2020. május 11., hétfő

FB-RSS feed for Kiss Balázs: Hamis statisztika, győzelmi jelentések, propagands, mind semmit sem érnek mikor az ember bevásároláskor közvetlenül meggyőződik arról hogy igenis letagadja a kormány az in

FB-RSS feed for Kiss Balázs

FB-RSS feed for Kiss Balázs

A mindennapi bevásárlásaink során jóval nagyobb drágulást tapasztalhatunk, mint a hivatalos inflációs adat - mutattuk meg az elmúlt hónapokban többször is. A koronavírus-válságban új impulzusokat kapott ez a jelenség és minden korábbinál nagyobb lett a különbség az érzékelt és a hivatalos infláció között. A héten megjelent az áprilisi inflációs adat, ami az üzemanyagárak óriási esése következtében 2,4%-os éves drágulást jelez. Az általunk képzett étkezési árindex viszont már 9,6%, vagyis közel van a két számjegyű tartományhoz.

Az "étkezési árindexben" a  hús-, tej-, zöldség- és gyümölcsfélék, szeszes ital és dohány, valamint a házon kívüli étkezés árváltozásait vettük figyelembe azokkal a súlyokkal, amelyeket a KSH a fogyasztóiár-index számításához használ. Ezek azok a termékek, amelyekért gyakran térünk be a boltokba, ezért ezek árváltozása bizonyára az inflációs érzetünkön is nagy nyomot hagy. 

Az étkezési árindexben szereplő nagyobb tételek szinte mindegyike az átlagos infláció feletti ütemben drágul, sőt, nagyon sok két számjegyű mértékben. Ilyen például a sertéshús (29%), felvágott (13%), tojás (9%), gyümölcs (31%), házon kívüli étkezés (8%). 

A hivatalos inflációt az üzemanyagárak esése mellett az húzza jóval lejjebb, hogy van egy jól meghatározható termékkör, aminek az ára régóta alig változik. A ruházkodás, az elektronikai és más tartós fogyasztási cikkek, valamint a rezsiköltségek együttesen sem drágultak az elmúlt évben. (Ezt természetesen úgy kell érteni, hogy a minőségjavulással korrigált árindex alacsony, vagyis mobiltelefont vagy televíziót akár drágábban is vásárolhatunk, de ezek már más termékek, mint amiket ezekben a termékkörökben pár éve láthattunk.)  Érdekesség, hogy hiába gyenge a forint, ennek hatása egyelőre az importtermékeken sem látszik, hiszen a tartós fogyasztási cikkek ára nem emelkedik. 

A témával foglalkozó korábbi írásainkban éppen ezért azt állapítottuk meg, hogy a magasabb inflációs érzet jórészt szubjektív okokra vezethető vissza, egyszerűen hajlamosabbak vagyunk elfelejteni a nagy értékű (tartós cikkek), vagy automatikusan fizetett (rezsi) költségek változatlanságát. A koronavírus-járvány azonban ebben is változást hozott, és ma már két okból sem mernénk magabiztosan állítani, hogy a hivatalos inflációs adat sokkal pontosabban ragadja meg a családok inflációs veszteségeit.

  1. A KSH külön dokumentumban hívja fel a figyelmet, hogy az infláció mérése a koronavírus járványban különösen nehézzé vált. A megnövekedett egészségügyi kockázatok miatt a megszokott helyszíni összeírásra nincs lehetőség, ezért ebben a helyzetben alternatív árösszeírási módszerek (internetes gyűjtés, telefonos, illetve e-mailes felkeresés) alkalmazása szükséges. Mivel az interneten keresztül csak korlátozott számú ár érhető el, továbbá a telefonos, illetve e-mailes felkeresés esetén az adatszolgáltatói teher és az adatgyűjtés erőforrásigénye is jelentősen emelkedik, így e módokon a megszokott helyszíni összeíráshoz képest kevesebb adat gyűjthető össze. Az adatok begyűjtését nehezíti, hogy a felíróhelyek egy része az új koronavírus okozta járvány időszakában bezárt, és telefonos, illetve e-mailes csatornákon sem elérhetők. Azt természetesen nem tudhatjuk biztosan, hogy ez a probléma összességében lefelé vagy felfelé téríti el az árindexet, de sejtéseink azért lehetnek. Amit a másik, ezzel összefüggő tényező is erősít:
  2.  A KSH érthető módon az árak változását a két évvel ezelőtti fogyasztási szerkezet alapján súlyozza össze (csak erre van az év elején adata). Ez nyugodt időszakokban nem okoz különösebb problémát, hiszen évről évre a háztartások vásárlási szokásai csak kis mértékben változnak. Most azonban nem ez a helyzet. A háztartások fogyasztási szerkezete óriásit változhatott a koronavírus-járvány kitörésével. Hogy csak két nagyon erős hatást említsünk: a felvásárlási láz idején bizonyosan sokkal több élelmiszert vásároltunk, illetve sokkal kevesebb üzemanyagot használtunk. Előbbi termékkört (mint fent láthattuk) kifejezetten átlag feletti drágulás jellemzi, utóbbi pedig az óriási árzuhanásával éppen a hivatalos inflációs adatot húzta le. Pedig biztosak lehetünk benne, hogy a háztartások tényleges fogyasztói kosarában az élelmiszerek jóval nagyobb, az üzemanyagok pedig jóval kisebb súllyal szerepeltek a hivatalosnál. 

Ennek fényében érthető, hogy hiába esett az infláció áprilisban 3,9%-ról 2,4%-ra, eközben a lakosság inflációs várakozása az MNB szerint emelkedett:

Címlapkép: Getty Images

You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription.