FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Az ünnep csak megsokszorozza a bennünk rendre megfogalmazódó kérdéseket. Vajon kik a felelősök történelmünk elhazudásáért, hőseink folytonos gyalázásáért?
Magyar kultúra napja, a Himnusz születésnapja, január 22., amikor Vízöntő havába fordul a Nap. Keresgélek a könyvtáramban, s mintha láthatatlan kezek segítenének, rátalálok arra a könyvre, amelyben „véletlenül" éppen azt lelem meg, ami mostanában sokat foglalkoztat. Alföldi Géza Üzenet című versét, annak is első versszakát: „Egyszer mindenért felelni kell, egyszer minden számadásra kerül, mert él még bennünk a törhetetlen hit, hogy nem mindég a szemét marad felül…"
Alföldi Gézáról középiskolás koromban (hatvanas évek) hallottam utoljára. Nem a hivatalos gimnáziumi órák keretén belül. Valahogy úgy alakult a mi nemzedékünk sorsa, hogy elhallgatott, betiltott, „kiátkozott" emberek munkásságáról is értesültünk, hogy kitől is, ki volt az a bátor tanár, irodalmiszínpad- vezető, azt már nem feltétlenül őrzi az emlékezet. De, aminek le kellett ülepednie, az megmaradt. S lám, sok-sok évtized múltán is előkerül. A szerző életútjának utána kellett néznem, mert csak a reményt kínáló versére emlékeztem. Nos, Alföldi Géza költő, újságíró, kiadó, zeneszerző volt, s nemzeti érzelmű ember, aki 2011-ben, 83 évesen távozott az élők sorából. Emigrációban, mert hogy 1945-ben menekülni kényszerült. Nem volt ugyanis híve a bolsevizmusnak. Így és ezért lett aztán ő elfeledett magyar költő.
Fentebb idézett sorai megmaradtak bennem sok évtized múltán is, így még meglepőbb lett a hosszú évek utáni találkozás. Az első gondolatom az volt, irigylem a költő optimizmusát. Mert bár hiszek benne, hogy egyszer mindenért felelni kell, csakhogy – mert ez a tapasztalatunk – aligha a földi élet során. Sőt! Mintha ma minden afelé mutatna, hogy itt, a fizikai létben, egyesek számára a dőzsölésben éppen, hogy nincs semmiféle következménye a gaztetteknek. Lehet lopni, rabolni, hazudni, hazát árulni, választók bizalmával visszaélni, orgiában részt venni, soroljam még? S felelni, ha a fogalmat szó szerint értelmezzük, nem kell. Jobb hallgatásba burkolódzni, a felelősséget nem vállalni. Mert a számadást sem követelte ki senki, a számonkérést pedig hiába emlegették a bátrak, nem következett be. A számadás ugyanis csak abból állna, hogy minden felelős ember elmondja a közösségnek, mit, miért cselekedett.
Például adjon magyarázatot arra, milyen érvek szóltak amellett, hogy a rendszerváltozásnak nevezett esemény előtti években a vidéki magyar sajtót idegen kézbe adják, hogy jól működő ipari üzemeinket elkótyavetyéljék. Mondja el valamelyik illetékes, miképpen képzelte, hogy a végsőkig kizsigerelt magyar emberek akár itthon, akár külföldön „cukrászdát nyithatnak"? Adjon számot valaki arról is, méghozzá a lehető legrészletesebben – ha már a magyar emberek többsége megszavazta belépésünket az Európai Unióba –, hogy milyen feltételek és miféle „önfeladási" elvárások voltak az erről szóló dokumentumokban? Vajon benne volt-e ezekben, hogy a hiszékeny, a bankok működéséről semmilyen ismerettel nem rendelkező emberekre rá lehet szabadítani a külföldi „bankszakembereket", hogy egy életre tönkre tegyék őket? S vajon arra is köteleztek-e bennünket annak idején, mint „friss" belépőket, hogy megengedjük, idegenek által létrehozott és busásan megfizetett szervezetek tevékenykedhessenek országunk érdekei ellen? Ezek és a hasonló kérdések tisztességes megválaszolása jelentené a számadást. Ami nem történt meg.
A számonkérés teljesen más. Az már az igazságérzettel megáldott emberek óhaja, és bizonyos történelmi pillanatokban a dolga is. Hogy ez nálunk miért maradt el, e titokról a sűrű fátylat történészeknek, politológusoknak kellene fellebbenteniük, és főképp elfogadható magyarázattal szolgálniuk. Majdnem azt írtam, és elfogadtatniuk. Helyesbítek. Elfogadtatniuk aligha sikerülne. Mert nehéz az emberekből kiölni a kérdéseket. Például az ilyeneket: felelt-e Gyurcsány valamiért is? Az ország végső eladósításáért? Az ünneplő embertömegbe lövetésért? Van-e válasz arra, miért lehet külföldön szakmányban hazát árulni?
(...)
|
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
2020. január 23., csütörtök
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Főleg, ha még ráadásul vissza is akar térni kormányra. Tehát nem "lejárt lemez". https://www.szilajcsiko.hu/single-post/2020/01/22/Egyszer-minden%C3%A9rt-felelni-kell"Mert
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Gazdaságilag is hasznos egy egységként kezelni a Kárpát medencei területet, azaz a történelmi Magyarország kiterjedését. Sok a határig menő, aztán elkanyarodó vagy "zsákut
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Gazdaságilag is hasznos egy egységként kezelni a Kárpát medencei területet, azaz a történelmi Magyarország kiterjedését. Sok a határig menő, aztán elkanyarodó vagy "zsákutca" jellegű út és vasútvonal még mindig, körbe az összes határon. Ideát és odaát is. Thursday 23 January 2020 12:22 PM UTC+00  Úgy tűnik, Trianon-ügyben fellángolt a kultúrharc, amit még az elején jó lenne szolid mederbe terelni. Tekintettel arra, hogy az idén lesz a trianoni békediktátum centenáriuma, arra szeretném felhívni a történészeket és a médiában megnyilatkozókat, hogy kétszer is gondolják át, amit e kényes témában leírnak. Számomra érzelmileg mit jelent Trianon? Odalett a Kárpátok hatalmas védőkaréja, erdeink 84 százaléka; Pozsony, első magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd lelőhelye, a koronázóváros, ahol a reformkorban a magyar nyelvért folyt a küzdelem; Kassa, ahová a méltóságos fejedelem, Rákóczi Ferenc a száműzetésből tért haza végső nyughelyére; Munkács, ahol Zrínyi Ilona – a hároméves osztrák ostrom alatt – a várfalon kézen fogva sétált gyermek fiával, ezzel mutatva meg elszántságát a császári sereg felé; kincses Kolozsvár, Mátyás király szülővárosa; Vajdahunyad, a Hunyadiak fészke; Gyulafehérvár, ahol az Árpád-korban alapított püspökségek legépebben megmaradt székesegyháza áll; Brassó, Európa legkeletibb gótikus katedrálisával; Nagyvárad, Szent László király és Ady városa; Nagyenyed, az erdélyi magyar oktatás fellegvára; Arad, a magyar Golgota; az aracsi pusztatemplom, a Mohács előtti Délvidék magyarságának monumentális emléke; és Fiume, Magyarország kapuja a tengerre. Fiumét Mária Terézia nem ajándékba adta Magyarországnak Horvátország testéből, hanem a magyar lakosságát a török háborúk alatt elvesztő Szerémségért cserébe kaptuk. A kis halászfaluból pedig mi, magyarok építettük ki az első világháborúig Adria negyedik legnagyobb kikötőjét. Az elszakított magyarságnak el kell viselnie a másodrendű állampolgárságot; a korábbi magyar többségű városok etnikai összetételének erőszakos és radikális megváltoztatását; a település- és közterületneveknek idegenné torzítását, még a magyar többségű vidékeken is; köztéri szobraink lecserélését helyhez nem kötődő személyek szobraira; történelmünk meghamisítását és műemlékeink kisajátítását; valamint magyar iskolahálózatunk szétzúzását. Erdély vizuális leigázása, a hagymakupolás honfoglalás pedig nagy ütemben folyik állami támogatással. Napjainkra pedig a nyáját vesztett templomok és elvadult temetők százai bizonyítják a magyar lét megállíthatatlan visszaszorulását a Kárpát-medencében. A Kárpát-medence tökéletes gazdasági egység volt, a Monarchia pedig óriási piac. A feldolgozóipar zöme az ország közepére összpontosult, az alapanyagok pedig a peremvidéken voltak fellelhetők. Trianon ezt a csodálatos gazdasági szövetet tépte szét, egyúttal megsemmisítve az óriási belső piacot is. Az angol gazdaságkutató, Angus Maddison szerint 1870–1913 között Magyarország gazdasági növekedését Európában csak Németország, Dánia és Svájc haladta meg. Néhány kiragadott példa a magyar iparból: a századfordulón Kispesten épült fel a Monarchia legnagyobb mezőgazdasági gépgyára, az osztrák Hoffer-Schranz leányvállalataként; az óbudai hajógyár Közép-Európa legnagyobb folyamihajó-építő üzeme volt; a Ganz Danubius Fiumében tengerjárókat, torpedónaszádokat, torpedórombolókat, tengeralattjárókat és gyorscirkálókat épített; a 100 km/óra sebességre képes MÁVAG mozdony 1900-ban Párisban elnyerte a világkiállítás nagydíját; a Ganz erősáramú elektrotechnika a századfordulón a világ élvonalát jelentette, világhírűek voltak a Kandó mozdonyok, turbinák és világítástechnikai berendezések; a Tungsram a XX. század elején elkezdte a volframszálas izzók gyártását; Budapest a századfordulón Európa malomipari központja volt, a világon Minneapolis után a második legnagyobb; 1881-ben államilag támogatott iparpolitika lépett hatályba, az adókedvezményben részesülő gyárak munkájukhoz kötelesek voltak hazai terméket vásárolni. Komoly megrendelő volt a hadsereg. Kiemelendő, hogy a külföldi befektetők ekkor nem úgy viselkedtek, mint a mai multik! Ugyancsak Maddison szerint 1910-ben Magyarország egy lakosra jutó GDP-je az osztráknak 77, a legfejlettebb 12 nyugati ország átlagának pedig 1913-ban az 57 százaléka volt. E mutatók 2001-ben 37 százalékra zuhantak. Magyarország 1913-ban állt legközelebb a fejlett Nyugathoz. Trianon ezt az ígéretes gazdasági felzárkózási folyamatunkat zúzta szét! A Monarchia részeként nagyhatalmi státusunk volt, így szuverenitásunk sokkal nagyobb volt, mint manapság. Trianonnal Hitler és Sztálin játékszerévé váltunk az utódállamokkal együtt: jött a második világháború, a fasizmus és a bolsevizmus. A Monarchia szétzúzásának egyetlen igazi győztese van, az ügyes és szerencsés Ausztria. Magyarország és az utódállamok gazdaságilag és politikailag mind rosszul jártak, de messze a legrosszabbul Magyarország. A második világháború utáni közel fél évszázadban nemzeti jövedelmünknek aránytalanul magas részét fordítottuk iparfejlesztésre, valamint mezőgazdasági nagyüzemek létesítésére, és ez az óriási összeg a rendszerváltás és a vámhatárok leomlása után szinte teljes mértékben kidobott pénznek minősült. Iparunk szinte teljesen megsemmisült és a mezőgazdasági nagyüzemi infrastruktúra jó része is ebek harmincadjára jutott. Ez a mi igazi problémánk, a Kádár-kortól megörökölt államadósság mellett! Mennyivel jobban jártunk volna, ha nincs Trianon, és a szóban forgó hatalmas összeget a periféria felzárkóztatására fordítottuk volna. A Monarchiát tizenkét nemzetiség nacionalizmusa bomlasztotta, mert a nemzetiségi kérdés valóban megoldatlan volt. De felteszem a költői kérdést: az utódállamok megadták azt a jogot a magyarságnak, amit ők a XX. század elején maguknak követeltek? A magyar történészeknek több empátiával kellene megközelíteniük a Mohács utáni második legnagyobb nemzeti tragédiánkat. Végül nem mehetünk el szó nélkül az elcsatolt részek magyarságának vészes fogyatkozása mellett. Az egyre gyorsuló asszimiláció legfőbb oka az, hogy e nemzettudatában megalázott népesség lelkileg belefáradni látszik a magyar létért való küzdelembe. Mindezek alapján, a Trianonnal kapcsolatban megnyilatkozók felelőssége igen nagy. Elszakított testvéreink magyar identitásának rombolása helyett azt inkább erősíteni kellene! A szerző nyugalmazott erdőmérnök |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Rossz a jogrend. Elavult elv a hatalmi ágak szétválasztása. Maffiák élhetnek tovább ezekben az ágakban. Felvilágosult abszolutizmusban több volt az egyén lehetősége a kibo
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
|
Ó, én már látom, ahogy megmagyarázzák. Szegény szomáliai ausztralopitekusznak nehéz sorsa volt. Aztán majd kifogásolja a börtönviszonyokat, akkor majd valamelyik "sztárügyvéd" beperli az államot, ez meg kap jó sok milliót. Ha pedig kijön, a Helsinki Bizottság következik, és elintézi, hogy ne lehessen kibaszni innen a kurva anyjába. Hanem oltalmazzuk tovabb...
|
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Harcra ingerelnek, majd a szeretetet kérik számon. Az nem lehet, hogy ezt a disznóságot megússzák szárazon.
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Harcra ingerelnek, majd a szeretetet kérik számon. Az nem lehet, hogy ezt a disznóságot megússzák szárazon. Thursday 23 January 2020 12:23 PM UTC+00  „Vegyétek ki mindkét petevezetékét a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!" Íme, hát megszületett a rendszerváltás utáni magyar sajtó legaljasabb mondata. Így, idézet formájában. Noha senki sem mondta. Tehát hazugság az egész. Mégis leírták. Aztán telekiabálták vele a magyar sajtót. Undorító. Dióhéjban a következő a történet, amiből sztorit csinált a 168 Óra, s amit aztán visszaböfögött szinte a teljes ellenzéki média. Egy 26 éves hölgy, bizonyos Adrienn kínzó alhasi fájdalmakkal került a miskolci kórházba még 2016-ban. Méhen kívüli terhességet diagnosztizáltak nála, és Nagy Gábor orvos igazgató vezetésével megműtötték. Az operáció sikeres volt, de a hölgy egyik petevezetékét el kellett távolítani. Az egész eljárást szakszerűen, a protokollnak megfelelően hajtották végre és dokumentálták, ahogy azt lapunk hétfői számában (Gazdasági érdekek állnak a lejárató akció hátterében, Magyar Nemzet, 2020. január 20.) Nagy Gábor kifejtette. Meg kell említeni, hogy a hölgy nagyon szeretett volna gyereket, de korábban már ötször is elvetélt. A beavatkozás nyilván újabb sebet ütött a testén és a lelkén is, de tisztán orvosilag ezzel nem vesztette el az esélyét a fogantatásra. Szánni való személyes dráma. Eddig. Aztán valakik felpiszkálták Adriennt, műhibára hivatkozva perelje be a kórházat. Lapunk idézett cikke arra is kitér, nagy valószínűséggel gazdasági érdekből indítottak támadást a kórház ellen, mert működési racionalizálás során megfosztott egy céget attól a kiváló biznisztől, amelynek köszönhetően milliárdos forgalmat szervezett ki a magyar egészségügyből. Ez bizony már gyomorforgató, de hasonló perekkel, esetekkel sajnos tele a világ, tucatkrimik százai dolgoztak fel hasonló ügyeket. Majd színre lépett a magyar média. A 168 Óra „leleplező, tényfeltáró" cikket közölt minderről. A „bizonyítékokról" azonban pillanatok alatt kiderült, hogy legalábbis pontatlanok, még inkább nem felelnek meg a valóságnak, mondjuk ki, hazugságok. Ilyen gennyes cikkeket is láttunk már. De hogy még nagyobbat szóljon az egész, belekeverték a cigányságot, kijátszották a rasszista kártyát. „Vegyétek ki mindkét petevezetékét a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!" A 168 Óra azt kürtölte világgá, Nagy Gábor így rendelkezett Adriennről a műtét előtt. Állítólag persze, mert a portál is elismerte, minderről nincs bizonyíték. Arról már nem is beszélve, hogy Adrienn nem is roma! A legaljasabb uszítás. Igen, az. Ami megjelent, az kimeríti a Btk. 332. paragrafusában foglaltakat. Hatalmas botrány kerekedett belőle, egészen a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságáig eljutott az ügy, majd kínos utóéletet élt, kiderült, Csehszlovákiában anno bizony nem volt ritka a hasonló eljárás. Milyen szép is lenne egy ilyen vádat ráhúzni a Fidesz, Orbán Viktor kormányozta, keresztény-nemzeti és persze a horthyzmus jegyében újjáéledő úri középosztályra! Azonnal lehullna a lepel, lám, milyen lehet az a kompánia, ha még az orvosaik és kórházaik is ilyenek! Álszent, rasszista, cigánygyűlölő bagázs! Pfuj! Abcúg! Kardélre mindahányat! Ám mindennek éppen az ellenkezője bizonyosodik be. Ismét. Az a rasszista és cigánygyűlölő, akinek semmi sem drága, semmi sem szent, aki a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül használja fel eszközül a cigányságot arra, hogy uszítson a magyarok, de persze csak az Orbán Viktor zászlaja mögött felsorakozó keresztény-nemzeti magyarok ellen. Mit tudnak a cigányokról, mit jelent a cigányság azoknak, aki ilyen aljas cím alatt közölnek tényfeltárónak átoperált aljas hazugságot? Tudják-e, hogy az agyuk sötét zugában feléledt hazai asszociáció a szlovákiai roma asszonyokkal alapjaiban téves? Hogy a szlovákiai cigányság jelentős hányada magyar anyanyelvű, mi több, nem is ért szlovákul. Azok is, akik gondatlanságból vagy csínytevésből olyan tüzet raktak, amitől leégett Krasznahorka büszke vára, és azok is, akiknek a családjából olyan született tehetségek tűnnek ki, mint Ruszó Tibi. Hogy Szlovákiában valóban léteznek cigánytelepek, amelyeket még a szocialista időkben tudatosan a települések határától „biztonságos" távolságban húztak fel, hogy így szabaduljanak meg a romáktól? Hogy Borsodban, amit a finnyás fővárosi liberálisok zöme csak hírből ismer, nehéz bár, de összehasonlíthatatlanul jobb a cigányság sora, mint a határ túloldalán? Éreztek-e bizsergést annak a történetnek hallatán, hogyan siettek a nyárádmenti magyar ajkú cigányok Marosvásárhely magyarjainak a védelmére 1990 fekete márciusában? („Ne féljetek, magyarok, megjöttek a cigányok!" – csak hogy kezdjük az alapoktól a leckét.) De hogy ne legyünk ilyen fennköltek, dolgoztak-e már cigány emberrel együtt, békében, álltak-e már velük szemben lábukat megvetve a maguk tulajdonát, becsületét, életét védve, félelemben, védtelenül? Találkoztak-e már hús-vér cigányokkal? Emberszámba veszik-e őket erényeikkel, hibáikkal, esendőségükkel egyetemben? Nem, akik ilyen mondatot világgá kürtölnek, azok szemében, sötét lelkében a cigányok nem emberek, hanem csupán az uszítás eszközei. Az ügy pontosan rámutat a baloldali média működésére. A 168 Óra, továbbá az Index és a 444 – amelyek kétely nélkül átvették a „sztorit" és a szalagcímet – most kommentár, magyarázkodás nélkül, sunyin leszedték oldalukról a témával foglalkozó cikket, amely azonban a 24.hu-n – nehéz eldönteni, hogy lustaságból vagy ostobaságból – hétfőn még mindig elérhető volt. A cáfolatokat, az igazságot persze már nem juttatják el az olvasókhoz. Mert a téma görög tovább a maga módján, kaszál, szedi az áldozatait a közösségi médiában. Romaszervezetek már tüntetést szerveznek a magyarországi kényszersterilizálás ellen, csak idő kérdése, s a nyugati sajtó homályosan tálalva az esetet ismét előveszi Magyarországot a rasszizmus vádjával. A média, a széles nyilvánosság nem a cáfolat és az igazság, hanem a vád, a hazugság csíráját ülteti el a szívekben és fejekben. Így működik ez a gépezet. S ennek pontosan tudatában vannak azok, akik gerjesztették az egészet. Aljas, undorító játszmát űzve. Indulatosan moralizálok, tudom. Pedig – valószínűleg korral jár – egyre kevésbé foglalkoztatnak a mindennapos politikai küzdelmek. Se innen, se onnan. Miként a normális emberek, magam is békességre vágyom. Ami ellen a közéletben ez az ügy a közelmúlt legocsmányabb támadása. Harcra ingerelnek, majd a szeretetet kérik számon. Az nem lehet, hogy ezt a disznóságot megússzák szárazon. |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: "Felejtsük végre el azt a marhaságot, hogy nem lehet vitatkozni fontos részletkérdésekről egymás között." Bizony. NE a vállalhatatlanok vállalják a párbeszédet, hanem mi n
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
"Felejtsük végre el azt a marhaságot, hogy nem lehet vitatkozni fontos részletkérdésekről egymás között." Bizony. NE a vállalhatatlanok vállalják a párbeszédet, hanem mi nemzeti érdekű, és érzelmű emberek. Thursday 23 January 2020 12:27 PM UTC+00  Orbán Viktor miniszterelnök január elejei, immáron hagyománnyá váló évnyitó nemzetközi sajtótájékoztatója jelentőségében messze túlmutat önmagán. Ennek az eseménynek ugyanis két szintje volt: az egyik a tartalmi rész, Orbán Viktornak a kérdésekre adott világos, meggyőző, alapos válaszai, a kormány terveinek, cselekvéseinek, gondolkodásmódjának az átfogó bemutatása nemcsak hazai, hanem nemzetközi összefüggésekben. Van viszont egy másik szintje ennek a sajtótájékoztatónak, amely túlmutat a számokon, adatokon, információkon: ez az a politikai üzenet, ami a sorok között rejlik, s ami elsősorban a hazai nemzeti és keresztény politikai tábornak szól. Mindennek az október 13-i önkormányzati választások adják a hátterét, az a tény, hogy a balliberális ellenzék újra feljött a víz felszínére, s 2022-re előretekintve nyitottá tette a választások kimenetelét. A Zeitgeist, a korszellem vagy korhangulat a legfontosabb a politikában, márpedig fennáll annak a veszélye, hogy hangulatváltás előtt állunk, mely az ellenzéknek kedvezhet: protesthangulat alakulhat ki. De ez a kérdés még egyáltalán nem dőlt el, idén és a következő évben fog valamelyik irányba, vagy az ellenzék, vagy újra a kormányzati erők javára. Kulcsfontosságú ez az év, s az is tény, hogy ha a nemzeti politikai tábor nem változtat meg néhány dolgot a saját sorain belül, akkor abból még gond is lehet. A következők kiemelését tartom fontosnak. Az első, hogy teljes nyíltsággal és őszinteséggel kell beszélni az összes témában: a saját koncepciónkról, világnézetünkről, s a kényes kérdésekre is választ kell és lehet adni. Orbán Viktor ebben tökéletes példát mutatott: semmilyen kérdésben nem kertelt, nem próbált megfelelni egy kicsit sem a jelen lévő, természetesen döntően balliberális újságírók politikailag korrekt beszédmódjának, és az ebből fakadó, persze ki nem mondott, de mindig a levegőben érezhető elvárásainak. Ennek a nemzetközi balliberális nyomásgyakorlásnak egyébként rendkívül nehéz ellenállni, de Orbán bizonyította, hogy ezúttal is képes erre, mint már annyiszor az unióban is, sőt most már ezt magabiztosan, szinte természetes módon teszi. Valamint kényes, többek között személyi kérdésekre is kertelés nélkül felelt. Csak hogy néhány példát említsünk a témák kendőzetlenül őszinte kezelésére, a tavaly őszi önkormányzati választások eredményeivel kapcsolatban önkritikus volt, kijelentette, hogy nem lehet mindig nyerni, a politikai ellenfél újra a pályára lépett, jelen van, időnként nyerhet is, de a versenyhelyzettől nem kell kétségbeesni, mert ettől demokrácia a demokrácia. Vagyis – és ez nagyon fontos – nem a nemzeti oldal szempontjából kedvező adatokkal hozakodott elő, nem azt bizonygatta, hogy a kormányoldal fölényesen megnyerte a választásokat. Nem tette, nem tagadta le azokat az érzékeny veszteségeket, amelyek a nemzeti tábort érték ezen a választáson. Olyan politikai mentalitást mutatott, amely ízig-vérig demokrata, s főleg – Bibó után szabadon – nem fél. Nem fél, mert képesnek tartja magát arra, hogy a nem teljesen kedvező választási eredményekből tanuljon, levonja a tanulságokat, s ezekkel felvértezve, megújulva induljon tovább a demokratikus politikai küzdelembe. És még valami: megadja azt az ellenzéknek, ami az ellenzéké, tehát a száznapos türelmi idő nemcsak a kormánynak jár, hanem a fővárosi vezetésnek is. Nyílt és egyértelmű volt az egészségügy helyzetével való szembenézése is, pontosan felmérte azt, hogy az embereket, a betegeket nem a milliárdokkal való dobálózás győzi meg arról, hogy javult az egészségügyi ellátás, hanem az, hogy mit lát akkor, amikor betéved vagy befekszik egy kórházba, milyenek azok a helyiségek, amelyekben tartózkodni kénytelen. Éppen ezért kiemelkedő az a döntés, hogy a kormány forrásokat csoportosít át a várótermek, a kórtermek és az ezekhez kapcsolódó szociális helyiségek felújítására. De folytathatnám a klímavédelemmel: az Orbán-kormány nem fordul el ettől a témától csak azért, mert ezt a balliberális oldal ezerrel nyomja itthon és Nyugaton is, hanem kidolgozta-kidolgozza a saját, nemzeti és keresztény alapú környezetvédelmi stratégiáját. Ez a stratégia pedig nagyon tudatosan szembemegy a zöldek és baloldaliak klímahisztériájával, tudatos és megfontolt lépésekkel kíván tenni a klíma védelméért úgy, hogy igazságos legyen, s ne azoknak okozzon szenvedést és túlzott lemondásokat, akik erről az egész folyamatról nem tehetnek, hanem a legnagyobb kibocsátó országoknak és a multinacionális gigacégeknek. Meggyőző őszinteséggel beszélt Soros Györgyről is, nem próbált megfelelni semmilyen PC-elvárásnak, s nem félt attól, hogy antiszemitának nevezik – rég megszokta már ezt az unalmas liberális mantrát. Világosan kifejtette, hogy szemben állunk a Soros-féle csoporttal, amelynek célja, hogy befolyást gyakoroljon az európai politikára. Még a háttérhatalom szót is kimondta, pedig bizony még a nemzeti-jobboldali táboron belül is vannak olyan csoportok, amelyek kényes ízlésének nem felel meg az ilyen őszinte és tűpontos leírás a nemzetközi hatalmi viszonyokról. Ebből is lehet tanulni. A másik nagyon fontos üzenet: nem kell félnie annak a nemzeti-keresztény politikusnak, aki kritikai megjegyzéseket tesz a saját táborára, kormányára, ne adj' isten magára a miniszterelnökre. Nem kerül a gyehenna tüzére az, aki nem ért mindig mindenben teljesen egyet a saját táborának minden emberével. Az üzenetet az tette egyértelművé, ahogyan Stumpf Istvánról, Navracsics Tiborról és Lázár Jánosról beszélt. Orbán ezeket a politikusokat nemhogy elítélte vagy leminősítette volna, hanem egyenrangú partnerként, sőt barátként tekint rájuk. Ez egy mentalitás, egy magatartásforma, ami egyfelől nagyvonalúságot mutat, másfelől bátorító üzenete van mindazoknak, akik a nemzeti-keresztény táboron belül azt hiszik, hogy nem szabad „kibeszélni", nem szabad saját véleményt megfogalmazni, nem szabad egy-egy kérdésben eltérő módon gondolkodni dolgokról. Csak egy példa: ha valaki az elszámoltatás kapcsán határozottabb politikát várna el a kormánytól, az vajon rossz ember? Vagy aki nem ért egyet az egykulcsos adóval, az ássa el magát? Vagy aki a kommunikáción akar változtatni, az csak okvetetlenkedik? Ugyan már! Felejtsük végre el azt a marhaságot, hogy nem lehet vitatkozni fontos részletkérdésekről egymás között. Orbán Viktor világos jeleket küldött ezzel kapcsolatban, érdemes erre is odafigyelni. Végül arra hívnám fel a figyelmet, hogy a miniszterelnök sajtótájékoztatón felmutatott mentalitása, magatartása bebizonyította, hogy a jó politikus mindig kész és képes a változásra, ha felismeri, hogy változnak az idők, változnak a kihívások és változik a politika tétje. És éppen ez a lényeg: a 2022-es választások megnyerésének alapkérdése, hogy a nemzeti tábor politikusi gárdája tudja-e követni ebben a változásban Orbán Viktort. Itt nem az alapvető értékrend és világlátás megváltoztatásáról van szó, ellenkezőleg: az értékrend újbóli megerősítéséről és újbóli hitelessé tételéről. A rutinok és megkopott szófordulatok régi gúnyáját le kell vetni, és, bármilyen nehéz is, de új ruhába kell öltöztetni a mondandót, ami nemhogy elévült volna, hanem még aktuálisabb, mint előtte. Ez a miniszterelnök ki nem mondott üzenete az övéinek: Ne féljetek változtatni, ne féljetek a régi rutint elhagyni és új megoldásokat keresni – mert én is ezt teszem. A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Transparency, libsik! Átlátszó pont hu. Ezek közérdekű adatok. Csak a nagyorrú sárkányfűárus álcivil banda akar a sötét homályban sumákolni. :P
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Transparency, libsik! Átlátszó pont hu. Ezek közérdekű adatok. Csak a nagyorrú sárkányfűárus álcivil banda akar a sötét homályban sumákolni. :P Thursday 23 January 2020 12:29 PM UTC+00  Az EU bizottsága még 2018-ban támadta meg az uniós bíróság előtt a külföldről támogatott civil szervezetek átláthatóságáról szóló magyar törvényt. A napokban sajtóközleményben tudatták a nyilvánossággal, hogy elkészült a perben a bíróság döntésére vonatkozó előzetes főtanácsnoki indítvány. Ebben könnyfakasztó érveléssel rukkolt elő az azt készítő Campos Sánchez-Bordona úr. A főtanácsnok a külföldről származó adományok juttatását az egyik legfontosabb uniós alapszabadság, a tőkemozgás szabadsága körébe vonta. Szerinte a szabad tőkeáramlást az akadályozza, hogy bizonyos összeghatár felett a hazai fogadó szervezetek a külföldről támogatott státusukat kötelesek a nyilvántartó bíróságnak közzététel végett bejelenteni, illetve nyilatkozniuk kell a bíróság nyilvános adatbázisa részére a nagy összegű adományozók adatairól. Ennyi. Mint látható, ez a bejelentési és adatszolgáltatási kötelezettség nem köti semmilyen előzetes engedélyhez, igazoláshoz, feltételhez az adomány juttatását, szabadon lehet a tőkét mozgatni. Kizárólag a már lebonyolított tranzakciót illetően ír elő azt követő, utólagos adminisztratív kötelezettséget. Ettől tehát a támogató ugyanúgy akadálytalanul küldheti adományát a magyarországi szervezetnek, mintha ilyen szabályozás nem is lenne. Minthogy a támadott magyar szabályozás nem tartalmaz olyan kifejezett rendelkezéseket, amelyek a külföldi adományok Magyarországra juttatásának direkt korlátozására vonatkoznának, a főtanácsnok kénytelen volt egy egészen hajmeresztő fikciót kreálni. Mégpedig azt, hogy a külföldről származó támogatások nyilvános átláthatóságát eredményező előírás olyan belső önkorlátozó hatással jár a támogatókra, hogy „elrettenhetnek" az adományok juttatásától. És hogy miért? A kiadott sajtóközlemény szerint az ezen ügyletekkel kapcsolatban esetlegesen felmerülő megbélyegző hatás okán. Mert ezek az „ügyletek egy olyan ideológiai hozzáállás kifejeződései, amely kellemetlen lehet a magyar nemzeti környezetben". A főtanácsnok kifogása szerint a támogatások adatainak átláthatóvá tétele alkalmas arra, hogy az adományozóról ideológiai profilt alkosson a közvélemény, azaz beazonosítsa azt, hogy milyen ideológiai motiváció vezette a jótékonyként fellépő támogatót. Campos Sánchez-Bordona úr szerint ez megengedhetetlen. A főtanácsnok a külföldről származó támogatások nyújtását mint az „ideológiai hozzáállás kifejeződéseit" veszi védelembe, ami azért felvet néhány kérdést. Mikor és milyen adomány esetében merül fel, hogy a tőke mozgatása ideológiai hozzáállás kifejeződése? Mondjuk a Magyar Vöröskereszt, a Magyar Autóklub, esetleg a Rubik Kocka Speedsolving Egyesület részére nyújtott támogatás esetében? Vagy inkább a Soros-féle Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány, esetleg a Transparency International Magyarország Alapítvány esetében? Mert ezek külföldről támogatott civil szervezetként vannak nyilvántartva közel százharminc más szervezettel együtt. Ezek közül melyikkel összefüggésben vetődhet fel az ideológiai hozzáállás kifejeződésének védelmére vonatkozó igény? Kinek az érdekét szolgálja a főtanácsnoki vélemény indokolása? Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni Halmai Gábornak, a Magyar Soros Alapítvány elnökének az uniós csatlakozásunk idején elmondott szavait: „A statisztika azt mutatja, hogy míg a hazai civil szféra külföldről történő támogatottságának aránya összesen alig haladja meg a hat százalékot, addig az úgynevezett demokráciaszolgáltatást végző, tehát emberi jogi, polgárjogi stb. szervezetek külföldi támogatottsági függősége 74 százalék. De még egyszer: nem a rászorultságuk indokolja a további támogatásukat – hisz ilyen szervezet rengeteg van a hazai civil szektorban –, hanem a demokrácia feletti őrködésben játszott nagyon fontos szerepük." Vagyis a demokráciaszolgáltatást (!) nyújtó szervezetek körében igaz jellemző módon az a megközelítés, mely szerint a szponzorációjuk valójában nem rászorultság miatti támogatás, hanem a külföldi adományozónak a demokratikusan megválasztott hatalom befolyásolására irányuló ideológiai hozzáállását akár a választói akarattal szemben is érvényesítő finanszírozás. Campos Sánchez-Bordona úr érvelése ennek a finanszírozásnak a feltétlen jogvédelmére irányul. A főtanácsnok valamilyen, a magyar nemzeti környezettel ellentétes ideológiai hozzáállás megóvásáért száll síkra. Ezzel akarva-akaratlanul éppen az általa támadott magyar törvény szükségességét erősíti meg, hiszen az azt létrehívó jogalkotási akarat pont azon alapult, hogy a nyilvánosság kontrollja alá helyezze az olyan ideológiák érvényesítését, amelyek a hazai civil szervezetek, NGO-k tevékenységének külföldi finanszírozásán keresztül a magyar nemzetbiztonságot és szuverenitást kezdik ki. Az Európai Unió jelenlegi állapotának látványos bizonyítéka lesz mind jogi, mind politikai szempontból, ha például Soros György és hálózata ideológiai profiljának kitakarása nagyobb jogvédelmet kap, mint egy tagállam polgárainak a nemzeti szuverenitás és biztonság megőrzéséhez fűződő joga. A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Erről van szó, saját zsebre jogszolgáltat a liberális maffia, megkárosítva a magyar államot. Szervezett ügyvédi - jogászi #börtönbiznisz lopta ki az adófizetők pénzét, enn
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Erről van szó, saját zsebre jogszolgáltat a liberális maffia, megkárosítva a magyar államot. Szervezett ügyvédi - jogászi #börtönbiznisz lopta ki az adófizetők pénzét, ennek lett most a vége.Ez egy arrogáns antimagyar györgy. Thursday 23 January 2020 12:17 PM UTC+00  Magyar György ügyvéd egy időben gyakori vendég volt az ellenségnek harc nélkül, ezüsttálcán átnyújtott Hír TV-ben. Ez az időszak egybeesett azzal, amikor még Kálmán Olga legendás objektivitásával és Veiszer Alinda földrészeken átívelő szakmaiságával akarták kormányra segíteni a Jobbikot a Fideszt kisebb, de inkább nagyobb összegekért eláruló, magukat jobboldalinak hazudó újságírók. Az elúszott országgyűlési, parlamenti választás után a tulaj bedobta a törülközőt, nem fújkálta össze többet hűvös hajnalokon alpári üzeneteivel Magyarország legkülönfélébb köztereit, felhagyott azzal a hobbijával is, hogy kásás hangon, isiászos tüneteket mutatva, zavart nyilatkozatokat adjon a balliberális médiában dolgozó újságíróknak. Azoknak, akik egészen az árulását megelőző pillanatig naponta tolvajozták és oligarcházták. A Jobbik közben szépen belerokkant Vona Gábor nagy innovációjába. A valaha még húszszázalékos támogatottsággal büszkélkedő párt a legutóbbi mérések szerint hat százalékon áll, vezetősége-elnöksége egymást marja-öli, hiszen az egykorvolt radikálisok pontosan tudják, hogy befellegzett a többek között a gyöngyöspatai masírozásoktól népszerűvé vált pártjuknak. Az első pofon akkor jött, amikor kiderült, hogy a szavazóik nem kultiválják, ha Kálmán Olgával, Kéri Lászlóval, Magyar Györggyel, Farkasházy Tivadarral, Csáki Judittal, Alföldi Róberttel és még vagy féltucat balliberális értelmiségivel kötött szövetséggel akarnak új, igazi polgári konzervatív Magyarországot teremteni. Nyilvánvalóan azok a balliberálisok, akik 2006-ban, a Heti hetesben még az összevert, kilőtt szemű tüntetőkön gúnyolódtak, és a fasizmus visszatértét vizionálták egy kisebb méretű magyar zászlótól is, az árpádsávosról nem is szólva, Wass Albertet nácizták és Dörner György ellen tüntettek, nem egy olyan országot szeretnének, ahol az állam az anyát és az apát tekinti családnak, ahol a migránsok cirógatása helyett marcona katonák védik a határt, és ahol hittanórák vannak az iskolákban. A valóságtól és a realitástól elrugaszkodott gondolat, hogy a teljes balliberális panoptikummal, Koncz Zsuzsával, Kulka Jánossal, Bródy Jánossal, Dés Lászlóval, Gyurcsány Ferenccel, a román pártoknak kampányoló momentumos fiatalokkal és Kálmán Olga baráti körével fel lehet építeni egy másik, egy jobb polgári-konzervatív Magyarországot. Ehhez szorosan kapcsolódik a második pofon, hiszen milyen érzés lehet a Fideszben csalódott újságíróknak a Jézust és Szent Istvánt gyalázó Vágó Istvánnak, a szemek kilövetésében meglehetősen szorgalmasnak és eredményesnek bizonyuló Gyurcsánynak, az Árpád fejedelem helyett Göncz Árpádot kedvelő Karácsony Gergelynek és a liberális kultúra felsőbbrendűségét büszkén hirdető balliberális pártoknak kampányolni. Elképesztő jeleneteket és cikkeket eredményez ez a jelenlegi abszurd helyzet. A Jobbik pártalapítványának pénzéből működő N1TV-n manapság Para-Kovács Imre és Havas Henrik, a két egykori Heti hetes-szereplő arról szokott kiselőadást tartani, hogy szerintük azért nincs jobboldali kultúra, hogy azért maradtak le fényévekre a jobboldali írók, rendezők és színészek a csodálatos liberális kollégáiktól, s azért nem születnek a jobboldalon értékes alkotások, mert a jobboldalon csupa tehetségtelen, buta senkiházi van, akik a balliberális művészek árnyékába sem érhetnek. És mindezen kinyilatkozásokat a jobbikos és a Fideszben csalódott, de magukat még mindig jobboldalinak hallucináció újságírók párás tekintettel, lelkes egyetértéssel, szolgai bólogatásokkal fogadják. De nézzük, mi van azzal a Magyar Györggyel, aki 2018-ban még az MSZP–Párbeszéd közös jelöltjeként indult Siófok 4-es számú választókerületében, ám nem választották meg. Aki levezényelte a baloldali főpolgármester-jelöltek előválasztását, és aki hetente legalább kétszer ült le a most már DK-s politikus Kálmán Olgával megbeszélni, hogy bárhogy is próbálja, egyszerűen képtelen tovább elviselni Orbán fasiszta diktatúrájának bűzös és áporodott levegőjét. Magyar György nevével mostanában ugyanis nem a politikai hírekben találkozhatunk. Az ügyvéd úr rátalált egy sokkal jobban jövedelmező üzletre. A napokban derült ki, hogy egy komplett üzletág épült az úgynevezett börtönbizniszre. A meggazdagodáshoz vezető út pofonegyszerű, ugyanis az uborka görbülési szögével és a transzneműek jogaival foglalkozó unió szerint már az is kínzásnak számít, ha, mondjuk, egy gyermekeit hidegvérrel kivégző gyilkos cellájába nem süt be eléggé a nap. Ezt használják ki a magyarországi sztárügyvédek és civil szervezetek, például Magyar György is, akik eddig mintegy 12 ezer ügyet vittek az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé. Csak hogy a konkrét összegek se maradjanak titokban: van olyan elítélt bűnöző, aki nyolc és fél év fogva tartás után majdnem nyolcmillió forintot kaphatott. Az ítéleteket az is segíti, hogy az uniós szabályozás nemcsak azt bünteti, ha nem elég nagyok a börtön ablakai, de azt is kínzásként definiálja, ha eggyel több gyilkost tesznek egy olyan cellába, ahol nem fallal, hanem függönnyel lett elválasztva a közös helyiség a vécétől. A szívünk megszakad. A börtönbiznisz dübörgését Magyar György 2013-ban tett egyik nyilatkozata is bizonyítja. Az ügyvéd akkor egy precedensértékű ítélet kapcsán – az EJEB 12 ezer euró kártérítést és kétezer euró költséget ítélt meg egy egykori magyar fogvatartottnak – elismerte, hogy gyakorlatilag bármelyik elítélt bűnöző elviheti az ügyét Strasbourgig, ez nem kerül neki egy árva fillérjébe sem. Az ellenzéki összefogás fölött bábáskodó Magyar akkor összességében körülbelül 30 milliárd forintra becsülte azt az összeget, amelyet a magyar államnak ki kell fizetnie fogvatartottak kártérítése címén, ha csak nem tud nekik az unió szerint megfelelő tágas helyiséget, elegendő mennyiségű napfényt, kényelmes matracot, innovatív programok formájában kényelmes elhelyezést biztosítani. A kártérítések akár több millió forintos összegéből pedig sikerdíj címén szintén ugyancsak részesülhettek az ügyvédi irodák, így Magyar György is, amelyek így fogvatartottanként akár – most figyeljünk! – fél- vagy háromnegyedmillió forintot is zsebre tehettek. A magukat civilnek hazudó, Soros György pénzéből működő szervezetek persze újfent diktatúrát és elnyomást kiáltanak, és felháborodva nyilatkozgatnak arról, hogy a legsötétebb vészkorszakot idézi, ha valakinek, például Orbán Viktornak az általuk működtetett milliárdos börtönbiznisz nem nyerte el a tetszését. A liberális jogvédők és balliberális ügyvédek által működtetett szélsőliberális ideológiákat támogatók jóvoltából létrejött üzletről a Fideszt eláruló jobboldali „újságíróknak" természetesen egy szavuk sincs. De ha lesz, az is egy alákérdezős, nagy interjú formájában fog testet ölteni. Nagyon várjuk a Magyar Helsinki Bizottsággal készített baráti anyagot. |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Hát ha ne legyen úgy de kormányra kerülnének, még verhetik a tüntetéseken azt a most momentumért tüntető fogalmatlan fiatalt. Miért kell a hülyeség következményeit az érte
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Hát ha ne legyen úgy de kormányra kerülnének, még verhetik a tüntetéseken azt a most momentumért tüntető fogalmatlan fiatalt. Miért kell a hülyeség következményeit az értelmes állampolgároknak is viselniük, ez a demokrácia. Van jobb. #MERITokrácia Thursday 23 January 2020 12:19 PM UTC+00  Tizedik éve, hogy Magyarországot jobboldali-konzervatív kormány irányítja. És immáron tizedik éve, hogy ezt az Európai Parlament kommunista-szocialista, liberális és zöld formációi kifogásolják. Még akkor is így van ez, ha a mai szereplők legnagyobb része már nem is emlékszik, hogy mi is volt pontosan ennek az évtizedes hagyománynak az eredete. Magyarországon diktatúra van és kész. Ez már a harmadik európai parlamenti széria, amelyik kérlelhetetlen vágyat érez demokrácia- és jogállamiság-leckék osztogatására keleti, visszamaradott, demokráciadeficites „barátaiknak". A régi nagyok, akik majd tíz éve megalkották az elnyomó-diktatórikus Orbán-rezsim hazug konstrukcióját, persze azóta már sehol sincsenek. Hol van már a jó öreg Martin Schulz, Hannes Swoboda vagy a nyakiütőér-dagasztó, zöld-vörös, kedves-pici Daniel Cohn-Bendit? Magyarország másik régi nagy barátja, a liberálisok vezére, Guy Verhofstadt is hátrébb lépett a napi pártpolitikától, úgy tűnik, a korral elcsitul a forradalmi hevület. Helyüket azóta mások vették át, egyre kevesebb karizmával és vízióval Európáról. Romlik az európai politika színvonala, már semmi sem olyan „jó", mint régen. A Magyarország-leckéztetés ugyanakkor továbbra is maradt, hiszen Orbán se ment sehová. Sőt! Magyarország az utóbbi években megtáltosodott mind politikai, mind gazdasági téren, ami aggodalomra ad okot. Nagyon is! Tíz év alatt Európa legsikeresebb adóreformja, legnagyobb növekedési fordulata, legjelentősebb foglalkoztatásbővülése és legambiciózusabb családpolitikája. (Ennek oka az EU-s pénzek, amit mellesleg Orbán és haverjai mind lenyúlnak, és különben is, Magyarországon kívül nem is kap senki EU-s pénzeket. És ezt még egyébként is Horn Gyula és Kovács László lobbizta ki, mert ők szakértők voltak, szemben a talpas antalli–orbáni reakciós jobboldal tagjaival, akik csak a szocializmus miatt járhattak iskolába is!) De az eredmények nem számítanak, hiszen maradt Orbán és maradt a rendszere, sőt napról napra újraépíti magát, a demokráciát pedig természetesen lejjebb és lejjebb. De hogy ez a demokrácialeépítés az európai balliberális oldal szerint most éppen a pincében, a Demszky által megépített négyes metró vagy a földkéreg melyik rétegében áll pontosan, az a politika iránt jelentős érdeklődést mutató átlagpolgárnak sem egészen világos. Hiszen az elmúlt tíz évben rengetegszer meg kellett tanulnia az európai hírfogyasztónak, hogy Magyarországon már megszűnt a sajtószabadság, mindig egészen, de aztán megint újra egy picit. Hiszen arról az ellenzéki szabad sajtó maradványai beszámolnak: tehát az úgy is van, nem kell összezavarni a fejeket. Aztán Magyarországon már tényleg felszámolták a pártokat és a választásokat, mert azon megmaradt maréknyi emigráns ellenálló, képviselő és polgármester erről beszámol a szabad Nyugaton. Ők ne mondanának igazat? Hiszen megválasztották őket. (Vagy hogy is van ez?) Aztán megszoktuk azt is, hogy Magyarországon már nincsenek független bíróságok, tudják, azok, amelyek kormányvezérelt döntéseire most újra hivatkoznak a felkent nyugati demokráciaőrök. És hát persze az elnyomott civil társadalom is már többször és teljesen elpusztulhatott, amely utolsó tagjai ezen nagy elnyomásokról készülő objektív jelentéseiket az éjszaka leple alatt, titkos, föld alatti pincékben másolják és adják kézről kézre, hogy aztán egy bátor ellenzéki ellenálló azt a lezárt (!) határokon át kicsempészhesse. Természetesen Nyugatra, nem is a putyini Keletre, mert még a „kígyózó kígyók" módjára német–osztrák–francia táskás üzletemberekbe botlanának a Vörös téren. De erről most ne beszéljünk. Most Nyugat van és Brüsszel és EU és értékek és jogállam, és nem párt- és szocialista vívmányok, és nem imperialista Nyugat, hanem autoriter populizmus. És persze ez az elnyomás rendszerszintű, Soros-hálózatok pedig nincsenek. Az meg csak orbáni fake news! Az elmúlt években nagyon beragadt az európai és a magyar baloldal ebbe a kommunikációs csapdába, mert hát a tények ugye makacs dolgok, és hát zavarók is. 1989 előtt ezzel nem kellett foglalkozni, bár értékek voltak akkor is. És ugye a tények, hogy vannak ellenzéki pártocskák, önkormányzatok, választások, sajtó, bíróságok, NGO-k, mégiscsak kicsit megbontják a tízéves érvrendszer koherenciáját. Ha a tények valakit is érdekelnének. De nem szabad megbontani az igazság gondosan felépített stabil építményét. Ő ott a másik oldalon Orbán Viktor! Kit érdekelnek hát a tények? Így hát ez maradt tíz év után továbbra is nekik osztályrészül: évről évre magukra kell húzni a saját maguk által ráhordott mocsoktól egyre nehezebb és bűzösebb gúnyát, s újra és újra neki kell veselkedni a küzdelemnek az európai demokrácia elpusztítására törekvő patás ördöggel és rendszerével. Ez nem kevés lelki erőt igényel, legyünk őszinték. Mindenesetre gyűlöletből sok kell hozzá. Ennek az önmaga hazug logikájának ellentmondó, tényektől kilúgozott, izzadságszagú erőlködésének lehettünk a napokban újra szemtanúi az Európai Parlamentben. Unalomig ismételt, elcsépelt, zavaros gondolatok, régi csomagolópapírban. Tíz év után az új, minden korábbi színvonalnál is gyengébb balliberális „elitcsapat" kísérelte meg újra a lehetetlent, a már korábban elvesztett és elsiratott magyar demokrácia és jogállamiság újbóli elvesztésének rémképével való rettegtetés európai ceremóniáját. Sajnálattal jelentjük: az újbaloldali áttörés ezúttal is elmaradt. A beszakadt magyar demokráciát most se sikerült újraépíteni, minden igyekezet ellenére. Maradt a diktatúra. Nem baj, majd legközelebb! Egyvalami azonban mégis újszerű eleme volt ennek a demokráciarestauráló kísérletnek: a két ifjú Momentum-üdvöske, Donáth Anna és Cseh Katka felszólalásai. No nem azért, mert beszédük fő üzenete jelentősen eltért volna a korábbi, Magyarországot gyalázó Göncz–Jávor–Niedermüller–Ujhelyi kurzustól, hanem mert előadásukkal sikerült a vita egy részét egy szakközépiskola osztályfőnöki órájának színvonalára süllyeszteni. Aki látta e két teremtés beszédét, mimikáját, mozdulatait és reakcióit, az ugyancsak elgondolkozott azon, hogy vajon véletlenül nem a Tuti gimi vagy az Éjjel-nappal Budapest egyik szakításos jelenetét csípte-e el a parlamenti vita helyett. Hát nem, mindig van lejjebb, színvonalban is. Megértük, hogy visszasírjuk a régi méltóságteljes, nagy ellenfeleket. Érdemes még egy fontos elemet kiemelni a Momentum-üdvöskék előadásából: az őszinteséget. Donáth Anna főrettegő, aki szerint Magyarországon kell élni ahhoz, hogy az ember érezze, hogy „a szabadság egyre jobban fogy", végre megmutatta igazi arcát. Beszédében ugyanis két hisztériaroham között bevallotta, hogy bizony nagyon zavarja, hogy a törvényeket (a nép által választott) politikusok alkotják. (Ahogy ezt a demokráciákban mindenhol így teszik, bár tény, hogy ez a protokoll elüt a nagypapa idejétől, amikor is a forradalmi kommunista élcsapat Moszkva utasításait hajtotta végre a nép választott képviselői nélkül. Régen minden jobb volt.) Azonban a Momentum brüsszeli wonder girlje nem érte be ezzel az önvallomással. Az Európai Parlament objektív eljárásának vitatása és az elfogadás előtt álló, Magyarországot elítélő nyilatkozat politikai jellegének vádja kapcsán villámló szemekkel leszögezte: „Amíg kétharmados többséggel fenntartják ezt a rendszert, addig ez igenis politika, addig ez nem tud nem politikai döntés lenni." Igen, ez azt jelenti. Tehát amíg Orbán van hatalmon, amíg az ostoba nép kétharmaddal megválasztja, addig a másik oldal politikai alapon fogja támadni és elítélni. Minek ide hát ez a jogállamiság-maszlag? Bocsánat, szakmaiság, objektivitás, jogállamiság, értékek! Ugyanaz a lemez forog tehát tovább – tíz év alatt már megtanultuk kívülről. Borzalmasan unalmas, pedig még sokáig kell hallgatnunk. Így működik a magyar ellenzék, az európai baloldal. A színvonal pedig egyre zuhan lejjebb és lejjebb. Tudják, ahogyan szerintük a magyar demokrácia helyzete is. A szerző nemzetközi ügyekért felelős igazgatóhelyettes, Alapjogokért Központ |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Macron, gyurcsány, fegyőr akár a tömegbe is lövethet(ne), nem kiáltanának emberi jogsértést EZEK, miközben a különféle jobboldali kormányok ellen koncepciós perek indulnak
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Macron, gyurcsány, fegyőr akár a tömegbe is lövethet(ne), nem kiáltanának emberi jogsértést EZEK, miközben a különféle jobboldali kormányok ellen koncepciós perek indulnak. Ez #Strasbourg. Akik az évekig ártatlanul előzetesben fogvatartott Budaházynak se segítettek. Thursday 23 January 2020 12:26 PM UTC+00  A karácsony és az új év beköszöntének nyugodt időszaka után villámgyorsan beindult a 2020-as politikai évad. Az első három hétben három, első ránézésre egymástól különböző ügy emelkedik ki: Gyöngyöspata, börtönbiznisz, valamint a külföldről érkező, a magyar kormányzat elleni támadások. Ilyen például az Európai Unió Bírósága (EUB) főtanácsnokának indítványa a külföldi szervezetek átláthatóságáról szóló törvény kapcsán. Hogy mi köti őket mégis össze? A bíróságok: itthon és az EU-ban. A nyílt társadalom eszmerendszeréhez tartozó „jogvédő szervezetek" ugyanis ezekkel az ügyekkel a bíróságokon keresztül igyekeznek meghonosítani a külföldön már bevált perlési politizálást. Azt a gyakorlatot, hogy a jogrendszer tökéletlensége folytán mindig is létező kiskapuk tudatos kihasználásával, a jogrendszer eredeti céljával – közérdek, a közrend és a joguralom érvényesítése – szembemenve a választott, legitim döntéshozók helyett bíróságok döntsenek el olyan kiemelt politikai-társadalmi ügyeket, amely viszonyrendszerek rendezése alapvetően nem a bíróságok, hanem a nép által választott szuverén jogalkotó kompetenciájába tartozna. Nem csak a pernyertesség a fontos azonban, a társadalmi érdekkel visszaélő jogvédőnek titulált szervezetek legfőbb célja, hogy minél magasabb bírói fórumok elé vigyék az egyes próbaügyeket, pereket, de inkább ügyek csoportját, ezáltal alakítva a bírói gyakorlatot. Ha már a liberális jogpolitika a jogalkotó útján, választói mandátum nélkül nem érvényesülhet, az Országgyűlés kapuja helyett maradnak a jogi kiskapuk. Logikus stratégia. Ez a technika nyilván akkor kerül előtérbe, ha a kormányzó erő és a törvényhozás az izgága álcivil szervezetekkel ellentétes ideológiai alapon áll, magyarul keresztény-konzervatív-nemzeti. Láthattuk 2006-ban, hogy bár egyes jogvédő szervezetek csendben, halkan kifejezték nemtetszésüket a rendőri brutalitás miatt, azonban nem tolongtak az áldozatoknál, hogy képviseljék őket sem kártérítési, sem más perben. Nem fogadkoztak, hogy az uniós bíróságig fogják elvinni az ügyüket. Brüsszelben se nagyon hallottuk a hangjukat, hogy tiltakoztak volna a nyilvánvaló és súlyos emberi jogi sértések ellen. Az áldozatoknak végül a nemzeti jogvédők nyújtottak jogi segítséget. Nyilván az áljogvédők ugyanígy járnának el, ha az Orbán-kormány vezényelne lovasrohamot és kardlapozást az aktuális kormánydöntő összellenzéki tüntetők ellen, és verne véresre DK-s nyugdíjasokat és momentumos diákokat bérházak kapujában, udvarán. Az álcivilek nem csak konkrét jogi eljárásokon keresztül támadnak: évek óta zajlik a bírák érzékenyítése különböző témákban, így a migránsok, a kisebbségek és a homoszexuálisok ügyeiben a már említett álcivil szervezetek különböző képzésein. Ennek az eredményét láthattuk Gyöngyöspatán is: a Soros-hálózathoz tartozó szervezet, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány perelt és nyert. De gondoljuk el, mi történt volna, ha a bíró ítéletében úgy határoz, hogy nem történt jogellenes elkülönítés a gyöngyöspatai iskolában! Szinte biztosra vehető, hogy a döntés elfogadása helyett lejárató kampányba kezdenek a „rasszista" bíró ellen. No meg tekertek volna egyet a bíróságok függetlensége miatt aggódó európai szirénák hangerején. Ismerjük már őket. De a jogvédők tudatosan és szisztematikusan kihasználják a jogszabályok és a jogérvényesítés adta eszközök – és kiskapuk – teljes tárát, hogy a magyar államtól szipolyozzanak ki pénzt – a magyar adófizetők által befizetett közpénzből – a börtönben ülő elítéltek javára is. A „jóakaró civil jogvédő szervezetek" a börtönviszonyok miatti kártalanítási pereket tömegével vitték az Emberi Jogok Európai Bírósága elé tudatosan, üzletszerűen szervezve azt. Ezt a jelenséget nevezte a miniszterelnök az év eleji Kormányinfón börtönbiznisznek. Végül ott van a civil szervezetek átláthatóságáról szóló jogszabály kapcsán kiadott EUB-főtanácsnoki indítvány, amely ugyan nem köti a bíróságot, de veszélyes előrejelzést jelent: az Európai Unió alapjogi chartájában foglalt egyesülési szabadságra hivatkozik, ez a jogi dokumentum azonban kizárólag uniós viszonylatban értelmezhető, nem vonatkoztatható tagállami döntésekre. Egyértelmű tehát, hogy az EUB tágítani akarja a charta értelmezését, hiszen így könnyebben beleszólhatnának a tagállami szuverenitás körébe tartozó kérdésekbe is. Az ilyen módon történő lopakodó hatáskörelvonást, amikor egy bíróság a jogalkalmazás helyett jogot alkot a jogértelmezés kiterjesztésével, nevezhetjük a döntéshozatal kiszervezésének vagy jurisztokratizálódásnak. Ez a folyamat sem most kezdődött: az uniós jog elsőbbségét sem az uniós alapszerződések mondták ki, hanem az EUB egy döntése az 1970-es években, ez a kiterjesztő értelmezés pedig kötelező a tagállamoknak. Sőt, az Európa Tanácshoz tartozó Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) is rendszeresen túlterjeszkedik határozataival az Emberi jogok európai egyezményének keretein, és gyakran hoz döntéseket olyan ügyekben, amelyek az államok belső szuverenitásához tartoznak, így nem is érinthetné őket. Fokozottan igaz ez azóta, hogy már nemcsak államok, hanem természetes személyek és magánszervezetek is fordulhatnak az EJEB-hez. Ez megint csak az internacionalista, a nemzetállamok szuverenitása ellen küzdő liberálisok egyik bevett technikája. Láthatjuk, ezzel a joggal előszeretettel élnek is a nyílt társadalom eszmerendszeréhez tartozó szervezetek. Ezeket a módszereket azok használják, akiknek egyébként nincs valós társadalmi támogatottságuk, nem tudják érdemben befolyásolni a kormányzást és a törvényhozást. Így az általuk olyan gyakran emlegetett demokratikus elvekre hivatkozva más utat keresnek érdekeik és elképzeléseik érvényesítéséhez. Mint ahogy ezt a Soros-féle alapítványok által igen, de a magyar polgároknak csak csekély töredéke által támogatott álcivilek teszik. Az ebbe a körbe tartozó szervezetek jelentősen hozzájárultak a hamis vádakon alapuló Sargentini-jelentéshez is, amelynek csaknem másfél évvel megszavazása után ismét van aktualitása. Az Európai Parlament bevándorláspárti többsége csalódott amiatt, hogy a kezdeményezésükre elindított 7. cikkely szerinti eljárásnak nincs eredménye. Nem vehetnek részt a tanács előtt folyó részében, ezért nyomást akarnak gyakorolni a tagállami politikusokból álló testületre, saját balliberális politikájuk érvényesítése érdekében. A hátsó ajtón keresztül, keresztülgázolva a saját maguk által hirdetett jogállamisági elveken. A bírói függetlenség Magyarországon továbbra is érvényesül, bár már tíz éve halljuk ennek ellenkezőjét. Olyanoktól is, akik rendszeresen az elnyomott magyar bíróságok döntéseire hivatkoznak, ha éppen ezt a gigászi magyar kormányzati elnyomást akarják bizonygatni. De úgy tűnik, a magyar törvények mellett a logika szabályait sem ismerik. Akiktől a magyar bírói függetlenséget valóban félteni kell, azok éppen azok a nemzetközi hálózatok részeként működő, senkinek sem felelős álcivil szervezetek és áljogvédők, akik képzéseiken tanítják, hogy egyes ügyekben milyen döntéseket kell hozniuk a magyar bíróságoknak. Akik valódi társadalmi felhatalmazás nélkül politikai szereplőt játszva, nyomást gyakorolva igyekeznek saját ideológiájuk irányába befolyásolni a bírói gyakorlatot. Akik szembemennek a közérdekkel, a társadalmi igazságossággal. Akik a jogrendszer hibáit meglovagolva szervezetten üzletelnek, és akik hatalmi-gazdasági érdekeik miatt közösségeket ugrasztanak egymásnak és tesznek tönkre. Ahogy teszik ezt Gyöngyöspatán és tennék ezt sok más településen is. A szerző az Alapjogokért Központ elemzője |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Mert ők még komolyan veszik az állampolgár közügyekbe történő beleszólási, beavatkozási lehetőségét. Ezért ellenség a cis white. :9"A világ legnagyobb gazdaságában a szüle
FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Mert ők még komolyan veszik az állampolgár közügyekbe történő beleszólási, beavatkozási lehetőségét. Ezért ellenség a cis white. :9"A világ legnagyobb gazdaságában a születéskor várható élettartam már harmadik éve csökken, és e csökkenés leginkább a valaha legjobban irigyelt fehér középosztályt érinti." Thursday 23 January 2020 04:37 AM UTC+00 
A világ legnagyobb gazdaságában a születéskor várható élettartam már harmadik éve csökken, és e csökkenés leginkább a valaha legjobban irigyelt fehér középosztályt érinti
Az amerikai birodalom széthullása lassan mindenki számára egyre inkább evidenciává válik. Ám ahogy más birodalmak esetén, itt sem tudja senki, hogy vajon miféle történelmi „forgatókönyv" szerint zajlik majd le ez a folyamat, igaz, a széthullás alapvető dimenzióinak elemzése kicsit talán közelebb vihet a lehetséges forgatókönyvek megsejtéséhez.
(...)
Önmaga nemzetállami létének identitástalapzatáról pedig kiderült, hogy annak java részét a birodalom világkifosztó tevékenységét büszkeségre okot adó saját teljesítményként való értelmezése adja. Így viszont a birodalmi Amerika elkerülhetetlen széthullása automatikusan együtt járna a nemzetállam Amerika görcsösen őrzött látszatidentitásának látványos összeomlásával. És ha ez az egyetlen hamis önazonosság összeomlik, akkor azonnal felszínre törnek a nemzetállam Amerika tektonikai mélységű faji, etnikai, ideológiai törésvonalaiból azok a régóta elfojtott konfliktusok, amelyek kezelésére ma semmilyen elképzelés, sőt elemi szintű elbeszélési mód sem létezik. Az amerikai belpolitikának nevezett komplexum kaotikus örvénylése pedig most számolja fel annak a beszédtérnek az utolsó maradványait is, amely még esélyt adhatna a helyzet elbeszélésére és a teendők megbeszélésére, így Amerika sorsa lassan megpecsételődik.
|
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
FB-RSS feed for Kiss Balázs: New items
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|