FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Az tehető hozzá, hogy utána is kellene, mert az a fércállam nem ér meg egy új világháborút. Ukrajna elnyomott nemzetiségei : lengyel, litván, moldáv, ruszin, orosz, magyar, és még sokan mások. Sunday 14 June 2020 12:22 PM UTC+00 Blokkoljuk a NATO-Ukrajna-üléseket, amíg a kárpátaljai magyarság vissza nem kapja jogait Mindaddig fenntartjuk a miniszteri szintű NATO–Ukrajna-ülések vétózását, ameddig a kárpátaljai magyarság vissza nem kapja korábban elvett jogait – közölte a 168 Óra érdeklődésére a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára. Potápi Árpádot azután keresték meg, miután kiderült, nem várható érdemi korrekció a sokat vitatott ukrán oktatási törvény ügyében. A kijevi kormány külügyminisztere egy pénteki tévéinterjúban azt mondta, nem fog további változtatásokat végrehajtani a 2017-ben elfogadott rendelkezésen a Magyarországgal való kompromisszum kedvéért. Dmitro Kuleba ugyanakkor jelezte, a Velencei Bizottság által javasolt módosítások megtörténtek. A nemzetpolitikai államtitkár szerint a kárpátaljai magyarság jelenleg a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész, nemcsak a nehéz ukrajnai gazdasági helyzet miatt, hanem mert olyan jogsértések érték, amelyek egyetlen másik nemzetrészt sem.
Hírdetés
– fogalmazott Potápi Árpád. Egyúttal emlékeztett Szijjártó Péter tegnapi nyilatkozatára, amelyben azt mondta, Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter legutóbbi budapesti látogatásakor korrekt és baráti hangnemben zajlottak a tárgyalások. „Mi őszintén bízunk abban, Ukrajna részéről az ígéreteket végre tettek is követik, és a két ország közötti vitás kérdések minél előbb megnyugtató módon rendeződnek" – zárta nyilatkozatát a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára. (168 Óra)
Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
2020. június 14., vasárnap
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Az tehető hozzá, hogy utána is kellene, mert az a fércállam nem ér meg egy új világháborút. Ukrajna elnyomott nemzetiségei : lengyel, litván, moldáv, ruszin, orosz, magyar
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Hát, "vakoló" szabadkőműves antall józsef és feltétlen atlantista-ci0nista idősebb Jeszenszky nagyon nem (volt ) A Nemzet.
Hadd ajánljuk a „bűnösök” figyelmébe a ha
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Gondolatok egy történelmi súlyú vétekrőlA magyar–ukrán alapszerződéstől egyenes út vezetett az ukrán „nyelvtörvényhez".
A kijevi parlament jóváhagyta, Petro Porosenko államfő aláírta a törvényt, amely nyomán az Ukrajnában élő diákok az általános iskola második felétől kezdődően kizárólag ukrán nyelven folytathatják majd tanulmányaikat. Ez az ottani vezetés sokadik döntése, amely sérti a magyar–ukrán alapszerződést, és súlyosan diszkriminálja a Kárpátalján ezer esztendeje élő magyar embereket. Mindenkori kormányaink eddig semmit sem tettek ottani magyarjaink hatékony védelme érdekében. Elszakított nemzettársaink olyan nyomorban élnek, hogy hozzájuk képest a szabolcsiak dúsgazdagnak tűnnek. Kárpátaljai fiainkat az orosz határra küldik meghalni, ám szülőföldjükön harmadrendű emberekként kezelik őket. Az alábbiakban áttekintjük – a sokszor meghamisított és a sokak számára a feledés homályába vesző történelmi tényeket felidézve –, hogy amennyiben az 1991. december 1-jén Kárpátalján megrendezett népszavazás által lehetővé tett Kárpátalja Magyar Autonóm Terület megvalósításáról az Antall-kormány az alapszerződéssel nem mondott volna le, akkor Ukrajnának most semmilyen lehetősége nem lenne arra, hogy a magyar nyelvű oktatást betiltsa. Ha nincs alapszerződés, ez a diszkriminációs törvény ottani magyarságunknál legfeljebb szánakozó mosolyt eredményezne: „Lám-lám, a kommunista börtönből szabadulva Kijev tovább folytatja mindazt a diktatórikus gazemberséget, amit a nagy szláv testvér emlőin nevelkedve magába szívott." Orbán Viktor és külügyminisztere hangosan, kardcsörtetve tiltakozik a kijevi döntés ellen. Nekünk, az elmúlt esztendők kormányzati hazugságain kiokosodott magyaroknak azonban mindjárt az elején kötelességünk tudatosítani, hogy ezúttal is súlyos csúsztatásról van szó. Az Országgyűlésben ugyanis a Fidesz valamennyi parlamenti képviselője jóváhagyta a kárpátaljai autonómiáról lemondó alapszerződést – Orbán Viktorral az élen –, a marxista internacionalizmust hirdető MSZP-vel és a globalizáció érdekeit szolgáló SZDSZ-szel karöltve. Kérdés: akkor most milyen alapon tiltakoznak és játsszák a nemzetvédő szerepét? Ez sem más, mint egy a kormányzati színjátékok közül. Kárpátalja ezer esztendőn át Magyarországhoz tartozott. Az elcsatolt országrészek lakói közül az itt élő magyarság ment keresztül a legtöbb meghurcoltatáson. Először Csehszlovákiához csatolták, 1945 és 1991 között a Szovjetunió Kárpáton túli területe volt, majd Ukrajna Kárpáton túli területe maradt. (Jellemző, hogy a Kárpátokat Galícia és a Bukovina falvainak népe még ma is magyar hegyekként, uhorszki horiként emlegeti, illetve az is, hogy ami számunkra nézve Kárpátalja, az Moszkvából és Kijevből is a Kárpátokon túl van, tehát Zakarpatszka oblaszty a neve.) Trianonban a győztes antanthatalmak kizárólag azzal a feltétellel utalták Csehszlovákiához a területet, hogy a csehszlovák kormány kötelezettséget vállalt az ottani területi autonómia megteremtésére. Csehszlovákia e kötelezettségét a saint-germaini szerződés újólag megerősítette, majd Kárpátalja autonómiáját előírta az állam saját, 1920. évi alkotmánya is. Prága azonban egyik kötelezettségét sem teljesítette. Húsz éven keresztül nem tett érdemi intézkedést, majd amikor a hitleri birodalom részéről már közvetlen veszélyek fenyegették, az úgynevezett második köztársaság 1938. október 11-én sebtében mégis kihirdette az autonóm Kárpátalja megteremtését. Ez az alakulat azonban mindössze 22 napig (!) élt. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés egyes kárpátaljai területeket (köztük Ungvár, Munkács és Beregszász városokat) visszautalta Magyarországnak. 1944 végén aztán a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját, majd a csehszlovák kormány Sztálin kegyeit keresve önként lemondott trianoni zsákmányáról. Kárpátalja ismét gazdát cserélt, a Szovjetunió részévé vált. Kárpátalja különösen gazdag nemzetiségi összetételt mutat, ezért a szovjet hatalom bukása utáni jövő tisztességes előkészítése érdekében 1989-ben népszámlálást tartottak. Ez kimutatta, hogy a Kárpátalján élő lakosság több tucat (!) nemzetiségből tevődik össze. Ezek körében 977 ezer ukrán-ruszin, 156 ezer magyar, 49 ezer orosz, 29 ezer román és moldovai, 12 ezer cigány, 7 ezer szlovák, 4 ezer zsidó, közel négyezer német, kétezer fehérorosz, 690 lengyel, 510 cseh és még további több ezer észt, lett, litván, grúz, örmény tatár és egyéb más nemzetiség volt. Száz évvel Trianon után a magyar még mindig messze a második legnagyobb nemzetrész, ez indokolta az ottani magyar autonóm régió kialakítását. A rendezésben a moszkvai vezetés mellett több világpolitikai és európai nagyhatalom is közreműködött, arra törekedve, hogy korrekt etnikai megoldásokat teremtsenek, és elkerüljék egy újabb puskaporos hordó kialakítását. Ezzel a céllal 1991. december 1-jén a mai Ukrajnában (az ENSZ emberi jogi megfigyelőinek felügyelete mellett) egyidejűleg három népszavazást is rendeztek. Az első kérdés így szólt: „Akarja-e, hogy Ukrajna kiváljon a Szovjetunióból, és a jövőben önálló, független államként létezzen?", a második: „Akarja-e, hogy Ukrajnán belül Kárpátalja különleges regionális státust kapjon?", végül a mi számunkra legfontosabb harmadik: „Akarja-e, hogy Kárpátalján belül Beregszász központtal önálló magyar autonóm terület jöjjön létre?" A kárpátaljai emberek – és nem csupán a magyarok, hanem az ott élő ruszinok, németek, szlovákok, csehek, lengyelek és a többi etnikum képviselői is – elsöprő többséggel követelték a „kárpátaljai magyar autonóm terület" megteremtését. Ez a népszavazás (a hamis állításokkal ellentétben) nem a határrevízióról szólt, hanem 70 év (!) múltán azt a kárpátaljai autonómiát kívánta megteremteni, amire még Csehszlovákiát az antant kötelezte, és amire annak kormánya saját alkotmányában kötelezettséget vállalt. Ez volt Trianon óta az első és mind ez ideig az egyetlen lehetőség, amely a magyarság számára az immár egy évszázada meglévő fájdalmak enyhítését szolgálta volna. A szovjet elnyomásból frissen szabadult Magyarország demokratikusan megválasztott kormánya azonban elutasította a régóta várt történelmi lehetőséget. Meggyőződésem szerint nem túlzás kimondani: lényegében hazaárulás történt. Alig öt nappal azután, hogy a győztes népszavazás a Kárpátalja Magyar Autonóm Terület létrehozásának a lehetőségét megteremtette, Antall József miniszterelnök Kijevbe utazott, és aláírta azt a magyar–ukrán alapszerződést, amellyel a „nép akaratát" semmibe véve lemondott Kárpátalja autonómiájáról. Erről az Országgyűlésnek éppúgy nem volt tudomása, mint az anyaországi és határon túli magyar embereknek. Magyarország miniszterelnöke elutasította az összeurópai fejlődés által felkínált lehetőséget, egyúttal voltaképpen kárt okozva az erősödő székely, baszk, katalán és más európai autonómiatörekvésnek. A megvalósult autonóm Kárpátalja nagyszerű hivatkozási alapot biztosított volna mindannyiuknak. A színfalak mögött aláírt alapszerződést az Antall-kormány csak közel hat hónappal később, 1992. május 29-én merte ratifikálás céljából az Országgyűlés elé terjeszteni. Rossz lelkiismeretét mutatja, hogy ekkor már közel volt a törvénykezési szünet, és a megfáradt honatyák a nyári szabadságra készültek – mégsem sikerült elkerülni a népharagot. A szavazás során botrányos jelenetekre is sor került. Az Országgyűlés levéltári dokumentumainak tanúsága szerint a kormánypárti képviselők közül 25 honatya tagadta meg az alapszerződés megerősítését. A kisgazdák közül tízen, a KDNP frakciójában egyvalaki, a függetlenek köréből hárman utasították el. Csurka István, Torgyán József, Zétényi Zsolt, G. Nagyné Maczó Ágnes, Zacsek Gyula és Iván Géza nemzetellenes hitszegésként, történelmi súlyú hazaárulásként ítélte el Antall József tettét. De mint említettük, a Fidesz az SZDSZ-szel és az MSZP-vel összefogva egy emberként, szorosan zárkózott fel a „népnemzeti" kormány mögé, amely az alapszerződéssel Kárpátalja valamennyi nemzetének népszavazással kinyilvánított „szent akaratát" (vox populi – vox dei) vette semmibe. Soha nem volt még olyan a magyarság történetében, amikor önként mondott volna le ezeréves területének autonóm jövőjéről. Idézzük fel még egyszer: még Trianon is előírta a kárpátaljai autonóm terület megteremtését. Antall József azzal indokolt, hogy „azt remélte, ezzel elnyeri új szomszédunk, az 55 milliós atomhatalom baráti jóindulatát". A remény, a hit és a baráti jóindulat nem politikai fogalmak. A történelmi rövidlátás súlyát akkor érzékeljük igazán, ha beillesztjük az ukrán alapszerződést az akkori európai folyamatokba. 1918-ban Európa kevésbé volt egységes, mint a népvándorlások korában. Majd elérkezett az idő, amikor Versailles, Trianon és Párizs nemzeteket rabigába döntő és nemzeteket feldaraboló döntéseiről kiderült: tarthatatlanok. A helsinki záróokmány még tett egy utolsó kísérletet ismételt megerősítésükre, de bebizonyosodott, hogy mindazon területrabló szerződések, amelyek mögött már nem áll erő, nem egyebek, mint üres papírdarabok. Kárpátalja autonómiája esetében a magyar fél nem képviselt volna semmiféle területi követelést Ukrajnával szemben. Ugyanakkor ez az időszak a meghurcolt európai nemzetek jogosan követelt – az igazságtalan világháborús diktátumokat semmibe vevő – határrevíziókkal végrehajtott újjászületésének kora. Ekkor nyerték vissza függetlenségüket a balti államok, lett önálló Szlovákia – majd csupán a volt Jugoszlávia területén hét új állam jött létre fokozatosan. Miközben mások visszaszerezték elrabolt területeiket, kormányunk a szuverén ukrán status quóba harmonikusan beilleszthető autonómiáról is lemondott. A népképviseleti legitimáció teljes hiányát bizonyítja, hogy az ukrán alapszerződést előzetes országgyűlési felhatalmazással sem írhatta volna alá az Antall-kormány. Ismétlem: tekintettel arra, hogy Kárpátalja autonómiáját népszavazás szentesítette, azt kizárólag egy, a magyarság egészének véleményét kikérő további népszavazással lehetett volna felülírni. Hogy nem így történt, az valóban történelmi súlyú gyalázat. Mindazon politikusoké, akik az alapszerződés előkészítésében, aláírásában részt vettek, ratifikációjára igennel szavaztak. Hogy mindez hova vezetett, ezekben a napokban nagyon jól látjuk. Hadd ajánljuk a „bűnösök" figyelmébe a haza bölcse, Deák Ferenc napjainkban is eligazító szavait: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő, ügyesség és szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet önmaga mond le, annak visszaszerzése mindig kétséges." A szerző nemzetközi jogász
|
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: "– Végezetül, jelenleg hol dolgozik, rendeződött-e a helyzete, kap-e még továbbra is szitkozódó, fenyegető üzeneteket?
– A helyzetem változatlan, pillanatnyilag mun
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 Korábban is hírt adtunk itt és itt a szlovák, de magyar felmenői miatt ma már magát magyarnak valló Falath Zsuzsanna (Zuzana Falathová) meghurcoltatásáról, mikor azért került támadások kereszttüzébe, mert kimondta, a magyarok oldalán áll a történelmi igazság. Őt kérdeztük, mit jelent számára Trianon, mit gondol a Kárpát-medencében zajló folyamatokról, és sok más egyéb érdekes témáról. – Az elmúlt napokban volt a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója, mit jelent önnek ez a nap? E napot teljes mértékben magyarként élte meg immáron? – Igen, teljes mértékben tudtam azonosulni ezzel a szörnyű, traumatikus eseménnyel és az arról való megemlékezéssel. Annál is inkább, mert az évforduló előtti napokat egy pozsonyi Trianoni-kiállítás megszervezésével tölthettem, mint segítő. A sok tárgy és dokumentum még inkább mélyítette a gyászt és az évforduló komoly megélését. Számomra Trianon ugyanolyan gyász, mint minden magyar embernek. Talán azzal a különbséggel, hogy külön bántónak élem meg, amikor rátekintek a szlovák társadalomra, és látom, hogy egy része ünnepli, a másik fele nem vesz róla tudomást, vagy talán nem is tud róla. – Részt vett valamilyen megemlékezésen? – Mint említettem, Pozsonyban a Csemadok-székházban egy komoly kiállítás vettek kezdetét június 4-én 16:30 perckor, melyet egy meghatóan felemelő megemlékezés indított. A kiállított tárgyak a 19. század végétől a második világháborút befejező időszakig terjednek. A fő téma az első világháború, Trianon és az irredenta időszak különösen erős hangsúlyt kap. A kiállítás még 1 hétig tekinthető meg. – Ön elsősorban magyarnak tartja magát, vagy úgy véli, létezhet egy pozitív kettős identitás, mely mindkét nép érdekét is szolgálhatja? – Én nem hiszek a kettős identitásban. Szerintem csak annak a nemzet fiának mondhatja el magát az ember, amely nemzetért szemrebbenés nélkül képes meghalni. Persze azt gondolom, hogy más nemzetet vagy nemzeteket lehet különösen szeretni vagy kevésbé kedvelni is. Azt is hiszem, lehet úgy magyar valaki, hogy nem tagadja meg gyökereit, úgy, mint Zrínyi Miklós, Damjanich János, Petőfi Sándor és még sokan mások. Viszont végső soron valami és valaki mellett mindig le kell tenni a voksot, langyosan és félszívvel nem élhet ez ember. – Érthető okokból elsősorban a felvidéki események kapcsán szokták kérdezni, de mit szól ahhoz, ami az elmúlt időkben, Romániában zajlott? – Felháborító, undorító. De ami még elszomorítóbb, hogy az ember még csak nem is csodálkozhat, hiszen a románok többsége és a román politikai élet teljes egésze „hozta a formáját", amit már az elmúlt 150 évben megszokhattunk tőlük. Románia az Európai Unió és a NATO tagja, elnöke, Klaus Iohannis mégis megengedheti magának, hogy gúnyolja, becsmérelje a magyarokat, ide jutottunk. Románia egy műállam, olyan történelemmel és sajnos annyi hazugsággal, szerződésszegéssekkel, pogromokkal, melyek miatt felteszi a józan, intelligens és hívő ember a kérdést, hogyan süllyedhetett Európa olyan mélyre, hogy egy diktátum által elcsatolják a jóval magasabb műveltségű kincses Erdélyünket Romániához? Hírdetés
– Igor Matovic, szlovák kormányfő meglepően barátságos hangnemet ütött meg a magyarság felé, mit gondol erről? – Először is valamit le kell szögezni. Meglátásom szerint az úgynevezett 1989-es „bársonyos forradalom" utáni 30 év szlovák politikája egyértelműen bizonyítja, hogy egyetlen egy alkalommal sem volt őszinte a szándék szlovák részről a magyarság felé. De van ennél még súlyosabb is, ez pedig a magyar politikai „elit" érdekérvényesítő képessége. Az elmúlt 30 év alatt annyira tellett, hogy néhány magyar nemzetiségű felvidéki lakos bekerült a csehszlovák, majd 1993 óta a szlovák törvényhozásba. Ezért ne is csodálkozzunk azon, hogy a szlovák miniszterelnök ilyen olcsó PR-fogásokkal elintézi a trianoni békediktátum 100. évfordulóját – Tegyük hozzá, Matovic azóta már vissza is vonta a „békejobbot", majd újra bocsánatot kért, de a feszültség az MKP (Magyar Koalíció Pártja) memoranduma miatt robbant ki, az ő kéréseiket sem tartja előremutatónak? – Szerintem az MKP is csak azért engedte meg magának a memorandum átadását Matovic miniszterelnök úrnak, mert számára nem volt szinte semmilyen tétje. Ha az MKP pozícióban lenne, parlamenti párt volna, vagy netán kormánypárt, akkor éppúgy, mint eddig a legfontosabb és legégetőbb nemzeti kérdéseinket, követeléseinket a szőnyeg alá söpörte volna. Van egy találó magyar közmondás is erre: „a kibicnek semmi sem drága." Ami a memorandum pontjait illeti, eleve felháborító, és ahogy látom, nagyon kevés ember gondolkozott el, vajon mit csinált a Magyar Koalíció Pártja és elődpártjai, több mint 20 éven keresztül? Amikor még politikai tényezők voltak kormányban vagy épp ellenzékben. Most volt bátorságuk leírni egy memorandum tartalmaként azokat a követeléseket, amit egy demokratikus állam már vagy régen meghaladott, vagy pedig egy félmilliós nemzetrészt képviselő etnikai pártnak régen ki kellett volna harcolnia? – Mit gondol azonban, személy szerint Igor Matovic szavai sem lehettek őszinték? Lehet-e, hogy „csak" a közhangulatnak engedett felháborodásában, vagy valóban megharagudott az MKP-ra? – Mint említettem, szlovák részről teljes őszinte megnyilvánulás a magyarok felé még nem történt. Bár Matovic miniszterelnök személyiségében felfedezhető egy idealista vonulat, viszont ennek ellentmond, hogy beszéde és a találkozó részletei szinte el voltak titkolva. – Mi jelenthetne gyógyírt Trianon sebeire a 21. században? – Az igazság kimondása, a történelem igaz, ideológiáktól és sovén behatásoktól mentes tanítása minden leszakított országrész iskoláiban. A Kárpát-medence népeit rá kell vezetni, meg kell értetni velük, hogyha nem működnek együtt, akkor egyenként, kis nemzetekként sebezhetőek lesznek a globális világ viharaiban. Ehhez csak annyit tudok még hozzáfűzni, a remény soha nem halhat meg, amíg él akár egy magyar ember is a Kárpát-medencében, hiszen nemzetünknek küldetése van, mert nem hiába adta a Jóisten valaha ezt a földrajzi egységest a magyarságnak. – Végezetül, jelenleg hol dolgozik, rendeződött-e a helyzete, kap-e még továbbra is szitkozódó, fenyegető üzeneteket? – A helyzetem változatlan, pillanatnyilag munkanélküli vagyok. A múzeummal harcban állok, ügyvédemen keresztül két feljelentést is indítványoztunk. Ez év elején a támadások folytatódtak, több „neves" történész részéről „komoly" támadást kaptam személyem és a magyar nemzet ellen. Csak érdekességképpen, például Liszt Ferenc szlovák volt, és nem is tudott magyarul, a trianoni trauma nem is létezik, az csak egy átverés, a magyar népesség nagyobbik része szlovák, és ehhez hasonlóak. És ami még hab a tortán, az egyik történész azt tanácsolta, ha már ilyen jól elsajátítottam a magyar történelemszemléletet, akkor költözzek el Magyarországra. De engem nem érdekelnek a támadások, belsőleg úgy érzem, hogy hivatásommá és küldetésemmé vált az igazság felkutatása és kimondása. Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Az tehető hozzá, hogy utána is kellene, mert az a fércállam nem ér meg egy új világháborút. Ukrajna elnyomott nemzetiségei : lengyel, litván, moldáv, ruszin, orosz, magyar
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Az tehető hozzá, hogy utána is kellene, mert az a fércállam nem ér meg egy új világháborút. Ukrajna elnyomott nemzetiségei : lengyel, litván, moldáv, ruszin, orosz, magyar, és még sokan mások. Sunday 14 June 2020 12:22 PM UTC+00 Blokkoljuk a NATO-Ukrajna-üléseket, amíg a kárpátaljai magyarság vissza nem kapja jogait Mindaddig fenntartjuk a miniszteri szintű NATO–Ukrajna-ülések vétózását, ameddig a kárpátaljai magyarság vissza nem kapja korábban elvett jogait – közölte a 168 Óra érdeklődésére a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára. Potápi Árpádot azután keresték meg, miután kiderült, nem várható érdemi korrekció a sokat vitatott ukrán oktatási törvény ügyében. A kijevi kormány külügyminisztere egy pénteki tévéinterjúban azt mondta, nem fog további változtatásokat végrehajtani a 2017-ben elfogadott rendelkezésen a Magyarországgal való kompromisszum kedvéért. Dmitro Kuleba ugyanakkor jelezte, a Velencei Bizottság által javasolt módosítások megtörténtek. A nemzetpolitikai államtitkár szerint a kárpátaljai magyarság jelenleg a legnehezebb helyzetben lévő nemzetrész, nemcsak a nehéz ukrajnai gazdasági helyzet miatt, hanem mert olyan jogsértések érték, amelyek egyetlen másik nemzetrészt sem.
Hírdetés
– fogalmazott Potápi Árpád. Egyúttal emlékeztett Szijjártó Péter tegnapi nyilatkozatára, amelyben azt mondta, Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter legutóbbi budapesti látogatásakor korrekt és baráti hangnemben zajlottak a tárgyalások. „Mi őszintén bízunk abban, Ukrajna részéről az ígéreteket végre tettek is követik, és a két ország közötti vitás kérdések minél előbb megnyugtató módon rendeződnek" – zárta nyilatkozatát a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkára. (168 Óra)
Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: "– Végezetül, jelenleg hol dolgozik, rendeződött-e a helyzete, kap-e még továbbra is szitkozódó, fenyegető üzeneteket?
– A helyzetem változatlan, pillanatnyilag mun
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
| Korábban is hírt adtunk itt és itt a szlovák, de magyar felmenői miatt ma már magát magyarnak valló Falath Zsuzsanna (Zuzana Falathová) meghurcoltatásáról, mikor azért került támadások kereszttüzébe, mert kimondta, a magyarok oldalán áll a történelmi igazság. Őt kérdeztük, mit jelent számára Trianon, mit gondol a Kárpát-medencében zajló folyamatokról, és sok más egyéb érdekes témáról. – Az elmúlt napokban volt a trianoni békediktátum aláírásának 100. évfordulója, mit jelent önnek ez a nap? E napot teljes mértékben magyarként élte meg immáron? – Igen, teljes mértékben tudtam azonosulni ezzel a szörnyű, traumatikus eseménnyel és az arról való megemlékezéssel. Annál is inkább, mert az évforduló előtti napokat egy pozsonyi Trianoni-kiállítás megszervezésével tölthettem, mint segítő. A sok tárgy és dokumentum még inkább mélyítette a gyászt és az évforduló komoly megélését. Számomra Trianon ugyanolyan gyász, mint minden magyar embernek. Talán azzal a különbséggel, hogy külön bántónak élem meg, amikor rátekintek a szlovák társadalomra, és látom, hogy egy része ünnepli, a másik fele nem vesz róla tudomást, vagy talán nem is tud róla. – Részt vett valamilyen megemlékezésen? – Mint említettem, Pozsonyban a Csemadok-székházban egy komoly kiállítás vettek kezdetét június 4-én 16:30 perckor, melyet egy meghatóan felemelő megemlékezés indított. A kiállított tárgyak a 19. század végétől a második világháborút befejező időszakig terjednek. A fő téma az első világháború, Trianon és az irredenta időszak különösen erős hangsúlyt kap. A kiállítás még 1 hétig tekinthető meg. – Ön elsősorban magyarnak tartja magát, vagy úgy véli, létezhet egy pozitív kettős identitás, mely mindkét nép érdekét is szolgálhatja? – Én nem hiszek a kettős identitásban. Szerintem csak annak a nemzet fiának mondhatja el magát az ember, amely nemzetért szemrebbenés nélkül képes meghalni. Persze azt gondolom, hogy más nemzetet vagy nemzeteket lehet különösen szeretni vagy kevésbé kedvelni is. Azt is hiszem, lehet úgy magyar valaki, hogy nem tagadja meg gyökereit, úgy, mint Zrínyi Miklós, Damjanich János, Petőfi Sándor és még sokan mások. Viszont végső soron valami és valaki mellett mindig le kell tenni a voksot, langyosan és félszívvel nem élhet ez ember. – Érthető okokból elsősorban a felvidéki események kapcsán szokták kérdezni, de mit szól ahhoz, ami az elmúlt időkben, Romániában zajlott? – Felháborító, undorító. De ami még elszomorítóbb, hogy az ember még csak nem is csodálkozhat, hiszen a románok többsége és a román politikai élet teljes egésze „hozta a formáját", amit már az elmúlt 150 évben megszokhattunk tőlük. Románia az Európai Unió és a NATO tagja, elnöke, Klaus Iohannis mégis megengedheti magának, hogy gúnyolja, becsmérelje a magyarokat, ide jutottunk. Románia egy műállam, olyan történelemmel és sajnos annyi hazugsággal, szerződésszegéssekkel, pogromokkal, melyek miatt felteszi a józan, intelligens és hívő ember a kérdést, hogyan süllyedhetett Európa olyan mélyre, hogy egy diktátum által elcsatolják a jóval magasabb műveltségű kincses Erdélyünket Romániához? Hírdetés
– Igor Matovic, szlovák kormányfő meglepően barátságos hangnemet ütött meg a magyarság felé, mit gondol erről? – Először is valamit le kell szögezni. Meglátásom szerint az úgynevezett 1989-es „bársonyos forradalom" utáni 30 év szlovák politikája egyértelműen bizonyítja, hogy egyetlen egy alkalommal sem volt őszinte a szándék szlovák részről a magyarság felé. De van ennél még súlyosabb is, ez pedig a magyar politikai „elit" érdekérvényesítő képessége. Az elmúlt 30 év alatt annyira tellett, hogy néhány magyar nemzetiségű felvidéki lakos bekerült a csehszlovák, majd 1993 óta a szlovák törvényhozásba. Ezért ne is csodálkozzunk azon, hogy a szlovák miniszterelnök ilyen olcsó PR-fogásokkal elintézi a trianoni békediktátum 100. évfordulóját – Tegyük hozzá, Matovic azóta már vissza is vonta a „békejobbot", majd újra bocsánatot kért, de a feszültség az MKP (Magyar Koalíció Pártja) memoranduma miatt robbant ki, az ő kéréseiket sem tartja előremutatónak? – Szerintem az MKP is csak azért engedte meg magának a memorandum átadását Matovic miniszterelnök úrnak, mert számára nem volt szinte semmilyen tétje. Ha az MKP pozícióban lenne, parlamenti párt volna, vagy netán kormánypárt, akkor éppúgy, mint eddig a legfontosabb és legégetőbb nemzeti kérdéseinket, követeléseinket a szőnyeg alá söpörte volna. Van egy találó magyar közmondás is erre: „a kibicnek semmi sem drága." Ami a memorandum pontjait illeti, eleve felháborító, és ahogy látom, nagyon kevés ember gondolkozott el, vajon mit csinált a Magyar Koalíció Pártja és elődpártjai, több mint 20 éven keresztül? Amikor még politikai tényezők voltak kormányban vagy épp ellenzékben. Most volt bátorságuk leírni egy memorandum tartalmaként azokat a követeléseket, amit egy demokratikus állam már vagy régen meghaladott, vagy pedig egy félmilliós nemzetrészt képviselő etnikai pártnak régen ki kellett volna harcolnia? – Mit gondol azonban, személy szerint Igor Matovic szavai sem lehettek őszinték? Lehet-e, hogy „csak" a közhangulatnak engedett felháborodásában, vagy valóban megharagudott az MKP-ra? – Mint említettem, szlovák részről teljes őszinte megnyilvánulás a magyarok felé még nem történt. Bár Matovic miniszterelnök személyiségében felfedezhető egy idealista vonulat, viszont ennek ellentmond, hogy beszéde és a találkozó részletei szinte el voltak titkolva. – Mi jelenthetne gyógyírt Trianon sebeire a 21. században? – Az igazság kimondása, a történelem igaz, ideológiáktól és sovén behatásoktól mentes tanítása minden leszakított országrész iskoláiban. A Kárpát-medence népeit rá kell vezetni, meg kell értetni velük, hogyha nem működnek együtt, akkor egyenként, kis nemzetekként sebezhetőek lesznek a globális világ viharaiban. Ehhez csak annyit tudok még hozzáfűzni, a remény soha nem halhat meg, amíg él akár egy magyar ember is a Kárpát-medencében, hiszen nemzetünknek küldetése van, mert nem hiába adta a Jóisten valaha ezt a földrajzi egységest a magyarságnak. – Végezetül, jelenleg hol dolgozik, rendeződött-e a helyzete, kap-e még továbbra is szitkozódó, fenyegető üzeneteket? – A helyzetem változatlan, pillanatnyilag munkanélküli vagyok. A múzeummal harcban állok, ügyvédemen keresztül két feljelentést is indítványoztunk. Ez év elején a támadások folytatódtak, több „neves" történész részéről „komoly" támadást kaptam személyem és a magyar nemzet ellen. Csak érdekességképpen, például Liszt Ferenc szlovák volt, és nem is tudott magyarul, a trianoni trauma nem is létezik, az csak egy átverés, a magyar népesség nagyobbik része szlovák, és ehhez hasonlóak. És ami még hab a tortán, az egyik történész azt tanácsolta, ha már ilyen jól elsajátítottam a magyar történelemszemléletet, akkor költözzek el Magyarországra. De engem nem érdekelnek a támadások, belsőleg úgy érzem, hogy hivatásommá és küldetésemmé vált az igazság felkutatása és kimondása. Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Hát, "vakoló" szabadkőműves antall józsef és feltétlen atlantista-ci0nista idősebb Jeszenszky nagyon nem (volt ) A Nemzet.
Hadd ajánljuk a „bűnösök” figyelmébe a ha
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Gondolatok egy történelmi súlyú vétekrőlA magyar–ukrán alapszerződéstől egyenes út vezetett az ukrán „nyelvtörvényhez".
A kijevi parlament jóváhagyta, Petro Porosenko államfő aláírta a törvényt, amely nyomán az Ukrajnában élő diákok az általános iskola második felétől kezdődően kizárólag ukrán nyelven folytathatják majd tanulmányaikat. Ez az ottani vezetés sokadik döntése, amely sérti a magyar–ukrán alapszerződést, és súlyosan diszkriminálja a Kárpátalján ezer esztendeje élő magyar embereket. Mindenkori kormányaink eddig semmit sem tettek ottani magyarjaink hatékony védelme érdekében. Elszakított nemzettársaink olyan nyomorban élnek, hogy hozzájuk képest a szabolcsiak dúsgazdagnak tűnnek. Kárpátaljai fiainkat az orosz határra küldik meghalni, ám szülőföldjükön harmadrendű emberekként kezelik őket. Az alábbiakban áttekintjük – a sokszor meghamisított és a sokak számára a feledés homályába vesző történelmi tényeket felidézve –, hogy amennyiben az 1991. december 1-jén Kárpátalján megrendezett népszavazás által lehetővé tett Kárpátalja Magyar Autonóm Terület megvalósításáról az Antall-kormány az alapszerződéssel nem mondott volna le, akkor Ukrajnának most semmilyen lehetősége nem lenne arra, hogy a magyar nyelvű oktatást betiltsa. Ha nincs alapszerződés, ez a diszkriminációs törvény ottani magyarságunknál legfeljebb szánakozó mosolyt eredményezne: „Lám-lám, a kommunista börtönből szabadulva Kijev tovább folytatja mindazt a diktatórikus gazemberséget, amit a nagy szláv testvér emlőin nevelkedve magába szívott." Orbán Viktor és külügyminisztere hangosan, kardcsörtetve tiltakozik a kijevi döntés ellen. Nekünk, az elmúlt esztendők kormányzati hazugságain kiokosodott magyaroknak azonban mindjárt az elején kötelességünk tudatosítani, hogy ezúttal is súlyos csúsztatásról van szó. Az Országgyűlésben ugyanis a Fidesz valamennyi parlamenti képviselője jóváhagyta a kárpátaljai autonómiáról lemondó alapszerződést – Orbán Viktorral az élen –, a marxista internacionalizmust hirdető MSZP-vel és a globalizáció érdekeit szolgáló SZDSZ-szel karöltve. Kérdés: akkor most milyen alapon tiltakoznak és játsszák a nemzetvédő szerepét? Ez sem más, mint egy a kormányzati színjátékok közül. Kárpátalja ezer esztendőn át Magyarországhoz tartozott. Az elcsatolt országrészek lakói közül az itt élő magyarság ment keresztül a legtöbb meghurcoltatáson. Először Csehszlovákiához csatolták, 1945 és 1991 között a Szovjetunió Kárpáton túli területe volt, majd Ukrajna Kárpáton túli területe maradt. (Jellemző, hogy a Kárpátokat Galícia és a Bukovina falvainak népe még ma is magyar hegyekként, uhorszki horiként emlegeti, illetve az is, hogy ami számunkra nézve Kárpátalja, az Moszkvából és Kijevből is a Kárpátokon túl van, tehát Zakarpatszka oblaszty a neve.) Trianonban a győztes antanthatalmak kizárólag azzal a feltétellel utalták Csehszlovákiához a területet, hogy a csehszlovák kormány kötelezettséget vállalt az ottani területi autonómia megteremtésére. Csehszlovákia e kötelezettségét a saint-germaini szerződés újólag megerősítette, majd Kárpátalja autonómiáját előírta az állam saját, 1920. évi alkotmánya is. Prága azonban egyik kötelezettségét sem teljesítette. Húsz éven keresztül nem tett érdemi intézkedést, majd amikor a hitleri birodalom részéről már közvetlen veszélyek fenyegették, az úgynevezett második köztársaság 1938. október 11-én sebtében mégis kihirdette az autonóm Kárpátalja megteremtését. Ez az alakulat azonban mindössze 22 napig (!) élt. Az 1938. november 2-án meghozott első bécsi döntés egyes kárpátaljai területeket (köztük Ungvár, Munkács és Beregszász városokat) visszautalta Magyarországnak. 1944 végén aztán a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját, majd a csehszlovák kormány Sztálin kegyeit keresve önként lemondott trianoni zsákmányáról. Kárpátalja ismét gazdát cserélt, a Szovjetunió részévé vált. Kárpátalja különösen gazdag nemzetiségi összetételt mutat, ezért a szovjet hatalom bukása utáni jövő tisztességes előkészítése érdekében 1989-ben népszámlálást tartottak. Ez kimutatta, hogy a Kárpátalján élő lakosság több tucat (!) nemzetiségből tevődik össze. Ezek körében 977 ezer ukrán-ruszin, 156 ezer magyar, 49 ezer orosz, 29 ezer román és moldovai, 12 ezer cigány, 7 ezer szlovák, 4 ezer zsidó, közel négyezer német, kétezer fehérorosz, 690 lengyel, 510 cseh és még további több ezer észt, lett, litván, grúz, örmény tatár és egyéb más nemzetiség volt. Száz évvel Trianon után a magyar még mindig messze a második legnagyobb nemzetrész, ez indokolta az ottani magyar autonóm régió kialakítását. A rendezésben a moszkvai vezetés mellett több világpolitikai és európai nagyhatalom is közreműködött, arra törekedve, hogy korrekt etnikai megoldásokat teremtsenek, és elkerüljék egy újabb puskaporos hordó kialakítását. Ezzel a céllal 1991. december 1-jén a mai Ukrajnában (az ENSZ emberi jogi megfigyelőinek felügyelete mellett) egyidejűleg három népszavazást is rendeztek. Az első kérdés így szólt: „Akarja-e, hogy Ukrajna kiváljon a Szovjetunióból, és a jövőben önálló, független államként létezzen?", a második: „Akarja-e, hogy Ukrajnán belül Kárpátalja különleges regionális státust kapjon?", végül a mi számunkra legfontosabb harmadik: „Akarja-e, hogy Kárpátalján belül Beregszász központtal önálló magyar autonóm terület jöjjön létre?" A kárpátaljai emberek – és nem csupán a magyarok, hanem az ott élő ruszinok, németek, szlovákok, csehek, lengyelek és a többi etnikum képviselői is – elsöprő többséggel követelték a „kárpátaljai magyar autonóm terület" megteremtését. Ez a népszavazás (a hamis állításokkal ellentétben) nem a határrevízióról szólt, hanem 70 év (!) múltán azt a kárpátaljai autonómiát kívánta megteremteni, amire még Csehszlovákiát az antant kötelezte, és amire annak kormánya saját alkotmányában kötelezettséget vállalt. Ez volt Trianon óta az első és mind ez ideig az egyetlen lehetőség, amely a magyarság számára az immár egy évszázada meglévő fájdalmak enyhítését szolgálta volna. A szovjet elnyomásból frissen szabadult Magyarország demokratikusan megválasztott kormánya azonban elutasította a régóta várt történelmi lehetőséget. Meggyőződésem szerint nem túlzás kimondani: lényegében hazaárulás történt. Alig öt nappal azután, hogy a győztes népszavazás a Kárpátalja Magyar Autonóm Terület létrehozásának a lehetőségét megteremtette, Antall József miniszterelnök Kijevbe utazott, és aláírta azt a magyar–ukrán alapszerződést, amellyel a „nép akaratát" semmibe véve lemondott Kárpátalja autonómiájáról. Erről az Országgyűlésnek éppúgy nem volt tudomása, mint az anyaországi és határon túli magyar embereknek. Magyarország miniszterelnöke elutasította az összeurópai fejlődés által felkínált lehetőséget, egyúttal voltaképpen kárt okozva az erősödő székely, baszk, katalán és más európai autonómiatörekvésnek. A megvalósult autonóm Kárpátalja nagyszerű hivatkozási alapot biztosított volna mindannyiuknak. A színfalak mögött aláírt alapszerződést az Antall-kormány csak közel hat hónappal később, 1992. május 29-én merte ratifikálás céljából az Országgyűlés elé terjeszteni. Rossz lelkiismeretét mutatja, hogy ekkor már közel volt a törvénykezési szünet, és a megfáradt honatyák a nyári szabadságra készültek – mégsem sikerült elkerülni a népharagot. A szavazás során botrányos jelenetekre is sor került. Az Országgyűlés levéltári dokumentumainak tanúsága szerint a kormánypárti képviselők közül 25 honatya tagadta meg az alapszerződés megerősítését. A kisgazdák közül tízen, a KDNP frakciójában egyvalaki, a függetlenek köréből hárman utasították el. Csurka István, Torgyán József, Zétényi Zsolt, G. Nagyné Maczó Ágnes, Zacsek Gyula és Iván Géza nemzetellenes hitszegésként, történelmi súlyú hazaárulásként ítélte el Antall József tettét. De mint említettük, a Fidesz az SZDSZ-szel és az MSZP-vel összefogva egy emberként, szorosan zárkózott fel a „népnemzeti" kormány mögé, amely az alapszerződéssel Kárpátalja valamennyi nemzetének népszavazással kinyilvánított „szent akaratát" (vox populi – vox dei) vette semmibe. Soha nem volt még olyan a magyarság történetében, amikor önként mondott volna le ezeréves területének autonóm jövőjéről. Idézzük fel még egyszer: még Trianon is előírta a kárpátaljai autonóm terület megteremtését. Antall József azzal indokolt, hogy „azt remélte, ezzel elnyeri új szomszédunk, az 55 milliós atomhatalom baráti jóindulatát". A remény, a hit és a baráti jóindulat nem politikai fogalmak. A történelmi rövidlátás súlyát akkor érzékeljük igazán, ha beillesztjük az ukrán alapszerződést az akkori európai folyamatokba. 1918-ban Európa kevésbé volt egységes, mint a népvándorlások korában. Majd elérkezett az idő, amikor Versailles, Trianon és Párizs nemzeteket rabigába döntő és nemzeteket feldaraboló döntéseiről kiderült: tarthatatlanok. A helsinki záróokmány még tett egy utolsó kísérletet ismételt megerősítésükre, de bebizonyosodott, hogy mindazon területrabló szerződések, amelyek mögött már nem áll erő, nem egyebek, mint üres papírdarabok. Kárpátalja autonómiája esetében a magyar fél nem képviselt volna semmiféle területi követelést Ukrajnával szemben. Ugyanakkor ez az időszak a meghurcolt európai nemzetek jogosan követelt – az igazságtalan világháborús diktátumokat semmibe vevő – határrevíziókkal végrehajtott újjászületésének kora. Ekkor nyerték vissza függetlenségüket a balti államok, lett önálló Szlovákia – majd csupán a volt Jugoszlávia területén hét új állam jött létre fokozatosan. Miközben mások visszaszerezték elrabolt területeiket, kormányunk a szuverén ukrán status quóba harmonikusan beilleszthető autonómiáról is lemondott. A népképviseleti legitimáció teljes hiányát bizonyítja, hogy az ukrán alapszerződést előzetes országgyűlési felhatalmazással sem írhatta volna alá az Antall-kormány. Ismétlem: tekintettel arra, hogy Kárpátalja autonómiáját népszavazás szentesítette, azt kizárólag egy, a magyarság egészének véleményét kikérő további népszavazással lehetett volna felülírni. Hogy nem így történt, az valóban történelmi súlyú gyalázat. Mindazon politikusoké, akik az alapszerződés előkészítésében, aláírásában részt vettek, ratifikációjára igennel szavaztak. Hogy mindez hova vezetett, ezekben a napokban nagyon jól látjuk. Hadd ajánljuk a „bűnösök" figyelmébe a haza bölcse, Deák Ferenc napjainkban is eligazító szavait: „Amit erő és hatalom elvesz, azt idő, ügyesség és szerencse ismét visszahozhatja, de amiről a nemzet önmaga mond le, annak visszaszerzése mindig kétséges." A szerző nemzetközi jogász
|
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Kinek az országa, kinek a pénzéből. Egyik sem a rozsomákoké."A fehérgalléros c1gánybűnözés melegágya az ORÖ, amelynek szintén felelőssége, hogy a magyar-c1gány együttélés
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 A Magyar Gárda feloszlatása után a Mi Hazánk Mozgalom betiltását kezdeményezte az ORÖ, ezért fognak aláírásokat is gyűjteni. Mindezt valójában azért teszik, mert a Mi Hazánk az egyetlen párt, amely leállítaná az ún. romaintegrációs programok finanszírozását, az iskolákban bevezetnénk a szegregációt, valamint elvennénk a szavazati jogot az írni-olvasni nem tudóktól – közölte mai sajtótájékoztatóján Dúró Dóra. Alább a folytatás. A fehérgalléros cigánybűnözés melegágya az ORÖ, amelynek szintén felelőssége, hogy a magyar-cigány együttélés továbbra is feszültségekkel terhelt. Az elmúlt évtizedekben ezermilliárdokat költöttek el a kormányaink ún. felzárkóztató programokra: mindez feneketlen kútként nyelte az adófizetők pénzét, míg előrelépés nem történt. A Mi Hazánk Mozgalom ezért leállítaná ezek finanszírozását, és például a közbiztonság megerősítésére, a csendőrség felállítására költené, illetve az oktatási szegregáció megteremtésére ezeket az összegeket. Tudjuk, hogy ez sérti a cigány vezetők érdekeit, ezért akarnak bosszút állni a Mi Hazánkon.
 Hírdetés Gyöngyöspata esetében is egyedüli pártként képviseli a Mi Hazánk, hogy normális esetben a magyaroknak járna kártérítés, hiszen valójában azok a családok az áldozatok, akiknek el kellett vinniük másik településekre a gyerekeiket, hogy biztonságban és normális körülmények között tanulhassanak. A Mi Hazánk szerint azokat kellene kiemelni az osztályokból, akik képtelenek a közösségi szabályok betartására, és nem a tisztességes családoknak kellene menekülniük. Ez pedig úgy lehetséges, ha bevezetjük a szegregációt az iskolákban. És bár ezt nem etnikai alapon képzeljük el, ám Gyöngyöspata fényében különösen nyilvánvaló, hogy ezzel a kártérítés lehetőségétől is elesnének a cigányok, de a társadalmi igazságosságot valójában ez jelenti. A Mi Hazánk szerint nem társadalmi szervezeteket kell feloszlatni, hanem meg kell vonni a szavazati jogot azoktól, akik írni-olvasni sem tudnak. Az ország vezetőinek kiválasztása olyan felelős döntéshozatali képességet igényel, amelyet tájékozódás nélkül nem lehet meghozni. Persze ez is sérti azoknak az érdekeit, akik a cigányságra olyan rétegként tekintenek, akiknek a szavazatait nagy számban meg lehet vásárolni. A társadalmi igazságosságot azonban itt is csak a Mi Hazánk képviseli.
 Az ORÖ fenyegetőzése ellenére sem hátrálunk meg: fenntartjuk követeléseinket, és a tisztességesen dolgozó többség érdekeit képviseljük. Bármilyen eljárásnak állunk elébe, ahogy a mentelmi jogomról is lemondtam, miután a rendőrség két eljárást is indított ellenem, épp a Deák téri gyilkosság áldozataira történt kegyeleti megemlékezésünk miatt. Önmagában az Országos Roma Önkormányzat előtti megemlékezésen való részvételem miatt ötszázezer forintig terjedő pénzbírsággal fenyegetnek, de mivel a Facebook-oldalamon is közzétettem egy felhívást, a halmazati büntetés több is lehet. Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Személyesen megtapasztalt valósággal szemben a liberális propaganda hazugságrendszer."A mai magyar valóság azt mutatja, azokon helyeken, ahol jelentős létszámot ér el a c1
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 Tisztelt Agócs Úr! Önt a tavalyi év decemberében választották meg az Országos Roma Önkormányzat élére, s mint új elnök, „új roma politikát" ígért, valójában azt látjuk, még a régit is alulmúlja. Pedig ez igazán nem egyszerű, valóban megsüvegelendő teljesítmény.
 Ugyanis ha szemügyre vesszük a „régi roma politikát", mármint azt, amit a roma önkormányzat folytatott az elmúlt években, akkor azt kell megállapítanunk, állami források esztelen felélése, mérhetetlen korrupció, magyarán közönséges pénznyelő, mellette a valós problémákat pedig rendre lesöpörték az asztalról. Úgy tűnik, ezt a „nemes" hagyományt tovább viszik, megfejelve most már azzal is, pont azok ellen keltenek hangulatot, akik rámutatnak a problémák gyökerére. Hírdetés Tulajdonképpen a hazafias tábor nevében meg is köszönhetjük önöknek azt, hogy dérrel-dúrral a nyilvánosság elé álltak, majd kijelentették, aláírásokat kezdenek gyűjteni azért, hogy a bíróság oszlassa fel a Mi Hazánk Mozgalmat. Azért tartozunk hálával, mert tökéletesen aláhúznak minden vádat, melyek a roma önkormányzatot érték bármilyen oldalról is az elmúlt időszakban. Ugyanis arról éppenséggel nem a Mi Hazánk vagy bármely jobboldali, nemzeti szervezet tehet, hogy önök jottányit sem tettek azért, hogy enyhítsék a magyarság és a cigányság között fennálló, meglehetősen problematikus viszonyt. Mi történetesen csak rámutattunk ebbéli hiányosságaikra. Erre rögvest ez a reakció, ami roppant árulkodó. Sőt, önök még azt is eltagadják, hogy ez létezik. Pedig igazság szerint az ország nagy része igenis tudja, van cigánybűnözés. Cigánybűnözés alatt azt értjük, pontosan körülhatárolható egy bűnözői szubkultúra, ahol az öncélú erőszak piedesztálra van emelve, ahol a bűnözés és a börtönviseltség dicsőség, ahol a tisztességes munka kerülése erény. Kár tagadni, ennek a rétegnek a gerincét a hazai cigányság adja. Ha az Országos Roma Önkormányzat valóban szívén viselné az általa képviselni szándékozott nemzetiség jogait és érdekeit, akkor az volna az első és legfontosabb lépés, önkritikát gyakorol, és befejezi a parttalan és unalmas „rasszistázást", „nácizást", magyarán a másokra mutogatást. Tudniillik nem a többségi társadalom, hanem az „önök készülékében" van a hiba. A mai magyar valóság azt mutatja, azokon helyeken, ahol jelentős létszámot ér el a cigányság számaránya, a magyar embereknek félniük kell. Félthetik tulajdonaikat és életüket. Sőt, mint látjuk, már az sem szükséges, hogy többségben legyenek eme bűnözői szubkultúrának a tagjai egy adott környéken, bárhol szívünkbe márthatják és megforgathatják benne a lassan már az önök szimbólumává váló kést. Gondoljunk a Deák téri esetre, mint leginkább felkavaró gyilkosságra, de ne feledjük, például szinte egy időben történt hasonló a festői szépségű Duna-kanyarban, Pilismaróton is, ahol lényegében egy család terrorizálja a többséget. Vajon a véletlen műve lenne, ha egy cigány suhancokból álló társaság közeledik az utcán, általában rossz érzés tölti el azt, aki egyedül megy velük szembe? Tényleg úgy gondolják, ez nem tapasztalat, pusztán megalapozatlan „előítélet"? Arra azért őszintén kíváncsi vagyok, vajon nem tartanak-e attól, hogy bizonyos kistelepülések főtereire kiállítsák az aláírásgyűjtő pultjaikat? Gondolok itt olyan falvakra, ahol már a cigányok vannak többségben, vagy legalábbis jelentős számban, mert amennyiben információim nem tévesek, a sok milliárd forint lenyúlása miatt, melyet az állam elvileg „integrációra" folyósított az önkormányzatnak, igen sok haragosuk akad saját népük berkein belül. Nem félnek, hogy esetleg ők, s nem a „rasszista magyarok" fogják borogatni a pultjaikat? Az önök helyében azért igencsak átgondolnám, és jobb, ha tudják, egy országnak jut eszébe a következő magyar közmondás: a rabló kiált pandúrért. Lantos János – Kuruc.info Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: HIába hódolnak be a majmok bolygójás csőcseknek a fehér nők, azzal együtt is rájuk támadnak, fehér tehát bűnös. Gyáva, aljas unteremberek.
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
HIába hódolnak be a majmok bolygójás csőcseknek a fehér nők, azzal együtt is rájuk támadnak, fehér tehát bűnös. Gyáva, aljas unteremberek. Tuesday 09 June 2020 07:00 PM UTC+00 A fekete életek számítanak, a 40 kilós, boltját védő fehér nőt agyon lehet verniA bejegyzés szerint a helyszín New York: Hírdetés
https://www.facebook.com/plugins/video.php?href=https%3A%2F%2Fwww.facebook.com%2Fjoshuajeredforarvada%2Fvideos%2F718610635636584%2F&show_text=false&width=735&height=1245&appId
Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: A magát pedadógus szakszervezetnek hazudó PDSZ pedig egy kulturálmarxista zsidbérenc társaság. Nem is tanítanak, amúgy, főállásban álszakszervezeti semmittevők. Nem a taná
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
 Az iskolaőrség létrejöttét megalapozó, az iskolai erőszak megszüntetése és megelőzése érdekében szükséges törvénymódosítási javaslat vitájával folytatta keddi munkáját az Országgyűlés. Maruzsa: meg kell szüntetni a pedagógusbántalmazást Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár expozéjában emlékeztetett, hogy a közelmúltban megszaporodott a tanárokkal szembeni erőszak, fenyegetés (nem a közelmúltban szaporodott meg, csak most ért el a fideszes elefántcsonttoronyba Gyöngyöspata kapcsán – a szerk.), az elkövetők pedig sajnos több esetben 12-17 év közöttiek, és sokszor még videót is készítenek a munkájukat végző pedagógusok verbális, fizikai megalázásáról. Az ilyen erőszakos esetek súlyosan negatív hatást fejtenek ki a társadalom egészére, szétzilálják az iskolai közösségeket – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a rossz iskolai légkör csökkenti az oktatás eredményességét is. Az államtitkár megjegyezte, hogy az erőszak gyökere nem feltétlenül csak az iskolában van, döntő a szerepe az otthoni nevelésnek. A kormány már az elmúlt tíz évben is sokat tett az iskolai erőszak megelőzéséért, a most tárgyalt javaslat pedig ezeknek az intézkedéseknek a folytatása, kibővítése, továbbá célja az agresszió kezelése, szankcionálása – állította Maruzsa Zoltán. Az előterjesztés legjelentősebb elemének nevezte az iskolaőri rendszer megteremtését.
A kormány azt várja, hogy az iskolaőrök jelenléte növelni fogja a tanárok és a tanulók biztonságérzetét, visszatartó erőt fog jelenteni a bántalmazóknak. A köznevelésért felelős államtitkár arról is beszámolt, hogy
Az őrök csak az iskola területén intézkedhetnek tanítási időben. Az iskolaőri rendszer bevezetéséhez szorosan kapcsolódó technikai megoldás lehet egy olyan applikációs jelzőrendszer kialakítása, amelyen keresztül a tanár segítséget kérhet majd – jegyezte meg. A törvényjavaslat alapján a hivatalos személy, a közfeladatot ellátó személy, valamint a támogatóik elleni erőszak esetében már 12 éves kortól büntethetők lesznek az elkövetők,
Maruzsa Zoltán közölte továbbá, az indítvány lehetőséget ad arra, hogy ha a fiatalkorú felelősségét a bíróság megállapítja, akkor a bűnügyi költség a szülőt terhelje. Javasolják azt is, hogy jogerős ítélet esetén – ha a bíróság nem szab ki szabadságvesztést –
Jelezte egyúttal, folyamatban van egy kormányrendelet-módosítás annak érdekében, hogy az intézmények és fenntartóik vizsgálják felül a házirendben a mobiltelefonok használatára vonatkozó szabályozást. A pedagógusok bántalmazását meg kell szüntetni, minden szóba jöhető eszközzel fel kell lépni ellene, hogy a tanárok nyugodt, biztonságos körülmények között végezhessék munkájukat – összegzett az államtitkár. Hírdetés
Fidesz: az állam kötelessége az iskolarendszer védelme Horváth László (Fidesz) azt mondta, a társadalom széles körében egyetértés van az iskolai erőszak elutasításában, abban, hogy a tanároknak és a diákoknak joguk van az emberi méltóságuk tiszteletben tartásához és a biztonsághoz. Minden szülőnek joga van ahhoz is, hogy biztonságban tudja a gyermekét az iskolában – hangsúlyozta. Kijelentette: az állam kötelessége ezeknek a jogoknak a biztosítása, továbbá az iskolarendszer védelme. Ahol az erőszak beférkőzik az iskolába, ott egy idő után sem tanítani, sem tanulni nem lehet – mutatott rá, hozzátéve, hogy az erőszak gyökerében a családnak meghatározó szerepe van. A fideszes politikus jelezte azt is, hogy a társadalom gyorsan reagál az iskolai erőszakra: aki teheti, menekül az érintett iskolából, így az intézmény működése, fenntartása kerül veszélybe. Horváth László megemlítette Gyöngyöspata iskolájának példáját, ahol a korábbi 200-ról 80-ra csappant a diákok száma, a gyermekek többsége ugyanis kénytelen volt elhagyni az intézményt a mindennapos erőszak, a lehetetlenné váló tanítás és tanulás miatt. A törvényjavaslat egyik legfontosabb elemének az iskolaőrség felállítását nevezte. Mi Hazánk: az iskolaőrség nem elég, szegregációra van szükség Az iskolaőrség felállítása szükséges, de nem oldja meg az erőszak problémáját, tüneti kezelést jelent csupán. A Mi Hazánk szerint a normákat betartani képtelen gyerekeket ki kell emelni az osztályközösségből, és szegregáltan kell oktatni őket, hogy megvédjük a többségi, tanulni akaró diákokat, és érvényesíthessük jogaikat. Nem szabad elhallgatni azt a tényt sem, hogy az iskolai erőszak azokban az iskolatípusokban és régióban a leginkább elterjedt, ahol a cigányság aránya magasabb: Északkelet-Magyarországon és a szakiskolákban. Sajnos vannak olyan családok, ahol az erőszak a norma, és ez tükröződik az iskolai életben is, így a szülők felelőssége is megkerülhetetlen a Mi Hazánk szerint – írja közleményében Dúró Dóra, a Mi Hazánk elnökhelyettese. PSZ-baromság: fejlesztőpedagógusokkal és gyógypedagógusokkal a cigány terroristák ellen A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) nem támogatja az iskolaőrség létrehozását. Az érdekvédelmi szervezet által kedden az MTI-hez eljuttatott közleményben kiemelték: az erőszaknak, így az iskolai agressziónak minden formáját elutasítja a PSZ, és egyetért azzal, hogy a pedagógusok csak nyugodt légkörben tudnak nevelni és oktatni, ez szolgálja a diákok érdekeit is. Az iskolai agresszió megfékezésére a megelőzést, az ezt segítő szakemberek alkalmazását tartják azonban a leghatékonyabbnak, ezért elutasítják az iskolaőrség létrehozására tett törvényjavaslatot. Kifejtették: nem állapítható meg a parlament elé benyújtott módosításból, ki és miként dönti majd el, egy iskolában szükséges-e az iskolaőrség alkalmazása, a nevelési-oktatási intézmények részéről ki és milyen jogkörben lesz jogosult az együttműködési megállapodás aláírására, annak lesz-e minimális vagy maximális időtartama. Célszerű lenne már most tisztázni az iskolával kötendő együttműködési megállapodás fontosabb tartalmi részleteit, hiszen így egyáltalán nem is sejthető, várhatóan milyen lesz a kapcsolattartás az iskolaőr és munkáltatója, valamint a nevelési-oktatási intézmény, annak vezetői és alkalmazottai között. Feltételezhetően az intézményvezetőnek semmilyen beleszólása nem lesz az iskolaőrök munkájába. A módosításban nem egyértelmű az sem, az iskolaőr a pedagógusokkal szembeni fellépésre is jogosult-e, illetve a diákok egymás közötti konfliktusaiba is beavatkozhat-e. Az sem tisztázott: az intézményvezető és az iskolaőr között milyen kapcsolat lesz – jegyezték meg. Javaslataik között szerepel, hogy kétszáz tanulónként legalább egy iskolapszichológust foglalkoztassanak, aki az iskolában elérhető minden nap, tehát növelni szükséges a létszámukat. A fejlesztőpedagógusok, gyógypedagógusok számának jelentős növelését is indokoltnak látják, különösen a hátrányos helyzetű térségekben. A nehéz körülmények között végzett munka fogalma ne településhez legyen kötve, hanem az iskolában tanuló hátrányos, halmozottan hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű tanulók, integrációra szoruló gyermekek arányához. A pedagógiai asszisztensek – akiknek létszámát szintén emelni kell – segíthetnek a konfliktusok korai felismerésében, a tanulási kudarcok leküzdésében partnerei lehetnének a pedagógusoknak – írták. Fontosnak tartanák a gyerekvédelmi rendszer alaposabb felülvizsgálatát, hatékonysági tanulmányok készítését, több szakember alkalmazását. Szintén alapvető lenne a családvédelmi szakemberek, szociális munkások szorosabb együttműködése a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat ellátó pedagógussal – áll a közleményben. Frissítés: moslékkoalíciós álláspontok Jobbik: drasztikus a megoldás Ander Balázs (Jobbik) azt mondta, nem teljes mellszélességgel, de támogatni tudják a törvényjavaslatot. Az iskolai erőszak problémáját jóval korábban kellett volna kezelni és akkor most nem lenne szükség ilyen drasztikus megoldásra – vélekedett. Szerinte ha holnapután meg akarják szüntetni az erőszakot az iskolákban, akkor valóban ilyen eszközökhöz kell nyúlni, mert nincs más. Azon véleményének is hangot adott, hogy a családok és az egyén felelőssége megkerülhetetlen, nem lehet mindent az állam nyakába varrni. Kitért a szakképző iskolák helyzetére, amelyek szerinte elgettósodnak. Ezekben a "hátrányos helyzetű" diákok aránya 17 százalék, ami tízszerese a gimnáziumi szintnek; a 17 ezer sajátos nevelési igényű diák 45 százaléka az általános iskola után itt folytatja tanulmányait, 12 százalék az ő arányuk ezekben az iskolákban – részletezte. Hozzátette: a cigány fiatalok kétharmada is a szakképzőkben tanul, szüleik végzettsége azonban 80 százalékban csak általános iskolai. Ez a bikulturális szocializáció pedig feladja a leckét a pedagógusoknak, és eljutnak oda, hogy iskolaőrséget kell bevezetni – mondta. DK: felháborító, elhibázott és téves Arató Gergely (DK) rögzítette: az erőszaknak nincs helye az iskolában, ugyanakkor "a törvényjavaslat felháborító, elhibázott és téves". Ez "nem fogja megoldja az iskolai erőszak problémáját, sőt súlyosbítani fogja azt, még mélyebb árkot ás a család és az iskola közé" – hangoztatta. Szerinte az iskolai erőszaknak vannak társadalmi, családi és az oktatási rendszeren belüli okai is. Közölte, nem értenek egyet azzal, hogy a törvényjavaslat természetesnek veszi: vannak olyan iskolák, ahol már nem lehet nevelni, ezért elrettentőként odaküldenek egy "félig-meddig rendőrt". Ez kapituláció, rossz eszközt választottak – tette hozzá. Szerinte az nem elfogadható kiindulópont, hogy csak rendőri erővel lehet megfegyelmezni a gyerekeket. Az elmúlt tíz év család- és szociálpolitikáját is hibáztatta a kialakult helyzetért, mert szerinte a szegényebb családok nehezebb helyzetbe kerültek és ez az oktatási rendszerben is megjelenik. Több támogatást szorgalmazott a gyermekeknek. Jó megoldásnak tartja a Biztos kezdet-programot, a tanodákat, problémának ugyanakkor azt, hogy ezek nem állnak össze egy erős, egységes rendszerré. Az iskolákban nem rendőrök, hanem segítő szakemberek kellenének – közölte. LMP: kérdéses, hogy erőszakra erőszak-e a válasz Hohn Krisztina (LMP) arról beszélt, be kell látni, hogy valamit tenni kell az iskolai erőszak visszaszorítására, de nem teljesen ilyen megoldásra gondolt, amikor korábban ezt szorgalmazta. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy "az erőszakra valóban egyfajta erőszak-e a válasz" – fogalmazott. Kifejtette: először azt gondolta, jó, hogy létrejött ez a törvény, mert valóban elharapózott az iskolán belüli erőszak, amely pedagógusokat és diákokat is érint. A droghasználat és a zsarolás is probléma, sok olyan cselekmény történik az oktatási intézményekben, amelyekre korábban nem volt példa – vélekedett. A képviselő azt mondta, ugyanakkor a javaslatban "félelmet keltő" a kényszerítő eszközök felsorolása, és aggodalomra ad okot, hogy valóban a megfelelő beavatkozásra kerül-e majd sor. A konfliktuskezelésre nagyobb hangsúlyt kellene helyezni, mert sokszor "az erőszakos gyermek maga is áldozat" – közölte. (MTI nyomán) Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Kinek az országa, kinek a pénzéből. Egyik sem a rozsomákoké.
"A fehérgalléros c1gánybűnözés melegágya az ORÖ, amelynek szintén felelőssége, hogy a magyar-c1gány egy
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Dúró: bevezetnénk a szegregációt, elvennénk az írni-olvasni nem tudók szavazati jogát A Magyar Gárda feloszlatása után a Mi Hazánk Mozgalom betiltását kezdeményezte az ORÖ, ezért fognak aláírásokat is gyűjteni. Mindezt valójában azért teszik, mert a Mi Hazánk az egyetlen párt, amely leállítaná az ún. romaintegrációs programok finanszírozását, az iskolákban bevezetnénk a szegregációt, valamint elvennénk a szavazati jogot az írni-olvasni nem tudóktól – közölte mai sajtótájékoztatóján Dúró Dóra. Alább a folytatás. A fehérgalléros cigánybűnözés melegágya az ORÖ, amelynek szintén felelőssége, hogy a magyar-cigány együttélés továbbra is feszültségekkel terhelt. Az elmúlt évtizedekben ezermilliárdokat költöttek el a kormányaink ún. felzárkóztató programokra: mindez feneketlen kútként nyelte az adófizetők pénzét, míg előrelépés nem történt. A Mi Hazánk Mozgalom ezért leállítaná ezek finanszírozását, és például a közbiztonság megerősítésére, a csendőrség felállítására költené, illetve az oktatási szegregáció megteremtésére ezeket az összegeket. Tudjuk, hogy ez sérti a cigány vezetők érdekeit, ezért akarnak bosszút állni a Mi Hazánkon. Hírdetés
Gyöngyöspata esetében is egyedüli pártként képviseli a Mi Hazánk, hogy normális esetben a magyaroknak járna kártérítés, hiszen valójában azok a családok az áldozatok, akiknek el kellett vinniük másik településekre a gyerekeiket, hogy biztonságban és normális körülmények között tanulhassanak. A Mi Hazánk szerint azokat kellene kiemelni az osztályokból, akik képtelenek a közösségi szabályok betartására, és nem a tisztességes családoknak kellene menekülniük. Ez pedig úgy lehetséges, ha bevezetjük a szegregációt az iskolákban. És bár ezt nem etnikai alapon képzeljük el, ám Gyöngyöspata fényében különösen nyilvánvaló, hogy ezzel a kártérítés lehetőségétől is elesnének a cigányok, de a társadalmi igazságosságot valójában ez jelenti. A Mi Hazánk szerint nem társadalmi szervezeteket kell feloszlatni, hanem meg kell vonni a szavazati jogot azoktól, akik írni-olvasni sem tudnak. Az ország vezetőinek kiválasztása olyan felelős döntéshozatali képességet igényel, amelyet tájékozódás nélkül nem lehet meghozni. Persze ez is sérti azoknak az érdekeit, akik a cigányságra olyan rétegként tekintenek, akiknek a szavazatait nagy számban meg lehet vásárolni. A társadalmi igazságosságot azonban itt is csak a Mi Hazánk képviseli. Az ORÖ fenyegetőzése ellenére sem hátrálunk meg: fenntartjuk követeléseinket, és a tisztességesen dolgozó többség érdekeit képviseljük. Bármilyen eljárásnak állunk elébe, ahogy a mentelmi jogomról is lemondtam, miután a rendőrség két eljárást is indított ellenem, épp a Deák téri gyilkosság áldozataira történt kegyeleti megemlékezésünk miatt. Önmagában az Országos Roma Önkormányzat előtti megemlékezésen való részvételem miatt ötszázezer forintig terjedő pénzbírsággal fenyegetnek, de mivel a Facebook-oldalamon is közzétettem egy felhívást, a halmazati büntetés több is lehet. Forrás:kuruc.info Tovább a cikkre » |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |