FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Trianon a Kárpát-medencei magyarság több mint ezeregyszáz éves történelmének egyik legnagyobb megrázkódtatása volt. A mi életünk abból a szempontból is különleges, hogy szemtanúi lehetünk-vagyunk e megrázkódtatás-állapotnak, hiszen, míg például a tatárjárásnak vagy a törökdúlásnak mára már „csak" közvetett hatásai maradtak (pl. az alföldi településhálózat gyérülése, más népek betelepülése), addig Trianon hatásai máig élő és égő fájdalomként lüktetnek. De mivel most is élő állapot, ezért hatni lehet rá. Az alábbiakban e megrázkódtatás-állapot orvoslásának egy lehetséges útját kísérlem meg rendkívül röviden felvázolni. 1. Alapcélok lefektetése Mit akarunk (a címet), és ehhez milyen irányba kell elindulnunk? Ezt az írást egy, az ezekre a kérdésekre választ adó lehetséges igazodási pontnak szánom; vitaindítónak – ha úgy tetszik, nemzeti konzultációnak -, mert száz év után valahol el kell kezdeni. 2. Szervezettség megteremtése Kell egy a cél érdekében elkötelezett szervező erő, amely felügyeli, koordinálja a honvisszafoglalás menetét. Ezt képviselheti egy személy, egy csoport vagy egy szervezet. Fontos, hogy a Honvisszafoglalás eszméjéhez csatlakozók mindegyike fenntartás nélkül elfogadja az illetékességét és feljebbvalóságát. A kérdést bonyolítja, hogy hivatalos állami szinten nem lehet felvállalni egy ilyen szerepet a nemzetközi politikai színtéren, így alternatív megoldást kell találni. 3. Egységes akarat Van-e olyan mértékű egységes akarat, amely megfelelő társadalmi alap lehet bármiféle területi visszacsatolási folyamat elindításához? Tudunk-e olyan nemzeti minimumokat meghatározni, melyekkel az ország nagyobb része azonosul, és e nemzeti minimumok közé be tudjuk-e sorolni a terület-visszacsatolások kérdését? Meg kell vizsgálnunk, hogy milyen módokon tudnánk erősíteni, szélesíteni ezt az akaratot. 4. Célok pontosítása Teljes vagy részleges honvisszafoglalás a célünk? A megvalósulás mindenképpen olyan területváltozásokkal járna, melyek a szomszédos államalakulatok kárára történnének, tehát csakis fegyveres támogatással tudnánk követeléseinknek érvényt szerezni. 5. Tennivalók kijelölése Lehetséges tennivalóink:
A továbbiakban ezeket a pontokat fejtem ki röviden. Hírdetés A. Fegyverkezés, hadseregépítés, hadsereget segítő szervezett csoportok megalakítása, kiképzése E tekintetben már elindultak reményt keltő folyamatok. Fontos olyan civil kezdeményezésű, hadászati ismeretek átadásával, azok gyakoroltatásával foglalkozó szervezetek bevonódása is a felkészülési szakaszba, melyeket a megfelelő időben konkrét alkalmazásba lehetne venni. Fontos az iskoláskorúak – elsősorban az általános iskolán túliak – honvédelmi ismereteinek mélyebb, gyakorlati megalapozása is. B. Szövetségépítés Megvizsgálni, hogy mely országokkal lehetnek olyan közös érdekeink, amelyek mentén együttműködve egymással, ezen országok segítségünkre lehetnek területi igényeink megvalósulásában. Szükségünk lenne – közvetlen vagy közvetett módon – legalább egy nagyhatalom katonai támogatására, illetve szükségünk lenne egyéb országok támogatására is. Ezen országokat egy átfogó szövetségesi rendszer vagy több szövetségesi megállapodás fogná össze. Nem lehet kérdés, hogy a számunkra legfontosabb nagyhatalom: Oroszország. Oroszország nélkül nincs honvisszafoglalás. Az oroszok érdekeltek Románia gyengítésében, a moldáviai orosz befolyás növelésében (ez szintén fontos tényező Románia gyengítésében), illetve közép-, vagy hosszabb távú stratégiai terveikben szerepelhet a jelenleg Ukrajnához tartozó Ogyessza és környékének a magukhoz csatolása (vagyis Ukrajna gyengítése, erőinek megosztása, lekötése). Mindezek a mi érdekeinkkel megegyező irányú célok. A Lengyelországgal való egyetemes partnerségünk megkérdőjelezhetetlen, és olyan alap, melyre építenünk lehet, és kell is. Fontos számunkra az ottani erős nemzeti érzések fenntartása, a mai Ukrajnában lévő volt lengyel területek, Lemberg iránti nosztalgikus hangulat erősítése. Kulcsfontosságú lenne számunkra a lengyel-orosz megbékélés. Ez ügyben tevékeny részt kell vállalnia Magyarországnak. Erre a meglévő kétoldalú kapcsolatok keretében, de titkosszolgálati módszerek alkalmazásával is törekednünk kellene (és ha már itt tartunk, ez utóbbi fajta háttérmunka szinte minden területen rendkívül fontos lenne számunkra – erre embert, időt és pénzt kell fordítanunk). Szintén fontos lenne szorosabb partnerségi