mikrohullámú sütőt, vagy más tartós műszaki cikkeket vásároljanak. Mentségére a Hűtőgépgyárnak 1989-ben még Dániából is importált 290 és 310 literes ládákat. Ezekre a dán gépekre a Lehel garanciát vállalt, mint saját gyártású termékeire és a saját márkaszervizekben szükség esetén javították. Privatizálás utáni helyzet, az Electrolux éra (1991-től)
A korabeli gazdasági sajtó szerint, a jászberényi gyár a magyar hűtőszekrénypiac 60 %-át birtokolta. A fagyasztóládák tekintetében mintegy 35-40 %-át látta el. A magyar piacon is megjelentek a Lehel legfőbb riválisai a Philips, Whirpool, Siemens-Bosch és a szlovén (ex jugoszláv) Gorenje termékei. Kemény árverseny is kialakult. „A Lehel 1991 decembere óta nem tudott árat emelni, még az inflációval járó árnövekedést sem engedhették meg" – nyilatkozta Kertész Tibor elnök-vezérigazgató a Figyelő 1992. októberi számában. A privatizáció után az Electrolux jelentősen és folyamatosan fejlesztette a fagyasztóláda-gyártást. Első lépcsőben a Kanadából szállított gyártóberendezésekkel kialakított új gyártósor már 400 láda/nap kapacitású volt. Nyilván a világcég döntően az exportra is koncentrálva az 1995 évben már a 120 ezer legyártott láda 70 %-át külföldre szállította. Jelentős termékfejlesztés volt 1993-94-ben és ennek eredményeképpen áttért a Lehel az un. „zöldfrizsider" gyártására. A környezetvédelem részeként az ózonréteget károsító Freon 11 helyett egy új hűtőközeget vezettek be. De a szigetelő anyagnál (habosításnál) a hajtógáz kiváltása is megtörtént, anélkül hogy a bonyolult műszaki részletek tárgyalásába most belemerülnénk. Ez az új környezetbarát termék gyártása költségesebb lett. A fejlesztés eredménye meglett, a jászárokszállási gyár elnyerte a Nemzeti Minőségi Díjat. Horn Gyula akkori miniszterelnök adta át a nagy erkölcsi elismeréssel járó díjat a láda gyárvezetésének. Előbb utóbb az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jászárokszállási telephelyen nincs elegendő gyártóhely a további kapacitásbővítésre, fejlesztésre. Megszületett az Electrolux döntése, hogy Jászberényben egy zöldmezős beruházással 12 000 négyzetméteres gyártócsarnokot épít és a Dániában meglévő fagyasztógyárat telepíti át. Ezen a gyártósorokon közel húsz alaptípus gyártása volt lehetséges. Ezzel a döntéssel kétszáz új dolgozó kezdhette meg a munkát. Az üzem éves gyártókapacitása akkor 300 000 db-os mennyiségre emelkedett. A jászberényi Fagyasztóláda gyár avatására 1997. március 21-én került sor Göncz Árpád köztársasági elnök úr mellett Anders Sharp az Electrolux AB igazgatótanácsának elnökének részvételével. Ebben az évben egyébként a Lehel, ahogy írták a lapok „A magyar ipar büszkesége" ünnepelte a fennállásának 45. évfordulóját is. Az Electrolux az 1997-es évben világszerte gyáraiban nagyméretű gazdasági átszervezést hajtott végre. A nagyszabású programot a cég akkori elnöke Michael Treschow – akit az üzleti világ „Surgeon Mike/Sebész Misi"-nek nevezett – személyesen irányította. Miután Magyarországon két telephelyen is folyt a ládagyártás, várható volt, hogy ez az átszervezés érinti a magyarországi termelőkapacitást is. Megszületett a döntés a jászárokszállási telephelyen lévő gyártást átköltöztették Jászberénybe. Közel húsz év után Jászárokszálláson megszűnt a ládagyártás. A cég az európai fagyasztóláda-gyártás központját Jászberényben építette ki. Így az Electrolux csoport eredményesség javító átszervezések során a Lehelnél tényleges létszám-elbocsátás nem volt. 2004-ben a jászberényi Electrolux Lehel Kft. magyar mérnökei kifejlesztették a jégképződésmentes – frost free – fagyasztóládát, amelynek sorozatgyártása abban az évben szeptemberben el is indult. Ezt az új fejlesztésű ládát nem kellett leolvasztani, mivel nem is képződött jég a fagyasztás során. A gyár termékfejlesztésre több mint egymillió eurót költött. Szentpéteri Ferenc a fagyasztóládagyár akkori igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, hogy az új termékekkel még az idén megjelennek a francia, a svéd, a dán, az angol és a német piacon. Ekkor már a majd 4000 főt foglalkoztattak a jászberényi törzsgyárban, és ebből a fagyasztóláda üzemben pedig közel 700 fő dolgozott. Közel 500 ezer ládát gyártottak éves szinten. 2007-ben újabb fejlesztés történt és új külsővel lépett piacra a Lehel fagyasztóláda család. Az elavult, ódivatú, szögletes volt a régi forma, ezt váltották fel egy piacképesebb verzióval. Az évi 400-450 ezer darabos termelés 97 százalékát exportra szállították. A hazai piacon közel 18 000 db-ot értékesítettek. Ebben az időben még 90 százalékos piaci részesedést mondhatott magáénak az Electrolux. A gyárnak 124 külföldi és 77 magyar beszállítója volt, a beszállítói értéket tekintve a külföldiek 61, a magyarok pedig 39 százalékot képviseltek. A 2010-es években a gyártás évről évre csökkent, a fagyasztóláda piaci kereslete folyamatosan csökkent.
Végezetül a cikk írója, egy kis emléket felidéz. Huszonhárom évvel (1997-ben) ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem újságja „A jövő mérnöke" a következő felhívást tette: „Mérnök hölgyek, urak leendő diplomások, érdemes a Lehel földjére „kalandozni", értelmes munka mint a tenger, nemzetközi karrier lehetősége adott. Érdemes megpróbálni." Őszintén reméljük nemcsak Nyíregyházán, hanem Jászberényben is „a jászsági fehér birodalomban" is lesz még ilyen kihívás. Korabeli szakmai sajtó cikkeiből szerkesztette: Metykó Béla A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója. Latest posts by Munkatársunk (see all) |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Azt mondják, a svédek feláldozzák az időseiket. De a vírus bejutott nálunk IS az idősotthonokba, kórházakba. Pedig pont oda nem hiányzik. A kórházi fertőzések közé tartozó
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
| A vírus elleni harci modell Svédországban nem egyéb, mint a nyílt társadalom működési modellje. Amennyiben a vírus megfékezésére alkalmazott módszerünk bizonyítja hatékonyságát, akkor az az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának lesz a beigazolódása. – mondja az Alapblognak adott interjúban a Göteborgi Egyetem néplélektannal, médiával és politikával foglalkozó professzora, Bengt Johansson. Zentai Péter: Nálunk a közvélemény legalább fele a lehető legélesebben kritizálná a hatóságot és a kormányt, ha az a világ többi részével szembe menne. Szerintem ugyanez lenne a helyzet, az általam ismert országok közül, Németországban is. Bengt Johansson: A svéd társadalmat az döbbentette meg, az okozott szinte sokkhatást, hogy egyedül maradtunk. A múlt hónap elején a megkérdezett svédek hetven százaléka bizonyosra vette, hogy a dánok, a norvégok, a finnek, és nemcsak az északi népek, hanem nagyjából mindenütt Európában, főleg a fejlett demokráciákban a mienkéhez hasonló hozzáállás fog érvényesülni. Mind a mai napig – magamat is beleértve – a svédek többsége nem érti, hogy a világ szinte minden más országában nem úgy bánnak a közvéleménnyel vírus ügyben, mint nálunk. A világ többi országában viszont az a nézet terjed, hogy Svédországban hagyják meghalni az embereket, máshol viszont mindent megtesznek a halálozások számának csökkentéséért. Az Önök egyik legfőbb szakértője jelentette be, hogy májusra Stockholm lakosságának egyharmadát, hatszázezer embert ér vagy már ért el a fertőzés. De hiszen ez nem rossz, hanem jó hír. Arra enged következtetni, hogy szakmailag jó a megközelítés a járvány kezelésének ügyében. A nyájimmunitás működik, lassan, de biztosan meghozza jótékony következményeit Egyre kevesebb lesz a haláleset. Hogy lehet eladni a svédeknek, hogy a környező országok közül eddig messze Önöknél a legtöbb a haláleset? Hogy-hogy ez nem szül egyfajta lázadást, hogy „tessék bevezetni az elkülönítést" és hogy „mindenki maradjon otthon!"? Ami vitákat vált ki nálunk, hogy miért halnak meg oly sokan az idősotthonokban. Ugyanis a többi szomszédhoz képest magasabb halálozási ráta csak ebből fakad. Nem a kórházakban ápolt vírusfertőzöttek, hanem szinte kizárólag az öregek, és jellemzően az idősotthonok lakói halnak meg – nagyobb számban, mint másutt. Ez most nálunk a leginkább tárgyalt téma a médiában és a politikában. Egyrészt – a jobboldali, radikális jobboldali politikusokon kívül – senki nem emelte fel a szavát az elkülönítéses, karanténos rezsim mellett, senki sem követelte, hogy „mindenki maradjon otthon". A horrorsztorik nem a félelmet erősítik? Nem azt hozzák ki logikusan az emberekből, hogy kemény intézkedéseket követeljenek a politikától? Ez attól függ. Nálunk pedagógiai jelentőséggel bírtak a Vuhanból, majd Olaszországból, Spanyolországból érkezett képek, riportok. Inkább azt erősítették az emberekben, hogy „mi jobban csináljuk, mint másutt" és felnőttnek kell tekinteni az embereket. A média szerepe politikai jelentőségűvé ott válik, ahol a politika irányít. Abban csalódtak, hogy másutt nem szakértők irányítják a dolgokat? De hiszen ez nem igaz…nálunk is szakértők foglalnak állást. Nem tudom, hogy van Magyarországon. De a nagyvilág nagyon sok országában a szakértőket sakkban tartja a politika, a hatalom és a média. Sakkban tartja őket a népet, annak értelmét, értelmességét lenéző magatartás. A járványhoz – nagy csalódásunkra – csaknem mindenütt felülről irányítottan nyúltak hozzá. Azt akarja mondani, hogy a svédek többsége ezt így fogja fel? Igen, egészen pontosan. Nagyobb a modell támogatottsága most, mint valaha. Most, hogy lelepleződtek a hatalmas halálozási adatok? A közvélemény-kutatások egyértelműsítik, hogy a svédeknek egyre jobban imponál, hogy az ő szabad döntésük érvényesül, az ő felelősségük, hogy mit tesznek, ugyanakkor a döntésüket nagyon széles tudásanyagra építhetik. Március legeleje óta folyamatosan tájékoztatják őket – és ami leginkább imponál az embereknek, különösen a többi ország ellentétes példáját látva – nem a politikusok, nem katonák, hanem csak és kizárólag szakértők. Az egész tömegpszichológia? Igen, az úgynevezett svéd stratégiának meghatározóak a lélektani alapjai. De milyen jót ad a léleknek, ha tudják, hogy Norvégiához, Finnországhoz képest dupla annyian haltak meg? Még egyszer: ezzel számoltak a szakértők, a nyájimmunitás egyre nyilvánvalóban működik, magas halálozás pedig – mint jeleztem – az idősotthonok lakóira, és eleve súlyosabb beteg idősekre vonatkozik. Későn? Egyrészt későn, másrészt túl korán és átgondolatlanul, teret adva a rögtönzéseknek. A késettséget nem kell különösen magyarázni, nincs is értelme már erről beszélni. Forrás: alapblog.hu |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a g
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a gyár, pontosabban lefokozódik sima raktárrá. Friday 01 May 2020 03:39 PM UTC+00 Sajnos 2020. április 9-i után csak azt mondhatjuk volt egyszer a Jászság iparában egy fagyasztóláda-gyártás. Még a múlt év során az Electrolux vezetése egy sajtótájékoztató kapcsán Jászberény városra és talán mondhatjuk az egész Jászságra sokkoló bejelentést tett, megszüntetik véglegesen a fagyasztóláda gyártást. Huszonhárom évvel ezelőtt a világcég egy zöldmezős beruházás keretében létrehozta a cég legnagyobb európai gyártókapacitását. De a gazdasági körülmények azt diktálták, hogy a tőke profit érdekeltségének biztosítása érdekében azt a döntést hozták meg a „stockholmi headquarter" -ben nem gazdaságos a további magyarországi gyártás. De most nem egy gazdaságossági elemző cikket írtunk, hanem megpróbáltuk feleleveníteni, mi is szűnt meg, mennyi magyar szakmai és műszaki innovációs befektetés vált ezzel a döntéssel semmivé. Először is együtt kell éreznünk azokkal a dolgozókkal, akiknek szeretett munkahelye megszűnt és ráadásul a kirobbant járvány tovább növeli a munkahelyüket elvesztők bizonytalanságát. Időbeli sorrendet követve emlékezzünk, talán egy kicsi nosztalgiának is bele szabad férnie, hogyan és milyen lépcsőben épült ki a most megszűnt gyártási kultúra. Annyi személyes dolog talán megengedhető, hogy a cikk szerzője 39 éven át Lehelnél dolgozott és ezért egy kicsit érzelmesebben, de felelősségteljesen – a korabeli dokumentumokat szigorúan követve nagy alázattal írta meg ezt a cikket. Egy kis időutazásra hívom a kedves olvasót. A jászárokszállási gyártás korszaka (1983-1998) Képletesen repüljünk vissza időben közel negyven évet, és az 1982-es Budapesti Nemzetközi Vásárra – vagy ahogy akkor hívták BNV – látogassunk el. A Lehel Hűtőgépgyár standján a legnagyobb sláger egy 300 literes fagyasztóláda volt, amely BNV nagydíjat kapott. A láda fogyasztói ára akkor 16 000 Ft volt. Akkorra volt a vásárlói érdeklődés, hogy a gyár vezetése külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyelőre előjegyzést nem tud felvenni. Ez volt a rossz hír, de a jó hír az volt, hogy a vállalat egy újonnan kifejlesztett energiatakarékos háztartási fagyasztóláda családot fejlesztett ki, amely három méretben fog készülni 200, 300 és 400 literes űrtartalomban. A korábbi típushoz képest egy jobb szigetelésű, negyedével kevesebb energiát fogyasztó és súlyban kétharmaddal könnyebb, mint a régi hasonló űrtartalmú láda volt. Ami akkor teljesen újszerű volt, hogy nem a konyhában való elhelyezésre, hanem nagyobb kamrákban, pincékben esetleg garázsokban lehetett elhelyezni. A már említett sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy az előzetes piackutatás évi 15 000 db-os hazai keresletet jósolt. Na ez egy nagyon alábecsült szám volt, mert az elkövetkező évek hírei csak az ellátás hiányáról szóltak. De legalább olyan fontos, hogy beszéljünk a gyártásról is. A Lehel Hűtőgépgyár az 1972-ben Jászárokszálláson alapított gyáregységben 1984 elején kezdték el sorozatban gyártani a fentiekben már említett fagyasztóláda család első tagjának – 300 literes – a gyártását, napi 110-120 db teljesítménnyel. Nem untatva az olvasót 1983-ban közel 1000 db-ot, 1984-ben 10800 db-ot míg 1985-ben közel 18000 db láda került a hazai piacokra. A folyamatos növekvő fejlesztési és vevői igényeket az eredeti gyártósorral nem lehetett kielégíteni, így 1989-ben egy 160 db/műszak kapacitású gyártósort helyeztek üzembe. De egy kicsit beszéljünk arról is, hogy a magyar fogyasztók, a széles néprétegek ekkor ismerték meg a fagyasztásos tárolási módszerek titkait. Mi alkalmas fagyasztásra, milyen