2019. november 20., szerda

FB-RSS feed for Kiss Balázs: A momentum sem különb, és nem új, hatalomra jutásukhoz idegen csapatokat hívna be a hazaáruló CSEKA talin

FB-RSS feed for Kiss Balázs

FB-RSS feed for Kiss Balázs

„Azok után, hogy még soha senki úgy meg nem sértette a magyar népet nemzeti önérzeté­ben és becsületében, mint a november 4-ét követő események során, lehet-e a mai vezetés méltó képviselője a nemzeti gondolatnak és méltóságnak? […] A tények ereje bizonyítja, hogy nem, mert szolgalelkűségük nem ismer határt. Senki sem mossa le róluk a hazaárulás jogos vádját. […] A magyar nemzeti tragédia Rákosival indult és Kádárral teljesedett be. Olyan bűnt követett el a nemzet ellen, amelyet ő már nem tehet jóvá soha: hazaáruló."

Nagy Imre gondolatai mélyen karcolnak az agytekervényeinkben, és tükrözik ama néplelket, amely 1956-ban megmutatta, hogy a magyar embert milyen fából faragták. A magyar bizonyította, hogy kiérdemli a többségre nézvést az alábbi jelzők büszke viselését: hűség, lojalitás, bátorság. És amit még '56 megtanított, hogy nem csak az internacionalisták képesek kíméletlenül leszámolni a hűtlenekkel és az árulókkal.
A hazaáruló, nemzetáruló kifejezést heves politikai vitákban is használják, általában a markánsan eltérő, esetlegesen radikálisabb politikai véleményeket képviselő politikusokra vagy éppen a hatalomban lévő tisztségviselőkkel, állami vezetőkkel szembeni becsmérlés eszközeként. Azon személyekre használják, akikről úgy gondolják, hogy nem a választópolgáraik, hazájuk érdekében járnak el. A hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló 1915. évi XVIII. törvénycikk indokolása szerint „Kimeríthetetlen s tüzetesen fel nem sorolható azoknak a hazának ártó cselekményeknek sora, amelyek természetüknél fogva alája vonhatók."

Amikor 2018. szeptember 12-én a hazai balliberális ellenzék EP-képviselői megszavazták az úgynevezett Sargentini-jelentést, az Európai Parlament által 2018-ban Magyarországnak címzett, indoklással ellátott politikai ultimátum elfogadását, az már kimerítette a hazával szembeni politikai árulás tágabban értelmezhető fogalmát. Az eset jogi oldalát nézve ez akkor mégis beleférhetett a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába. A politikai véleménynyilvánítás határa ugyanis az okozott vagy okozható sérelemtől, valamint az adott tartalomtól és kontextustól egyaránt függ.

Ami a hazaárulás jogi tárgyát illeti, az Magyarország alkotmányos rendje, függetlensége, területi épsége. Alkotmányos rend alatt értjük az alkotmányt, az alkotmányban foglalt elveket és intézményeket, valamint az azok zavartalan működéséhez fűződő érdeket. Az új őszirózsások már 2018 őszétől bizonyítottak: egyrészt az említett Sargentini-jelentés támogatásával, majd decemberben, amikor felforgatták a magyar parlamentet, elfoglalva a házelnöki pulpitust, szirénázva, filmezve, fütyülve és lármázva az Országgyűlésben, hogy így akadályozzanak meg egy törvénymódosítást. A rendzavarást nem hagyták abba, és mindenképpen meg akarták akadályozni az Országgyűlés alkotmányos működését. Később egy közintézmény – a magyar televízió – székházának fizikai megszállására tettek kísérletet. A sajnos azóta ismétlődő törvényhozási rendbontások és az alkotmányos tekintély aláásására tett kísérletek miatt a Fidesz–KDNP-pártszövetség a napokban a fegyelmi szabályok szigorítására tett javaslatot.

Azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy a hazaárulás nem pusztán jogi-alkotmányjogi fogalom és kategória, hanem a mindennapi civil nyelv részét is képezi, így elsősorban morális tartalommal bír.

Az elmúlt egy-két év fejleményei azt mutatják, hogy a Magyarország érdekeivel szemben megengedhetőnek vélt politikai eszközök is változnak. Ennek egyik markáns esete, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány (OSF) hálózatához kötődő Civil Liberties Union for Europe nevű szervezet vezetője, Dénes Balázs tavaly egy bizalmas beszélgetésben bevallotta: arra biztatta a német külügyet, hogy az itteni német cégeken keresztül magyarok munkahelyeivel zsarolja a demokratikusan megválasztott magyar kormányt. Amikor pedig arról kérdezték, hogyan tud nyomást gyakorolni a magyar kormányra, akkor a német tulajdonú magyarországi Mercedes-, Audi- és Bosch-gyárat említette. Dénes az akciót a külföldről finanszírozott szervezetekkel kapcsolatos törvényi szabályozás visszavonása érdekében látta szükségesnek.

Ez számos országban már túllépte volna a megengedhetőség határát, például az Egyesült Államok még 1799-ben kihirdetett Logan-törvénye értelmében amerikai állampolgár nem folytathat idegen állammal az idegen állam és az Egyesült Államok vitáját befolyásoló párbeszédet. Szigorúan tilos ugyanis arra jogosulatlan személyeknek, hogy magántalálkozót szervezzenek befolyásos személyekkel olyan célból, hogy politikai kérdéseket beszéljenek meg és tervezzenek el. Márpedig az ilyen esetek arról szólnak, hogy valaki felhatalmazás nélkül léphet fel idegen hatalmakkal az államok működését és kapcsolatait befolyásolva.

A 2019. májusi európai parlamenti választásokon új politikai garnitúra nyert teret a hazai balliberális térfélen, és az eszköztár mindinkább érzékelhető változása, az egyre radikálisabb nyomásgyakorlási kísérletek miatt már nem pusztán erkölcsi, hanem jogi vetületű kérdések tisztázása is fölmerül.

A Momentum Mozgalom párt színeiben uniós képviselő Cseh Katalin, az Európai Parlament amerikai delegációs csoportjának tagjaként, a közösségi médiában ismertté vált bejegyzése szerint hárompontos javaslatcsomagot tervez magával vinni az Egyesült Államokba, ahol a szövetségi kongresszus előtt kifejtené, hogy „A NATO szerveinek élénk figyelemmel kell kísérniük azon tagországokat, amelyek autoriter országokkal működnek együtt, és megfelelő lépéseket kell tenniük velük szemben". Az elmúlt napokban e hír kapcsán sokan hazaárulást, nemzetárulást is emlegettek, az ellenzéki politikus elhatározását erkölcsileg mélyen elítélve. Büntetőjo­gász-körökben azonnal fölvetődött, hogy a saját nemzet érdekeivel és biztonságával szemben tervezett fellépésnek az esete már kimerítheti a büntetőjogi kategóriát is.

A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény a hazaárulásról a 258. paragrafusban, a korábbi szabályozással lényegében azonos módon azt tartalmazza, hogy az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el. Ennek minősített eseteiben például súlyos hátrányt okozva, illetve állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával követi el a cselekményt. A 259. paragrafusban meghatározott úgynevezett hűtlenség tényállásánál: „Az a magyar állampolgár, aki állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyezteti", ugyancsak bűntettel követ el.

Itt fontos aláhúzni, hogy az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Ez természetesen fennáll az említett, ámde erősen vitatott esetnél is.

A Logan-törvény példája kapcsán megemlíthető, hogy az Ausztriában vagy Csehországban is nehezen lenne elképzelhető következmények nélkül, hogy egy állampolgár a saját hazája szabadságának és biztonságának befolyásolása érdekében politikai eszközök igénybevételére kérjen fel egy nemzetközi katonai szervezetet. Ez már nyíltan szembemenne az adott ország gazdasági és más érdekeivel, a versenyképességét (gazdasági teljesítményét) is veszélyezteti a turizmustól a befektetésekig, de Magyarország függetlenségére és biztonságára, alkotmányos önazonosságára, az ehhez fűződő nemzeti érdekekre nézve is súlyos veszélyeket hordozhat magában.

