EZÉRT NE LEGYEN KÖTELEZŐ A KORONAVÍRUS ELLENI OLTÁS!

Ideje befejezni a féligazságokra és a más vélemények elnyomására épített agresszív járványmarketinget! Lassan egy évvel az első járványügyi intézkedések után el kell kezdeni a társadalmi vitát az egyéni, politikai felelősségről és a kényszerintézkedések értelméről, különben erősödő tömeges ellenállással kell számolni. Bakó Bea kiváló írását szeretném kiegészíteni, és Buzinkay György érveire válaszolok az alábbiakban.

Elsőként: mi az, amiben egyetérthetünk a mainstream médiában általános oltáspárti álláspontot képviselőkkel? Az oltás fordulatot kell hozzon az életünkben, mert ez így sokáig nem mehet tovább. Az oltás lehetőséget ad (szinte) mindenkinek, hogy belátása szerint éljen vagy ne éljen vele. Ezután nem lehet túl sokáig arra hivatkozva fenntartani a korlátozó intézkedéseket, hogy be nem tartásukkal másokat veszélyeztetünk.

Ha ezután mégsem térünk vissza rövidesen a korábban megszokott normalitáshoz, akkor meg kellene indokolni, mi értelme van az oltásnak.

Abszurd lenne az oltást visszautasítók diszkriminációja

Felvetődhet az egyén társadalmi felelősségével kapcsolatban az az érv, hogy néhányan, például terhes nők vagy autoimmun betegségekkel élők nem kaphatnak oltást, ezért őket veszélyeztetnék az oltást megtagadók. Itt mérlegelni kell az arányosságot. Egy példával élve: a ritka betegségekben szenvedők, például mogyoróallergiások számára két szem mogyoró elfogyasztása is végzetes lehet. Ezt senki nem tagadja, viszont nem követeljük meg ezért a mogyoró betiltását és nem kell kérvényt benyújtanunk, ha a kiskertünkbe mogyorót akarunk ültetni. Megfelelő mértékű szabályozással, figyelmeztetésekkel jól kezelhető ez a probléma.

Függetlenül a koronavírustól, a terhes nőknek, autoimmun betegséggel élőknek fokozottan kell vigyázniuk egy enyhe lázzal járó influenzaszezon idején is. A társadalmi életet ellehetetlenítő korlátozások helyett olyan célzott támogatásokban érdemes gondolkozni, mint például a veszélyeztetett egyének mentesítése a tömegközlekedésből, betegszállítóval fuvarozás lehetősége a megszokottnál szélesebb körben, stb.

A magam részéről az arányosság jegyében el tudnék képzelni olyan korlátozást, hogy például nagyobb színházak, mozik egyes előadásaira, mondjuk minden tizedikre megkövetelik az oltási könyvet vagy egyéb igazolást a résztvevőktől. Ezzel biztosíthatnák, hogy azok is járhassanak közösségi rendezvényekre, akik valamiért nem kaphatták meg az oltást. Biztos vagyok benne ugyanakkor, hogy érdeklődés hiányában hamar elmaradnának ezek az előadások.

Nem véletlen ugyanis, hogy a korlátozó intézkedések közül épp azt törölték, amely a különösen veszélyeztetett réteg lemondását és külön együttműködését is megkövetelte volna: a bolti idősávok intézményét.

 

Értelmetlen volt fenntartani, mivel az idősek az idősávon kívül is ugyanúgy bejártak a boltokba, a kizárólag számukra fenntartott délelőtti idősáv pedig nagyrészt csak kiesést okozott az üzleteknek. Az oltást megtagadók általános diszkriminációja közösségi terekben viszont abszurd aránytévesztés volna.

Ez nagyon nem olyan, mint más kötelező oltások

Az egyéni felelősség másik aspektusa, hogy az oltás megtagadása miatt megbetegedők az egészségügyi rendszert önhibájukból terhelik túl, vagy pedig potyautasként élvezhetik a nyájimmunitás előnyeit. Eszerint egyrészt az oltást megtagadók megússzák az oltás kockázatait, esetleges költségeit, és a potyautasság eltűrése igazságtalan az oltást beadó szabálykövető többséggel szemben; másrészt túl sok potyautas esetén veszélybe kerülhet a nyájimmunitás. Ezek az érvek valóban igazolják a jól ismert hagyományos kötelező oltások intézményét, a jelen helyzetben viszont nem helytállóak.

Az oltás esetén mérlegelni kell a kockázatokat és a várható előnyöket

Mivel a sürgősségi eljárásban elkészült, megszokott tesztelési eljárás nélkül engedélyezett vakcina hosszútávú hatásairól keveset tudunk, itt nem az ismert, kötelező oltásoknál megszokott minimális kockázattal kell számolni.

 

Ez akkor is így van, ha az egyhangú médiakórus ezt újra és újra, ezredszer is tagadja, közben pedig semmilyen ellenvéleményt nem tűr el.

Nem világos, miért annyira sürgős most az elsőként engedélyezett vakcina mielőbbi beadatása minél nagyobb tömegek számára. Egyrészt a „második” (vagy inkább későn jött első?) hullám most látszik végetérni, lassan egy éve pedig semmi nem elég drága az EU nagy részében, ha óvintézkedésekről van szó. Miért is nem lehet megvárni legalább a nem különösen veszélyeztett nagy tömegek számára több, lehetőleg nem az új típusú mRNS géntechnológiával (szervezetünket antigén előállítására utasító genetikai anyagot tartalmazó oltással), hanem hagyományos technológiával (például legyengített vagy inaktivált kórokozókat tartalmazó) készült oltóanyag küszöbönálló engedélyezését?

Továbbá az influenzához hasonlóan változó vírustörzsekre és oltások sorozatára lehet felkészülni a jövőben. Akkor viszont kevesebb a jelentősége az első oltásnak, amely egy olyan vírusvariáns ellen készült, amely tavaly futott végig a világon, és talán nem is tér vissza.

Természetesen idővel, évek múlva tudományosan igazolt tények alapján mérlegelve akár kötelezővé lehetne tenni az új koronavírus elleni vakcinát is, amennyiben a vírus jelenlegi formájában tartósan velünk marad és veszélyessége ezt valóban indokolja. A maradandó károsodásokkal kapcsolatban jelenleg a homályban tapogatózunk, és

bocs, de sokunk számára nem döntő érv, hogy az ismert portál újságírója hetek óta nem tud aludni, pedig már kigyógyult a vírusból

 

(persze jobbulást neki). A hatvanöt alatti korosztály minimális, influenzával összevethető halálozási rátájáról pedig már volt szó a vitaindítóban.

Ellenérvek pedig nem lehetnek

Még egy ijesztő jelenségről kell szólni: a tartós, mindent lehengerlő médianyomulásról, a vita hiányáról és/vagy egyoldalúságáról. Világos, hogy rendkívüli helyzet idején nincs idő a vitára és együtt kell cselekedni. Lassan egy év után viszont ideje volna megfontolni az ellenérveket is. Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben közel sincs háborús szükségállapot.

Az intézkedésekkel szemben kritikus hangokra kíváncsiak vegyes színvonalú, pár havonta törölt és mégis többszázezresre duzzadó Facebook-csoportokra, ezoterikus tévéadókra és idegennyelvű anyagokra kénytelenek hagyatkozni. Ennél is nagyobb, többmilliós tömeg utasítja el – egyelőre csendben és passzívan – a gyakorlatilag minden csatornán erőltetett új vakcinát. Mindez ráadásul nem csak Magyarországon van így, a rendszeres korlátozások elleni tömegtüntetéseket látva nem tudom osztani Techet Péter optimizmusát.

Rendkívül frusztrálóak a folyamatosan sulykolt, sokféleképp értelmezhető féligazságok, melyekkel szemben alig jelenhetnek meg ellenérvek. Ilyen Buzinkay első tétele, mely szerint több, mint 9 ezren haltak meg Magyarországon koronavírusban. Ezt úgy kell érteni, hogy ennyi halottnál mutatták ki a koronavírus jelenlétét, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek az emberek valóban mind a koronavírus miatt haltak meg. Ha figyelembe vesszük a korábbi évekhez képest mért többlethalálozást, akkor ez kifejezetten valószínűtlen. Szállóigévé lett német fordulattal élve: „mit Corona, nicht an Corona gestorben”.

Érdemes ezért hosszabb távon a többlethalálozásokat nézni. Ha például a 2017-es, súlyosabbnak számító influenzajárvánnyal terhelt évvel hasonlítjuk össze a 2020-as összhalálozást, annál enyhén (1,8 százalékkal) magasabb összhalálozást mérhetünk a két év első negyvennyolc hetét alapul véve (2020-ra csak 48. hétig van adatunk), miközben az egyes évek között 3-4 százalék közötti ingadozás teljesen normálisnak tekinthető az elmúlt öt év átlagában.

Buzinkay második fontos érve, hogy mindezt ráadásul csak a vírus elleni védekezés miatt hozott korlátozó intézkedések mellett tudtuk elérni, vagyis kevesebb korlátozás még sokkal súlyosabb halálozáshoz vezetett volna. Könnyebben elhinnénk, ha ehhez bemutatna néhány igazoló példát más országokból. Ilyenkor szokott előkerülni az unalomig ismert svéd ellenpélda, de itt van a horvátok esete is: Horvátország volt nyáron a felelőtlenség mintaképe, mert „feláldozták a turizmusért a vírusvédelmet”. Ehhez képest ott a mai napig semmilyen többlethalálozást nem látunk, ahogy nincs jelentős többlethalálozás egy sor más EU-s országban, mindenekelőtt Németországban sem.

Általánosságban ennyi egymáshoz közel fekvő ennyire eltérő adatokat mutató ország további elemzést igényelne, nem egyértelmű a kép. Magyarországon 2020-ban az őszi szezonban szokatlan, a súlyosabb január-februári influenzaszezonokkal összevethető mértékű többlethalálozási hullám volt novemberben, mely azóta lecsengőben van – egyelőre ennyi látszik a statisztikákon.

A magyar sztárvirológus eközben két karácsonyi vígjáték-promotálás között megjegyzi, hogy nem is raknak nanochipeket az oltóanyagba. Azt hiszik, hogy a vitát ennyire olcsón meg lehet úszni?

 

Beszélni kellene ehelyett végre arról is, hogy a korlátozó intézkedéseket igazolni hivatott PCR-tesztek megbízhatatlansága miatt kártérítési perek indulnak, sőt, Portugáliában már olyan is előfordult, hogy bírósági ítélettel szüntettek meg karantént, mert azt megbízhatatlan PCR-teszt alapján rendelték el.

Rendkívül veszélyes hosszabb távon a médiában és politikában általánosan kötelezőnek tűnő vitakerülő farizeus oltáspárti álláspont, ami rejtőzködő „duplagondol” abszurditásokhoz vezet: például amikor a tévében megszólaló immunológus-szakértő kínos csönd után kiböki, hogy ő nem tervezi beoltatni magát. Meg amikor az oltáskötelezettséget előírni akaró Buzinkay pártja, a Momentum ugyan egész idáig alkalmazta az intézkedéseket rendszeresen kritizáló tanácsadót, mert mégiscsak neki van esze, de nyilvánosan már a kötelező járványmantrát tolja az egész párt.

Ugyan miért és meddig vegyük ezt komolyan?

  

# OLTÁSVITA# MIT IGYÁL?# KORONA# TSÚFOS TÜKÖR# KÖZÉP-EURÓPA# VÉLEMÉNY

# VÉLEMÉNY, # KORONAVÍRUS, # JÁRVÁNY, # LOCKDOWN, # OLTÁS, # VAKCINA, # VÍRUS, # SZABADSÁG, # OLTÁSVITA

2020 VILÁGMÉRETŰ EMBERKÍSÉRLETE A LOCKDOWN VOLT, 2021-É AZ OLTÁS LESZ

2020. december 30. szerda, 09:19

Nem, nem azért, mert annyira gyanúsak volnának a vakcinák, hanem mert az oltásútlevelekkel fog kiderülni: ragaszkodunk-e a szabadságunkhoz, vagy zokszó nélkül menetelünk egy orwelli világba. 

2020 arról szólt, hogy kísérleti nyulak voltunk egy világméretű emberkísérletben, amelyben annyi biztosan kiderült, hogy egy évben kétszer is le lehet nyomni az emberiség torkán a hónapokig tartó elviselhetetlen életet a kockázatminimalizálás és a felelősségteljesség szent jelszavaival.

Persze kicsit önfelmentő a nyuszis hasonlat, hiszen szerencsétlen kísérleti nyulaknak semmilyen ráhatásuk nincs arra, hogy milyen kísérleteknek vetik alá őket, a „fejlett és felelősségteljes” társadalmak „tájékozott” közvéleménye viszont tavasz után ősszel másodszor is maga hisztizte ki, hogy zárjanak be a boltok, ne lehessen utazni, sőt, akármikor kilépni se a lakásból. Miközben

nyáron még úgy volt, hogy „nem lesz újabb lockdown”, amikor meg mégis lett, akkor úgy, hogy „azért kell, hogy lehessen rendes karácsony meg szilveszter”. Hát nem lett az se, de érdekes módon most mégse veti senki a szemére a politikusoknak, hogy mekkorát hazudtak megint.

 

Karácsonyi ajándéknak meg kaptunk egy új vírusvariánst is (nem mintha eddig ne lett volna ismert többtucatnyi mutáció), amiről bár még alig tudni valami konkrétumot, de arra már elég volt, hogy a britek legyenek tőle az új kínaiak – legalább a brexittel csomagban kapják a vírusügyi elszigeteltséget is szegények.

Mi (nem) a felelősségvállalás?

A közmegegyezés szerint tehát a koronavírus-sújtotta időkben attól vagyunk felelősek, ha megóvjuk embertársainkat egy olyan betegség elkapásától, amitől az esetek túlnyomó részében nem lesz semmi komoly bajuk.

Cserébe:

+ olyan műtétek és vizsgálatok halasztódnak vagy maradnak el, amiből az érintetteknek jóval nagyobb eséllyel nagyon is komoly bajuk lesz;

+ idős emberek töltik az utolsó, tudatos napjaikat egyedül, mert a hozzátartozóikat már csak akkor engedik be hozzájuk, amikor szó szerint haldokolnak;

+ életek, karrierek, vállalkozások mennek tönkre tömegével a kényszerű karanténok és lockdownok miatt, miközben a nagy webáruházak lekaszálják az ő hasznukat is;

+ meghal a közösségi élet, a kultúra a színházaktól a kiállításokig;

+ sokan a kocsma helyett otthon egyedül isznak, a lecsökkent társadalmi kapcsolatok pszichológiai problémákat hoznak elő;

+ egy generáció marad le a „digitális” oktatásban, sokan talán végérvényesen;

+ vadon élő kisállatok millióit ölik halomra, mert hátha elkapunk tőlük egy amúgy 99+ százalékban nem halálos betegséget;

+ rendőrök visznek be és hallgatnak ki embereket a véleményük miatt.

Mindez a társadalom nagyobb részének egyetértő dicshimnnusza közepette zajlik – az utolsó pont viszonylatában annyi árnyalással, hogy az persze a vélemény megfelelőségétől függ. Ha olyasvalakit visz el a rendőr, akinek Megfelelő Véleménye van (azért van gond, mert a kormány rosszul kezeli a vírust, felkészületlen az egészségügy, stb), akkor a „[megint] vége a jogállamnak” kórus zendül fel; de ha olyat visznek be, akinek Nem Megfelelő a véleménye (túl van reagálva a vírushelyzet, nem kellene ennyire ráparázni), akkor mindez rögtön átvált a „nagyon helyes, büntessék meg a veszélyes vírustagadókat” slágerre.

A Felelősségteljes Jóemberkórus pedig nem jöhetett volna létre a túlnyomórészt egyoldalúan vírusparáztató média és a jóemberkedő maradjotthon-hordjálmaszkot véleménybuborékok kialakításához nélkülözhetetlen közösségi média nélkül. Akkora ez a siker, hogy

kormánypártitól ellenzékiig a többség zokszó nélkül várja, sőt követeli az újabb szigorító intézkedéseket: a koronavírus legalább elhozta a nemzeti egységet. Marhára örülhetünk neki.

 

Arra pedig lehet fogadni, hogy ha ez a járvány mondjuk tizenöt-húsz évvel ezelőtt tör ki, amikor még nem a Facebook-newsfeedje alapján alkotott véleményt az istenadta nép, akkor is ilyen szigorúságú és időzítésű korlátozó intézkedéseket szült volna-e a helyzet.

Megérte?

Szóval a fentebb sorolt áldozatokat azért kellett bevállalni össztársadalmilag mindenkinek, hogy megállítsunk egy vírust, ami:

+ megfertőződés esetén 65 év alatt kevesebb, mint 1 százalék (sőt, 45 év alatt kevesebb, mint 0,1 százalék) eséllyel okoz halált (de az intézkedéseket valamiért mégsem specifikálták kifejezetten a rizikócsoportba tartozó idősekre);

+ tünetmentes vírushordozók útján nagyon alacsony, kevesebb, mint 1 százalékos arányban fertőz (mégis azt sulykolják, hogy mindannyian kezeljük magunkat potenciális fertőzőként, akkor is, ha kutya bajunk, és teszt nélkül közelébe se menjünk a nagymamának);

+ aminek kapcsán a hivatalos statisztikák alapján lehet, hogy teljesen félrevezető képet kapunk a magyar lakosság átfertőzöttségéről, hiszen egyáltalán nem lehet tisztán látni annak kapcsán, hogy a magánúton végzett teszteket milyen arányban számolják bele a statisztikákba;

+ és amely vírustól való félelemben feltehetően jelentős szerepet játszik a magyar egészségügy évtizedek óta tartó lezüllesztése, ami oda vezetett, hogy sokan érthető módon nem is attól félnek igazán, hogy betegek lesznek, hanem hogy a betegségüket egy omladozó magyar kórházban fogják kezelni ki tudja hány órája nem alvó túlterhelt orvosok és méltatlanul kevés pénzért güriző ápolók.

Ennek fényében lehet, hogy

nem ártana egyet s mást átgondolni A Felelősségteljes Hozzáállás mibenlétével kapcsolatban, és két karantén és lockdown között valami értelmes egészségügyi politikát is követelni a politikusoktól.

Beszédes, hogy az egészségügy rohadását tíz éve kormányzati pozícióból tétlenül néző Fidesztől eddig annyi telt ki az ügyben, hogy ősszel részben csak látszatintézkedésként – és feltételekkel – gyorsan megemelték a még itthon lévő orvosok fizetését és megígérték, hogy most már tényleg megszüntetik a hálapénzt; a karácsony előtt hivatalosan is összefogott ellenzék közös vállalásaiban pedig konkrétan egyetlen szó sincs az egészségügyről így a járvány kellős közepén.

2021-re meg is van az újabb társadalmi kísérlet: az oltás

Karácsony másnapján Magyarországra is megérkeztek az első vakcinák, szóval szép lassan a Felelős Hőstett definíciója is átalakul: a „beoltatom magam” lesz az új „maradj otthon”.

Ezzel mondjuk azért nagyobb meló lesz kondicionálásügyileg, mert kilenc hónapja tartó kitartó vírusparáztatás óta sem sikerült a magyar társadalom többségét rávenni, hogy be akarja oltatni magát. Az Azonnali és az IDEA Intézet decemberi kutatása szerint erre a lakosság valamivel több, mint egyharmada lenne hajlandó, és a bizalmatlanság elsősorban – kapaszkodjatok meg – pont A Vakcinákat Előállító Tudománynak szól: annak a tudománynak, amelyre egyébként ugyanezen kutatás szerint a magyarok túlnyomó többsége zokszó nélkül hallgat, például amikor azt mondják, hogy még két hétig otthon kell maradni, karácsonykor sem szabad találkozni senkivel, és az utcára is csak maszkban szabad merészkedni.

Most akkor hogy van ez, a magyar lakosság többsége mégiscsak ádáz tudománytagadó? Nem hinném, csak – még a közbeszéd jelenlegi lebutított állapotában is – annál azért igényesebbek volnának az oltásügyi tájékozódásra, mint amit a kormány kínál nekik a vakcinainfós oldalon, ahol konkrétan még az sem derül ki, hogy többféle működési mechanizmuson alapuló vakcina létezik, nem ám az, hogy

+ melyik hogyan működik,

+ melyiknek mik az előnyei és hátrányai, kockázatai,

+ kinek melyiket ajánlják és miért,

+ és Magyarországon ezek közül melyikkel vagy melyikekkel fognak egyáltalán oltani.

Miközben Soros György összeesküvéseiről és titkos terveiről milliárdokból tájékoztatják a közvéleményt, arra a mellékes dologra, hogy a koronavírus-vakcinával kapcsolatos alapvető kérdésekre közérthető formában választ adjanak, valahogy nem jutott kapacitás.

 

De van egy másik releváns kérdés is.

Biztos, hogy szükséges ez?

Én a magam részéről készségesen elhiszem, hogy az EU és a fejlett országok kormányai által engedélyezett vakcinák biztonságosak. Ettől még persze elvárnék valamiféle tisztességesebb és alaposabb kormányzati tájékoztatást ezzel kapcsolatban (és nem vagyok ezzel egyedül), de nem gondolom, hogy akár a „gonoszdiktátor” Orbán-kormány, akár a „sorosbérenc” EU meg akarna mérgezni vagy chipeket akarna belém ültetni.

Sokkal alapvetőbb elvi kifogás miatt nem fogom magamnak a COVID elleni vakcinát beadatni. Méghozzá a fentebb már emlegetett halálozási arányok miatt: harmincpárévesen kábé 0,004 százalék az esélyem arra, hogy ha egyáltalán elkapom, belehaljak a koronavírusba.

Ha ekkora halálozási esély miatt beoltatnám magam, akkor ennyi erővel autóba, biciklire se szabadna ülnöm, vagy mondjuk síelni se szabadna mennem, mert bármikor érhet baleset és meghalhatok.

Igen, az élet veszélyes is tud lenni, és azért vannak a reflexeink, az ösztöneink és az immunrendszerünk, hogy megvédjenek. 0,004 százalék esély a halálra (sőt, ennél kevesebb, hiszen az sem biztos, hogy egyáltalán elkapom a vírust) messze nem elég arra, hogy az immunrendszerembe vetett bizalmamat oltásra cseréljem. És 0,1 sőt, 0,5, de talán még 1 százalék sem lenne elég rá.

Erre szoktak jönni az olyan érvek, hogy „könnyen beszél, aki fiatal és egészséges”, úgyhogy ezen a ponton ajánlom is a Válaszonline karácsonyi interjúját Mustó Péter 85 éves jezsuita szerzetessel, aki ugyanezt mondja: az élet maga veszélyes, és be kell látnunk, hogy „sosem fogunk minden fölött rendelkezni, minden fájdalom- és veszélyforrást kizárni. Ez persze félelemmel tölt el bennünket. Én azt tanítom: ezzel a bizonytalansággal és a biztos halál tudatával kell élnünk, és így is lehet szépen élni.”

Szerintem a felelősségteljes hozzáállás a koronavírushoz pontosan erről kellene szóljon: az ésszerű kockázatvállalásról, arról, hogy – a veszélyesség egy bizonyos mértékéig, aminek azért a koronavírussal bőven alatta vagyunk – mindenki maga dönthesse el, hogy hány százalék kockázatot akar bevállalni, és mennyi fölött menne inkább biztosra (egyáltalán, a betegségbe való belehalást tekinti-e kockázatnak, vagy mondjuk már a magyar egészségügybe való bekerülést is); és nem az ész nélküli bezárkózásról, pláne nem annak a hisztérikus követelésétől, hogy mások is ugyanazt az extrém kockázatminimalizálást tartsák irányadónak („felelősnek”, „normálisnak”), mint mi.

Mennyire legyen „kötelező” az oltás?

Nyilván a fertőző betegségekkel szembeni oltásoknál előjönnek azok az érvek is, hogy nem elég pusztán a saját magunkra vonatkozó esélyeket latolgatni, hiszen olyanoknak is átadhatjuk a betegséget, akikre az jóval veszélyesebb. Erre csak a fentebb emlegetett, a tünetmentes fertőzések rendkívül alacsony arányával tudok válaszolni (tünetekkel meg nyilván mindenki otthon marad), meg azzal, hogy ez esetben bőven elég lenne a rizikócsoportokba tartozókat motiválni az oltásra.

A másik érv az oltással elérni kívánt nyájimmunitás szokott lenni, meg az, hogy ennek hiányában az egészségügyi rendszer nem fogja bírni a mondjuk évente kiújuló járványt. A nyájimmunitás kapcsán most már kizárólag a vakcinákról szokás beszélni, a megfertőződéssel keletkezett immunitásról nem (ami annyiban érthető, hogy erről egyelőre bizonytalanok az ismeretek, sok mindentől függhet, hogy milyen erős és mennyire tartós immunitást szerez az, aki átesett a betegségen).

Mindenesetre az eleinte a lockdownt elutasító és a természetes, átfertőződéses nyájimmunitásra játszó svédek példáján az látszik, hogy a Magyarországgal hozzávetőlegesen azonos lakosságszámú országban eddig némileg több fertőzött mellett nagyjából annyian haltak bele a vírusba, mint nálunk. Mindenkinek az ingerküszöbére bízom, hogy ezt a 8-9 ezer közti számot apokalipszisnek tekinti-e vagy sem: mindenesetre ha apokalipszis, akkor nálunk is az, ha meg nem, akkor mégse voltak annyira hülyék a svédek, mint amennyire illett őket hülyének nézni tavasszal.

Az egészségügyi rendszer kíméletére vonatkozó érvekre pedig csak azt tudom mondani, hogy

ennyi erővel a dohányzást is be lehetne tiltani, mert a dohányosok körében a nemdohányzókhoz képest több-tízszeres valószínűséggel előforduló tüdőrák sem épp az egészségügyi rendszer tehermentesítését szolgálja.

 

Ahogy viszont egy szabad országban mindenkinek szíve joga dohányozni, tömény alkoholt inni, extrém sportokat űzni, úgy szíve joga kell, hogy legyen egy alapvetően alacsony halálozási arányú betegséggel szembeni oltást is visszautasítani. A kormányoknak pedig sokkal inkább kötelessége egy ellátásra képes egészségügyi rendszert kialakítani és fenntartani, mint amennyire az egyénnek egyes érvek szerint „erkölcsi kötelessége” volna beoltatnia magát egy, az esetek túlnyomó részében nem súlyos betegség ellen.

A szép új világ: az oltásútlevél

Bár a kormányok rendre elmondják (a magyar is), hogy nem fogják kötelezővé tenni a koronavírus elleni oltást, az már egyértelműen látszik, hogy erősen ösztönözni nagyon is fogják erre az embereket, méghozzá úgy, hogy a magáncégek végezzék el a piszkos munkát. Nem lesz éppen kötelező az oltás, de mondjuk repülni, rendezvényre járni, stb. csak „oltásútlevéllel” lesz lehetséges. Nem csak azoknak, akiknél tényleg komolyabb eséllyel okoz halált a koronavírust, hanem mindenkinek. Esetemben ők akarják helyettem kizárni azt a bizonyos 0,004 százalékos esélyt is.

Ez már tényleg

-- az a szintű aránytalan beavatkozás az önrendelkezési jogba, ami ellen azonnal tüntetni kellene normálisabb liberális demokráciákban – meg alkotmánybírósághoz fordulni, már ahol van értelme.

 

A magam részéről egész biztosan be fogok perelni bármilyen szolgáltatót, aki „oltásútlevél” hiánya miatt tagad meg tőlem szolgáltatást, ugyanis egyetlen tűszúrásnyi mértékben sem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz az orwelli utópiához, ami felé megnyitják az utat az ilyen „oltásútlevelek”; nem is beszélve az óriási adatvédelmi kockázatokról, vagy arról, hogy az egyébként is leszakadóban lévő rétegeket végérvényesen kitaszítaná egy ilyen rendszer.

Arról persze hosszasan lehetne filozofálni, hogy mekkora halálozási aránytól számít ésszerűen arányosnak az oltáskötelezettség. Ma is például egy sor afrikai országba csak sárgaláz elleni védőoltással lehet beutazni: ezen betegség átlagos halálozási aránya 3-7,5 százalék között mozog (azaz átlagosan 10-20-szor magasabb, mint a koronavírusé, ha a 65 év fölötti időseket nem számoljuk, a 65-85 év közöttiek körében pedig nagyjából hasonlóak az arányok).

Vagy ott vannak a csecsemő- és gyerekkorban kötelezően beadandó védőoltások: nyilván teljesen ésszerű, hogy kötelező az oltás torokgyík ellen, ami az öt év alatti gyerekeknél 20 százalékban halálos (és átlagban is 5-10 százalékban), vagy olyan betegségek ellen, amik jó eséllyel maradandó károsodást okozhatnak (agyhártyagyulladás, járványos gyermekbénulás). Azért már ebben a körben is elindult sajnos a kötelező óvatoskodás, 2018 óta ugyanis érthetetlen módon kötelező az enyhe és veszélytelen bárányhimlő ellen is beoltatni a kisgyerekeket.

2021-től mást fog jelenteni a „tudatos vásárló”

Mindenesetre az óvatoskodásvonat teljes elszabadulásához a koronavírus kellett, és attól tartok, 2021-ben sorra kapkodhatjuk majd a fejünket, hogy mi mindent nem lehet majd csinálni védőoltás nélkül. A spanyol egészségügyi miniszter például már be is jelentette, hogy listázni fogják azokat, akik visszautasították az oltást, sőt, ezt a listát majd meg is osztják a többi EU-s tagállam hatóságaival. Mindez abban a párhuzamos univerzumban, ahol a spanyol egészségügyi miniszter él, nem sérti az adatvédelmi jogokat, sőt, nem is jelent oltáskötelezettséget. Aha. 

Szerencsére vannak azért még józan hangok: Horst Seehofer német szövetségi belügyminiszter fel is szólalt már az ellen, hogy bármi módon többletjogokat kapjanak a beoltottak, hiszen az kvázi oltáskötelezettséget jelentene. Vannak értelmes megoldási ötleteik a cégeknek is – megint csak Németországban –, a Lufthansa például bejelentette: csak az interkontinentális, hosszútávú járatokon lesz kötelező a puszta tesztelés, oltottságot nem követelnek meg az utazáshoz.

Egy igazán „felelősségteljes” polgárnak azért érdemes elgondolkodnia: az-e az oltásútlevél-tendenciára a helyes válasz, ha „rájuk hagyja” és bevállalja azt a tűszúrást, vagy ha a sarkára áll és kikényszeríti az önrendelkezési (kockázatvállalási) jogait – akár bíróságon. Emellé még lehet reménykedni abban, hogy a láthatatlan kéz is megold a problémából valamennyit, és mindig maradnak olyan cégek (mint a Lufthansa), akik látnak piaci rést a kisebbségbe szorult normalitásban.

Annyi biztos, hogy én egy vasat se fogok olyan szolgáltatóknak fizetni, akiknek a pénzem mellé oltásútlevél is kell. Akkor se, ha olcsóbbak. Hasonló szellemű tudatos vásárlásra mindenkit csak buzdítani tudok 2021-re.

    

# VÉLEMÉNY, # OLTÁSVITA, # MI HAZÁNK, # MOMENTUM, # BUZINKAY GYÖRGY, # OLTÁS, # KORONAVÍRUS, # JÁRVÁNY, # VAKCINA

HA AZ ABORTUSZ SAJÁT DÖNTÉS A LIBERÁLISOK SZERINT, AZ OLTÁS MIÉRT NEM AZ?

2021. január 6. szerda, 17:42

Hajmeresztő a momentumos Buzinkay György követelése, hogy tegye kötelezővé a kormány a koronavírus elleni oltást.

Több dologban ért egyet a balliberális oldal és a Fidesz, mint azt beismernék. Legutóbb például Gulyás Gergely pedzegette: „elképzelhető”, hogy gyakorlatilag szankcionálva lesznek azok, akik nem oltatják be magukat a koronavírus ellen. Erre próbál rátromfolni a momentumos Buzinkay György, aki egyenesen kötelezővé tenné a vakcinát.

Állítása alátámasztása érdekében be is dobta azt, a hivatalos statisztikákban a „koronavírus-fertőzés következtében elhunytak” több, mint kilencezres számát a 2018-as halálozási statisztikák közé, ami így mindjárt a harmadik leggyakoribb halálozási aránnyá nőtte ki magát.

Sajnos a képzeletbeli grafikonról lemaradt, hogy az elhunytak között mennyien voltak krónikus betegek, esetleg veszélyeztetett korúak, ahogyan a gyógyultak számát sem említi.

 

Persze, úgy már kevésbé lenne ijesztő az ábra, így – érvelési szempontból – valóban nem tanácsos odabiggyeszteni.

Viszont azzal sem túl szerencsés érvelni, hogy azért kell beoltani a lakosságot, mert „így megvédjük az elesetteket, a betegeket, a várandós kismamákat, az időseket”. Főleg nem az után, hogy a momentumos politikus kijelenti: meglátása szerint társadalmunk alapvetően továbbra is liberális, vagyis nem a közösségek értékesek a többség szemében, hanem az individuumok (ellentétben például a nacionalistákkal). Ez azonban – szerinte – nem lehet mentség az oltás elutasítására, mivel „még a legszélsőségesebb liberálisok is azt vallják, hogy mindenki szabadsága addig terjed, ameddig azzal másnak nem árt”.

Ez elég merész kijelentés egy alig féléves vakcina kapcsán, melynek nemhogy a hosszútávú mellékhatásait nem ismerjük, de arról is megoszlanak a vélemények, hogy a beoltottak fertőzőképesek-e, és ha igen, milyen arányban.

Meglehetősen hajmeresztőnek tartom Buzinkay következtetését is, miszerint a kormány kétféleképpen járhat el: az egyszerűbb, ha kötelezővé teszi a vakcina beadását mindenki számára. A bonyolultabb pedig, ha szankcionálja azokat, akik nincsenek beoltva. „Tömegközlekedést csak azok használhatnak, akik oltva vannak” – példálózik a momentumos politikus.

Természetesen a kötelező panelek sem maradhatnak ki, minthogy aki nem rohan rögtön oltásért, az „vírustagadó”, vagy „oltásellenes”. Legalábbis én így értelmeztem Buzinkay szavait, ez pedig – ha valóban erre gondolt – meglehetősen 

meredek állítás egy olyan országban, ahol az emberek nagyjából 15-30 százaléka oltatná csak be magát. Nem hiszem, hogy a magyar társadalom döntő többsége ne hinne a koronavírus létezésében,

vagy hogy „oltásellenes” szülők hada sem tolongana az iskolákban, hogy márpedig az ő gyereke ne kapjon TBC, Hepatitis B vagy kanyaró elleni oltást.

 

Kifejezetten vicces egyébként az oltás kötelezővé tételének ötletét egy olyan ideológiát képviselő embertől hallani, mely ideológia kereszteslovagjai szerint az embereknek joguk van azt bevinni a testükbe, amit csak akarnak, ráadásul támogatják az abortuszt, hiszen szerintük a nő önrendelkezési joga jóval előrébb való, mint a magzat élethez való joga.

De arról már senkinek sincs joga dönteni, hogy be akarja-e oltatni magát egy kevesebb, mint egy év alatt összedobott kísérleti vakcinával, igaz? Na, ez az igazi paradoxon.

Végezetül fontosnak tartom leszögezni: a Mi Hazánk nem oltásellenes. Aki úgy érzi, szüksége van a vakcinára, annak ingyen és bérmentve biztosítanunk kell. Ugyanakkor határozottan ellenezzük, hogy azokat is az oltás felvételére kényszerítsük, akik elutasítják azt. Ahogyan azt is visszautasítjuk, hogy bármiféle hátrányos megkülönböztetés érje azokat, akik nem kívánnak élni az önkéntes(!) oltás lehetőségével. Mintha csak leprások lennének.

A virológusok szerint egyébként a koronavírus jó eséllyel velünk marad és szezonálissá válik, mint az influenza. Akkor mi a terv? Félévente kell majd sorba állni az oltási könyvvel, amibe úgy gyűjtjük majd a pecséteket, mint a diákigazolványba a matricát.

 

Keresés a Facebookon

Fiók állapota

Kiss Balázs

A fiókkal kapcsolatos figyelmeztetés

Ez azért van, mert korábban már előfordult, hogy nem tartottad be a közösségi alapelveinket.

Szabálysértések

A bejegyzésed sértette a közösségi alapelveinket.

2020. nov. 11. · Zárt

"Napi új Covid-esetek Franciaországban. Vörös nyíl: Ettől a naptól fogva kötelező a maszkviselés zárt térben."

Egy példa a hatalom arroganciájára, arra hogy mennyire kilóg a lóláb És igen, a gazdaság BEDÖNTÉSE a megbízásuk. A mellett a megfigyelés kiépítése, személyi szabadság megszüntetése, a magánélet !!! felett is totális uralom kiépítése, elfogadtatása!

(Ingyenes) jogi tanácsadás Dr. Szabó Eszter ügyvéd, volt nyomozó ügyész részére

“Aki nagy tömegeket a hatályos járványügyi intézkedések megsértésére szólít fel, vagy akadályozza a járványügyi védekezést, az bűncselekményt követ el, aminek büntetése 2-8 éves szabadságvesztés lehet.” – hívta fel Dr. Szabó Eszter a figyelmet a Karc FM-en.

https://karcfm.hu/.../akar-bortonbe-is-kerulhetnek-a.../...

Dr. Szabó Eszter szerint

“a nagy tömeg előtti uszítás vonatkozik az internetes térre is, így aki a maszkviselés elutasítására indít aláírásgyűjtést, az kimerítheti ezen tényállást, a büntethetőség pedig vonatkozik azokra is, akik a közösségi oldalakon megosztják a járvánnyal kapcsolatos szkeptikus tartalmakat, illetve tevékenyen részt vesznek az aláírásgyűjtésben.”

Évente több ezer jogszabályunkat módosítjuk, újak születnek, másokat hatályon kívül helyeznek. Ennek az az oka, hogy az élet túlhaladt bizonyos jogszabályokat. Azokról kiderült, hogy nem felelnek meg a változó kor követelményeinek, az állampolgárok igényeinek, avagy horribile dictu, kiderül, az egyes, koronavírussal összefüggő jogszabályok alapjául szolgáló mérési eredmények validálatlan tesztekkel születtek. Senkinek eszébe nem jutna, egy jogszabály módosításának szükségességét felismerő, vagy azt csak szóba hozó személyt öt év börtönbüntetéssel fenyegetni. Több ezerre tehető a magyar állampolgárok által valamilyen közügyben indított aláírásgyűjtések száma (www.peticiok.com), ezeknek jó része érvényes jogszabály megváltoztatásának igényével, szándékával függ össze. Ezekben az esetekben az állampolgárok betartják ugyan a szóban forgó jogszabályt, de szeretnék annak megváltoztatását elérni.

Mi (a koronavírus kérdésben tisztán látó magyarok) tudomásul vesszük, ha jelenlegi szabályozásunk kötelezővé teszi a maszkviselést, hű alattvalókként állampolgárokként betartjuk őket, noha ennek semmi pozitív hozadéka nincs.

Ezt a francia helyzettel illusztráljuk. (ez van a képen)

Napi új Covid-esetek Franciaországban. Vörös nyíl: Ettől a naptól fogva kötelező a maszkviselés zárt térben.

Emlékeztetünk továbbá arra, hogy semmivel nem rosszabbak azoknak az európai országoknak a járványügy mutatói, melyek nem kötelezik az állampolgárokat az értelmetlen maszkhordásra.

https://www.journalistenwatch.com/.../kein-lockdown.../

https://www.journalistenwatch.com/.../erfolgsmodell.../

https://www.journalistenwatch.com/.../immer-schweden.../

https://corona-transition.org/schweden-weiterhin-ohne...

https://corona-transition.org/eilmeldung-daten-des-rki...

Emellett hiányoznak a hírek a járványhelyzet drámai romlásáról a maszkhordást elő nem író országokból.

A maszkhordás az alábbi országokban nem kötelező:

Dániában

Svédországban

Finnországban

Norvégiában

Hollandiában

Beloruszban

Lettországban

Észtországban

Japánban

Tajvanon

Koreában.

Ugyancsak emlékezetbe idézzük, hogy az ún. második hullám hazánkban nem a maszkviselés figyelmen kívül hagyása miatt, hanem a maszkviselés szinte 100 %-os betartása ellenére következett be.

E sorok írója gyakran utazik tömegközlekedési eszközökön, gyakran jár bevásárolni. Ilyenkor mindig megállapítja: A maszkviselés követése csaknem 100 %-os. Nem furcsa ez, tisztelt Dr. Szabó Eszter, tisztelt egészségügyi illetékesek? Ahol csaknem 100 %-os a maszkviselés, ott föllép a második hullám, ahol meg nincs maszkhordási kötelezettség, ott nincs második hullám?

De hogy visszatérjünk Dr. Szabó Eszter kijelentésére:  jogszabálykövetés, és a jogszabály helyeslése két külön dolog.

Követjük a jogszabályt, erre buzdítunk mindenkit, másrészt azon vagyunk, hogy kormányunk belássa, bizonyos rendelkezések értelmetlenek, és itt az ideje eltörölni a maszkhordási kötelezettséget. Ezt hívják demokráciának.

Hogy a maszkhordás közutálatnak örvend, ezt maga miniszterelnökünk ismerte be október 19-én. Az oltóanyag hét hónapon belül rendelkezésre állását úgy kommentálta Dr. Orbán Viktor, hogy hamarosan vághatjuk a centit.

Centivágás: A sorkatonák a hadkötelezettség évtizedeiben 150 nappal a nagyon várt leszerelés előtt elkezdték vágni a szabócentit, így naponta a szemük előtt volt, hogyan rövidül a hátralévő idő.

Orwell utópisztikus regényében (1984) a hatalmi gépezet nem elégedett meg a jogszabálykövető magatartással. Addig gyötörte, kínozta még gondolkodni képes alattvalóit, amíg azok el nem jutottak a végső szintre, a NAGY TESTVÉR szeretetére. És a hatalmi gépezetnek megvoltak kínzó eszközei, hogy a delikvensek megjátszás, tettetés nélkül eljussanak a tökélyre: őszintén szerették a NAGY TESTVÉRT.

Ugyancsak furcsa jogi felfogásról tesz tanúságot Dr. Szabó Eszter avval, hogy nagy tömeg előtti uszításról beszél, evvel azt a látszatot keltve, vagy legalább is azt megcélozva, hogy egy fennálló jogszabályt ab ovo nem szabad bírálni.

Nos, büntetőtörvénykönyvünk 268. §-a szerint

“aki nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalom megzavarására alkalmas módon törvény vagy más jogszabály, avagy a hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Csak ismételni tudjuk. Távol áll tőlünk, törvény, jogszabály vagy hatósági rendelkezés ellen uszítani. Újfent deklaráljuk: A jogszabályt mindenkinek be kell tartani, legyen az akármilyen értelmetlen. Mindamellett Alaptörvényünk VIII. és IX. cikkelye alapján, valamint a jogbiztonság elvéből kifolyólag fenntartjuk magunknak a jogot, hogy esetleg véleményt nyilvánítsunk egy adott jogszabályról, rendelkezésről, és kinyilvánítsuk óhajunkat annak megváltoztatására. A további részleteket lásd itt:

Rémhírterjesztéstől a véleménynyilvánítás szabadságáig

Megint csak: ezt hívjuk demokráciának. Demokrácia = népakarat. Van még néhány országa a világnak, ahol minderre fittyet hánynak. Remélhetőleg nem ezen országok társadalmi berendezkedéseit tartja Dr. Szabó Eszter követendő példának Magyarország számára.

Megjegyezzük továbbá evvel összefüggéseben: Az EU legtöbb országában úgy az államhatalom, mint a médiák a pánikkeltés tevékeny részesei. De minden országban ott vannak a felelősségteljes orovosk, szakemberek, akik megkérdőjelezik a hivatalos narratívát. Azonban sehol az unióban senkinek nem jutna eszébe ezeket a szakembereket börtönbüntetéssel fenyegetni. Valóban ebben akar eminens lenni a magyar nemzeti kormányunk?

A nagyon gyenge jogi alapokkal természetesen tisztában van úgy Dr. Szabó Eszter, mint a kormány. Hogy csírájában el akarnak fojtani minden, a vírushelyzettel kapcsolatos kritikát, csak egyet mutat. Úgy a kormány, mint egészségügyünk megmondó emberei tisztán látják:

Nagyon gyenge tudományos alapokon áll a vírushelyzet jogi szabályozása. Megcáfolhatatlan tudományos érvek nincsenek, minden, ami van, az pánikkeltés, validálatlan teszteken nyugvó esetszám-emelkedésből levont téves következtetések, alacsony letalitás mellett. Kétségbeesésében az állami tisztiorvosi szolgálat már nyíltan beismeri, minden logika ellenére “minden olyan, akár halálos betegségben szenvedő elhunytat is a koronavírus áldozataként tart számon, akinél VALAHA diagnosztizálták a fertőzöttséget.”

https://koronavirus.gov.hu/.../tisztifoorvos-masodik...

Nem, az ember egyszerűen azt mondja, ilyen nem lehet a 21. században.

És a média egyöntetű támogatása mellett mégis büntetlenül tehet tisztifőorvosunk egy olyan kijelentést, amely felrúgja a logika legelemibb szabályait.

Csakugyan ide jutottunk?

“A háború béke.

A szabadság rabszolgaság.

A tudatlanság erő.” (G. Orwell: 1984)

“A májzsugorodásban elhunyt az Covid-halott.”

A mai szituáció az átlagosnál valamivel erősebb influenza-járványra utal. Amelynek halálozási adatai nem haladják meg az elmúlt évek átlagát.

És ha valaki ezek után fölteszi a kérdést: Hát akkor mi értelme van a hatalmi gépezet részéről a maszkviselés erőltetésének? Őszinte válaszunk: Nem tudjuk. Lehet, hogy az oltáslobbi így akarja elérni, hogy minél nagyobb legyen a koronavírus védőoltás társadalmi elfogadottsága? Szuggerálnak egy veszélyt, és evvel párhuzamosan kínálnak egy megoldást a szuggerált veszélyre? Vagy egyéb, ma még nem fölismerhető célok vannak a háttérben? A gazdaság gyengítése? Függőségünk, eladósodottságunk növelése?

Remélhetőleg a tényleges helyzetfelismerést hamarosan önzetlen, csakis a közjónak és nem egyes érdekcsoportoknak kedvező tettek követik.

https://www.virusinfok.hu/.../ingyenes-jogi-tanacsadas.../