előkészületek szükségesek a zöldségek és a húsok előkészítésére. Ekkor vált ismertté a magyar háziasszonyok számára az előfőzés (blansírozás), a konzerviparban korábban már jól ismert eljárások. Ahogy már korábban említettük a fagyasztóláda a hazai piacon állandó hiánycikk volt. Találóan fogalmazott a Figyelő 1985. júliusi száma „Mélyhűtött gondok" címmel. Ennyi év távlatából az egyértelmű volt, a Hűtőgépgyár nem tudta kielégíteni a fogyasztói igényeket. A növekvő gyártási számok ellenére különösen 1987-től tetőfokára hágott a felvásárlási láz, a boltok polcairól eltűntek a közkedvelt Lehel márkájú hűtőszekrények és fagyasztóládák. Ekkor alakult ki, hogy a leleményesebb vásárlók megpróbálták közvetlenül a vállalattól beszerezni a fagyasztóládát. Talán az sem titok, hogy a vezető beosztású dolgozókhoz fordultak sokan segítségért, távoli rokonok, rég elfeledett barátok, egykori szomszédok kérték, hogy „csak nekik, csak egyetlenegyhez" mindenáron hozzá akartak jutni. A korszak neves vicclapjára is felkerült a téma. De mi volt a nagy kereslet fő hajtóereje? Az 1970-80-as években egyenletesnek nem volt mondható az élelmiszer-ellátás, a rendszeres áruhiány arra sarkallta a vásárlókat, hogy akkor vegyenek meg bizonyos élelmiszereket, amikor az kapható. A világútlevél bevezetése (1988. január 1.) és az enyhülő devizaszabályok nyomán (majd éppen a tervezett vámszigorítások hírére) egyre nagyobb méreteket öltött a magyarok ausztriai bevásárló körútja. 1988-1989-ben kitört a „Gorenje-láz". „Olvadás a hűtőfronton" címmel írta a Világgazdaság, egyszerűbbnek látszott Bécsből egy Trabant „hátán" becipelni, mint hazai földön beszerezni egy hűtő- vagy fagyasztóládát. Leleményes honfitársaink – kihasználva az „internacionalista" (november 7.) és a nemzeti (április 4.) ünnep alkalmából összevont munkaszüneti napokat – addig soha nem látott számban keresték fel a nyugati szomszédunkat, hogy a család turistaellátmányán és a legálisan maguknál tartható valután hűtőládát, mikrohullámú sütőt, vagy más tartós műszaki cikkeket vásároljanak. Mentségére a Hűtőgépgyárnak 1989-ben még Dániából is importált 290 és 310 literes ládákat. Ezekre a dán gépekre a Lehel garanciát vállalt, mint saját gyártású termékeire és a saját márkaszervizekben szükség esetén javították.
Privatizálás utáni helyzet, az Electrolux éra (1991-től)
A korabeli gazdasági sajtó szerint, a jászberényi gyár a magyar hűtőszekrénypiac 60 %-át birtokolta. A fagyasztóládák tekintetében mintegy 35-40 %-át látta el. A magyar piacon is megjelentek a Lehel legfőbb riválisai a Philips, Whirpool, Siemens-Bosch és a szlovén (ex jugoszláv) Gorenje termékei. Kemény árverseny is kialakult. „A Lehel 1991 decembere óta nem tudott árat emelni, még az inflációval járó árnövekedést sem engedhették meg" – nyilatkozta Kertész Tibor elnök-vezérigazgató a Figyelő 1992. októberi számában. A privatizáció után az Electrolux jelentősen és folyamatosan fejlesztette a fagyasztóláda-gyártást. Első lépcsőben a Kanadából szállított gyártóberendezésekkel kialakított új gyártósor már 400 láda/nap kapacitású volt. Nyilván a világcég döntően az exportra is koncentrálva az 1995 évben már a 120 ezer legyártott láda 70 %-át külföldre szállította. Jelentős termékfejlesztés volt 1993-94-ben és ennek eredményeképpen áttért a Lehel az un. „zöldfrizsider" gyártására. A környezetvédelem részeként az ózonréteget károsító Freon 11 helyett egy új hűtőközeget vezettek be. De a szigetelő anyagnál (habosításnál) a hajtógáz kiváltása is megtörtént, anélkül hogy a bonyolult műszaki részletek tárgyalásába most belemerülnénk. Ez az új környezetbarát termék gyártása költségesebb lett. A fejlesztés eredménye meglett, a jászárokszállási gyár elnyerte a Nemzeti Minőségi Díjat. Horn Gyula akkori miniszterelnök adta át a nagy erkölcsi elismeréssel járó díjat a láda gyárvezetésének. Előbb utóbb az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jászárokszállási telephelyen nincs elegendő gyártóhely a további kapacitásbővítésre, fejlesztésre. Megszületett az Electrolux döntése, hogy Jászberényben egy zöldmezős beruházással 12 000 négyzetméteres gyártócsarnokot épít és a Dániában meglévő fagyasztógyárat telepíti át. Ezen a gyártósorokon közel húsz alaptípus gyártása volt lehetséges. Ezzel a döntéssel kétszáz új dolgozó kezdhette meg a munkát. Az üzem éves gyártókapacitása akkor 300 000 db-os mennyiségre emelkedett. A jászberényi Fagyasztóláda gyár avatására 1997. március 21-én került sor Göncz Árpád köztársasági elnök úr mellett Anders Sharp az Electrolux AB igazgatótanácsának elnökének részvételével. Ebben az évben egyébként a Lehel, ahogy írták a lapok „A magyar ipar