"xxx" erre gondol: „a jobb napokra”, itt: Dunaszerdahely.
Végig megyek az utcán. Arctalan emberekkel találkozom. Többségük leszegett fejjel megy a dolgára. Elsuhan mellettem egy fiatal, kerékpárral, maszkot visel. Teli tüdővel, mohón szivom magamba az októberi levegőt, érzem az ősz jellegzetes ízét. Elárasztja testem. Végre szembe jön valaki, arccal. Találkozik tekintetünk. Markáns arcból tiszta tekintet, mintegy felüdülésként hat rám. Lehet beképzelem, de úgy tűnik hála tükröződik a megtört arcon. Talán a cinkosság, az együvé tartozás... Végre valaki, aki nem fél. Nem fél egy kreált veszélytől, nem fél az 1659 eurós büntetéstől. Egyszerű, olcsó ruhája alapján kisnyugdíjas. Öt havi nyugdíja lenne talán csak elég a büntetés kifizetésére. Mégsem vizslatja környezetét attól rettegve, vajon nem látja e meg egy rendőr. Cinkosok vagyunk. Szövetségesek. Ő több: hétköznapi hős. Számomra példaértékű. Egy töpörödött kis idős bácsi, aki utolsó leheletéig körömszakadtával kapaszkodik a szabadság, talán utolsó bástyájába: végig menni a hétfő reggeli forgalmas utcán kendőzetlen, fedetlen arccal.
A szabadság utolsó pillanatai? Vajon mi jön még ezután? Beterelnek bennünket, mint nagyszüleinket annó a marhavagonba? Vagy csak a választókörzet kis termébe, ahol katona és rendőr assziszenciájával valaki pálcikát tol az orromba, hogy annak váladéka betöltse a statisztika adatra szomjas rublikáját?
Száraz, üzleti találkozó vár rám. Autóba ülök, elindulok. Mielőtt a kiszállnék az európai színvonalú élelmiszert előállító vállalat parkolójában, könyökig kotorászom a kesztyűtartóban, mire kezembe akad a pénteken oda hajított maszk. Kézbe veszem, elindulok. Porta felé. A biztonsági őr keze elmelkedik, mutatóujj rám szegeződik, szólna már éppen, de hang benn szakad..., mert a maszk felkerül az arcomra.
Hőmerőzés, fertőtlenítés, cipőmre műanyag védő, rám ugyanolyan kék színű palást kerül. A tárgyalóban arc nélküli kedves rózsaszín hangú ügyféllel kommunikálok. Próbálom felidézni bájos arcát, mint régi szép emléket. Keresem a pajkos szemeket, de nem lelem. Nem baj, legalább a hang, a szexi rózsaszín hang megmaradt. Enyhén rekedt, de ő így az igazi. Az üzlet megkötése rutin, nincs tétje. Előre tudom: sikeres leszek, mert olyanom van, ami nekik most nagyon kell. Mumus ölő csodaszer. Csak a kiszerelések nagyságát kell pontosítani, mennyi legyen az öt, tíz és huszonöt literes kanna. Mennyi legyen a kézmumus, a padlómumos és a többi mumusölő csodaszer. Kézfogás elmarad, elbúcsúzunk. Portán bohócruha, maszk le. Üzemből ki. Hogyan tovább? Mi legyen most? Van még egy találkozóm, még egy arc nélküli emberkével, aztán még eggyel...
De előbb jó lenne újra összefutni valakivel, ... akinek arca is van.
A véleményszabadság nem csak a vélemény kinyilvanitasa es megosztasa, hanem már az alkotása is. A járvány azaz fertozo betegseg hatásának, hatásmechanizmusának paranoid kiforgatásara eltulzasara épitenek "azok a valakik" (a hazugságmédiumok urai, vezénylõi), azt sugallván, hogy a szervezetünk védekezõképessége 'immár nem elégséges", mert ugymond' "uj dimenzioja van immár a halálnak". Ki ill. milyen lény az, aki szét akarja zilálni az ember hitét és lelki egyensulyát?
