FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 Vádat emeltek öt ember ellen, akik törvényi tilalom "ellenére" egyenruhában vettek részt a Horthy Miklós kormányzóvá választásának 100. évfordulójára szervezett budapesti megemlékezésen március 1-jén – közölte a fővárosi főügyész szerdán az MTI-vel.
 Ibolya Tibor közleményében tudatta: a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség indítványozta, hogy a bíróság tárgyalás mellőzésével, büntetővégzésben szabjon ki két férfival szemben pénzbüntetést, három társukat pedig bocsássa próbára. A vádirat szerint az öt ember – négy férfi és egy nő – a megemlékezés utolsó helyszínére, az V. kerületi Vértanúk terére egy – korábban a bíróság által megszüntetett – egyesület "formaruhájának elemeit" viselve jelent meg.
 A vádlottak ezzel "megszegték a gyülekezési jogról szóló törvényt, amely szerint gyűlésen tilos erőszakot közvetítő vagy megfélemlítő jellegű félkatonai, vagy ahhoz hasonló ruházatot viselve megjelenni", illetve, ha azt a tudomásul vett bejelentés nem tartalmazta, a gyűlésen részt vevők nem viselhetnek védőfelszerelést, egyenruhát vagy azzal összetéveszthető ruházatot. Hírdetés Az ügyészség a terheltekkel szemben a békés jelleget biztosító korlátozások megsértésével elkövetett gyülekezési szabadság megsértésének vétsége miatt nyújtott be vádiratot a Pesti Központi Kerületi Bíróságra – írta Ibolya Tibor.
 Frissítés: a kormány és a rendőrség után az ügyészség is a Mi Hazánk megemlékezőit büntetné a bűnözők helyett A Mi Hazánk Mozgalom tiltakozik a március 1-jei Horthy-emlékfelvonulásáról előállított békés gárdisták elleni ügyészségi vádemelés miatt, miközben a nemzeti összefogás seregszemléjének balliberális ellentüntetőivel szemben nem indult eljárás, noha erőszakkal fenyegetőztek, és a garázdaságot kimerítve trágár bekiabálásokkal megzavarták még a református püspök és a katolikus plébános igei köszöntőjét is. A jelenlegi kormányzat bűne, hogy a Magyar Gárda betiltása után még a szabálysértési törvényt is kiegészítették – abszurd módon a tiltott prostitúció paragrafusa előtt – azzal, hogy aki közterületen a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végez, vagy ilyen látszatot kelt, szabálysértést követ el. Pedig az önkéntes erőket nem üldözni, hanem hasznosítani kellene, állami irányítással, a Mi Hazánk Mozgalom rendpárti programja is ezt tartalmazza. A Horthy Miklós kormányzóvá választásának 100. évfordulóján tartott ünnepségen a gárdisták pusztán méltóságteljes módon felvonultak, illetve a Szent Korona másolatát tartották, ezért vegzálta őket a rendőrség ugyanúgy jogtalanul, mint legutóbb a Deák téri lincselés miatt megemlékezőket, több tucatnyi résztvevő ellen indítva eljárást, több százezres bírsággal is fenyegetve őket. A Mi Hazánk szerint a kormánynak, illetve rendőrségi és ügyészségi szerveinek inkább a bűnözőkkel szemben kellene fellépniük – írja közleményében Novák Előd, a Mi Hazánk alelnöke. Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
2020. június 5., péntek
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Mindenki az ellenzéket mocskolja, amúgy joggal, de a fidesz is ugyanazt csinálja, lehet szegfű avagy narancs, izraelből jön a parancsMagyarországon az egypártnak csak a ma
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Konkrétan ez hangzott el, jeszenszky - antall türténeémi bűne a fideszes vezetőknek "erény". 90-es évek elején a fideszesek vonultak ki a Parlamentből egy Trianon megemlék
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Konkrétan ez hangzott el, jeszenszky - antall türténeémi bűne a fideszes vezetőknek "erény". 90-es évek elején a fideszesek vonultak ki a Parlamentből egy Trianon megemlékezéskor, és kurjantották hogy "térdre, csuhások". :3 se keresztény, se magyar Thursday 04 June 2020 07:11 PM UTC+00  A nemzeti önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részévé kell tenni, mert ez az ügy egyidejűleg szolgálja a magyar nemzet, a szomszédos nemzetek és Európa jövőjét – mondta Kövér László házelnök az Országgyűlés csütörtöki emlékülésén, a trianoni diktátum aláírásának századik évfordulóján.
 A parlament ülése a történelmi zászlók bevonulásával és fanfárral kezdődött. (A Székely Himnusz nem volt a forgatókönyv része, azt a Mi Hazánk képviselői és Bencsik János kezdték el énekelni a nemzeti ellenzéki párt kezdeményezésére – a szerk.) Ezt követően megkezdték a nemzeti önazonosság védelméről szóló, kormánypárti képviselők által benyújtott politikai nyilatkozat vitáját. Kövér László nyitóbeszédében kiemelte: a politikai nyilatkozatot olyan okokból javasolják elfogadásra, amelyek a múltban, a jelenben és a jövőben rejlenek. Kifejtette: a trianoni diktátum által a magyarságnak okozott tragédia "nemcsak nemzetközi szerződésekkel többször megpecsételt és lezárt történelmi múlt, hanem velünk együtt élő folyamatos jelen, ami nem kívánt esetben megismétlődő jövővé is válhat". Úgy vélte, amíg a külhoni magyarságnak keserves létküzdelmet kell vívnia, hogy megőrizhesse anyanyelvét, kultúráját és szülőföldjének otthonosságát, a trianoni döntés nem a történelemkönyvek lezárt fejezete, hanem a teljes magyar nemzetet érintő, nyitott, jelenbeli létkérdés. A házelnök hangsúlyozta: a magyar jövő csak akkor lehet biztonságos, ha minden jelen- és jövőbeli magyar nemzedék szívébe és eszébe vési, hogy mindig csak az lehet az övé, amit meg tud védeni. Aki nem kész és nem képes megvédeni azt, ami a sajátja, az el fogja veszíteni – fogalmazott. Azt mondta, a múltat megváltoztatni nem tudjuk, csak annak legfájóbb következményein kísérelhetünk meg változtatni, de erre akkor van esély, ha tanulunk a múltból.