büszkesége" ünnepelte a fennállásának 45. évfordulóját is. Az Electrolux az 1997-es évben világszerte gyáraiban nagyméretű gazdasági átszervezést hajtott végre. A nagyszabású programot a cég akkori elnöke Michael Treschow – akit az üzleti világ „Surgeon Mike/Sebész Misi"-nek nevezett – személyesen irányította. Miután Magyarországon két telephelyen is folyt a ládagyártás, várható volt, hogy ez az átszervezés érinti a magyarországi termelőkapacitást is. Megszületett a döntés a jászárokszállási telephelyen lévő gyártást átköltöztették Jászberénybe. Közel húsz év után Jászárokszálláson megszűnt a ládagyártás. A cég az európai fagyasztóláda-gyártás központját Jászberényben építette ki. Így az Electrolux csoport eredményesség javító átszervezések során a Lehelnél tényleges létszám-elbocsátás nem volt. 2004-ben a jászberényi Electrolux Lehel Kft. magyar mérnökei kifejlesztették a jégképződésmentes – frost free – fagyasztóládát, amelynek sorozatgyártása abban az évben szeptemberben el is indult. Ezt az új fejlesztésű ládát nem kellett leolvasztani, mivel nem is képződött jég a fagyasztás során. A gyár termékfejlesztésre több mint egymillió eurót költött. Szentpéteri Ferenc a fagyasztóládagyár akkori igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, hogy az új termékekkel még az idén megjelennek a francia, a svéd, a dán, az angol és a német piacon. Ekkor már a majd 4000 főt foglalkoztattak a jászberényi törzsgyárban, és ebből a fagyasztóláda üzemben pedig közel 700 fő dolgozott. Közel 500 ezer ládát gyártottak éves szinten. 2007-ben újabb fejlesztés történt és új külsővel lépett piacra a Lehel fagyasztóláda család. Az elavult, ódivatú, szögletes volt a régi forma, ezt váltották fel egy piacképesebb verzióval. Az évi 400-450 ezer darabos termelés 97 százalékát exportra szállították. A hazai piacon közel 18 000 db-ot értékesítettek. Ebben az időben még 90 százalékos piaci részesedést mondhatott magáénak az Electrolux. A gyárnak 124 külföldi és 77 magyar beszállítója volt, a beszállítói értéket tekintve a külföldiek 61, a magyarok pedig 39 százalékot képviseltek. A 2010-es években a gyártás évről évre csökkent, a fagyasztóláda piaci kereslete folyamatosan csökkent.
Végezetül a cikk írója, egy kis emléket felidéz. Huszonhárom évvel (1997-ben) ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem újságja „A jövő mérnöke" a következő felhívást tette: „Mérnök hölgyek, urak leendő diplomások, érdemes a Lehel földjére „kalandozni", értelmes munka mint a tenger, nemzetközi karrier lehetősége adott. Érdemes megpróbálni." Őszintén reméljük nemcsak Nyíregyházán, hanem Jászberényben is „a jászsági fehér birodalomban" is lesz még ilyen kihívás.
Korabeli szakmai sajtó cikkeiből szerkesztette: Metykó Béla
újságíró at Jászkürt Újság, BerényCafé A jászberényi Jászkürt Újság és Latest posts by Munkatársunk (see all)
|
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Azt mondják, a svédek feláldozzák az időseiket. De a vírus bejutott nálunk IS az idősotthonokba, kórházakba. Pedig pont oda nem hiányzik. A kórházi fertőzések közé tartozó
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
| A vírus elleni harci modell Svédországban nem egyéb, mint a nyílt társadalom működési modellje. Amennyiben a vírus megfékezésére alkalmazott módszerünk bizonyítja hatékonyságát, akkor az az alulról szerveződő nyitott társadalom hatékonyságának lesz a beigazolódása. – mondja az Alapblognak adott interjúban a Göteborgi Egyetem néplélektannal, médiával és politikával foglalkozó professzora, Bengt Johansson. Zentai Péter: Nálunk a közvélemény legalább fele a lehető legélesebben kritizálná a hatóságot és a kormányt, ha az a világ többi részével szembe menne. Szerintem ugyanez lenne a helyzet, az általam ismert országok közül, Németországban is. Bengt Johansson: A svéd társadalmat az döbbentette meg, az okozott szinte sokkhatást, hogy egyedül maradtunk. A múlt hónap elején a megkérdezett svédek hetven százaléka bizonyosra vette, hogy a dánok, a norvégok, a finnek, és nemcsak az északi népek, hanem nagyjából mindenütt Európában, főleg a fejlett demokráciákban a mienkéhez hasonló hozzáállás fog érvényesülni. Mind a mai napig – magamat is beleértve – a svédek többsége nem érti, hogy a világ szinte minden más országában nem úgy bánnak a közvéleménnyel vírus ügyben, mint nálunk. A világ többi országában viszont az a nézet terjed, hogy Svédországban hagyják meghalni az embereket, máshol viszont mindent megtesznek a halálozások számának csökkentéséért. Az Önök egyik legfőbb szakértője jelentette be, hogy májusra Stockholm lakosságának egyharmadát, hatszázezer embert ér vagy már ért el a fertőzés. De hiszen ez nem rossz, hanem jó hír. Arra enged következtetni, hogy szakmailag jó a megközelítés a járvány kezelésének ügyében. A nyájimmunitás működik, lassan, de biztosan meghozza jótékony következményeit Egyre kevesebb lesz a haláleset. Hogy lehet eladni a svédeknek, hogy a környező országok közül eddig messze Önöknél a legtöbb a haláleset? Hogy-hogy ez nem szül egyfajta lázadást, hogy „tessék bevezetni az elkülönítést" és hogy „mindenki maradjon otthon!"? Ami vitákat vált ki nálunk, hogy miért halnak meg oly sokan az idősotthonokban. Ugyanis a többi szomszédhoz képest magasabb halálozási ráta csak ebből fakad. Nem a kórházakban ápolt vírusfertőzöttek, hanem szinte kizárólag az öregek, és jellemzően az idősotthonok lakói halnak meg – nagyobb számban, mint másutt. Ez most nálunk a leginkább tárgyalt téma a médiában és a politikában. Egyrészt – a jobboldali, radikális jobboldali politikusokon kívül – senki nem emelte fel a szavát az elkülönítéses, karanténos rezsim mellett, senki sem követelte, hogy „mindenki maradjon otthon". A horrorsztorik nem a félelmet erősítik? Nem azt hozzák ki logikusan az emberekből, hogy kemény intézkedéseket követeljenek a politikától? Ez attól függ. Nálunk pedagógiai jelentőséggel bírtak a Vuhanból, majd Olaszországból, Spanyolországból érkezett képek, riportok. Inkább azt erősítették az emberekben, hogy „mi jobban csináljuk, mint másutt" és felnőttnek kell tekinteni az embereket. A média szerepe politikai jelentőségűvé ott válik, ahol a politika irányít. Abban csalódtak, hogy másutt nem szakértők irányítják a dolgokat? De hiszen ez nem igaz…nálunk is szakértők foglalnak állást. Nem tudom, hogy van Magyarországon. De a nagyvilág nagyon sok országában a szakértőket sakkban tartja a politika, a hatalom és a média. Sakkban tartja őket a népet, annak értelmét, értelmességét lenéző magatartás. A járványhoz – nagy csalódásunkra – csaknem mindenütt felülről irányítottan nyúltak hozzá. Azt akarja mondani, hogy a svédek többsége ezt így fogja fel? Igen, egészen pontosan. Nagyobb a modell támogatottsága most, mint valaha. Most, hogy lelepleződtek a hatalmas halálozási adatok? A közvélemény-kutatások egyértelműsítik, hogy a svédeknek egyre jobban imponál, hogy az ő szabad döntésük érvényesül, az ő felelősségük, hogy mit tesznek, ugyanakkor a döntésüket nagyon széles tudásanyagra építhetik. Március legeleje óta folyamatosan tájékoztatják őket – és ami leginkább imponál az embereknek, különösen a többi ország ellentétes példáját látva – nem a politikusok, nem katonák, hanem csak és kizárólag szakértők. Az egész tömegpszichológia? Igen, az úgynevezett svéd stratégiának meghatározóak a lélektani alapjai. De milyen jót ad a léleknek, ha tudják, hogy Norvégiához, Finnországhoz képest dupla annyian haltak meg? Még egyszer: ezzel számoltak a szakértők, a nyájimmunitás egyre nyilvánvalóban működik, magas halálozás pedig – mint jeleztem – az idősotthonok lakóira, és eleve súlyosabb beteg idősekre vonatkozik. Későn? Egyrészt későn, másrészt túl korán és átgondolatlanul, teret adva a rögtönzéseknek. A késettséget nem kell különösen magyarázni, nincs is értelme már erről beszélni. Forrás: alapblog.hu |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a g
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Összeszerelőország nem ország, ezzel a polgári neoliberális fideszes felfogással is csak gazdasági sivatag a vidék, ahol szinte másmilyen munka nincs is. És most bezár a gyár, pontosabban lefokozódik sima raktárrá. Friday 01 May 2020 03:39 PM UTC+00 Sajnos 2020. április 9-i után csak azt mondhatjuk volt egyszer a Jászság iparában egy fagyasztóláda-gyártás. Még a múlt év során az Electrolux vezetése egy sajtótájékoztató kapcsán Jászberény városra és talán mondhatjuk az egész Jászságra sokkoló bejelentést tett, megszüntetik véglegesen a fagyasztóláda gyártást. Huszonhárom évvel ezelőtt a világcég egy zöldmezős beruházás keretében létrehozta a cég legnagyobb európai gyártókapacitását. De a gazdasági körülmények azt diktálták, hogy a tőke profit érdekeltségének biztosítása érdekében azt a döntést hozták meg a „stockholmi headquarter" -ben nem gazdaságos a további magyarországi gyártás. De most nem egy gazdaságossági elemző cikket írtunk, hanem megpróbáltuk feleleveníteni, mi is szűnt meg, mennyi magyar szakmai és műszaki innovációs befektetés vált ezzel a döntéssel semmivé. Először is együtt kell éreznünk azokkal a dolgozókkal, akiknek szeretett munkahelye megszűnt és ráadásul a kirobbant járvány tovább növeli a munkahelyüket elvesztők bizonytalanságát. Időbeli sorrendet követve emlékezzünk, talán egy kicsi nosztalgiának is bele szabad férnie, hogyan és milyen lépcsőben épült ki a most megszűnt gyártási kultúra. Annyi személyes dolog talán megengedhető, hogy a cikk szerzője 39 éven át Lehelnél dolgozott és ezért egy kicsit érzelmesebben, de felelősségteljesen – a korabeli dokumentumokat szigorúan követve nagy alázattal írta meg ezt a cikket. Egy kis időutazásra hívom a kedves olvasót. A jászárokszállási gyártás korszaka (1983-1998) Képletesen repüljünk vissza időben közel negyven évet, és az 1982-es Budapesti Nemzetközi Vásárra – vagy ahogy akkor hívták BNV – látogassunk el. A Lehel Hűtőgépgyár standján a legnagyobb sláger egy 300 literes fagyasztóláda volt, amely BNV nagydíjat kapott. A láda fogyasztói ára akkor 16 000 Ft volt. Akkorra volt a vásárlói érdeklődés, hogy a gyár vezetése külön sajtótájékoztatón jelentette be, hogy egyelőre előjegyzést nem tud felvenni. Ez volt a rossz hír, de a jó hír az volt, hogy a vállalat egy újonnan kifejlesztett energiatakarékos háztartási fagyasztóláda családot fejlesztett ki, amely három méretben fog készülni 200, 300 és 400 literes űrtartalomban. A korábbi típushoz képest egy jobb szigetelésű, negyedével kevesebb energiát fogyasztó és súlyban kétharmaddal könnyebb, mint a régi hasonló űrtartalmú láda volt. Ami akkor teljesen újszerű volt, hogy nem a konyhában való elhelyezésre, hanem nagyobb kamrákban, pincékben esetleg garázsokban lehetett elhelyezni. A már említett sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy az előzetes piackutatás évi 15 000 db-os hazai keresletet jósolt. Na ez egy nagyon alábecsült szám volt, mert az elkövetkező évek hírei csak az ellátás hiányáról szóltak. De legalább olyan fontos, hogy beszéljünk a gyártásról is. A Lehel Hűtőgépgyár az 1972-ben Jászárokszálláson alapított gyáregységben 1984 elején kezdték el sorozatban gyártani a fentiekben már említett fagyasztóláda család első tagjának – 300 literes – a gyártását, napi 110-120 db teljesítménnyel. Nem untatva az olvasót 1983-ban közel 1000 db-ot, 1984-ben 10800 db-ot míg 1985-ben közel 18000 db láda került a hazai piacokra. A folyamatos növekvő fejlesztési és vevői igényeket az eredeti gyártósorral nem lehetett kielégíteni, így 1989-ben egy 160 db/műszak kapacitású gyártósort helyeztek üzembe. De egy kicsit beszéljünk arról is, hogy a magyar fogyasztók, a széles néprétegek ekkor ismerték meg a fagyasztásos tárolási módszerek titkait. Mi alkalmas fagyasztásra, milyen előkészületek szükségesek a zöldségek és a húsok előkészítésére. Ekkor vált ismertté a magyar háziasszonyok számára az előfőzés (blansírozás), a konzerviparban korábban már jól ismert eljárások. Ahogy már korábban említettük a fagyasztóláda a hazai piacon állandó hiánycikk volt. Találóan fogalmazott a Figyelő 1985. júliusi száma „Mélyhűtött gondok" címmel. Ennyi év távlatából az egyértelmű volt, a Hűtőgépgyár nem tudta kielégíteni a fogyasztói igényeket. A növekvő gyártási számok ellenére különösen 1987-től tetőfokára hágott a felvásárlási láz, a boltok polcairól eltűntek a közkedvelt Lehel márkájú hűtőszekrények és fagyasztóládák. Ekkor alakult ki, hogy a leleményesebb vásárlók megpróbálták közvetlenül a vállalattól beszerezni a fagyasztóládát. Talán az sem titok, hogy a vezető beosztású dolgozókhoz fordultak sokan segítségért, távoli rokonok, rég elfeledett barátok, egykori szomszédok kérték, hogy „csak nekik, csak egyetlenegyhez" mindenáron hozzá akartak jutni. A korszak neves vicclapjára is felkerült a téma. De mi volt a nagy kereslet fő hajtóereje? Az 1970-80-as években egyenletesnek nem volt mondható az élelmiszer-ellátás, a rendszeres áruhiány arra sarkallta a vásárlókat, hogy akkor vegyenek meg bizonyos élelmiszereket, amikor az kapható. A világútlevél bevezetése (1988. január 1.) és az enyhülő devizaszabályok nyomán (majd éppen a tervezett vámszigorítások hírére) egyre nagyobb méreteket öltött a magyarok ausztriai bevásárló körútja. 1988-1989-ben kitört a „Gorenje-láz". „Olvadás a hűtőfronton" címmel írta a Világgazdaság, egyszerűbbnek látszott Bécsből egy Trabant „hátán" becipelni, mint hazai földön beszerezni egy hűtő- vagy fagyasztóládát. Leleményes honfitársaink – kihasználva az „internacionalista" (november 7.) és a nemzeti (április 4.) ünnep alkalmából összevont munkaszüneti napokat – addig soha nem látott számban keresték fel a nyugati szomszédunkat, hogy a család turistaellátmányán és a legálisan maguknál tartható valután hűtőládát, mikrohullámú sütőt, vagy más tartós műszaki cikkeket vásároljanak. Mentségére a Hűtőgépgyárnak 1989-ben még Dániából is importált 290 és 310 literes ládákat. Ezekre a dán gépekre a Lehel garanciát vállalt, mint saját gyártású termékeire és a saját márkaszervizekben szükség esetén javították.
Privatizálás utáni helyzet, az Electrolux éra (1991-től)
A korabeli gazdasági sajtó szerint, a jászberényi gyár a magyar hűtőszekrénypiac 60 %-át birtokolta. A fagyasztóládák tekintetében mintegy 35-40 %-át látta el. A magyar piacon is megjelentek a Lehel legfőbb riválisai a Philips, Whirpool, Siemens-Bosch és a szlovén (ex jugoszláv) Gorenje termékei. Kemény árverseny is kialakult. „A Lehel 1991 decembere óta nem tudott árat emelni, még az inflációval járó árnövekedést sem engedhették meg" – nyilatkozta Kertész Tibor elnök-vezérigazgató a Figyelő 1992. októberi számában. A privatizáció után az Electrolux jelentősen és folyamatosan fejlesztette a fagyasztóláda-gyártást. Első lépcsőben a Kanadából szállított gyártóberendezésekkel kialakított új gyártósor már 400 láda/nap kapacitású volt. Nyilván a világcég döntően az exportra is koncentrálva az 1995 évben már a 120 ezer legyártott láda 70 %-át külföldre szállította. Jelentős termékfejlesztés volt 1993-94-ben és ennek eredményeképpen áttért a Lehel az un. „zöldfrizsider" gyártására. A környezetvédelem részeként az ózonréteget károsító Freon 11 helyett egy új hűtőközeget vezettek be. De a szigetelő anyagnál (habosításnál) a hajtógáz kiváltása is megtörtént, anélkül hogy a bonyolult műszaki részletek tárgyalásába most belemerülnénk. Ez az új környezetbarát termék gyártása költségesebb lett. A fejlesztés eredménye meglett, a jászárokszállási gyár elnyerte a Nemzeti Minőségi Díjat. Horn Gyula akkori miniszterelnök adta át a nagy erkölcsi elismeréssel járó díjat a láda gyárvezetésének. Előbb utóbb az is nyilvánvalóvá vált, hogy a jászárokszállási telephelyen nincs elegendő gyártóhely a további kapacitásbővítésre, fejlesztésre. Megszületett az Electrolux döntése, hogy Jászberényben egy zöldmezős beruházással 12 000 négyzetméteres gyártócsarnokot épít és a Dániában meglévő fagyasztógyárat telepíti át. Ezen a gyártósorokon közel húsz alaptípus gyártása volt lehetséges. Ezzel a döntéssel kétszáz új dolgozó kezdhette meg a munkát. Az üzem éves gyártókapacitása akkor 300 000 db-os mennyiségre emelkedett. A jászberényi Fagyasztóláda gyár avatására 1997. március 21-én került sor Göncz Árpád köztársasági elnök úr mellett Anders Sharp az Electrolux AB igazgatótanácsának elnökének részvételével. Ebben az évben egyébként a Lehel, ahogy írták a lapok „A magyar ipar büszkesége" ünnepelte a fennállásának 45. évfordulóját is. Az Electrolux az 1997-es évben világszerte gyáraiban nagyméretű gazdasági átszervezést hajtott végre. A nagyszabású programot a cég akkori elnöke Michael Treschow – akit az üzleti világ „Surgeon Mike/Sebész Misi"-nek nevezett – személyesen irányította. Miután Magyarországon két telephelyen is folyt a ládagyártás, várható volt, hogy ez az átszervezés érinti a magyarországi termelőkapacitást is. Megszületett a döntés a jászárokszállási telephelyen lévő gyártást átköltöztették Jászberénybe. Közel húsz év után Jászárokszálláson megszűnt a ládagyártás. A cég az európai fagyasztóláda-gyártás központját Jászberényben építette ki. Így az Electrolux csoport eredményesség javító átszervezések során a Lehelnél tényleges létszám-elbocsátás nem volt. 2004-ben a jászberényi Electrolux Lehel Kft. magyar mérnökei kifejlesztették a jégképződésmentes – frost free – fagyasztóládát, amelynek sorozatgyártása abban az évben szeptemberben el is indult. Ezt az új fejlesztésű ládát nem kellett leolvasztani, mivel nem is képződött jég a fagyasztás során. A gyár termékfejlesztésre több mint egymillió eurót költött. Szentpéteri Ferenc a fagyasztóládagyár akkori igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, hogy az új termékekkel még az idén megjelennek a francia, a svéd, a dán, az angol és a német piacon. Ekkor már a majd 4000 főt foglalkoztattak a jászberényi törzsgyárban, és ebből a fagyasztóláda üzemben pedig közel 700 fő dolgozott. Közel 500 ezer ládát gyártottak éves szinten. 2007-ben újabb fejlesztés történt és új külsővel lépett piacra a Lehel fagyasztóláda család. Az elavult, ódivatú, szögletes volt a régi forma, ezt váltották fel egy piacképesebb verzióval. Az évi 400-450 ezer darabos termelés 97 százalékát exportra szállították. A hazai piacon közel 18 000 db-ot értékesítettek. Ebben az időben még 90 százalékos piaci részesedést mondhatott magáénak az Electrolux. A gyárnak 124 külföldi és 77 magyar beszállítója volt, a beszállítói értéket tekintve a külföldiek 61, a magyarok pedig 39 százalékot képviseltek. A 2010-es években a gyártás évről évre csökkent, a fagyasztóláda piaci kereslete folyamatosan csökkent.
Végezetül a cikk írója, egy kis emléket felidéz. Huszonhárom évvel (1997-ben) ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem újságja „A jövő mérnöke" a következő felhívást tette: „Mérnök hölgyek, urak leendő diplomások, érdemes a Lehel földjére „kalandozni", értelmes munka mint a tenger, nemzetközi karrier lehetősége adott. Érdemes megpróbálni." Őszintén reméljük nemcsak Nyíregyházán, hanem Jászberényben is „a jászsági fehér birodalomban" is lesz még ilyen kihívás.
Korabeli szakmai sajtó cikkeiből szerkesztette: Metykó Béla
újságíró at Jászkürt Újság, BerényCafé A jászberényi Jászkürt Újság és Latest posts by Munkatársunk (see all)
|
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |