A valódi infláció mindenkinek éppen annyi, amennyivel drágul az életvitele!
50 - 100%-al dráguló kgfb azaz kötelező gépjármű felelősség biztosítás.
https://infostart.hu/gazdasag/2020/11/07/ujabb-drasztikus-ervagas-a-magyar-autosoknak
Kiemelkedő KGFB drágulás : egy cikk a lehetséges megoldásról. Persze egy bank - biztosító - big pharma szolga kormánytól ezt nem lehet elvárni.
Ez egy tudatos hisztériakeltés, amiben végül mindenki, aki részt vesz benne, győztesnek érezheti magát. Persze csak abban az esetben, ha sikerült pár ezer forinttal olcsóbban megkötni a biztosítását.
Azon meg senki nem gondolkodik el, hogy mondjuk háromszoros különbségek is voltak a biztosítási díjak között. Bár mostanra a különbségek kicsit csökkentek, de azért még most is két és félszeres, néhány éve pedig négyszeres különbségek is voltak. Ráadásul ugyanazért a teljesítményért, hiszen elvileg mindenkinek ugyanazt kell ebben nyújtani.
Hogyan fordulhatnak elő ekkora különbségek?
Józan paraszti ésszel is kikövetkeztethető, hogy három vagy négyszeres különbség ugyanazért a teljesítésért csak akkor lehetséges, ha mindenki legalább ötször annyit kaszál, mint amennyi ténylegesen az önköltségi értéke. Ezen horribilis extra profit van.
Több mint hárommillió magyar autós összedob évente körülbelül 120 milliárd forintot a kötelező biztosításra. Ez egy gigantikus összeg. Ezt körbe-körbe fizetjük saját magunknak. Mert az egyik okozza kárt, a másik meg annak alapján a neki okozott kárért megkapja a pénzt.
Mit lehetne tenni az ellen, hogy ez megváltozzon?
A hárommillió magyar autósnak az államtól teljesen függetlenül létre kellene hoznia egy nonprofit szervezetet. Egy nemzeti kockázatközésséget, ha úgy tetszik.Hiszen egymásnak fizetünk, ennek következtében miért kellene ide profit? Miért kellene ide olyan szereplő, aki ennek a profitnak a jelentős részét kiviszi az országból?
Mennyit lehetne így megtakarítani?
Becslésem szerint harminc vagy, akár negyven milliárd forintot lehetne megtakarítani azzal, ha egységes nemzeti rendszer volna, amelyik ezt a kérdést jóval olcsóbban, sokkal kevesebb tranzakciós költséggel végezné. Ez nagyjából ugyanaz, mint a magánnyugdíjpénztárak ügye: hatszor, nyolcszor akkora költséggel működtek, mint ami az elvárható lett volna.
Az emberek szempontjából teljesen irracionális, ahogy a kötelező biztosítások jelenleg működnek. Viszont annak, aki így alkotta meg a rendszert, mindez nagyon is racionális, hiszen óriási profitot kaszál rajta és ezt ki is viszi az országból. Azoknak a magyar "eliteknek" is nagyon racionális volt, akik korrupt módon ezt felismerték és megkapták a maguk részesedését belőle.
Ez egy nemzeti szintű korrupció volt annak idején, amikor ebben a kérdésben így döntöttek és nem úgy, hogy eleve egy nemzeti kockázatközösségé szervezték volna a magyar autósokat.
A mi szempontunkból ez önkifosztás, önpusztítás. Ez a társadalom, ez a nemzet ezért kerülhetett ilyen helyzetbe, mert évtizedek óta bandukol lefelé egy lepusztulási lejtőn és mert megcsonkítja saját magát. Esze nincs, hogy fölfogja ezt az egészet, vagy ha kivételes esetekben véletlenül meg is érti, akkor nincsen bátorsága tenni valamit.
Kinek kéne az első lépést megtennie?
A mindenkori államnak. Ő rendelkezik azokkal az uralmi jogosítványokkal, amelyek alapján ezt felismeri és megteheti azokat a lépéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez ennél sokkal kevésbé önkifosztó módon működjön.
Csak annyi kellene hozzá, hogy a mindenkori kormány összeszedje magát és észrevegye ezeket, a mi szempontunkból teljesen értelmetlenül elfolyó pénzeket és egy olyan pénzügyi, elszámolási rendszert hozzon létre, ahol ez nem tröténhetne meg.
Felsőbb szinten nem áll senkinek sem az érdekében, hogy bármi megváltozzon?
A kormányzati apparátusban gyakorlatilag ugyanaz az ultraliberális réteg van pozícóban, aki még korrupt is. Nem cserélődött ki az apparátus nagy része, tévhit, hogy kicserélődik.
Elég jól ismerem az elmúlt negyven évből a magyar államigazgatást, nem változott semmi. Harminc évvel ezelőtt is már ultraliberális volt, Lengyel Lászlóval, Antal Lászlóval és a pénzügykutatókkal az élen. Ugyanez maradt, és a jelek szerint ezen egyik kormány se tudott vagy nem mert változtatni.
Most változhat valami?
Nem tudok róla, hogy folynának olyan elemzések amelyek ezt egyértelműen kimutatják illetve amelyek javaslatot tesznek arra, hogy kellene az egész pénzügyi rendszer működtetését úgy átalakítani, hogy ne folyjanak el ezek a pénzek.
KÖTELEZŐEN BIZTOS
Szörnyű volt látni a sok romba dőlt házat Felsőzsolcán, tördelte a kezét az egyik biztosítótársaság kárbiztosa, akit egy budapesti lakás beázása miatt hívtak ki a nyári özönvízszerű esőzések során.– Azt sem tudtam, hol áll a fejem. Ez a kis beázás nekem már nem probléma. Szimpla kis ügy. Felsőzsolca, az kemény. Ahogy ült a nénike a sámlin az összedőlt háza előtt. Totálkár. Még szerencse, hogy autóval hoztak-vittek, mert oda sem találtam volna a címekre. Négycsillagos szállodában laktunk, teljes ellátással, de azt sem tudom, merre volt a wellnessrészleg, két hét alatt egyszer sem volt időm bemenni a szaunába – sopánkodott a kárbiztos, majd megigazította nyakkendőjét, összecsukta laptopját és beszállt elegáns autójába.
De hát nem dolgozni ment oda? Még hogy wellness, még hogy szauna, háborog magában a károsult, de hangosan szólni már nem mer, nehogy magára haragítsa ezt a jóembert, mert ezen múlhat a megítélt kártérítés mértéke…
Valahogy így lehetnek ezzel azok az autósok is, akik most a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási kampány hajrájában biztosítót váltottak: nem meggyőződésből, hanem mert az a pár ezer forint számít.
Köbcentikről és kilowattokról folyt a vita, ahogy az már lenni szokott, a lényegről kevesebb szó esett. Igazságos kötelező biztosítás nincs, állítják a biztosítótársaságok képviselői, de arról már hallgatnak, hogy működési költségeik az égbe szöknek. Ez így van mindenütt a világon.
Az Allianz németországi üzletkötői Mallorcán vagy Toscanában nyaralnak, ha tudják teljesíteni az előírt kötésszámot. De nemcsak ezek a prémiumutak növelik a működési költségeket. A biztosítótársaságok milliárdokat költenek reklámra, az átlagosnál jóval magasabb bérekre, egyéb juttatásokra, ha pedig csillogó-villogó, ötcsillagos szállodánál is elegánsabb palotába botlunk bárhol a világban, biztosak lehetünk abban, hogy a pompás irodaház egy bank vagy egy biztosító székház. Az ügyfél pedig fizet, kiváltképp, ha a fizetés kötelező.
Október végén két országos napilapban összesen 68 oldalon tették közzé a 2011-es évre érvényes kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjait a biztosítótársaságok. Az egy hónapig tartó biztosítóváltási szezonban összesen 14 biztosítótársaság versengett az ügyfelekért. Végül három biztosító vitte el a váltani szándékozók több mint felét: a K&H Biztosító, az Allianz és az Astra. Ők lettek az idei kampány nyertesei.
A netrisk.hu online ügynökség számítása szerint eddig 1,2 millió autós váltott biztosítót, az átlagdíj negyven százalékot zuhant az idei kampányban. Ennél valamivel kisebb, 32 százalékos áreséssel számolt a biztosítás.hu, amely szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás átlagdíja az idei 25 ezer forintról 17 ezer forintra esik vissza jövőre, aminek következtében a biztosítók 129 milliárd forintos díjbevétele valamivel a 100 milliárd alá kerül. Több biztosító ma már veszteséget vizionál a kialakult árverseny miatt és az alkuszok biztosra veszik, hogy jövőre a díjak újra emelkedésnek indulnak…
Jákfalvi Zoltán, a Generali Biztosító gépjármű-üzletági igazgatója szerint a biztosítótársaságok tulajdonosai nem fogadják majd el a kötelező üzletág veszteségessé válását, ami a díjak jövő évi emelkedését vetíti előre.
Örüljünk a pillanatnyi áresésnek, de jó, ha tudjuk, ez csak a nagyok expanzív törekvéseit szolgálja. Közben a hazai gépjármű-tulajdonos olykor már úgy érzi, hogy elvész a számok rengetegében.
A biztosítóváltási kampány során több tucat cikk jelent meg a nyomtatott sajtóban és százszámra láttak napvilágot az internetes tarifaelemzések, illetve a biztosítók saját reklámanyagai, de arról már kevesebben írtak, hogy hárommilliárd forintot költöttek el a biztosítók és az alkuszok csak magára a kampányra…
– Ne dőljünk be a biztosítók trükkjének! – figyelmeztet a kotelezo.hu portál, utalva arra, hogy az ügyfelek átlagosan tíz-tizenöt százalékos díjcsökkentésről értesülnek, aminek megörülnek, és nem néznek utána, hogy akár 20-30 százalékos megtakarítást is elérhettek volna. Ilyen nagy kedvezményeket viszont csak a legnagyobbak kínálnak…
Extraprofit, magas üzemeltetési költségek. Milliárdok reklámra. Hol van már az a bátor hajóskapitány, aki azért, hogy a viharban a rakomány java részét és a legénységet megmentse, a süllyedő hajóból a kereskedők portékáinak egy részét a tengerbe dobta, majd a keletkezett kárt a többiektől az áruérték arányában beszedte, hogy abból kártalanítsa a pórul járt kereskedőket? Ő maga nem is sejthette, hogy akaratlanul létrehozta a világ első nonprofit kockázatközösségét. Kevesen tudják, hogy a Lloyds, amely utóbb az egyik legnagyobb biztosítótársasággá nőtte ki magát, a kockázatközösségen alapuló biztosítás ötletét a saját hajósától vette. Lassan azonban a nonprofit helyébe az extraprofit lépett, a kockázatközösségeket pedig szétaprózta az egyre erősödő verseny. Ami azért nagy baj, mert minél nagyobb egy kockázatközösség, annál biztosabb lábakon áll. Ennek az ellenkezője is igaz: minél kisebb, annál labilisabb. Annál nehezebben tud fizetni, ha bekövetkezik a káresemény.
Az erősödő árversenyben szétaprózódik a káralap is, így a károk rendezése jóval megterhelőbb: a biztosító jellemzően valamilyen indokkal kibújik a kárrendezés kötelezettsége alól. A kisebb társaságok nem bírják az egyre növekvő árversenyt és előbb-utóbb tönkremennek, a nagy multik viszont degeszre keresik magukat. Ez a folyamat addig tart, míg végül ketten-hárman maradnak életben. Ők nem versenyeznek többé egymással, még akkor sem, ha kifelé úgy tűnik. A két-három piaci szereplőből álló oligopólium kartellszerűen működik, az áraikat fej-fej mellett jegyzik. Ezt láthattuk idén novemberben, amikor egymást érték a különböző ajánlatok, és 14 biztosítótársaság bombázta a 2,8 millió magyar autóst. Végül hárman szerezték meg az új kötések több mint felét, oly módon, hogy negyven százalékokat engedtek a díjaikból! Volt miből. Van bőven tartalék.
De vajon érdemes egy olyan területen versenyeztetni egymással a piac szereplőit, ahol a kötelező bevételeket a törvény garantálja? Bogár László közgazdász szerint nem.
– Itt lenne az ideje annak, hogy létrehozzuk azt a kizárólagos joggal rendelkező nonprofit kockázatközösséget, aminek a tagja lenne valamennyi magyar autós. A gépkocsi-tulajdonosok a kötelező biztosításukat ebbe a közös alapba fizetnék. Ezt a kockázatközösséget az állam felügyelné, így ha keletkezne profit, azt nem vinnék ki az országból a multik, hanem bekerülne a pénz az útalapba, vagy más hasznos célokra lehetne fordítani – vetette föl a neves közgazdász, aki szerint éves szinten ez körülbelül ötvenmilliárd forintnyi megtakarítást jelentene.
Bogár László több év tendenciája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a néhány millió magyar autós évek óta több mint százmilliárd forintot fizet be a kötelező felelősségbiztosítás rendszerébe, miközben a megtérítendő kár általában nem haladja meg az ötvenmilliárd forintot.
– Bár a biztosítók kárráfordítás címén ennél magasabb összeget tüntetnek fel, de ebben már benne van a magas működési költségek egy része is – mutat rá a közgazdász. – A maradék 45-50 milliárd java részét azután az adók befizetése után kiviszik az országból.
Bogár László állítását a számok is alátámasztják. A Magyar Biztosítók Évkönyvében közzétett adatok szerint 2008-ban a piacvezető Allianz valamivel több mint 47 milliárd forint díjbevételre tett szert a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításból, miközben a kárráfordításra 39 milliárdot költött. Ha a kárráfordításban már a működési költségek is szerepelnek, nem nehéz kiszámolni, hogy egy év alatt nyolcmilliárd forint körüli eredményt könyvelhet el egyetlen biztosítótársaság csak a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás terén.
Az összesített adatok még megdöbbentőbb képet mutatnak: 2008-ban az összes magyarországi biztosítótársaság kötelező gépjármű-felelősségbiztosításból származó díjbevétele összesen 134 milliárd 482 millió forint volt, miközben kárráfordításra csak 89 milliárd 246 millió forintot költöttek. Vagyis egyetlen év alatt 45 milliárd 236 millió forint nyereségre tettek szert a biztosítótársaságok a kötelező gépjármű-biztosításból.
Ebben az évben csúcsot döntöttek, 2009-ben és 2010-ben már mérsékelték az áraikat, 2011-ben pedig jelentős díjcsökkentést hajtanak végre. Ám ennek célja egyértelmű: nagyobb piaci részesedésre szert tenni, megszerezni az ügyfelek mind nagyobb részét, kiszorítani azokat, akik az árversenyt már nem bírják finanszírozni.
Eközben a nonprofit alapon működő kockázatközösségek iránti igény újra és újra megjelenik. 1996-ban alapították a Közlekedési Biztosító Egyesületet (KÖBE), az alapítók között a Fuvosz és tagvállalatai mellett magánszemélyek és egyéb szervezetek egyaránt szerepelnek.
Az egyesület az alapító iratok szerint nyereségmentesen, nonprofit módon végzi a munkáját. Ugyanakkor a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás terén a KÖBE a piacvezető Allianz részesedésének csak alig több mint tíz százalékát éri el, az idei nyertesek közül is kiszorult. Az ok a szétaprózódás, amelyben a piac vezető szereplői saját maguknak szeretnék megszerezni az ügyfelek mind nagyobb hányadát.
Kötelező biztosításra természetesen szükség van. Célja, hogy a gépjárművel okozott károk a károkozó fizetőképességétől függetlenül megtérüljenek. Minden magyarországi telephelyű gépjármű üzembentartója köteles a gépjármű üzemeltetése során okozott károk fedezetére felelősségbiztosítási szerződést kötni, és a szerződést folyamatos díjfizetéssel fenntartani.
De van-e annál biztosabb üzlet, mint az olyan fizetési kötelezettség, amit a törvény garantál? Aligha létezik ilyen. Képzeljük el, ha a kötelezően fizetendő adóforintjaink felett egy tucat magáncég őrködne. Ha piaci alapon versenyeznének értünk a nagy külföldi tulajdonnal rendelkező társaságok, és évente egyszer váltani lehetne őket! Képtelenség? Pedig a kötelező biztosítási formák mindegyikével épp ez a helyzet. Nem ez történt vajon a magánnyugdíjpénztárak létrehozásával, amikor egy tollvonással kihúzták a mai nyugdíjasok alól a nyugdíjuk fedezetét azért, hogy magánpénztáraknak játsszák át a munkabérből kötelezően levont járulékok összegét?
A gépjármű-felelősségbiztosításon is a piac szereplői osztoznak: a biztosítótársaságok csak egymás közt versenyeznek az ügyfelekért, ráadásul úgy tesznek szert profi tra, hogy az eladott termékük megvásárlása kötelező. Ez a rendszer is felemás lábakon áll, akárcsak a magánnyugdíjpénztár igazságtalan és gazdaságtalan rendszere.
A megoldás egy – és csak egy – olyan állami kontroll alatt működő kockázatközösség, amelynek kizárólagos joga a kötelező felelősségbiztosítások beszedése, kezelése és amelynek kötelezően tagja minden magyar gépkocsi-tulajdonos. Egy ekkora közösség már elég nagy ahhoz, hogy gazdaságosan tudjon működni, ráadásul a működési költségekből sokat lefaraghat az állam. A profitot pedig ahelyett hogy kivinnék az országból, közcélra lehetne fordítani.
A biztosítók sem maradnának ki a gépjármű-biztosítási üzletből, hisz számukra ott a Casco. Ami nem kötelező, így ez egy olyan szolgáltatás, ahol a szolgáltatók között valódi verseny alakulhat ki. A Casco is óriási üzlet: közel akkora bevételhez juttatja a biztosítótársaságokat, mint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás.
2008-ban a Casco-üzletágban a magyarországi biztosítók összesen 98 milliárd 705 millió forint bevételt könyvelhettek el, miközben a kárráfordítás nem érte el az 56 milliárd forintot…
Még mielőtt a nagytőke magyar hangja, a liberális-gyurcsányista politika valamennyi élharcosa az utcára vonul, és államosításról meg lopásról kezd szónokolni, jó, ha felidézzük, hogy a pénzpiaci válságot épp a pénzcsinálók, a liberális gazdaságpolitika felkent papjai idézték elő.
Kilábalni belőle csak úgy lehet, ha változtatunk: növeljük az állam szerepét, és ahol nem indokolt, nem tartjuk fenn tovább a piac mindenhatóságát. Ideje számba venni az összes ilyen területet.