A magyar büntetőjogi kódex a hazaárulás azon súlyos eseteire mond ki szigorú felelősséget, amelyeket a büntetőkódexben világosan meghatároztak. Ami a kettős ügynököket illeti: egy ilyen személy már egészen fiatalon szembekerülhet saját országa társadalmi rendszerével, és már ekkor tudatosan készülhet a hazája ellen folytatandó tevékenységre. A nyílt színen a saját hazájuk nemzeti érdekével szembeforduló politikusok, az új 1919-esek miatt föltehetjük a kérdést: lehetnek-e esetleg a háttérben, másod- vagy harmadvonalban olyan személyek is, akik akár csak alkalmi megbízottként, más titkosszolgálatok részére folytatnak ügynöki tevékenységet?

A szerző alkotmányjogász

You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription.

FB-RSS feed for Kiss Balázs: Miért is elfogadott egyáltalán "baloldalinak" lenni, amikor az a legsötétebb kommunista viselkedést és szélsőséges népellenességet jelenti? Igen, kohnhalmiék a vörösterror

FB-RSS feed for Kiss Balázs

FB-RSS feed for Kiss Balázs

„Az a feladatunk, hogy 2022-re a horthyzmus írmagját is kiirtsuk" – ezt a roppant bölcs gondolatot Gréczy Zsolt osztotta meg velünk a hétvégi MSZP-Párbeszéd-DK rendezvényen. Eltekintve attól, hogy Rákosi Mátyás is ki akarta irtani a horthyzmus írmagját, aztán fájdalom, őt irtotta ki az emlékezet és a múló idő, a helyzet az, hogy Horthy Miklós száz évvel ezelőtti budapesti bevonulására 2019-ben is tömegek emlékeznek. Szóval, nem fogadnék nagy összegben arra, hogy a nagyívű kiirtási terv megvalósul. Meg aztán azt is megfigyeltem, hogy Gréczyék szókészletében – hasonlóképpen Rákosiékhoz – a horthyzmus úgy általában a magyar nemzeti gondolat szinonimája, az pedig garantáltan itt marad velünk Gréczy Zsolt utolsó lélegzetéig, és még néhány évszázaddal tovább is.

Gréczy azt is mondta, hogy Horthy rendszere meggyilkolt nagy művészeket, elüldözött tudósokat, megalkotta a világ első zsidótörvényét, kétszázezer magyart küldött a halálba a Don-kanyarban. A közéletben a minimális műveltség nem árt, az ellenben nagyon is, ha az illető utolsó szellemi ingere a nyolcadikos történelemkönyvéből származik. Gréczynek ugyanis egyetlen mondatban sikerült tekintélyes hazugságokat összekalapálnia. Lássuk csak sorjában: kik azok a nagy művészek, akiket Horthy „rendszere" (nem pedig bűnözők, önbíráskodók) meggyilkolt? És biztos, hogy aki a nyugati világot választja akkor és ma, legyen akár jeles tudós, a rendszer elől menekül? Nem lehet, hogy forró a talaj a lába alatt, hogy több pénzt remél, hogy magánéleti bajai vagy önmaga elől fut el? Ez teljesen elképzelhetetlen, mindig a politika áll a háttérben? Gréczy a világ első zsidótörvényének nevezi a numerus clausust, amely de facto nem az, hanem a felsőoktatásban résztvevők számát korlátozó törvény (ilyeneket Európa-szerte bevezettek), s amelyből bevezetése után pár évvel a sokat bírált „népfajok és nemzetiségek" kitételt ]]> kihúzták ]]> . Azt pedig, hogy a Don-kanyarban nem halt meg 200 ezer ]]> magyar ]]> , tényleg szinte mindenki tudja, kár, hogy a DK-ban főalak lehet valaki ilyen csekély ismeretekkel.

Horthy Miklós – ahogyan Lázár János helyesen megállapította – hős katona volt és igaz hazafi. És a hősök, hazafiak hosszú árnyékot vetnek. Ugyanakkor nem belőlünk, hanem a hazai baloldalból bukkan ki rögeszmésen a vádaskodás Horthy halála után hetven évvel. Pedig a kormányzó szerepét és tetteit árnyalni kellene.

Horthy még a győztesek szerint sem volt háborús bűnös. Ez azért fontos, mert akik a második világháborús magyar veszteségeket az ő nyakába varrják, elfeledkeznek arról, hogy hazánk semmiképpen sem maradhatott ki a világégésből, elég csak a térképre nézni. Horthy vágóhídra vitte a magyar katonákat – Istenem, hányszor hallottam ezt gyerekkorom óta, de vajon az utólagos ítészek szerint Sztálin gyilkoltatta meg a több millió szovjet katonát és civilt? Roosevelt a felelős a normandiai partraszállásban liszteszsákként elvágódó, legéppuskázott amerikai fiúk tízezreinek haláláért? Churchill ölt Coventryben? Nem, csakis Horthyt szabad kiemelni a második világháború forgatagából, mondja a DK paprikajancsija, az avatatlan történész.

És tetszik, nem tetszik, Horthy az utolsó pillanatig védte az ország népét és a zsidóságot. Itt még akkor is háborítatlanul éltek a zsidók, amikor Franciaországban, Hollandiában és máshol Európában a szomszédok feljelentései alapján a Gestapo már összeszedte őket. Azt pedig, hogy Horthy személyesen állíttatta le a budapesti zsidóság deportálását, senki nem vitatja el. A száműzött kormányzónak pénzt gyűjtő zsidó barátok ragaszkodása, valamint sírján a koszorú, amelyet a „hálás zsidóság" nevében küldtek, cseppet árnyaltabbá teszi Gréczyék megközelítését.

A legfurcsább az egészben, hogy Horthyt ugyanazért támadták a maga korában – csak teljesen különböző irányból. Ami a moszkvai emigrációnak „fasizmus" (jó kérdés persze, hogy kerül ide Mussolini rendszere), Hitleréknek zsidópártiság. Elgondolkodtató, hogy ugyanazokban a napokban, amikor Horthy Miklós Magyarországát a moszkvai rádió fasisztázza, Goebbels őrjöngő naplójegyzeteket ír arról, hogy a magyar kormányzó teljesen a zsidók kezére játszik.

Ismerős, ugye? A szélsőséges soha nem lát téged, magadat, csak a maga rögeszmés szabályrendszere szerint hajlandó értelmezni a valóságot. Hogy valamit jól csinálsz, onnan tudod, hogy ugyanazért szélsőbalról és szélsőjobbról is támadnak, teljesen ellenkező indokkal. Horthy rendszere már csak azért sem lehetett szélsőséges, mert egyrészt – nagyon helyesen – az ő idején a nyilas és kommunista vezetők börtönben várták a jobb időket, másrészt Bethlenék konszolidálták és működőképessé tették a csonka országot. Diktatúrában nincsen konszolidáció, diktatúrában minden nap a túlélésért folyik.

Horthy és a hárommillió koldus országa. Újabb mese a régi időkről. Mintha ma nem lenne meg kereken a hárommillió leszakadt ember. Mintha tíz vagy harminc évvel ezelőtt nem lett meg volna darabra, párttól, kormánytól függetlenül. Mintha egy társadalomnak, különösen Közép-Kelet-Európában, nem lenne mindig a negyede, harmada folyamatos lemaradásban (kivétel ez alól a Kádár-rendszer, ott és akkor a gazdagság Trabantban és konfekcióruhában manifesztálódott, és ezek birtokosait a hatalom elégedett állampolgárnak nevezte). Ne hazudjuk már azt, hogy Horthy Magyarországa kilátástalan és sötét, miközben utána pár évvel nem kevesebb történt, mint hogy 1. eltüntették a színről az arisztokráciát, 2. eltüntették a színről a polgárságot, 3. felszámolták a parasztságot, 4. hadat üzentek a magántulajdonnak, 5. bemondásra börtönbe zártak és meggyilkoltak több százezer magyart. Miközben Magyarországon soha nem látott diktatúra tombolt, nyilvánvalóan visszafelé kellett mutogatniuk, hogy elfedjék a bűneiket, és beleplántálták a Horthy-rendszerről költött előítéleteket több nemzedékbe. Ezért visszhangozza most a műveletlen, szellemileg toprongy Gréczy is a kommunista propagandát.

Ami borzalom 1944-1945-ben történt, a német megszállás eredménye. Hogy a szörnyűségekhez akadtak magyar partnerek, nem újdonság. Akkor is, ma is akadnak köztünk szar alakok, akik nagyon szívesen belemártják a másik szívébe a tőrüket, örömmel agyonvernek bárkit, ha úgy adódik. Ezeknek politikailag gazsulálni, ezek indulatait felkelteni mások ellen ma kétségkívül a DK tudja a legjobban Magyarországon.

És végül a vörösterrorról és a fehérterrorról egy szót, mert Kunhalmi Ágnes szóba hozta ezt is a közös rendezvényen. Ideje végre leszögezni, hogy erkölcsi különbséget a kettő között tenni nem lehet, hiszen Szamuelyék és a tiszti különítmények egyaránt embereket gyilkoltak meg. Igazolni tehát egyiket sem lehet, de ez nem jelenti azt, hogy egylényegű a két történet.

A vörösterror ugyanis az ősbűn. Az előzmény. Ha az nincs, nincs fehérterror sem. A fehérterror a válasz, a megtorlás. Ha most lehántjuk magunkról a politikailag illedelmes moralistát, aki finoman sóhajtozik és konszenzusra tör, hogy illedelmes európai maradjon, cseppet meglepődünk. A vörösterror ugyanis a teljes társadalmi felfordulás, az anarchia nevében gyilkolt. El akarták törölni Magyarországot, meg akarták szüntetni a nemzetet, a családot, a magántulajdont. Kitervelői és végrehajtói közül a legtöbben katonaszökevények voltak, vagy felmentették magukat, és szabadkőműves barátaikkal a hátországban forradalmat támasztottak, amíg magyar katonák százezrei haltak meg a fronton. Szamuely és a többiek számára mindenki burzsuj volt, aki nem tartozott közéjük, áldozataik nevét jórészt listán kapták meg sértett cselédlányoktól, bosszúszomjas vasutasoktól, a legtöbbször bemondásra gyilkoltak.

Ezzel szemben a fehérterror fő célja a bűnösök felkutatása és megbüntetése, ezért keresik a direktóriumi tagokat és a terror felelőseit, miközben elszabadulnak az indulatok és ártatlanokat is meggyilkolnak. A fehérterror végrehajtói egytől egyig katonák, akik négy évig rohadtak a lövészárokban, akik a hazáért készek voltak meghalni, és akiknek a bajtársait ellenséges roham söpörte el, amíg Kunfi Zsigmond és barátai a budapesti kávéházban szervezték a forradalmat. A tiszti különítmények több tagjának a hozzátartozóit meggyilkolták, családtagjaikat nyilvánosan megalázták, megszégyenítették a vörösök, birtokaikat államosították, széthordták. Az erőszakra erőszak a válasz. Morálisan igazolhatatlan, de mégis érthető a reakció. Megpróbálom plasztikussá tenni a problémát: ha Gréczy Zsolt vagy Kunhalmi Ágnes meggyilkolná a családtagjaimat, akik máskülönben nem ártottak nekik, vagy ha nyilvánosan megszégyenítenék őket, valószínűleg én sem fordulnék bírósághoz, hanem megkeresném a bűnösöket.

És még egy utolsó szó Kunhalmiról. A szóban forgó rendezvényen azt mondta, hogy ha 2022-ben bizalmat kapnak, akkor a vörösterror áldozatainak emlékműve mellé azonnali hatállyal felállítják a fehérterror áldozatainak emlékművét is.

Nos, ez az emlékmű soha nem fog állni, Ágnes. Legalábbis a vörösterror áldozatainak emlékműve mellett biztosan nem.

Mert ha mégis felállítanák, mi is ott leszünk.

Szentesi Zöldi László - ]]> www.888.hu ]]>

You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription.