FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
|
Hazájáért harcolt, halnia kellett Az idei könyvhét egyik keresett sikerkönyve Domonkos László legújabb keletű írása, Francia Kiss Mihálynak, a Rongyos Gárda egykori legendás harcosának állít méltó emléket. Francia Kiss Mihályt még 1994-ben is méltatlannak találta a magyar igazságügy a felmentésre, az SZDSZ ávós örökös országgyűlési képviselői ezt megakadályozták. „Annyi bizonyos, hogy a legfelsőbb bíróság 1994. november 28-án megtartott nyilvános ülésén – a terhelt lánya által benyújtott felülvizsgálati indítvány nyomán – a háborús és egyéb bűncselekmények miatt Francia Kiss Mihályra 1957-ben kiszabott halálos ítéletet hatályában fenntartotta." Párját ritkítja a Francia Kiss Mihály ellen indított rágalomhadjárat, ami rögtön 1919 augusztusa után megindult a kommunista-zsidó emigráció részéről. 1947-ben ez folytatódott. 1957-ben a vád tárgyát képező időszak után 40 évvel aztán végkifejletéhez közeledett a Francia Kiss elleni irtóhadjárat. Ismét perbe fogták, és a 70 éves öregembert felakasztották. Maga a kivégzés is kegyetlen volt; a krónika feljegyzi: az 56 utáni megtorlás során két hős szenvedett hosszan az akasztófán: Mansfeld Péter, a 18 éves gyerek, és Francia Kiss Mihály, a 70 esztendős öregúr. Mansfeld Pétert 17 percig hagyták haldokolni, hörögni a bitófán, Francia Kiss Mihályt 7 perccel tovább. Nagy dicsősége ez a bolsevizmusnak, a kegyetlen terrornak. Milyen légkörben élt Francia Kiss Mihály és kik vették körül az ellenfelek közül? Olvassunk bele Domonkos László könyvébe. „Bizonyos Roboz Imre (hazatérvén az Apolló kabaré alapítója, később a Vígszínház, majd a Fővárosi Operettszínház igazgatója) ekkoriban maga vallott erről, többek között imígyen: „Drága ifjúságom szemétdombja, álmaim temetőárka, Budapest székesfőváros, kis csirkefogók Eldorádója, mit sajnálhatnék belőled? Ne cseréljem-e el a Rákóczi utat Berlinért, a Dob utcát Párizsért, a Kálvin teret Londonért, a Múzeum kertet az olasz tavaszokért, a belvárosi kávéház karzatát az óceánok mérhetetlenségéért, az Astoria 4. emeleti szobáját a New York-i kikötőért, ahova messzire ragyog a World aranykupolája, a Vígszínház művésznőjét a csodálatos kis tokiói színésznőkért… Pokolba a parasztnak, féregnek való nosztalgiával, tűzre minden, minden pesti gondolattal, magyar gonddal, magyar ragadással… Mit silbakoljak a régi magyar tragédia függönye előtt, hátam mögött a magyar táj. Hadd maradjon… Hadd pusztuljon… A magyar röggel, magyar szóval, akár sohase találkozzam többé."" „Budapest székesfőváros kis csirkefogók Eldorádója." Így nyilatkozik Magyarország fővárosáról bizonyos Roboz Imre. Bizony igaza van. Kis csirkefogók Eldorádója volt 1919-ben a dicsőséges 133 nap a Tanácsköztársaság idején Budapest. Kis csirkefogó volt Kun Béla, a kolozsvári betegpénztár könyökvédős alkalmazottja, aki tolvaj volt a javából, kis csirkefogó volt a perverz gyilkos Szamuely Tibor, kis csirkefogó volt Gábor Andor, az „író", és kis csirkefogó volt az a pár száz ember, aki a dögvészt hozta rá Magyarországra. A dögvészbe üldözött Magyarországot, a hazát, a földet és a népet meg a váltig rágalmazott Francia Kiss Mihály védte. Ezt bizonyítja perrendtartásszerű pontossággal Domonkos László a könyvheti könyvében. A tanácsköztársaságiak a nyulak fürgeségével a vörös Bécsbe menekültek. „A bécsi főhadiszállás másik reprezentánsa már a mai Magyarországon is lényegesen ismertebb név: Gábor (Greiner) Andoré. A Ludas Matyi első, híres szerkesztője Déry Tibor jó barátja, aki az Ítélet nincs szerint az elsők között figyelmeztette a nagy írót, a nevezetes Felet-vita alatt a rá leselkedő életveszélyre, némát átadva neki a Buharin-per bekötött jegyzőköny- vét… az aggódó szívű, együttérző barát 1945-ben szovjet tiszti egyenruhában érkezik vissza Budapestre, akárcsak Illés Béla, a Kárpáti rapszódia írója. Pályáját az első világháború előtt a könnyű fajsúlyúnak is csak meglehetős jóindulattal nevezhető pesti orgánumnál, a „félvilág kedvenc lapjában, a Fidibuszban kezdte." Miként Mályusz Elemér fejtegeti, itt írta malackodó rigmusait, és szemérmetlenkedő, prózai műveit, melyeknek olvastára a legvastagabb bőrű férfiábrázat is elpirult… A „mulattató bohócból" ahogyan Mályusz minősíti, Kun Béláék terroruralma idején a hatalom lelkes híve, az új világrend elszánt kommunista harcosa lesz." De nézzük tovább a neveket, a dicsőséges 133 nap neveit. „Kunfi mellett még két menekült népbiztos buzgólkodik a magyarországi hírek külföldi terjesztésében: Böhm Vilmos és Rónai (Rosenthal) Zoltán. A bécsi magyar újságnál dolgozik Németh Andor és Gábor Andor mellett Balázs Béla (Bauer Herbert), Bíró (Blau) Lajos. Később az újság hetilap kiadásának főszerkesztőjeként Bölöni György, Fényes (Fein) Samu, Jászi (Jakubovics) Oszkár, de közöttük van, ha rövid ideig is, (alkalmatlanság miatt kirúgták) Déry (Deutsch) Tibor és a már ekkor is mindinkább külön utakon járó Kassák Lajos." Kassák azért más volt. A névsor természetesen korántsem teljes, sőt, nagyon is hiányos, mert azért a magyar árulóknak vastag volt a névjegyzéke. E „tiszteletre méltó" társaság jelzése után helyezzük el Francia Kiss Mihály alakját. Azt írja róla a könyv szerzője: „Ahol tudott, segített, s ha erre nem volt mód, gondosan feljegyezte a gyilkosok, felbujtók és spiclik nevét. Lánya így vall minderről: „A dolga az volt, hogy felmérje a vörös katonák mozgását, valamint hogy álruhában járja a falvakat és feljegyezze, kiknek a javaslatára hajtották végre a polgári lakosság megbüntetését, a vérengzést. Mihály jelen volt Dunapatajon, ahol a felakasztott ártatlan emberek alól kigurul a teherautó, ott van Hartán, Kecelen, Dunaföldváron, Kecskeméten. – A legjobb kém volt, ezt még a vörösök is elismerték, földművesnek öltözött, ami neki egyáltalán nem okozott nehézséget, s Szegedről a fővárosba vezető utakon többször járt gyalog, kapával a vállán, s amikor a kommunisták vonalain megállították, csak annyit mondott: ide megyek a szőlőbe kapálni… Közben megjegyezte, hogy kik szervezték a békés emberek elleni megtorlást… Ő az, aki rendkívüli fontosságú, nagyon értékes információk egész sorát szerzi meg a vörös terror elkövetőiről, a kommün kollaboránsairól, a gyilkosságok, kínzások értelmi szerzőiről, a burzsoának, osztályidegennek, ellenforradalmárnak kinevezett szerencsétlen áldozatok hóhérkézre juttatóiról, a személyes bosszúból, rosszindulatból, irigységből árulkodókról, a szomszédjaikat, haragosaikat gyakran a halálnak feladókról, felbujtókról és a végrehajtókról." Ez volt a fő bűne Francia Kiss Mihálynak, és ezért rágalmazták gyilkossággal meg mindennel, és ezért üldözték egészen az akasztásáig, 1957-ig. 37 éven keresztül nem hagytak nyugodalmat Francia Kiss Mihálynak ősi ellenségei, az akkori bolsevikok, és a korai SZDSZ-esek. De volt más bűne is Francia Kiss Mihálynak, a Rongyos Gárda. Ők védték Nyugat-Magyarországon a haza földjét az osztrák elszakadástól. „A Rongyos Gárda hol itt, hol ott bukkant fel, kiszámíthatatlan, gyors és ügyes akcióival egyfolytában zaklatja, nyugtalanítja a román csapatokat. Sok esetben fegyverük sincs: a jelentkező parasztok vasvillával vagy bottal jönnek, fiatalok, idősebbek vegyesen. Héjjasék látják: az érdemi ellenállás csak komolyabb fegyverszerző akciók révén lehetséges. Francia Kiss Mihály helyi kollégái a Rongyos Gárda hírszerzői, a legtöbb esetben csikóslegények, magányos tanyai emberek jelentik, hogy Örkényről Budapestre négy teherautónyi, Lajosmizséről Kecskemétre egy vonatszerelvény fegyver- és lőszerszállítmány indul. A teherautókat kísérő pihenő, italozó románok az adacsi kocsmánál csapnak le. A szerelvény két tehervagonját pedig Kecskeméttől 11 km-re Kisnyírnél egy alig néhány főből álló lovas csapat kapcsolja le gyorsan és eredményesen. (Egy másik világháborús repülőtiszt Francia Kiss Mihály későbbi jó komája és harcostársa a sok legendás, rongyos név között az egyik leghíresebb, bizonyos Kaszala Károly, az osztag parancsnoka.) E néhány hónap alatt a Rongyos Gárda olyan félelmetes hírnévre tett szert – Héjjas fejére vérdíjat tűztek ki a románok –, hogy mikor 1919 novemberének közepén a románokat végre kiparancsolják a Duna-Tisza közéről is, a helyőrség parancsnoka – írja Földi Pál – félve a nép jogos haragjától, kapcsolatot keresett Héjjas Ivánnal azzal a kérő üzenettel, hogy hagyják őket békességgel elvonulni, és biztosítsák őket a népharagtól.«" A Rongyos Gárda megvédte Sopront és Ágfalvát, harcolt a románok ellen mindvégig, amíg itt kalamoltak Magyarország szívében, és sajátos módon készítette elő a ruszin földet a magyar hazához történő viszszatérésre. Az ávós ivadékok ezt nem bocsátották meg sosem Francia Kiss Mihálynak, nyakába akasztották Kalmár Vilmos halálát. Kalmár Vilmos a Duna-Tisza közén élt, zsidó kereskedő volt. Jellemző, Kalmár Vilmos halálát hogyan akasztották Francia Kiss Mihály nyakába. „Én soha nem laktam Pusztamérgesen, s az alábbi vallomáson tartalma az 1919 nyarán közvetlenül a kommün bukása után meggyilkolt Kalmár Vilmos nagybátyám családtagjai által közölteken alapszik. Innen tudom, hogy ha jól emlékszem (?) egy szombati napon délután megjelent a háznál több fegyveres katona, kik közül határozottan csak Francia Kiss Mihály nevére emlékszem vissza, és Kalmár Vilmost magukkal akarták vinni. A nevezettet a falubeliek nagyon szerették, és az akkori plébános, jegyző, csendőrök és falubeliek kérték őket, hogy ne bántsák nagybátyámat. Ezek közül valakinek mutatkozott be Francia Kiss Mihály, és innen tudom a nevét." Micsoda tanú megjelölése, szóbeszédek, pletykák, és az abszolút bizonytalan történetmesék. Erre mondták azt korábban a cigányok ezen a vidéken: nagy hazudgálás volt akkoron. A Kalmár-affér nagy kitalációja volt a bolsevikoknak. De jól jött Francia Kiss Mihály befeketítéséhez. Francia Kiss Mihály jött-ment a Duna-Tisza közén, Nyugat-Magyarországon, a ruszin tájon, és bicskával ette a vörösöket. Ezt terjesztették Bécs- és Párizs-szerte Francia Kiss Mihályról. Domonkos László levéltári pontossággal igazít el bennünket, a vádakból egy szó sem volt igaz. Angliában mérsékeltebben szóltak erről a korszakról. „Lord Newton például a következőket mondta az angol parlamentben: »Sohasem vehetek kézbe haladó irányú lapot anélkül, hogy hosszú leírásokat ne találnék benne arról, amit »fehérterrornak« neveznek, és ami Magyarországon most állítólag teljes erővel tombol. Erős kételyeim vannak arra vonatkozólag, hogy egyáltalán van-e fehérterror.« Lord Seydenham szintén a parlamentben szó szerint idézte a budapesti brit követ jelentését: »Terrornak nyoma sincs. Nagy eredmény, hogy lehetséges volt ezt a szenvedélyes népet, amelyet a bolsevizmus a sír szélére juttatott, ennyire megfékezni.« Gorton tábornok, a budapesti brit katonai misszió vezetője: »Egy nép sem mutatott volna annyi mérsékletet kínzóival szemben, mint a magyarok.« A zsidó származású Nathan Horowitz ezredes, az antant katonai bizottságának amerikai tagja jelentésében azt írta: »Horthy tengernagy hadserege minden méltányos intézkedést megtesz, hogy az üldözéseket megakadályozza… Nem történt több kilengés, mint amennyi bárhol is megtörténne ilyen körülmények nyomasztó hatása alatt.«" Mennyi is volt az áldozata a „fehérterrornak"? „Tény, hogy a közvéleményt legjobban a Duna-Tisza közén történtek kavarták fel. Erre játszott rá külföldről a már kifejtett módon a fehérterror, és a terrorista tömeggyilkosok mítoszát kitaláló és (évtizedekig élő-ható) óriás léggömbbé felfújó ún. menekültsajtó. (Egyetlen friss információ a „fehérterror" tömegméretűen – legalább ötezres számról regéltek – pumpált áldozatainak valós számáról a HVG 2009. 41. száma ad hírt egy, az ELTE történész diákjai által nemrégiben készített, természetesen publikálatlan dolgozatról, amely a legfrissebb kutatások alapján közli, hogy legfeljebb alig háromszáz emberről lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a tanácsköztársaságnak becézett rémuralom bukása után a megtorló akciók áldozata lett.)" Egyébként: „A kormányzó mindig a Duna-Tisza közét tartotta az országban a hozzá leghűségesebb rétegnek. – így Földi. Ezen felül Horthy Miklós a Rongyos Gárdáról mondta mindig, hogy olyan ütőképes, hűséges erő, amely még az államvezetés közvetlen védelmét is el tudná látni. Ezért jutott különleges szerep a Rongyos Gárdán belül is a Mihály – és Héjjas – szülőföldjéről érkezett kommandósoknak. Most a feladat: a cseh megszállás alatti Kárpátalján szabadcsapat akciókkal „elősegíteni" egy esetleges felkelést, és általában előkészíteni a honvédcsapatok részvételét az ősi magyar terület visszafoglalására." Horthy kedvelte a Rongyos Gárdát és Francia Kiss Mihályt. Más se kell több az ellenérdekeltségű ideológusoknak. Hiszen maga Aczél György mondta: Horthy Miklós böllérkéssel érkezett Budapestre. Szörnyű. Szörnyű hazudozás. Francia Kiss Mihály háromszor állt bíróság előtt. 1920-ban felmentették. A bíróság elismerte, hogy becsületén semmiféle folt nem esett. Aztán bíróság elé állította az 1945 utáni ideológiai népbíróság. „A Budapesti Népbíróság Nb. IV. 131/1947-5 szám alatti ítélete szerint „a távollétében és szökésben lévő a NBR. VI. paragrafusa alapján bűnvádi eljárás alá vont Francia Kiss Mihály LXII. r. vádlott, aki 60 éves, Kecskeméten született és volt kecskeméti lakos bűnös mint a Btk. 70. paragrafusa szerinti tettestárs, 44 rendbeli bűnsegédi bűnrészes, 22 rendbeli a Btk. 278. paragrafusában meghatározott gyilkosság bűntettében, továbbá mint a Btk. 70. paragrafusa szerinti tettestárs egyrendbeli, a Btk. 306. paragrafusa első tételében meghatározott halált okozó súlyos testi sértés bűntettében… A Népbíróság ezért a Btk. 278. paragrafusa és a Btk. 306. paragrafusa első tétele, továbbá az 1945. évi VII. tc. kelt törvényerőre emelt 5900/1945 M. E. sz rendű. r. pragrafusa alapján a Btk. 96. és 99. paragrafusa felhasználásával kötél általi halálra mint főbüntetésre ítéli. Ezután az ítélet – hihetetlen – hozzáteszi: ugyanakkor a gyilkosság bűntette miatt emelt vád alól felmenti." Csőre töltött zűrzavar a Népbíróság ítélete. Hazugság hazugság hátán, és rágalmazás a végtelenségig. Mert mi történt ezután? Jó tíz esztendővel később Francia Kiss Mihályt egy kósza feljelentés alapján elfogják a karhatalmisták vagy rendőrök, bíróság elé állítják, azt a színjátékot újra lejátsszák, amit már egyszer lejátszottak, a vádlottat halálra ítélik, majd kivégzik. „A 301-es parcella nemzeti kegyhellyé avatásakor a forradalom Jeanne d'Arcjával Tóth Ilona szigorló orvosnővel kerül egy sorba. (14. sor, 27. szám) A parcella szélén található az áldozatok nevét tartalmazó hatalmas tábláról a közelmúltban egy-két másik névvel együtt eltűnt Francia Kiss Mihályé is. (Információink szerint néhány évvel ezelőtt az SZDSZ arra való hivatkozással, hogy háborús bűnösök és köztörvényesek neve is találhatók a táblán, követelte a névsor átalakítását. A Pofosz akkori vezetése eleget tett a követelésnek. Új márványtábla készült, s „A 301-es parcellában nyugosznak" felirat alatt az 1957-63 közötti kivégzettek ABC sorrendben olvasható névsorából már hiányzik a Francia Kiss Mihály név.) Napfényes tavaszi délelőtt Rákoskeresztúron. Itt a 14 .sor. nagyjából a parcella közepén. Csönd és teljes néptelenség, szemben nem túl messze már a temetőkerítés, az a bizonyos… Hirtelen szinte a földből elénk ugorva kerül elénk a kőlapon csak a név és a születés és halál évszáma. Mihály neve fölé örökzöld aprócska fenyőgally van tűzve." Ez volt Francia Kiss Mihály élete és halála.
(Domonkos László: Francia Kiss Mihály élete és halála, Püski– Maszszi Könyvesház, Budapest, 2011.)
Győri Béla |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
2020. január 17., péntek
FB-RSS feed for Kiss Balázs: 101 évvel ezelőtt, nem volt az olyan régen. Ma is ugyanazok az oldalak állnak, nemzeti és nemzetellenes, köztük a közömbösök tömegével. Akik személyes sorsa viszont szoros