kapcsolatokat (beleértve a katonait is) kiépíteni Bulgáriával. A közös történelmi múlt jó alap erre. A Dobrudzsa iránti területi igényeiket, csakúgy, mint Lengyelország esetében, sokféleképpen támogatnunk, az erre irányuló bolgár közhangulatot erősítenünk kell. Moldávia szintén rendkívül fontos geopolitikai-geostratégiai tényező a mi szempontunkból. Fontos a Romániától való elzárkózás fenntartása, a távolodás segítése, illetve az országaink közötti jó kapcsolatok ápolása. Hasznos lenne az ide irányuló magyar befektetések ösztönzése is (ez utóbbi erősödése például Székelyföldön, de déli szomszédainknál is, üdvözendő folyamatok). Meg kell vizsgálnunk, hogy Törökország nyújthat-e számunkra segítséget céljaink elérésében. Jó kiindulási alap lehet a magyar-török rokonság; a szabadságharcaink utáni magyar-török jókapcsolatok öröksége; de a bolgárokkal való együttműködésünknek is lehetnek Törökország felé ható pozitív vonzatai. A jó török-orosz kapcsolatokban vagyunk érdekeltek, illetve a jó török-ukrán és török-román kapcsolatokban ellenérdekeltek. A térség többi országával való viszonyunk, bár szintén fontos, de csak másodlagos a fentebbi országokéhoz képest. Az említett országok kiemelt fontosságát a területvisszaszerzésünk sorrendisége jelöli ki. A Honvisszafoglalás első lépcsője Ukrajnát és Romániát érintené, mégpedig ideálisan ugyanakkor, vagy közel egy időben; szoros együttműködésben Oroszországgal (Ogyessza és környéke), Lengyelországgal (Lemberg és környéke) és Bulgáriával (Dobrudzsa), illetve Moldávia és Törökország esetleges szerepvállalásával. C. Fennálló, érdekeinkkel ellentétes működésű hálózatok gyengítése NATO: helyette törekednünk kell egy olyan szövetségi rendszer kiépítésére, melynek nem tagja sem az Amerikai Egyesült Államok, sem olyan nyugat-európai nagyhatalmak, mint Anglia (Egyesült Királyság) és Franciaország. Európai Unió: törekednünk kell – a Brüsszelből érkező, számunkra fontos támogatások fenntartása mellett – a szervezet működési hatékonyságának csökkentésére; döntési képességének a gyengítésére; az EU-n belüli, EU-ellenes negatív közhangulat erősítésére. Törekednünk kell a más országok belügyeibe előszeretettel bevatkozó országoktól való gazdasági függés csökkentésére. Ezzel párhuzamosan rendkívül fontos számunkra új gazdasági partnerségi kapcsolatoknak a kialakítása, melyekbe be kell vonni Európán kívüli országokat is. A Kínával való gazdasági kapcsolatok kiemelt stratégiai fontosságúak. Amerikai Egyesült Államok: törekednünk kell az AEÁ-val való politikai-stratégiai kapcsolatok fokozatos elvékonyítására, figyelembe véve a meglévő gazdasági kapcsolatok fontosságát. Ukrajna: törekednünk kell a közbeszéd befolyásolására (a Magyarországhoz való visszacsatolás előnyeinek ismertetése és terjesztése a ruszin lakosság körében); ezenkívül a Kárpátokon túli Ukrajna destabilizációjában vagyunk érdekeltek. Románia: törekednünk kell a közbeszéd befolyásolására (itt, első lépcsőben, a nagyszámú erdélyi – ideértve most a Partiumot és a Bánságot is – románság miatt, nem a Magyarországhoz való csatlakozás, hanem Erdély függetlenné válása előnyeinek a terjesztése lenne célszerű – Erdély leválásának társadalmi megalapozottságát erősítendő), illetve a szélsőséges magyarellenes hangok megszüntetésére. D. Egyéb tennivalók A teljesség igénye nélkül két fontos feladat: Ezek lennének tehát véleményem szerint a ránk váró feladatok. Mint látható, ebben a vázlatban csak a jelenleg ukrán és román fennhatóság alatt álló területeink visszaszerzését érintettem. Azért, mert a jelenlegi közép-, és kelet-európai geopolitikai erőtérben e két országgal szemben vannak a legjobb esélyeink szövetségesek szerzésére. Szövetségesek nélkül nincs esélyünk terület-visszafoglalásra. Egy olyan különleges helyzetben, amelyben már miénk lenne Kárpátalja és Erdély, megfelelő belső katonai mozgósítással, szövetségeseink támogatását is élvezve, a stabilitás megtartásához szükséges megfelelő gazdasági háttérrel, egy meggyengült Nyugat-Európa szomszédságában, jó eséllyel érvényesíthetnénk igényeinket már akár a magunk erejéből is a jelenlegi Szlovákia területén. Délvidéki területi igényeink szintén ebben a szakaszban lennének kielégíthetők – figyelembe véve a szerb-orosz kapcsolatokat. A további területeink hovatartozása kérdésének a megoldására – délen és nyugaton – pedig ezután, egy harmadik lépcsőben kerülne sor. (A szerző tanár.) Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |