| A miniszterelnök üzenete: Ne féljetek változtatni, ne féljetek új megoldásokat keresni! Orbán Viktor miniszterelnök január elejei, immáron hagyománnyá váló évnyitó nemzetközi sajtótájékoztatója jelentÅ'ségében messze túlmutat önmagán. Ennek az eseménynek ugyanis két szintje volt: az egyik a tartalmi rész, Orbán Viktornak a kérdésekre adott világos, meggyÅ'zÅ', alapos válaszai, a kormány terveinek, cselekvéseinek, gondolkodásmódjának az átfogó bemutatása nemcsak hazai, hanem nemzetközi összefüggésekben. Van viszont egy másik szintje ennek a sajtótájékoztatónak, amely túlmutat a számokon, adatokon, információkon: ez az a politikai üzenet, ami a sorok között rejlik, s ami elsÅ'sorban a hazai nemzeti és keresztény politikai tábornak szól. Mindennek az október 13-i önkormányzati választások adják a hátterét, az a tény, hogy a balliberális ellenzék újra feljött a vÃz felszÃnére, s 2022-re elÅ'retekintve nyitottá tette a választások kimenetelét. A Zeitgeist, a korszellem vagy korhangulat a legfontosabb a politikában, márpedig fennáll annak a veszélye, hogy hangulatváltás elÅ'tt állunk, mely az ellenzéknek kedvezhet: protesthangulat alakulhat ki. De ez a kérdés még egyáltalán nem dÅ'lt el, idén és a következÅ' évben fog valamelyik irányba, vagy az ellenzék, vagy újra a kormányzati erÅ'k javára. Kulcsfontosságú ez az év, s az is tény, hogy ha a nemzeti politikai tábor nem változtat meg néhány dolgot a saját sorain belül, akkor abból még gond is lehet. A következÅ'k kiemelését tartom fontosnak. Az elsÅ', hogy teljes nyÃltsággal és Å'szinteséggel kell beszélni az összes témában: a saját koncepciónkról, világnézetünkrÅ'l, s a kényes kérdésekre is választ kell és lehet adni. Orbán Viktor ebben tökéletes példát mutatott: semmilyen kérdésben nem kertelt, nem próbált megfelelni egy kicsit sem a jelen lévÅ', természetesen döntÅ'en balliberális újságÃrók politikailag korrekt beszédmódjának, és az ebbÅ'l fakadó, persze ki nem mondott, de mindig a levegÅ'ben érezhetÅ' elvárásainak. Ennek a nemzetközi balliberális nyomásgyakorlásnak egyébként rendkÃvül nehéz ellenállni, de Orbán bizonyÃtotta, hogy ezúttal is képes erre, mint már annyiszor az unióban is, sÅ't most már ezt magabiztosan, szinte természetes módon teszi. Valamint kényes, többek között személyi kérdésekre is kertelés nélkül felelt. Csak hogy néhány példát emlÃtsünk a témák kendÅ'zetlenül Å'szinte kezelésére, a tavaly Å'szi önkormányzati választások eredményeivel kapcsolatban önkritikus volt, kijelentette, hogy nem lehet mindig nyerni, a politikai ellenfél újra a pályára lépett, jelen van, idÅ'nként nyerhet is, de a versenyhelyzettÅ'l nem kell kétségbeesni, mert ettÅ'l demokrácia a demokrácia. Vagyis â€" és ez nagyon fontos â€" nem a nemzeti oldal szempontjából kedvezÅ' adatokkal hozakodott elÅ', nem azt bizonygatta, hogy a kormányoldal fölényesen megnyerte a választásokat. Nem tette, nem tagadta le azokat az érzékeny veszteségeket, amelyek a nemzeti tábort érték ezen a választáson. Olyan politikai mentalitást mutatott, amely Ãzig-vérig demokrata, s fÅ'leg â€" Bibó után szabadon â€" nem fél. Nem fél, mert képesnek tartja magát arra, hogy a nem teljesen kedvezÅ' választási eredményekbÅ'l tanuljon, levonja a tanulságokat, s ezekkel felvértezve, megújulva induljon tovább a demokratikus politikai küzdelembe. És még valami: megadja azt az ellenzéknek, ami az ellenzéké, tehát a száznapos türelmi idÅ' nemcsak a kormánynak jár, hanem a fÅ'városi vezetésnek is. NyÃlt és egyértelmű volt az egészségügy helyzetével való szembenézése is, pontosan felmérte azt, hogy az embereket, a betegeket nem a milliárdokkal való dobálózás gyÅ'zi meg arról, hogy javult az egészségügyi ellátás, hanem az, hogy mit lát akkor, amikor betéved vagy befekszik egy kórházba, milyenek azok a helyiségek, amelyekben tartózkodni kénytelen. Éppen ezért kiemelkedÅ' az a döntés, hogy a kormány forrásokat csoportosÃt át a várótermek, a kórtermek és az ezekhez kapcsolódó szociáÂlis helyiségek felújÃtására. De folytathatnám a klÃmavédelemmel: az Orbán-kormány nem fordul el ettÅ'l a témától csak azért, mert ezt a balliberális oldal ezerrel nyomja itthon és Nyugaton is, hanem kidolgozta-kidolgozza a saját, nemzeti és keresztény alapú környezetvédelmi stratégiáját. Ez a stratégia pedig nagyon tudatosan szembemegy a zöldek és baloldaliak klÃmahisztériájával, tudatos és megfontolt lépésekkel kÃván tenni a klÃma védelméért úgy, hogy igazságos legyen, s ne azoknak okozzon szenvedést és túlzott lemondásokat, akik errÅ'l az egész folyamatról nem tehetnek, hanem a legnagyobb kibocsátó országoknak és a multinacionális gigacégeknek. MeggyÅ'zÅ' Å'szinteséggel beszélt Soros GyörgyrÅ'l is, nem próbált megfelelni semmilyen PC-elvárásnak, s nem félt attól, hogy antiszemitának nevezik â€" rég megszokta már ezt az unalmas liberális mantrát. Világosan kifejtette, hogy szemben állunk a Soros-féle csoporttal, amelynek célja, hogy befolyást gyakoroljon az európai politikára. Még a háttérhatalom szót is kimondta, pedig bizony még a nemzeti-jobboldali táboron belül is vannak olyan csoportok, amelyek kényes Ãzlésének nem felel meg az ilyen Å'szinte és tűpontos leÃrás a nemzetközi hatalmi viszonyokról. EbbÅ'l is lehet tanulni. A másik nagyon fontos üzenet: nem kell félnie annak a nemzeti-keresztény politikusnak, aki kritikai megjegyzéseket tesz a saját táborára, kormányára, ne adj’ isten magára a miniszterelnökre. Nem kerül a gyehenna tüzére az, aki nem ért mindig mindenben teljesen egyet a saját táborának minden emberével. Az üzenetet az tette egyértelművé, ahogyan Stumpf Istvánról, Navracsics Tiborról és Lázár Jánosról beszélt. Orbán ezeket a politikusokat nemhogy elÃtélte vagy leminÅ'sÃtette volna, hanem egyenrangú partnerként, sÅ't barátként tekint rájuk. Ez egy mentalitás, egy magatartásforma, ami egyfelÅ'l nagyvonalúságot mutat, másfelÅ'l bátorÃtó üzenete van mindazoknak, akik a nemzeti-keresztény táboron belül azt hiszik, hogy nem szabad „kibeszélniâ€, nem szabad saját véleményt megfogalmazni, nem szabad egy-egy kérdésben eltérÅ' módon gondolkodni dolgokról. Csak egy példa: ha valaki az elszámoltatás kapcsán határozottabb politikát várna el a kormánytól, az vajon rossz ember? Vagy aki nem ért egyet az egykulcsos adóval, az ássa el magát? Vagy aki a kommunikáción akar változtatni, az csak okvetetlenkedik? Ugyan már! Felejtsük végre el azt a marhaságot, hogy nem lehet vitatkozni fontos részletkérdésekrÅ'l egymás között. Orbán Viktor világos jeleket küldött ezzel kapcsolatban, érdemes erre is odafigyelni. Végül arra hÃvnám fel a figyelmet, hogy a miniszterelnök sajtótájékoztatón felmutatott mentalitása, magatartása bebizonyÃtotta, hogy a jó politikus mindig kész és képes a változásra, ha felismeri, hogy változnak az idÅ'k, változnak a kihÃvások és változik a politika tétje. És éppen ez a lényeg: a 2022-es választások megnyerésének alapkérdése, hogy a nemzeti tábor politikusi gárdája tudja-e követni ebben a változásban Orbán Viktort. Itt nem az alapvetÅ' értékrend és világlátás megváltoztatásáról van szó, ellenkezÅ'leg: az értékrend újbóli megerÅ'sÃtésérÅ'l és újbóli hitelessé tételérÅ'l. A rutinok és megkopott szófordulatok régi gúnyáját le kell vetni, és, bármilyen nehéz is, de új ruhába kell öltöztetni a mondandót, ami nemhogy elévült volna, hanem még aktuálisabb, mint elÅ'tte. Ez a miniszterelnök ki nem mondott üzenete az övéinek: Ne féljetek változtatni, ne féljetek a régi rutint elhagyni és új megoldásokat keresni â€" mert én is ezt teszem. A szerzÅ' politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója
|