 Kövér László tanulságként említette, hogy a nemzetek önrendelkezésének eszméjét "közös sírba temették a magyarok ezeréves országával, és a síron kivirult a nemzettagadás mérgező virága". "A nemzetünket fenyegető veszély nem múlt el, sőt erősödik, de fenyegeti már a bennünket száz éve legyőzőket is" – vélte. Közölte: a másik tanulság, hogy mindig súlyos ára lehet, ha nem figyelünk arra, mi zajlik körülöttünk a nagyvilágban. Trianon "nemcsak a múltban esett történelmi igazságtalanság okozta fájdalom szinonimája, nemcsak a jelenben bennük élő egyfajta kollektív lelkiismeret-furdalásé, hogy miként hagyhattuk, hogy ez megtörténjen velünk", hanem a jövőre vonatkozó parancs is: ez még egyszer nem történhet meg velünk – jelentette ki. Kövér László szerint a harmadik tanulság, hogy a nemzetközi porondon szövetségesek nélkül nem lehet sokra jutni. Trianonban a magyar államot életképtelenségre, a magyar nemzetet szétszakítottságra, Magyarországot politikai egyedüllétre ítélték – tette hozzá. Hangsúlyozta: azonban a magyarság egy évszázadnyi áldozatos munkája életképessé tette a magyar államot, a nemzet határokon átívelő összetartozása pedig erősebbnek bizonyult azon erőknél, amelyek azt fel akarták számolni. Kiemelte: a Kárpát-medencében és tágabban Közép- és Kelet-Európában az együtt és egymás mellett élő nemzetek vagy együtt fognak nevetni, vagy együtt fognak sírni, "együtt leszünk nyertesek vagy mindannyian veszteseknek bizonyulunk". A házelnök úgy fogalmazott, "mi, magyarok, akik elveszítettük a huszadik századot, nem akarjuk elveszíteni a huszonegyediket", de azt sem akarjuk, hogy a szomszédaink elveszítsék. Kijelentette: a nyilatkozat arra tesz kísérletet, hogy szövetségeseket találjunk a szomszédos nemzetekben és államokban, illetve Európa többi nemzetei és államai között. A külhoni magyarság küzdelme nemzeti önazonossághoz való jogáért ugyanis európai ügy – fűzte hozzá. Kövér László kifejtette: az előttünk álló időkben hasonló identitásküzdelem vár minden európai nemzetre, mint amilyet a külhoni magyarság vív száz éve. Európa stratégiai szuverenitását nem tudja megvalósítani csak a politikai és gazdasági önrendelkezés vagy a katonai önvédelem eszközeivel, az eredményes európai önvédelemhez kell az identitás fundamentuma is – mondta. Úgy vélte, ilyen fundamentum nincs a keresztény hitből fakadó normarendszer és a több évszázados nemzeti kultúrák mellőzésével. "Európa határai addig tartanak, ameddig a temetőkben kereszt van a sírhelyeken, Európa addig marad önmaga, amíg európai nemzeti közösségek lakják, és meghatározóan alakítják a sorsát" – mutatott rá. Az Országgyűlés elnöke a magyar állam nevében "legmélyebb hálánkat és legmagasabb elismerésünket" fejezte ki a Trianonban elszakított nemzeti közösségeknek helytállásukért, hűségükért a magyar nemzethez és a szülőföldjükhöz, és mert lojális és értékteremtő polgáraivá váltak azon államoknak, amelyek fennhatósága alá kényszerítette őket a történelem. Arról is beszélt, hogy nemzeti identitása az állam polgárainak van, és ez az identitás, mint tudatállapot és értékrend az anyanyelvükből, a kultúrájukból és a szülőföldjükből fakad. Ezen identitások védelmére hivatott a nemzeti állam – tette hozzá. Azt mondta, a nyilatkozat szerint a nemzeti önazonossághoz való jog azt biztosíthatja mindenkinek, hogy anyanyelvét, kultúráját és szülőföldjüknek otthonosságát szabadon megörökölhesse, szabadon továbbadhassa utódainak. A nyilatkozat szerint a nemzeti önazonossághoz való jog az általános emberi méltóság védelmének nélkülözhetetlen eszköze, amely erősítheti a békét, biztonságot és stabilitást – magyarázta. Kövér László kiemelte: a nyilatkozat ezért fordul felhívással a szomszédos országok parlamentjeihez és kormányaihoz, az EU intézményeihez és az ENSZ-hez is, hogy a nemzeti önazonossághoz való jogot tegyék közösen az egyetemes emberi jogok részévé. Kitért rá: a magyarság ezeréves Kárpát-medencei történelméből száz nehéz év van a hátunk mögött, és "a magunk által alakítható jövő áll előttünk". A szétszakítottságban is megmaradni tudás teljesítményéből erőt merítve, az egymást követő nemzedékek erőfeszítéseit összeadva kell együtt sikeressé tenni a magyarok következő évszázadát – mondta.
 Erre büszke Áder: "Magyarország sosem élt területi követelésekkel" A magyar nemzet nemcsak volt, de lesz is – mondta Áder János államfő a trianoni "békeszerződés" aláírásának századik évfordulóján, az Országgyűlés emlékülésén, csütörtökön. "Száz év elteltével, két világháború után, Trianontól és gazdasági válságoktól gyötörten, egy több mint négy évtizedes kommunista-szocialista vargabetű után, egy levert forradalmat követően, többször is az államcsőd szélére jutva itt vagyunk, élünk" – hangoztatta az államfő. A köztársasági elnök kijelentette: senki nem vitathatja el tőlünk a jogot, hogy azért dolgozzunk, hogy a nemzet lelki határai változatlanok maradjanak, ha már a nemzet földrajzi határai megváltoztak. Hírdetés Száz évvel ezelőtt Magyarország gyászolt, emlékeztetett Áder János, hiszen egyetlen magyar sem tudta feldolgozni a veszteséget, a megaláztatást, a törvénnyé tett törvénytelenséget. Azt, hogy az ország elveszítette a területének kétharmadát, népessége pedig 18 millióról 7 és fél millióra zsugorodott.
 Több mint három millió magyar került a határon kívülre, Románia egyedül nagyobb területhez jutott, mint amekkora Magyarországnak megmaradt. "Gabonatermő területeink jelentős része, erdeink 90 százaléka, vasúthálózatunk kétharmada a szomszédos országokhoz került" – vette számba a veszteségeket az államfő, hozzátéve: Trianon az ország gazdasági gyarapodását törte derékba. Elkerülhető lett volna a világháború? Ki miért felelős? Miért lett a trianoni döntés Magyarország számára mérhetetlenül igazságtalan? – sorolta az államfő azokat a kérdéseket, amelyeket már a negyedik generáció tesz fel. Tisza István akkori miniszterelnök eleinte ellenezte a hadba lépést – emlékeztetett – de Bécs meggyőzte, majd négyévnyi háborúskodás után Magyarország vesztes félként nem kerülhette el a súlyos büntetést, hiszen a semleges országokat csak területi igények elismerése árán lehetett hadba léptetni. Magyarország a területének 67 százalékát és lakosságának 60 százalékát veszítette el, a szintén vesztes Németország csupán a területének 13 és a lakosságának 4 százalékát – ismertette Áder János, ami azt mutatja, hogy a népek önrendelkezésére vonatkozó wilsoni elveket csak Magyarország kárára alkalmazták. Magyarország sorsáról nem 1920-ban döntöttek, hanem sokkal korábban, "sunyi háttértárgyalásokon". "Felkészületlen politikusok, politikai kalandorok, önjelölt próféták, fizetett ügynökök, elfogult, részben korrumpált szakértők, magyargyűlölettel fertőzött újságírók közös munkája mindaz, amit ma trianoni diktátumnak hívunk" – fogalmazott. Trianon pedig sem békét nem hozott, sem a térség fejlődését nem segítette, de az etnikai feszültségeket sem csökkentette – vont mérleget az államfő. A döntés egy soknemzetiségű országból több soknemzetiségű országot kreált, ezzel pedig újabb viszálykodás magvait hintette el. Áder János ugyanakkor rámutatott arra is: a világháború befejezése és a trianoni döntés közötti időben Magyarország helyzetét az ország politikai vezetőinek katasztrofális ténykedése csak tovább súlyosbította, amikor "a konzervatív tehetetlenség, a liberális tehetségtelenség és a bolsevik utópia adott randevút egymásnak". Az államfő súlyos felelőtlenségnek ítélte például a határok megvédésének, a diplomáciai háttérmunkának az elmaradását, vagy a titkosszolgálati jelentésekét a háttértárgyalásairól és háttér-megállapodásairól. Egy vesztes háború, két forradalom okozta káosz, Trianon súlyos társadalmi-gazdasági következményei után a csőd szélére jutott nemzet mégis élni akart, Bethlen István kormánya pedig sikerrel vezette ki a nemzetet a válságból. Áder János szólt arról is, hogy Magyarországot a második világháború óta újra és újra megvádolják a határok megváltoztatásának szándékával, holott
 "Mi tiszteletet adunk a szomszédainknak, de azt kérjük, ők is tiszteljenek minket és az országukban élő magyarokat" – mondta. "Mi tiszteletet adunk a Magyarországon élő nemzetiségeknek, és azt szeretnénk, ha ők is tisztelettel fordulnának felénk." "Amit a nagyhatalmak elrontottak, nekünk kell kijavítanunk. Ha így teszünk, a trianoni átok lekerül rólunk" – fogalmazott, de leszögezte azt is: nem leszünk partnerek az elhallgatásban, a történelemhamisításban, az anyaországon kívül élő magyarok megtagadásában. Partnerek leszünk viszont az őszinte beszédben, a történelmi esélyek kihasználásában, a magyarok és magyarok, a magyarok és más nemzetiségűek közötti kötelékek erősítésében. Június 4-e tíz éve a nemzeti összetartozás napja – hívta fel a figyelmet – a cél az, hogy erősebb kötelék szövődjön magyar és magyar között. Ezt szolgálja az egyszerűsített honosítás vagy a határon túli közösségek, intézmények támogatása, a határon túli magyar vállalkozások versenyképességének segítése, az egyházi, közösségi élet színtereinek megújítása. "Tíz éve azon dolgozunk, hogy szociális juttatásokkal, ösztöndíjakkal és a magyar iskolák megerősítésével adjunk távlatot ott, ahol a magyar fiatalok megtartásához elsősorban oktatás és munkahely szükséges" – sorolta a megtett intézkedéseket. Kitért arra is, hogy az Országgyűlés tíz év alatt megtízszerezte a nemzeti összetartozás kiteljesítésére szánt forrásokat. Az államfő beszéde végén felidézte Széchenyi István Hitel című könyvében írt szavait: "Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; én azt szeretem hinni: lesz!" Orbán: értékelem Karácsony Gergely kezdeményezését; mindannyian ugyanahhoz a nemzethez tartozunk "Nagyra értékelem a főpolgármester döntését a fővárosi trianoni megemlékezés kezdeményezéséről" – így reagált újságírói kérdésre Orbán Viktor a csütörtöki parlamenti ünnepi ülés után.
 Karácsony Gergely korábban arra kérte a budapestieket, "járuljanak hozzá maguk is, hogy egy perce álljon le a város a trianoni döntés századik évfordulóján, június 4-én, 16 óra 30 perckor. Egy percre meg fog állni a budapesti közösségi közlekedés, leállnak a metrók, a buszok, a villamosok, és arra kérek mindenkit, hogy egy rövidke percre álljunk meg mi is, mindannyian, a budapesti polgárok közössége. Álljon meg egy percre a közúti autós, biciklis és gyalogos közlekedés!"- írta. Orbán Viktor úgy reagált: június 4-én ez a helyes magatartás, hiszen Budapest a nemzet fővárosa. Hozzátette: a trianoni békediktátum 100 éves évfordulójának az az üzenete, hogy, bár politikai különbségek lehetnek közöttünk, mindannyian ugyanahhoz a magyar nemzethez tartozunk. (MTI nyomán) – Raffay: legalább fél tucat revíziós lehetőség volt '89 után – Az autonómia szép, de megvalósíthatatlan – csak a határmódosítás járható út Raffay Ernő szerint – Raffay: hazudnak a Romsics-félék, amikor azt mondják, hogy Erdély örökre elveszett Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Bólogató káder János, a harmadik köztársaság elnöke büszke rá, hogy az utódállamok megszűnésekor Magyarországnak nem voltak területi vissza - követelései. A lehetőség bale
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 A Mi Hazánk Komárom-Esztergom megyei alapszervezetei összefogtak, és úgy egyeztek meg, a megyében fellelhető összes Trianon-emlékművet megkoszorúzzák június 4-re. Ebből kifolyólag jártam autóval a településeket tegnap, s közben éppen a Kossuth Rádió szólt. A műsor címét nem tudnám megmondani, de nem is ezen van a hangsúly. A műsor tematikája úgy nézett ki, a hallgatók betelefonálhattak, elmondhatták véleményüket, a műsorvezető pedig reagált rá. A téma mi más lehetett volna, mint Trianon. Az egyik telefonáló egy idősebb úr volt, aki feltette a kérdést: vajon a mindenkori magyar kormány miért nem veti fel soha és sehol annak lehetőségét a nagyhatalmak előtt, hogy bizonyos határmódosításokra volna szükség az igazságosabb állapotok megalkotására? Külön megnevezte Szijjártó Péter külügyminisztert is. A műsorvezető roppant empatikus és kedves hangon, de illedelmesen megkerülte a válaszadást, helyette azt ajánlotta a bácsinak, másnap kísérje figyelemmel a rádió évfordulós, emlékező műsorait. De tényleg: miért nem vetette fel senki? Körülöttünk és a világban rendre azt látjuk, egyre-másra változtak, és a mai napig változnak a határok. Csak itt marad minden a régiben.
 Látszólag most kissé elkanyarodom azonban a kérdés boncolgatásától, hogy aztán majd visszatérjek rá. Életem egyik legmeghatározóbb élményei közé tartozik, mikor 3 évvel ezelőtt részt vettem a csíksomlyói búcsún, de nem is maga a Nyeregben szerzett élmény, hanem ami az esti órákban történt. Tulajdonképpen kissé későn kezdtük el szervezni az utazást, minden szállás le volt már foglalva a környéken, egyik barátom viszont azt állította, bátran menjek csak, a korábbi években ő is egy helyi családnál aludt, ez arrafelé bevett szokás. Az, hogy zarándokokat vendégül látják a helyiek, vagy az, hogy azokat fogadják be magukhoz egy-egy éjszakára, akik magyarok, önmagában semmit nem mond annak, aki nem volt még személyesen Székelyföldön. Leírva ez így valóban semmi, ahogy gépelem soraimat, látom magam előtt, a holt betűk mennyire fájdalmasan kevéssé adják vissza azt, amit ott és akkor átéltem. Egy jókora, kétemeletes faházban szálltunk meg, ott lakott a nevezett székely család, mikor sötétedés után odaértünk, nyüzsgött mindkét szint, zene szólt, de nem hangfalakból, hanem hegedűvel és énekszóval helyi székely legények adták a talpalávalót. Korábban egy szót sem beszéltem a családfővel, mégis úgy fogadott minket, mint legszorosabban vett testvéreit. Nagyon sokan hagyományos székely népviseletben voltak jelen, nem tudom elfeledni azt a látványt sem, ahogy édesanyja fogja néhány hónapos kisbabáját, ki szintén székely motívumokkal volt „díszítve", de azért fél szeme a nagyobbakon, 6-an voltak testvérek. Késő esti órákban, mikor már a vendégsereg nagyobbik fele nyugovóra tért, mert sokan készültek a másnap hajnali stációk végigjárására, lehetőség nyílt hosszabban beszélgetni a családfővel. Pontosabban csak hallgattuk, ittuk szavait. A történelemkönyvek itt már kevesek ahhoz képest, amit ő ott mesélt nekünk. Napjaink történeteitől kezdve, mindennapos küzdelmüket a megmaradásukért mind-mind megosztotta velünk, de például élénken megmaradt bennem az is, mikor 1944-ben egy székely kisfiú zokogva tolta haza szekéren vérbefagyott szüleit, akiket a román Maniu-gárdisták gyilkoltak le. Mondanom sem kell, nem lehetett száraz szemmel hallgatni… Hírdetés Azokban a percekben és napokban, amit ott töltöttem, valahogy hajlamos voltam megfeledkezni, hogy közigazgatásilag ugyan Romániában tartózkodom, de lélekben úgy tartottam: Trianon nincs! Persze, aztán hazatérve nagyon is láttam, van. De nem csak a határokon, hanem lelkeinkben is. Még akkor is, ha kifelé sokan mást mutatnak. Mert nagyon szeretjük a Nagy-Magyarországos matricákat kitenni autóinkra, vagy ilyen grafikát ábrázoló pólókat magunkra ölteni. De tragikus, s ezt is ki kell mondani, találkoztam olyan véleményekkel, akik nemzeti létükre bizony vitatják, valóban jár-e például szavazati jog a határon túlra rekedt magyaroknak, arról már ne is beszéljünk, milyen megosztó volna még ebben a táborban is, ha valaki felvetné, anyagi jellegű családtámogatást is megérdemelnének a gúnyhatáron túlra rekedtek azért, hogy helyben tudjanak családokat alapítani. A liberális és baloldali elemekről pedig egy szót se ejtsünk. Nem érdemesek ezen a napon rá. És itt kanyarodunk vissza a kérdések kérdéséhez, vajon miért maradt és marad még mindig minden a régiben. Talán egy mozaikként ez is hozzájárul. Pedig a 100. évforduló most már aktív cselekvésre kell hogy ösztönözzön minket, nem elég az emlékezés. De az sem elegendő, ha fatalistaként olyan jelszavakat és frázisokat puffogtatunk, amelyek jól hangzanak, lelki fájdalmunkat erősítik, hiszen mi, magyarok ilyenek (is) vagyunk, de legbelül érezzük, nincs jelenleg realitása. Ez persze korántsem azt jelenti, hogy egy négyzetcentiméterről is lemondanánk a Kárpát-medencében, de fókuszáljunk a hosszadalmas és küzdelmes időszak első lépcsőfokára. „Egy falut sem adunk nékik" – szól a régi revíziós dal, miközben az elmúlt 100 évben folyamatosan apad az elszakított területeken élő magyarság száma. Az 1920-as demográfiai adatokhoz képest Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben és Délvidéken jelentősen apadt a magyar ajkúak közössége. De még vannak, és nem kevesen! Ezt se felejtsük el. Felvidéken él még 450-500 ezer, Kárpátalján 150 ezer, Erdélyben 1,1 millió, Délvidéken pedig mintegy 250 ezer magyar testvérünk. Ez nagyjából 2 millió idegen országban élő magyar. Akárhonnan is nézzük, jelen pillanatban ez még mindig nem elhanyagolható szám. Ebből induljunk ki. A magyar külpolitikának az emlékezésen és emlékeztetésen túl nagyon aprólékosan ki kell munkálnia egy olyan új határvonal – egyelőre – elméleti megtervezését, mely a leginkább igazodik a néprajzi határokhoz. Ezt azt elvet nevezték etnikai alapú revíziónak, és ezt az elvet vették tökéletesen semmibe 1920-ban Trianonban, majd 1947-ben Párizsban is.
 A két világháború között és már a háború első éveiben ez az etnikai alapú rendezés 1941-ben érte el azt a pontját, amikor is, ha nem is minden magyar, de a nagyobbik fele visszatért Magyarországhoz. Demográfusok és egyéb szakemberek segítségével tüzetesen meg kell nézni, hogyan alakult az elmúlt 80 évben, nyilván, sajnálatos módon apadt, de, mint írtam, 2 millió az mégis 2 millió, tehát ennek figyelembevételével kell meghúzni az igazságos határokat. Biztos vagyok benne, sok olvasó erre azt mondja, mégpedig joggal, ez hosszú és rögös út, nem sok sikerrel kecsegtet. De a legnehezebb lépés azt kiharcolni mégis, legyen már végre hazánkban olyan magyar érdekű politikai, társadalmi berendezkedési forma, amely ezt zászlajára tűzi. Vallom, hogy ezt lesz a legküzdelmesebb elérni, a továbbiak már nem is annyira lehetetlenek, mint azt ma gondolnánk. Első lépésként pedig hozzáértők akár meg is rajzolhatnák az új térképet (mely hasonló lehetne az 1941-es határokhoz), ahogy a románok a mai napig terjesztik egymás között az ún. „Nagy-Románia" térképet, melynek nyugati határai a Tiszánál fekszenek. Ezt a térképet pedig bátran odatűzhetjük a történelmi Magyarország térképe mellé, azzal a markáns üzenettel, ezt minimum követeljük. Mert az igazságosság elve ezt megköveteli. Igazságot Magyarországnak! Lantos János – Kuruc.info Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: #Trianon100"Szükségünk lenne – közvetlen vagy közvetett módon – legalább egy nagyhatalom katonai támogatására, illetve szükségünk lenne egyéb országok támogatására is. Eze
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 Trianon a Kárpát-medencei magyarság több mint ezeregyszáz éves történelmének egyik legnagyobb megrázkódtatása volt. A mi életünk abból a szempontból is különleges, hogy szemtanúi lehetünk-vagyunk e megrázkódtatás-állapotnak, hiszen, míg például a tatárjárásnak vagy a törökdúlásnak mára már „csak" közvetett hatásai maradtak (pl. az alföldi településhálózat gyérülése, más népek betelepülése), addig Trianon hatásai máig élő és égő fájdalomként lüktetnek. De mivel most is élő állapot, ezért hatni lehet rá.
 Az alábbiakban e megrázkódtatás-állapot orvoslásának egy lehetséges útját kísérlem meg rendkívül röviden felvázolni. 1. Alapcélok lefektetése Mit akarunk (a címet), és ehhez milyen irányba kell elindulnunk? Ezt az írást egy, az ezekre a kérdésekre választ adó lehetséges igazodási pontnak szánom; vitaindítónak – ha úgy tetszik, nemzeti konzultációnak -, mert száz év után valahol el kell kezdeni. 2. Szervezettség megteremtése Kell egy a cél érdekében elkötelezett szervező erő, amely felügyeli, koordinálja a honvisszafoglalás menetét. Ezt képviselheti egy személy, egy csoport vagy egy szervezet. Fontos, hogy a Honvisszafoglalás eszméjéhez csatlakozók mindegyike fenntartás nélkül elfogadja az illetékességét és feljebbvalóságát. A kérdést bonyolítja, hogy hivatalos állami szinten nem lehet felvállalni egy ilyen szerepet a nemzetközi politikai színtéren, így alternatív megoldást kell találni. 3. Egységes akarat Van-e olyan mértékű egységes akarat, amely megfelelő társadalmi alap lehet bármiféle területi visszacsatolási folyamat elindításához? Tudunk-e olyan nemzeti minimumokat meghatározni, melyekkel az ország nagyobb része azonosul, és e nemzeti minimumok közé be tudjuk-e sorolni a terület-visszacsatolások kérdését? Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen módokon tudnánk erősíteni, szélesíteni ezt az akaratot. 4. Célok pontosítása Teljes vagy részleges honvisszafoglalás a célünk? A megvalósulás mindenképpen olyan területváltozásokkal járna, melyek a szomszédos államalakulatok kárára történnének, tehát csakis fegyveres támogatással tudnánk követeléseinknek érvényt szerezni. 5. Tennivalók kijelölése Lehetséges tennivalóink:
A továbbiakban ezeket a pontokat fejtem ki röviden. Hírdetés A. Fegyverkezés, hadseregépítés, hadsereget segítő szervezett csoportok megalakítása, kiképzése E tekintetben már elindultak reményt keltő folyamatok. Fontos olyan civil kezdeményezésű, hadászati ismeretek átadásával, azok gyakoroltatásával foglalkozó szervezetek bevonódása is a felkészülési szakaszba, melyeket a megfelelő időben konkrét alkalmazásba lehetne venni. Fontos az iskoláskorúak – elsősorban az általános iskolán túliak – honvédelmi ismereteinek mélyebb, gyakorlati megalapozása is. B. Szövetségépítés Megvizsgálni, hogy mely országokkal lehetnek olyan közös érdekeink, amelyek mentén együttműködve egymással, ezen országok segítségünkre lehetnek területi igényeink megvalósulásában. Szükségünk lenne – közvetlen vagy közvetett módon – legalább egy nagyhatalom katonai támogatására, illetve szükségünk lenne egyéb országok támogatására is. Ezen országokat egy átfogó szövetségesi rendszer vagy több szövetségesi megállapodás fogná össze. Nem lehet kérdés, hogy a számunkra legfontosabb nagyhatalom: Oroszország. Oroszország nélkül nincs honvisszafoglalás. Az oroszok érdekeltek Románia gyengítésében, a moldáviai orosz befolyás növelésében (ez szintén fontos tényező Románia gyengítésében), illetve közép-, vagy hosszabb távú stratégiai terveikben szerepelhet a jelenleg Ukrajnához tartozó Ogyessza és környékének a magukhoz csatolása (vagyis Ukrajna gyengítése, erőinek megosztása, lekötése). Mindezek a mi érdekeinkkel megegyező irányú célok. A Lengyelországgal való egyetemes partnerségünk megkérdőjelezhetetlen, és olyan alap, melyre építenünk lehet, és kell is. Fontos számunkra az ottani erős nemzeti érzések fenntartása, a mai Ukrajnában lévő volt lengyel területek, Lemberg iránti nosztalgikus hangulat erősítése. Kulcsfontosságú lenne számunkra a lengyel-orosz megbékélés. Ez ügyben tevékeny részt kell vállalnia Magyarországnak. Erre a meglévő kétoldalú kapcsolatok keretében, de titkosszolgálati módszerek alkalmazásával is törekednünk kellene (és ha már itt tartunk, ez utóbbi fajta háttérmunka szinte minden területen rendkívül fontos lenne számunkra – erre embert, időt és pénzt kell fordítanunk). Szintén fontos lenne szorosabb partnerségi kapcsolatokat (beleértve a katonait is) kiépíteni Bulgáriával. A közös történelmi múlt jó alap erre. A Dobrudzsa iránti területi igényeiket, csakúgy, mint Lengyelország esetében, sokféleképpen támogatnunk, az erre irányuló bolgár közhangulatot erősítenünk kell. Moldávia szintén rendkívül fontos geopolitikai-geostratégiai tényező a mi szempontunkból. Fontos a Romániától való elzárkózás fenntartása, a távolodás segítése, illetve az országaink közötti jó kapcsolatok ápolása. Hasznos lenne az ide irányuló magyar befektetések ösztönzése is (ez utóbbi erősödése például Székelyföldön, de déli szomszédainknál is, üdvözendő folyamatok). Meg kell vizsgálnunk, hogy Törökország nyújthat-e számunkra segítséget céljaink elérésében. Jó kiindulási alap lehet a magyar-török rokonság; a szabadságharcaink utáni magyar-török jókapcsolatok öröksége; de a bolgárokkal való együttműködésünknek is lehetnek Törökország felé ható pozitív vonzatai. A jó török-orosz kapcsolatokban vagyunk érdekeltek, illetve a jó török-ukrán és török-román kapcsolatokban ellenérdekeltek. A térség többi országával való viszonyunk, bár szintén fontos, de csak másodlagos a fentebbi országokéhoz képest. Az említett országok kiemelt fontosságát a területvisszaszerzésünk sorrendisége jelöli ki. A Honvisszafoglalás első lépcsője Ukrajnát és Romániát érintené, mégpedig ideálisan ugyanakkor, vagy közel egy időben; szoros együttműködésben Oroszországgal (Ogyessza és környéke), Lengyelországgal (Lemberg és környéke) és Bulgáriával (Dobrudzsa), illetve Moldávia és Törökország esetleges szerepvállalásával. C. Fennálló, érdekeinkkel ellentétes működésű hálózatok gyengítése NATO: helyette törekednünk kell egy olyan szövetségi rendszer kiépítésére, melynek nem tagja sem az Amerikai Egyesült Államok, sem olyan nyugat-európai nagyhatalmak, mint Anglia (Egyesült Királyság) és Franciaország. Európai Unió: törekednünk kell – a Brüsszelből érkező, számunkra fontos támogatások fenntartása mellett – a szervezet működési hatékonyságának csökkentésére; döntési képességének a gyengítésére; az EU-n belüli, EU-ellenes negatív közhangulat erősítésére. Törekednünk kell a más országok belügyeibe előszeretettel bevatkozó országoktól való gazdasági függés csökkentésére. Ezzel párhuzamosan rendkívül fontos számunkra új gazdasági partnerségi kapcsolatoknak a kialakítása, melyekbe be kell vonni Európán kívüli országokat is. A Kínával való gazdasági kapcsolatok kiemelt stratégiai fontosságúak. Amerikai Egyesült Államok: törekednünk kell az AEÁ-val való politikai-stratégiai kapcsolatok fokozatos elvékonyítására, figyelembe véve a meglévő gazdasági kapcsolatok fontosságát. Ukrajna: törekednünk kell a közbeszéd befolyásolására (a Magyarországhoz való visszacsatolás előnyeinek ismertetése és terjesztése a ruszin lakosság körében); ezenkívül a Kárpátokon túli Ukrajna destabilizációjában vagyunk érdekeltek. Románia: törekednünk kell a közbeszéd befolyásolására (itt, első lépcsőben, a nagyszámú erdélyi – ideértve most a Partiumot és a Bánságot is – románság miatt, nem a Magyarországhoz való csatlakozás, hanem Erdély függetlenné válása előnyeinek a terjesztése lenne célszerű – Erdély leválásának társadalmi megalapozottságát erősítendő), illetve a szélsőséges magyarellenes hangok megszüntetésére. D. Egyéb tennivalók A teljesség igénye nélkül két fontos feladat: Ezek lennének tehát véleményem szerint a ránk váró feladatok. Mint látható, ebben a vázlatban csak a jelenleg ukrán és román fennhatóság alatt álló területeink visszaszerzését érintettem. Azért, mert a jelenlegi közép-, és kelet-európai geopolitikai erőtérben e két országgal szemben vannak a legjobb esélyeink szövetségesek szerzésére. Szövetségesek nélkül nincs esélyünk terület-visszafoglalásra. Egy olyan különleges helyzetben, amelyben már miénk lenne Kárpátalja és Erdély, megfelelő belső katonai mozgósítással, szövetségeseink támogatását is élvezve, a stabilitás megtartásához szükséges megfelelő gazdasági háttérrel, egy meggyengült Nyugat-Európa szomszédságában, jó eséllyel érvényesíthetnénk igényeinket már akár a magunk erejéből is a jelenlegi Szlovákia területén. Délvidéki területi igényeink szintén ebben a szakaszban lennének kielégíthetők – figyelembe véve a szerb-orosz kapcsolatokat. A további területeink hovatartozása kérdésének a megoldására – délen és nyugaton – pedig ezután, egy harmadik lépcsőben kerülne sor. (A szerző tanár.) Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Akik se ide, se oda nem tartoznak. A kreol meg a mulatt. A régi kultúrájuk már nincs, de új sincs nekik helyette. Nihilizmus, erőszakkultusz.
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Akik se ide, se oda nem tartoznak. A kreol meg a mulatt. A régi kultúrájuk már nincs, de új sincs nekik helyette. Nihilizmus, erőszakkultusz. Thursday 04 June 2020 06:40 PM UTC+00  Boncolgattuk a Deák téri kettős gyilkosságot és a minneapolisi eseményeket is. Sikerült a legcukibb Gyerektábor ajánlót felvenni, illetve kicenzúráztuk magunkat, mert majdnem egy 100 évre titkosított információt mondtunk el. Közben megjelent váratlanul egy vendégszereplő is. (Mi Magunk – Szent Korona Rádió) |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Ha kegyeletből, és a jövőbeni jobb közbiztonságért demonstrál a magyar, akkor őt a ballibzöld moslékkoalíció szerint meg kell veretni rendőrnek látszó tárgyakkal.
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Ha kegyeletből, és a jövőbeni jobb közbiztonságért demonstrál a magyar, akkor őt a ballibzöld moslékkoalíció szerint meg kell veretni rendőrnek látszó tárgyakkal. Thursday 04 June 2020 07:00 PM UTC+00  Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője arról beszélt napirend előtt az Országgyűlésben: a kormány az elmúlt 10 évben tudatosan megosztotta a magyar nemzetet, és ez a "gyűlöletpolitika" oda vezetett, hogy ma "rasszista tüntetések történhetnek" a fővárosban. Hogyan lehet az, hogy békés demonstrálókat több százezer forintra megbüntetnek, addig "nyílt, rasszista tüntetést" nem oszlatnak fel, a rendőrök végignézik annak lebonyolítását? – tette fel a kérdést.
 Kijelentette: az MSZP tiltakozik a "rasszista megnyilvánulásokkal" szemben, a "gyalázkodó feliratokkal" szemben, és azzal a kormánypolitikával szemben is, amely "csendben, támogatóként lép fel, vagy akár szítja a rasszista megmozdulásokat". Azt szorgalmazta: újjá kell építeni a szociális és az egészségügyi ellátórendszert, valamint az oktatást, újjá kell építeni Magyarországot. Hírdetés Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára szerint az MSZP kormányázását vipera, kardlapozás és gumilövedék jellemzi, akkor nem volt számukra fontos a belső béke. Hozzátette: Tóth Bertalan most nemzeti összetartozásról beszél, miközben 2004-ben a határon túli magyarok ellen kampányoltak. Korábban a jobbikosokat nácizták, most pedig együtt indulnak velük a választásokon – jegyezte meg. A Deák téri tragédiával kapcsolatban kiemelte: osztoznak a családok fájdalmában. Kitért arra is: az MSZP 2002 és 2010 között vagy 15-ször akart újratervezési programot indítani, a 2008-as válságot pedig úgy kezelte, hogy még a baloldali szociológus, Ferge Zsuzsa is azt mondta, hogy Magyarország semmit nem tett azért, hogy a válság nyilvánvaló veszteseivel valami történjen. (MTI nyomán) Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Akik most kormányon vannak, csak követő - megelőző jelleggel vesznek át egyes elemeket a valódi nemzeti érdekelvű politikából, hogy nehogy magyar képviselhesse a magyart.
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Akik most kormányon vannak, csak követő - megelőző jelleggel vesznek át egyes elemeket a valódi nemzeti érdekelvű politikából, hogy nehogy magyar képviselhesse a magyart. Van Jobb választás : Thursday 04 June 2020 07:07 PM UTC+00 Hét pontos akciótervvel készült a mai évfordulóra a Mi Hazánk – jelentette be a párt elnöke budapesti sajtótájékoztatóján. Toroczkai László elmondta: az 1. pont a diktátum ratifikálásáról szóló törvény hatályon kívül helyezése; a 2. az ENSZ közgyűléséhez történő fordulás. A törvény hatályon kívül helyezése esetén ugyanis megnyílik a lehetőség arra, hogy a kormány kezdeményezze a nemzetközi bíróságnál a kényszerítéssel aláírt diktátum felülvizsgálatát. A 3. a magyar-román alapszerződés semmissé nyilvánítása, hiszen Bukarest számtalanszor bizonyította, hogy a maga számára nem tartja azt kötelezőnek. Hírdetés 4. pontként a magyar-szlovák alapszerződést érvénytelenítenék, melyet Toroczkai álláspontja szerint számos magyarellenes törvény és intézkedés tett semmissé. 5. pontként érvénytelenítenék a magyar-ukrán alapszerződést is, melyet a pártelnök szerint már az aláírás pillanatában érvénytelennek kellett volna tekinteni, ugyanis az Antall-kormány úgy kötötte meg, hogy 1991-ben volt egy érvényes népszavazás, melynek során Kárpátalja lakosságának 78%-a egy autonóm kárpátaljai régióra szavazott, amit nem vett figyelembe egyik aláíró fél sem. Toroczkai bejelentette azt is, hogy támogatják a Magyarok Világszövetségének törvényjavaslatát, amely arról szól, hogy Magyarországon legyen büntethető minden olyan megnyilvánulás a diktátummal kapcsolatban, amely tagadja az általa vagy az annak következtében bekövetkezett tragédiákat, mint például a délvidéki népirtás. Végül pedig 7. pont a párizsi "békeszerződés" hatályon kívül helyezése lenne, ezt is egy ratifikáló törvény tartja hatályban. Felhívta a figyelmet, hogy a párizsi diktátum nem határozza meg Magyarország határvonalait, csak néhány Pozsony környéki falu sorsáról beszél, azon kívül az 1938-as, akkor érvényes határokat tekinti legitimnek. Rámutatott arra is, hogy a '47-es szerződés tiltja a revizionista propagandát, így ezzel a rendelkezéssel ellentétesek a mai és holnapi hazafias rendezvények is. Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: A tudjukkiknek születési jogon nem muszáj feltétlenül magyar állampolgárságot adni, illetve el is lehet tőlük venni -> kitelepítés, mivel összeférhetetlenek és ellenségese
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 Kerek egy évvel ezelőtt történt, hogy megosztottam a gondolataimat a kedves olvasóinkkal Trianon kapcsán. Mielőtt hozzáfogtam volna, hogy egy év múltán ismét nekifogjak ugyanennek, alaposan elolvastam az akkor írt sorokat:
Természetesen nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz (a liberálisokkal ellentétben a két lábammal a földön járok), hogy körülrajzoljam, mi vár Európára és a nyugati világra az elkövetkezendő időkben, de azt én sem gondoltam volna, hogy pusztán egy év elteltével is ilyen komolyan fog eszkalálódni a helyzet. Másfél héttel a Deák téri mészárlás után, egy Egyesült Államokban történő (részben) etnikai konfliktus kellős közepén, a tavaly leírt, fentebb olvasható mondatok tükrében különösen érzi a fehér ember a "nyakán szoruló kötelet". Egyértelmű, hogy nehéz, ám annál jelentőségteljesebb évek előtt állunk, a feszültség pedig a levegőben érezhető. Ám nem volt ez másként akkor sem, kerek száz évvel ezelőtt.
 S, hogy van-e a kettő között összefüggés? Számtalan, hiszen a történelem hosszú események összefüggő láncolata, ahol minden megbosszulja, vagy éppen meghálálja magát. A nyugati, keresztény világot tizedelő 20. századi háborúk és konfliktusok remekül megágyaztak a mostani problémáinknak, a katasztrofális állapotokat pedig egyértelműen az tetézi meg, hogy mindkét világégést az a fél nyerte, akinek vesztenie kellett volna. A kommunista történetírás évtizedekig mantrázta, hogy a háborús vereség (s így persze később, következmény gyanánt maga Trianon is) igazából a háborúpárti "úri rétegek" miatt történt, de aztán jött a "szép emlékű Tanácsköztársaság", amelynek vezetői rendet kívántak tenni a rendetlenségben és felszabadítani a munkásosztályt. Hivatkozási alapként a Felvidék visszafoglalását szokták emlegetni, hogy "lám, a kommunisták többet tettek az országért, mint a Nemzeti Hadsereg". Az ország integritását megőrizni szükséges fegyveres ellenállás és a Tanácsköztársaság ideológiahirdető offenzívája itt valóban egymásra talált egy rövidebb ideig, de a vörösök uralma nagyban rontotta az esélyeinket a béketárgyalásokon, az elvesztett területek időleges visszafoglalása pedig csak és kizárólag hideg számításból történt. Miért szükséges ezt megemlíteni? A társadalomra ráerőltetett, mindenek felett álló osztályszemlélet s az ebből születő degenerált történelemszemlélet évtizedekig magyarázta félre az első világháború és Trianon jelentőségét, a béke igazságtalanságáról pedig még beszélni sem volt szabad. Történt ez annak ellenére, hogy Trianonban a Nyugat hagyta cserben Közép-Európát, és dobták kukába a wilsoni pontokat, amelyek inkább tűntek egyfajta lázálomnak, semmint realitásnak. Hírdetés Vajon akkor és ott eszébe jutott akármelyik mohó, győztes oldalon álló politikusnak, hogy a trianoni békeparanccsal egész Európában feszültséget szítanak? A Kárpát-medence feldarabolása ugyanis legalább annyira nem volt érdekük a térség egyéb nemzetiségeinek sem, mint ahogy a magyarnak, hiába ünnepelték "függetlenségüket". A béke aránytalanul megfosztott minket egyes iparágainktól, vasúthálózatunktól, de ezzel még az utódállamok sem kerültek virágzó helyzetbe, hiszen – maradva a vasút-példánál – az ő "fél-vasútvonalaikkal" sem lehetett túl sokat kezdeni, a szintén hiányos iparról nem is beszélve. A recsegő-ropogó monarchia szétbomlása pedig borítékolható volt, de a trianoni békediktátum "feltette a pontot az i-re" gyalázatosságával és igazságtalanságával, melyet a Horthy-korszak sikeres, az etnikai elv mentén szerveződő revíziós politikája tudott átmenetileg orvosolni.
 Mit üzen nekünk Trianon száz év elteltével (azonkívül, hogy végre egy őrült tézissel kevesebb, hiszen a mai napon egyáltalán nem veszti hatályát, mint ahogy azt a sokak által felkarolt "urban legenda" állította)? Ha le akarnám egyszerűsíteni, akkor azt írnám, hogy ugyanazt, mint tavaly, és nem is járok messze az igazságtól, ha ezt mondom. Azonban az elmúlt időszak vészjósló történései csak még jobban rámutattak arra, mennyire fontos, hogy a Kárpát-medencében és Közép-Európában béke honoljon. Ezzel kapcsolatban pedig kettős érzelmeim vannak. Egyrészt örülök, hogy tavaly ilyen megközelítésben írtam a békeparancsról, másrészt nyilvánvaló, hogy az európai nemzeteken óriási felelősség van, hiszen a Nyugat egyre nyilvánvalóbb pusztulása és dekadenciája miatt, az eddigi "periféria – fél-periféria" Közép-Kelet Európa lehet a kultúránk és úgy általában a kontinens túlélésének záloga (bizony, néha furcsa fordulatokat tud venni a történelem zúgó kereke). Az, hogy a térség ehhez a feladathoz felnőtt-e, látva például a román hozzáállást és barbár sovinizmust, sajnos kétséges. A párizsi békerendszer döntéshozói nem tudták (vagy éppenséggel pont tudták), hogy a rendezés egészen biztosan nem fog békét hozni a térségbe, hiszen a Kárpát-medence egy lélegző, organikus egész, melyet erőszakos döntésekkel nem lehet szétszabdalni anélkül, hogy ne követné azt feszültség és ellentétek sorozata. Ezt a csorbát voltak hivatottak kiköszörülni a bécsi döntések, s az, hogy a kiváló, etnikai elveket követő átrendezés a világháborús győzelem reményével együtt sírba szállt, véleményem szerint még nagyobb tragédia, mint maga a trianoni döntés. Mindezek tudatában a következő kérdés izgathat minket a leginkább: merre alakul az elkövetkezendő évtizedekben Közép-Európa sorsa, amely minden bizonnyal Európa túlélésének letéteményese? Valamint, ilyen nehéz körülmények között van-e lehetőség a bécsi döntésekhez hasonlóan egy igazságos, etnikai elv mentén meghúzott határsáv létrehozására? Tetszik vagy sem, a 21. század viharaiban az európai fehér nemzetek jobban egymásra vannak utalva, mint valaha, hiszen az egymás ellen vívott háborúskodásból csak a kontinensünk felett basáskodó, idegenszívű politikai "elit", illetve a külső-belső idegen sáskahad profitálhat (pontosan ezért bicskanyitogató még inkább a román mentalitás). A közös hajó megfelelő irányba való terelése mindannyiunk felelőssége, ehhez viszont egy életerős Magyarország és életerős Kárpát-medence szükséges, ahol nemzetünk be tudja tölteni a neki kijáró, méltó, vezető szerepet. Erről eszembe jut egy ismerősöm, aki pár hete a következő kérdést intézte hozzám: hogy akarunk mi bármilyen revíziót is végrehajtani, ha lassan ezt a maradék csonka részt sem tudjuk megtartani? (A beszélgetés kontextusából egyértelmű volt – itt talán a kiragadott mondat miatt nem annyira – de a cigánybűnözésre gondolt). Elgondolkodtatóak voltak a szavai… Bizony! Száz év elteltével néha úgy tűnik, hogy nyakunkon az "újabb Trianon". Sose jussunk el idáig! Ábrahám Barnabás – Kuruc.info Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Száz év, nulla jog : "alapszerződések"
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Száz év, nulla jog : "alapszerződések" Thursday 04 June 2020 07:39 PM UTC+00  100 éve már, hogy a trianoni békediktátum elszakította tőlünk magyar testvéreinket, mégis jogfosztottként kell élniük a saját földjükön. Nyelvtörvények, folyamatos, állami szintű zaklatások nehezítik meg mindennapjaikat, akadályozzák meg, hogy saját nyelvükön imádkozzanak. Nem engedhetjük meg, hogy a román vagy az ukrán kormány úgy bánjon velük, mint ahogy eddig tette! Hírdetés A mai akciónk is erre figyelmeztet: hiába szólalunk fel értük, ha egyre csak tiporják a jogaikat. Erélyesebb fellépésre van szükség nemzetközi szinten is a diaszpórában élő magyarságért! Nem hagyunk el titeket soha! – írják az akció megvalósítói.
 Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: #Trianon100
"Szükségünk lenne – közvetlen vagy közvetett módon – legalább egy nagyhatalom katonai támogatására, illetve szükségünk lenne egyéb országok támogatására
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
| Trianon a Kárpát-medencei magyarság több mint ezeregyszáz éves történelmének egyik legnagyobb megrázkódtatása volt. A mi életünk abból a szempontból is különleges, hogy szemtanúi lehetünk-vagyunk e megrázkódtatás-állapotnak, hiszen, míg például a tatárjárásnak vagy a törökdúlásnak mára már „csak" közvetett hatásai maradtak (pl. az alföldi településhálózat gyérülése, más népek betelepülése), addig Trianon hatásai máig élő és égő fájdalomként lüktetnek. De mivel most is élő állapot, ezért hatni lehet rá. Az alábbiakban e megrázkódtatás-állapot orvoslásának egy lehetséges útját kísérlem meg rendkívül röviden felvázolni. 1. Alapcélok lefektetése Mit akarunk (a címet), és ehhez milyen irányba kell elindulnunk? Ezt az írást egy, az ezekre a kérdésekre választ adó lehetséges igazodási pontnak szánom; vitaindítónak – ha úgy tetszik, nemzeti konzultációnak -, mert száz év után valahol el kell kezdeni. 2. Szervezettség megteremtése Kell egy a cél érdekében elkötelezett szervező erő, amely felügyeli, koordinálja a honvisszafoglalás menetét. Ezt képviselheti egy személy, egy csoport vagy egy szervezet. Fontos, hogy a Honvisszafoglalás eszméjéhez csatlakozók mindegyike fenntartás nélkül elfogadja az illetékességét és feljebbvalóságát. A kérdést bonyolítja, hogy hivatalos állami szinten nem lehet felvállalni egy ilyen szerepet a nemzetközi politikai színtéren, így alternatív megoldást kell találni. 3. Egységes akarat Van-e olyan mértékű egységes akarat, amely megfelelő társadalmi alap lehet bármiféle területi visszacsatolási folyamat elindításához? Tudunk-e olyan nemzeti minimumokat meghatározni, melyekkel az ország nagyobb része azonosul, és e nemzeti minimumok közé be tudjuk-e sorolni a terület-visszacsatolások kérdését? Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen módokon tudnánk erősíteni, szélesíteni ezt az akaratot. 4. Célok pontosítása Teljes vagy részleges honvisszafoglalás a célünk? A megvalósulás mindenképpen olyan területváltozásokkal járna, melyek a szomszédos államalakulatok kárára történnének, tehát csakis fegyveres támogatással tudnánk követeléseinknek érvényt szerezni. 5. Tennivalók kijelölése Lehetséges tennivalóink: A továbbiakban ezeket a pontokat fejtem ki röviden. Hírdetés
A. Fegyverkezés, hadseregépítés, hadsereget segítő szervezett csoportok megalakítása, kiképzése E tekintetben már elindultak reményt keltő folyamatok. Fontos olyan civil kezdeményezésű, hadászati ismeretek átadásával, azok gyakoroltatásával foglalkozó szervezetek bevonódása is a felkészülési szakaszba, melyeket a megfelelő időben konkrét alkalmazásba lehetne venni. Fontos az iskoláskorúak – elsősorban az általános iskolán túliak – honvédelmi ismereteinek mélyebb, gyakorlati megalapozása is. B. Szövetségépítés Megvizsgálni, hogy mely országokkal lehetnek olyan közös érdekeink, amelyek mentén együttműködve egymással, ezen országok segítségünkre lehetnek területi igényeink megvalósulásában. Szükségünk lenne – közvetlen vagy közvetett módon – legalább egy nagyhatalom katonai támogatására, illetve szükségünk lenne egyéb országok támogatására is. Ezen országokat egy átfogó szövetségesi rendszer vagy több szövetségesi megállapodás fogná össze. Nem lehet kérdés, hogy a számunkra legfontosabb nagyhatalom: Oroszország. Oroszország nélkül nincs honvisszafoglalás. Az oroszok érdekeltek Románia gyengítésében, a moldáviai orosz befolyás növelésében (ez szintén fontos tényező Románia gyengítésében), illetve közép-, vagy hosszabb távú stratégiai terveikben szerepelhet a jelenleg Ukrajnához tartozó Ogyessza és környékének a magukhoz csatolása (vagyis Ukrajna gyengítése, erőinek megosztása, lekötése). Mindezek a mi érdekeinkkel megegyező irányú célok. A Lengyelországgal való egyetemes partnerségünk megkérdőjelezhetetlen, és olyan alap, melyre építenünk lehet, és kell is. Fontos számunkra az ottani erős nemzeti érzések fenntartása, a mai Ukrajnában lévő volt lengyel területek, Lemberg iránti nosztalgikus hangulat erősítése. Kulcsfontosságú lenne számunkra a lengyel-orosz megbékélés. Ez ügyben tevékeny részt kell vállalnia Magyarországnak. Erre a meglévő kétoldalú kapcsolatok keretében, de titkosszolgálati módszerek alkalmazásával is törekednünk kellene (és ha már itt tartunk, ez utóbbi fajta háttérmunka szinte minden területen rendkívül fontos lenne számunkra – erre embert, időt és pénzt kell fordítanunk). Szintén fontos lenne szorosabb partnerségi kapcsolatokat (beleértve a katonait is) kiépíteni Bulgáriával. A közös történelmi múlt jó alap erre. A Dobrudzsa iránti területi igényeiket, csakúgy, mint Lengyelország esetében, sokféleképpen támogatnunk, az erre irányuló bolgár közhangulatot erősítenünk kell. Moldávia szintén rendkívül fontos geopolitikai-geostratégiai tényező a mi szempontunkból. Fontos a Romániától való elzárkózás fenntartása, a távolodás segítése, illetve az országaink közötti jó kapcsolatok ápolása. Hasznos lenne az ide irányuló magyar befektetések ösztönzése is (ez utóbbi erősödése például Székelyföldön, de déli szomszédainknál is, üdvözendő folyamatok). Meg kell vizsgálnunk, hogy Törökország nyújthat-e számunkra segítséget céljaink elérésében. Jó kiindulási alap lehet a magyar-török rokonság; a szabadságharcaink utáni magyar-török jókapcsolatok öröksége; de a bolgárokkal való együttműködésünknek is lehetnek Törökország felé ható pozitív vonzatai. A jó török-orosz kapcsolatokban vagyunk érdekeltek, illetve a jó török-ukrán és török-román kapcsolatokban ellenérdekeltek. A térség többi országával való viszonyunk, bár szintén fontos, de csak másodlagos a fentebbi országokéhoz képest. Az említett országok kiemelt fontosságát a területvisszaszerzésünk sorrendisége jelöli ki. A Honvisszafoglalás első lépcsője Ukrajnát és Romániát érintené, mégpedig ideálisan ugyanakkor, vagy közel egy időben; szoros együttműködésben Oroszországgal (Ogyessza és környéke), Lengyelországgal (Lemberg és környéke) és Bulgáriával (Dobrudzsa), illetve Moldávia és Törökország esetleges szerepvállalásával. C. Fennálló, érdekeinkkel ellentétes működésű hálózatok gyengítése NATO: helyette törekednünk kell egy olyan szövetségi rendszer kiépítésére, melynek nem tagja sem az Amerikai Egyesült Államok, sem olyan nyugat-európai nagyhatalmak, mint Anglia (Egyesült Királyság) és Franciaország. Európai Unió: törekednünk kell – a Brüsszelből érkező, számunkra fontos támogatások fenntartása mellett – a szervezet működési hatékonyságának csökkentésére; döntési képességének a gyengítésére; az EU-n belüli, EU-ellenes negatív közhangulat erősítésére. Törekednünk kell a más országok belügyeibe előszeretettel bevatkozó országoktól való gazdasági függés csökkentésére. Ezzel párhuzamosan rendkívül fontos számunkra új gazdasági partnerségi kapcsolatoknak a kialakítása, melyekbe be kell vonni Európán kívüli országokat is. A Kínával való gazdasági kapcsolatok kiemelt stratégiai fontosságúak. Amerikai Egyesült Államok: törekednünk kell az AEÁ-val való politikai-stratégiai kapcsolatok fokozatos elvékonyítására, figyelembe véve a meglévő gazdasági kapcsolatok fontosságát. Ukrajna: törekednünk kell a közbeszéd befolyásolására (a Magyarországhoz való visszacsatolás előnyeinek ismertetése és terjesztése a ruszin lakosság körében); ezenkívül a Kárpátokon túli Ukrajna destabilizációjában vagyunk érdekeltek. Románia: törekednünk kell a közbeszéd befolyásolására (itt, első lépcsőben, a nagyszámú erdélyi – ideértve most a Partiumot és a Bánságot is – románság miatt, nem a Magyarországhoz való csatlakozás, hanem Erdély függetlenné válása előnyeinek a terjesztése lenne célszerű – Erdély leválásának társadalmi megalapozottságát erősítendő), illetve a szélsőséges magyarellenes hangok megszüntetésére. D. Egyéb tennivalók A teljesség igénye nélkül két fontos feladat: Ezek lennének tehát véleményem szerint a ránk váró feladatok. Mint látható, ebben a vázlatban csak a jelenleg ukrán és román fennhatóság alatt álló területeink visszaszerzését érintettem. Azért, mert a jelenlegi közép-, és kelet-európai geopolitikai erőtérben e két országgal szemben vannak a legjobb esélyeink szövetségesek szerzésére. Szövetségesek nélkül nincs esélyünk terület-visszafoglalásra. Egy olyan különleges helyzetben, amelyben már miénk lenne Kárpátalja és Erdély, megfelelő belső katonai mozgósítással, szövetségeseink támogatását is élvezve, a stabilitás megtartásához szükséges megfelelő gazdasági háttérrel, egy meggyengült Nyugat-Európa szomszédságában, jó eséllyel érvényesíthetnénk igényeinket már akár a magunk erejéből is a jelenlegi Szlovákia területén. Délvidéki területi igényeink szintén ebben a szakaszban lennének kielégíthetők – figyelembe véve a szerb-orosz kapcsolatokat. A további területeink hovatartozása kérdésének a megoldására – délen és nyugaton – pedig ezután, egy harmadik lépcsőben kerülne sor. (A szerző tanár.)
Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Száz év, nulla jog : "alapszerződések"
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Száz év, nulla jog : "alapszerződések" Thursday 04 June 2020 07:39 PM UTC+00 Identitás Generáció: nem engedünk Trianonból! 100 éve már, hogy a trianoni békediktátum elszakította tőlünk magyar testvéreinket, mégis jogfosztottként kell élniük a saját földjükön. Nyelvtörvények, folyamatos, állami szintű zaklatások nehezítik meg mindennapjaikat, akadályozzák meg, hogy saját nyelvükön imádkozzanak. Nem engedhetjük meg, hogy a román vagy az ukrán kormány úgy bánjon velük, mint ahogy eddig tette! Hírdetés
A mai akciónk is erre figyelmeztet: hiába szólalunk fel értük, ha egyre csak tiporják a jogaikat. Erélyesebb fellépésre van szükség nemzetközi szinten is a diaszpórában élő magyarságért! Nem hagyunk el titeket soha! – írják az akció megvalósítói.
Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |