Just say no to Justin Trudeau néven van fb-n pár oldal vagy csoport, ha még megvannak egyáltalán ebben a cenzúrás világban...
Nem Kanada a legdurvábban nemnormális hely ilyen szempontból, amúgy.
Átoperált osztálytársak
A következô felhívás és közlemény jött szerkesztôségunkbe: "Dr Benedek Viktor küldte Winnipegből az MVSZ-hez. / "A magyarországi baloldali médiában becsületsértő írásokkal és nyomdafestéket nem tűrő kommentárokkal támadják Szakállas Katalint azért mert Anyának lenni Kanadában című könyvében leleplezte az államilag támogatott genderpolitika rémségeit. Ám szerzőnk állításait megerősítik mások is, mint például dr. Benedek Viktor orvos, aki eljuttatta hozzászólását az MVSZ Sajtószolgálathoz. Íme: "(Szakállas Katalinnak) Sajnos minden szava igaz. Persze lehet ragozni. zerintem kell is. A Világszövetség indítson adatgyűjtést a világ minden részéről az ott élő magyaroktól. Be kell mutatni az ördög igaz arcát! Elég legyen a meghunyászkodásból, folytonos bocsánatkérésből. Itt van az első adalék: Winnipegen a gyerekeink iskolájából azt kérte az igazgatóság, hogy tanítsuk meg a gyerekeinket kesztyűt használni a játszótereken, mert a korlátok kokainnal vannak bekenve. Az ajándékmatricákat meg ne nyálazzák be a nyelvükkel, mert az is kokaint tartalmaz. Lehet bővíteni." - . . Szülők, nagyszülők, tudjatok róla. Ha ez történik Winnipegben miért ne történne máshol is? NEM PÁNIKOLNI KELL, HANEM KESZTYŰT ADNI A GYEREKRE, S ÚTON ÚTFÉLEN KEZET MOSATNI VELÜK IS." Aldobolyi E. Judit
Korábban hírt adtunk arról, hogy a Hír Tv-ben a Credo című műsor ismertette Szakállas Katalin Anyának lenni Kanadában c. könyvében leírtakat. A Demokrata 2020. január 22-i számában kétoldalas interjú jelent meg a szerzővel, amelyet Franka Tibor jegyez. Az interjú részletesen ismerteti a könyvben kifejtetteket, vakítófénybe helyezve a Kanadában javában dívó gender-elméletet: „ Ez a véresszájú elmélet, a nemváltás áldozattá teheti a fiatalokat, a családokat, végül az egész társadalmat. A CEU ténykedésére utalva, ez Magyarországra is kezd begyűrűzni. Segítsenek abban, hogy az emberek szemét rányissuk a sátáni genderelmélet veszélyeire, amíg nem késő."
ÁTOPERÁLT OSZTÁLYTÁRSAK
„Öt éve annak, hogy négy gyermekünkkel kénytelenek voltunk hazaköltözni Kanadából a szabad világ elrettentő oktatási rendszere miatt. Nem akartuk megvárni, amíg gyermekeinket elragadja tőlünk a nyugati világ szelleme." Így kezdődik az a levél, amelyet a felvidéki Bucs községből küldött Szakállas Katalin. Az édesanya így folytatja: „Ez a véresszájú elmélet, a nemváltás áldozattá teheti a fiatalokat, a családokat, végül az egész társadalmat. A CEU ténykedésére utalva, ez Magyarországra is kezd begyűrűzni. Segítsenek abban, hogy az emberek szemét rányissuk a sátáni genderelmélet veszélyeire, amíg nem késő."
Franka Tibor
– Nem tagadom, akkor még úgy tekintettem a Nyugatra, mint a zavartalan békesség és jólét oázisára. Ehelyett azonban jött apránként a rideg valóság felismerése: egyik átverés a másik után, ugyanakkor könyörtelen gürcölés a mindennapokért. Igaz, hogy magyarságunk miatt Kanadában senki nem üldözött minket, ám idővel észrevettük, hogy egy másfajta támadás áldozatai lettünk: a kanadai iskolarendszer a tudtunk nélkül igyekezett a fiunkat alattomos módszerekkel ellenünk nevelni. Természetesen nemcsak a mi gyermekünket, hanem minden diákot. Ez csak akkor derült ki számunkra, amikor fiunknak egyik alkalommal ellentmondtunk, és nem engedtük el őt bulizni. Akkor előrukkolt mindazzal, amit az iskolában tanult: hogy neki milyen jogai vannak, és megfenyegetett minket, hogy ha nem engedjük el, akkor kihívja ránk a rendőrséget, mert az iskolában tanulta, hogy milyen számon lehet a szülőket feljelenteni! Úgyhogy fogjuk be a szánkat, ne merjünk ellenkezni, nem szólhatunk bele az életébe… Kanadában a szülők jogai a gyermeknevelést és a gyermek irányítását illetően félelmetesen meg vannak nyirbálva. Ekkor lett rajtam úrrá először az az érzés, hogy nagy itt a baj.
– Férjével mindenféle munkát kénytelenek voltak elvállalni, ami adódott, közben újságot szerkesztettek a Kanadában és az Egyesült Államokban élő magyaroknak. Odakint három gyermekük született, akiket próbáltak magyarnak nevelni. Végül miért menekültek haza?
– Legidősebb gyermekünk kanadai iskoláztatását szemmel követve egy idő után már biztos voltam benne: ezen az iskolarendszeren nem engedem keresztül a három kicsit. Arra is rá kellett döbbennünk, hogy hiába adtunk mind a négy gyermekünknek szép magyar nevet, az korántsem garancia arra, hogy Kanadában magyarok is maradnak. Számunkra pedig a magyar műveltségünk, kultúránk, történelmünk nagy kincs. A helyi magyar emberek példáját látva azt is fel kellett fognom, hogy habár mind a négy gyermekünket megtanítottuk beszélni, írni, olvasni magyarul, Kanadában vajmi kevés esély van arra, hogy felnőttkorukban majd magyar társat találnak maguknak, és az ő gyermekeik is magyarok lesznek. Erre az esély szinte nulla. A jólét ráadásul nagyon illékony. Az élet drága, az adók magasak, ezért az amerikai álom, a szép házak és a nagy autók ideája hosszú távon tarthatatlan. Hazaköltözésünk okait még hosszasan sorolhatnám, de az Anyának lenni Kanadában című könyvemben, ami egy hónapja jelent meg a Magyarok Világszövetségének gondozásában, a maga megdöbbentő valóságában elmondom a teljes történetet.
– Mi volt az, ami leginkább felháborította önöket, és úgy döntöttek, hogy három kisebb gyermeküket egyszerűen nem hajlandók kanadai iskolába járatni?
– A szexuális nevelési órák, amelyek tartalma már a tébolyba torkollik a SOGI 123 tananyagban, ami a genderelmélet fedőneve. A genderelmélet olyan agymenés, ami azt tanítja, hogy az ember neme nem veleszületett, adott dolog, hanem azt mindenki maga választhatja meg élete során. Ráadásul a nemi átalakítás orvosi költségeit az állam fedezi. Kanadában azt tanítják, óvodától egyetemig, kötelező tanterv keretein belül, hogy nem kettő, hanem harmincegyfajta nem van, és mindenki megválaszthatja a magáét.
– Az imént említett Anyának lenni Kanadában című könyvében olvastam, hogy ennek az agymenésnek köszönhetően legidősebb fiuk két barátja is nővé operáltatta át magát, szüleik véleményétől függetlenül.
– Kanadában, az Egyesült Államokban manapság már mindennapos, hogy a gyerekek éppen a genderagymosás következtében úgy döntenek, mától kezdve ellenkező neműként akarnak élni, mert úgy biztosan boldogabbak lesznek. Ez a következménye annak a céltalan, jövőkép nélküli életnek, amelyben felnőnek. A kanadai gyermekek számára nincsenek hősök, akikkel azonosulni szeretnének, ők nem akarnak a legkisebb királyfi lenni, aki majd legyőzi a sárkányt! Nincsenek népmeséik, az iskola, a szülő nem ad a kezükbe olyan irodalmat, amely lelkileg felemelő lenne, utat mutatna egy tartalmas, nemes életút felé.
– Van-e tudomásuk arról, hogy milyen sors jutott a két átoperált fiúnak?
– Általában az történik, hogy azok alatt az évek alatt, amíg a gyermekek iskolába járnak, a genderelmélettel való programozás annyira erős, hogy ők meghozzák a döntést: nemet akarnak váltani. Az iskola és a „szakemberek" ehhez erősen asszisztálnak, míg a szülőket kizárják a döntéshozatalból. Csakhogy miután a gyermek befejezte tanulmányait, kiszabadult az iskola agymosása alól, és felnőtt fejjel végignéz magán, akkor kezd kijózanodni, és teszi fel magának a kérdést: mi történt velem? Mi lett belőlem? Hogy nézek ki? Ki tette ezt velem? Fiam barátai ezerszer megbánták a saját nemi átalakításukra tett kísérletet.
– Kísérletet?
– Kísérletnek nevezem, mert nyilvánvaló, hogy lányból soha nem lesz fiú, és fordítva, csak a külső nemi jellegen lehet valamennyire változtatni. Panaszkodtak, hogy a műtét óta nyílt seb tátong a nemi szervük helyén, állandó fájdalmaik vannak, és teljesen elkeseredtek, mert férfiként már nem tudnak működni.
– Ez nyilván elszigetelt eset.
– Nem. Egyre többen lesznek a genderelmélet áldozatai. A Heritage Foundation nevű szervezet tömöríti azokat a tanárokat, szülőket, orvosokat, akik felemelik szavukat a genderelmélet nevű ámokfutás ellen. Ha belenézünk az ő előadásaikba, kerekasztal-beszélgetéseikbe, rettenetes, elképesztő történeteket hallhatunk valós esetek százairól, ezreiről.
– A tapasztalatlan, befolyásolható gyermek döntése nemcsak őt magát, de a szüleit, a családot, végül az egész társadalmat kezdi ki és teszi tönkre. Személyes tapasztalata szerint milyen célokat szolgálhat mindez?
– A genderelmélet egyértelműen politikai célokat szolgál, méghozzá az országok, nemzetek fölött álló világhatalom, a könyörtelen globális politika céljait. Ennek érdekében próbálják rávenni az egyes országok kormányait, politikai pártjait, hogy vigyék véghez e célokat. Vannak kormányok, pártok, elsősorban baloldaliak és liberálisak, amelyek erre hajlandóak. Azzal szolgálják a világhatalom céljait, hogy a gyermekeket teljesen összezavarják önazonosság-tudatukban, hiszen azt az utolsó kapaszkodót is kihúzzák a lábuk alól, hogy ők egyáltalán lányok-e vagy fiúk.
– Az emberek többsége hazánkban nem érti, mi az a genderelmélet. Azt gondolják róla, divatos dolog, esetleg valami pluszjog, ami a nőknek kedvez. Ezért nem is értették sokan, hogy Magyarországon miért tiltották be a gender szakot a CEU-n.
– Igen, az emberek nem értik, mit jelent a genderelmélet, mert szerencsére még nem találkoztak vele a valóságban. Rémálmaikban sem gondolnák, hogy mit fed ez a fogalom. Az Orbán-kormány viszont tisztán látja, pontosan ismeri a genderelmélet emberellenességét, káros voltát, és egyértelműen a magyar emberek, a magyar gyermekek védelmében cselekedett, amikor betiltotta a gender szakot a CEU-n.
– Kár tagadni, a genderőrület elérte Európát. De az öreg kontinens közepén még nem késő határozottan fellépni ellene. Tapasztalataira alapozva, ön szerint hogyan lehetne megakadályozni, hogy hazánkban is az történjen, ami Kanadában?
– Hát talán így, ahogy ön is teszi: fel kell világosítani az embereket, hogy miről van szó, mit fed az a fogalom, hogy genderelmélet, magyar kifejezéssel élve a „társadalmi nemek" elmélete. Ez lenne a megelőzés: bemutatni e hazug teória következményeit. És mivel Magyarországon demokrácia van, igazából utána már minden az embereken, a választókon múlik. Legfőképpen a saját jövőjük. Hiszen ők szavaznak. Ha a jövőben is a valós értékrend alapján döntenek az emberek Magyarországon és Közép-Európában, akkor esélyt adnak maguknak és a következő nemzedékeknek az egészséges, tartalmas, boldog életre. Ha téves eszmékre szavaznak, akkor gyerekeik jövőjét, egészségét, épségét kockáztatják.
– Kanadában aránylag sok magyar él, ők hogyan viszonyulnak az óvodai és az iskolai oktatáshoz?
– Kanadában nincs magyar nyelvű oktatás, a kint élő magyar gyermekek a kanadai iskolarendszerbe járnak. A szülőknek nincs beleszólásuk a tantervbe. A szülő beleszólása ott van, hogy szavazatával milyen politikai erőt juttat be a hatalomba, mert aztán majd az a politikai erő, párt kezeli az iskola és oktatás ügyét.
– A kanadai állam, másként a szabad világ azonkívül, hogy finanszírozza a nemváltoztatás orvosi költségeit, miként támogatja a családokat és a gyermekáldást?
– Olyan támogatásokról és a segítség annyi fajtájáról még csak álmodni sem mernek a kanadai családok, mint amennyit a magyar kormány ad. Kanadában nincs családvédelmi akcióterv, nincs autóvásárlási támogatás, nincs babaváró program. A gyermekek még csak ingyenes étkeztetést sem kapnak, hiszen az állami iskolákban még iskolai étkezde, konyha sincs. Az is szívet facsaró látvány, hogy oly sok a migráns és a hontalan. A menhely ugyanis nem mindenki számára garantált. El sem tudom képzelni, hogy az összetákolt kartondobozokban hogyan lehet túlélni a kanadai telet kint az utcán. Tudatos elhatározással jöttünk haza a nemzetmegtartó bércek közé, a Kárpát-medencébe. Végérvényesen tudjuk, hogy itt vagyunk otthon a gyermekeinkkel együtt, és nem vágyunk máshová, hontalannak.
Forrás: lánclevél és a Demokrata
http://magyarmegmaradasert.hu/kozerdeku/figyelemre-melto/item/5431-z?fbclid=IwAR1ke3YL-IjQC384xVANTZNbxGCyrltEBtI6wZa_r82xuLDD0smvpJuZ108#comments
