Az elmúlt években ezért is hagyta ott a pályát, szakmát sok közalkalmazott.
Mert napi 8,5-9 óra után még kifizetetlen túlórát kellett volna vállalniuk.
Nem vállalták. Miért tették volna, a törvényben meghatározott minimálisnál semmivel se több bérért.
Senki sem kötelezhető arra, hogy saját maga ellensége legyen.
Na itt a baj! Nem a valódi vadliberális hátramozdítók fognak lapátra kerülni, hanem esetleg akik szorgos tevékenységgel elősegíteték idáig is a magyar klturális élet alapvető megőrzését!
Ez a túlmunka időkeret téma nagyon gusztustalan. Vannak, akik szívesen túlóráznának egy kis plusz bérjövedelem reményében és akár a munka szeretete által is.
DE!
A "túlóra pénz" is a munkabér része, ezért azon két évig ülni erkölcstelen és aljas.
Azt mindenképpen ki kell fizetni a ledolgozott tárgyhónapot követően !!!
Aqrva anyját azoknak akik ezt egyáltalán kitalálták! Ilyen még az átkosban sem volt, nemhogy teszem azt a DAF korszakában.
Német Munkások Frontja, DAF (meg egy együttes neve is)
Ezért van, hogy mindenáron kerülni akarják az ütőképes szakszervezetek, és főleg a munkáskamara létrejöttét!
A rabszolgatörvény, mint MEGSZORíTÁSCSOMAG régi fideszes projekt,
"a beledet ki fogod dolgozni." 2017 - ből, részlet :
"Méghozzá ugyanannyiért. Elvileg persze a maximálisan ledolgoztatható munkaidő változatlan marad. Csakhogy, ha ezt most már egy helyett három évre lehet beosztani, akkor a főnököd bármikor mondhatja neked, hogy ma két órával többet maradsz benn, és szombaton, meg vasárnap is melóznod kell. Erre egyrészt nem mondhatsz majd nemet, másrészt a jelenlegi szabályozás szerint legalább még járó túlórapénzről se álmodhatsz. Hiszen ez a hároméves normál munkaidő kereted rovására megy majd. Persze, ha a cég elég sokszor él ezzel, akkor a harmadik évben alig kell majd dolgoznod - ha addig nem rúgnak ki. Márpedig ki fognak.
Az állam pedig nem fog megvédeni.
Ezt nem csak úgy, szokásos hungaropesszimizmusból írom. Ezt maga a
kormány mondta meg világosan, amikor a bizottsági vitában felmerülő
aggályokat elintézte annyival:"Bízunk benne, hogy a munkaadók betartják a törvényeket."
Nem elvárjuk, megköveteljük, betartatjuk. Bízzunk benne. Te, hülye magyar melós, meg dolgozz vakulásig, ne lásd felnőni a gyerekeidet, ne legyen magánéleted, válj el 40 évesen, menj tönkre 50 éves korodra, és dögölj ki a szerelőaknából, a kassza, a futószalag, vagy az íróasztal mellől lehetőleg még a nyugdíjkorhatár előtt! És közben bízz!
Bízz a kormányban, hogy megvéd Soros Györgytől, Brüsszeltől, a migránsoktól, és a buzi Vona Gábor iszlamista-neonáci magánhadseregétől! Bízz a balliberálisokban, akik megvédenek a diktatúrától, a fasizmustól, és Putyintól! Bízz a jobb-meg baloldali véleményipari szakmunkásokban, akik eltakarítják, vagy megvédik a CEU-t, leleplezik, vagy megmentik a civil jogvédőket, megállítják, vagy magukhoz szorítják Brüsszelt, és kivont karddal vezetnek téged harcra a keresztény-konzervatív-nemzeti, vagy a demokratikus, európai, és szabad Magyarországért! Bízz csak azokban, akik tüntetnek és festékes lufikat dobálnak, vagy azokban, akiknek már viszket a tenyere, hogy megtaníthassák őket "üldözöttnek és fenyegetettnek" lenni.
Mert, hát, az a helyzet, hogy 2017-ben ez és ennyi a magyar értelmiség:
Pár százezernyi veszettül ordító, kevés kenyérrel és sok
cirkusszal megvett proletár egy pannónia-külsői ócska lakossági
Colosseumban. A küzdőtéren pedig elborult aggyal gyepálja egymást néhány
száz magát gladiátornak álmodó nyomorult bohóc.
A többiek, a provincia milliói pedig a falakon kívülről nézik az
egész őrületet. Nem értik ezt a nemes, sorsdöntő küzdelmet. Nem tudnak
lelkesedni sem az unortodox szabadságharcért, se Ajrópa anyácskáért. Nem
fontos nekik, hogy Sorost elzavarjuk, se az, hogy itt tartsuk. Nem
akarják sóval behinteni a CEU helyét, se a testükkel megvédeni. Nem
félnek se Brüsszeltől se Moszkvától.A holnaptól félnek. A főnöktől. A kirúgástól. A minden hónap végével, és minden sárga csekkel egyre közelebb vicsorító nyomortól.
És ez, ott bent a mi kis értelmiségi Circus Maximusunkban az égvilágon senkit se érdekel.
Van, aki a küzdőtéren vívja a maga wannabe szent háborúját, és van, aki a lelátótól haluzza a Nagy Végső Harcot.És vagyunk néhányan akiknek halálosan elege van már ebből. Még csak egymást bökdössük, összesúgunk, a másik arcáról olvassuk le az undort, amiről sejthetjük, hogy talán ő is azt érzi, amit mi. És néhányan már fel-fel állunk, be is kiabálunk, hogy
Mi lenne, ha nem csak a CEU, de a rabszolgasorba taszított
magyar melósok mellett is kimennénk tüntetni? Mi lenne, ha Soros, meg
Brüsszel mellett a magyar munkavállalókat szarért-húgyért félholtra dolgoztató nagytőkétől is megvédenénk a hazánkat?
Kevesen vagyunk és nem tudom még, valaha leszünk-e sokan. De azt
tudom, hogy se Európában, se nemzetben nem lehet a nép nélkül
gondolkodni. Azt is, hogy akit az ideológiai dzsihád jobban érdekel,
mint a sajátjainak nyomorúsága, kiszolgáltatottsága és rabszolga sorba
taszítása, az hirdessen szabadságot és toleranciát, vagy függetlenséget
és nemzeti büszkeséget - valójában egyszerűen
hitvány áruló.
Én felállok, és itt hagyom ezt az ócska cirkuszt. Kimegyek azok közé,
akikről eddig hallgattunk, és akik eddig hallgattak. Én már csak értük,
és velük megyek utcára, csak értük és velük fogok ordítani, csak értük
és velük fogok küzdeni. A többieknek további jó szórakozást, ameddig
kitart a kenyér és a cirkusz. Vagy ameddig be nem jövünk onnan,
kívülről..."- "szerintem ma a magyar politikában két oldal van.
- az egyik a nacionalista félfeudalizmus oldala, a másik az internacionalista-szocialista liberalizmus oldala.
- a dolgozó, termelő népet egyik sem védi, sőt, mindkettő írtja a 80%-os adójával, habsburg bürokráciájával, áltudományos felsőoktatásával (pl CEU), hogy nehogy véletlenül is egy szabad dolgozó, egy szabad vállalkozó, egy szabad termelő, egyszóval, egy szabad ember legyél.
- mindkettő bele akar terelni egy karámba, ahol ő az úr. ahol ő röfög valami karosszékben egy felesleges munkát végezve egy gyárban, állami hivatalban, szervezetben, és ahol ő téged megnyír, mint egy juhot.
- ha ide, ebbe a karámba te nem mész be, akkor hozhatja/hozza a gumibotot, a törvénykönyvet, az öltönyét, a páncélos járművét gépfegyveres rendfenntartókkal, és kivesz az odúból, ahol elbújtál, majd szétszed úgy, hogy utána ráadásul még te szégyeljed magad.
- ilyen időket élünk magyarországon, de ilyen időket élünk a világban mindenhol egyre inkább.
- ne menj ki az utcára most, mert akik ott tombolva vonulnak most, csak egy másik karámot akarnak, aminek a csúcsán ők tudnak közgazdaságot, meg genderstudiest megszakérteni. "
"Ahol Bánki Erik, a testület fideszes elnöke benyújtott egy olyan törvényjavaslatot, amely egyetlen tollvonással nem is Ázsiába, de egyenesen Dél-Amerikába, vagy Fekete-Afrikába tolja át Magyarországot."
Nekem valahogy Kína jutott eszembe. Hogy ott 24 órában melóznak a gyárban és az üzemben.
Egyébként vannak érdekes kísérletek Magyarországon is. Egy ismerősöm, aki a Mercedes-nél dolgozik, szalagon, mesélte, hogy megkísérelték a napi 8 órát felemelni 12 órára. Ez tartott kemény másfél hétig. Ugyanis a melósok az üzemen belül jelezték, hogy vagy visszatérnek a 8 órára, vagy nem lesz termelés. Így visszatértek a 8 órára.
Az tény, hogy az ázsiai, dél-amerikai és dél-afrikai melós durvábban ki van zsákmányolva, mint a kelet-európai. A gond az, hogy van egy olyan munkáltatói réteg nem csupán Magyarországon, de a teljes Kárpát-medencében, akinek igénye van arra, hogy a kelet-európai munkásosztályt (csak azért se mondok munkaerőt, személytelen!) ázsiai, afrikai vagy dél-amerikai szinten dolgoztassa.
Nincsenek amúgy illúzióim. Számítok rá, hogy a román és a szlovák parlamentben ugyancsak keresztül vernek egy ilyen törvényt. Ugyanis ez nem csupán a FIDESZ magánakciója - valószínűleg kelet-európai projekt. Talán még EU bürokraták is állnak mögötte...
Végezetül, ez a magyar társadalom a kishantosi mintagazdaság felszámolása során se ment ki tüntetni, ellenállni. (Most vitázok egy neoliberális fószerrel egy blogon, aki azt mondta, azért nem mentek ki, mert Kishantos egy magángazdaság, nem tartozott rájuk.) Ha Ángyán mögött akkoriban tömegek lettek volna, már rég magyar kézen maradtak volna a magyar termőföldek. Mindegy, a jelenlegi megnyomorított magyar társadalomtól ne várjunk csodát. Egy hatalmas össznemzeti tüntetés pedig a csoda kategória nálunk."
(NEM A MI) kormányunk 2020. március 18-án megjelent rendelete - mely a koronavírus nemzetgazdaságot érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges intézkedésekről rendelkezik - munkajogi előírásokat is tartalmaz.
Helyet kapott a jogszabályban egy általános érvényű kitétel is, mely szerint a munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek. Egyetértve az alább eléhető cikkben Dr. Balczer Balázs által megfogalmazottal:
"Ez az ártatlannak tűnő mondat valójában a teljes Munka Törvénykönyvének zárójelbe tételét rejti magában!"
Egyetértünk továbbá abban is, hogy ezen
rendelkezés alapján a munkavállalók és a munkáltatók meg tudnak
állapodni, bármiről, bárhogyan. Abban is, hogy sajnos nem minden
munkáltatóról mondható el, hogy etikusan viselkedne, így nem alaptalan
az a feltételezés, hogy a munkaadók egy része most kapni fog a
lehetőségen, és kifejezetten aggályos megállapodások megkötésére tesz
majd lépéseket. Ezt igazolják a lenti cikkben olvasható, a munkáltató
kezdeményezésére létrejött heti 5 órás munkaidőt, és ennek megfelelő,
ídőarányos bért tartalmazó munkaszerződések.
Mindezek fényében és a konföderációk által a napokban közzétett sajtónyilatkozatban foglaltakat is szem előtt tartva azt javasoljuk mindenkinek, hogy egy munkaügyi megállapodás aláírása előtt keresse meg a szakszervezeteket és/vagy az érdekvédő jogászokat! Most nagyobb szükség van a munkajog ismeretére és az érdekvédelemre, mint bármikor!
Egy munkáltatói ajánlat el nem fogadása nem a „munka megtagadása”, hiszen egyetlen munkavállalónak sem kötelessége kritikátlanul rábólintani minden munkaadói ötletre.
A munkavállalókkal is szolidáris intézkedések szükségesek!
2020-03-23 12:05
2020.
március 21-én a Magyar Szakszervezeti Szövetség, a LIGA
Szakszervezetek, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és az
Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés közös sajtóközleményt adott ki.
A
szakszervezeti mozgalom - mint a magyar társadalom integráns része - is
tisztában van a koronavírus járványveszély kapcsán kialakult, a
nemzetközi élet kiemelkedő szereplői szerint is komoly helyzettel. Mi a
nyilatkozatot aláíró konföderációk felelősséget érzünk elsősorban
tagjainkért, de természetesen az egész társadalom állapotáért is. Ezért
elfogadjuk és támogatjuk a kormányzat minden olyan erőfeszítését és
intézkedését, amely a világjárvány kezelhetetlenné válását igyekszik
meggátolni, amelyekkel az állampolgárok életét kívánja megóvni,
megélhetését hosszútávon is biztosítani.
Ugyanakkor, mint a tagjaink és a
munkavállalók érdekképviseleti, érdekvédelmi szervei – tudva azt, hogy
most összefogásra van szükség a koronavírus világjárvány leküzdése
érdekében - fel kell, hogy hívjuk a kormányzat figyelmét arra, hogy minden
eszközt használjunk fel annak érdekében, hogy a világjárvány gazdasági
terheit ne csak a munkavállalóknak, a nyugdíjasoknak, a szegénységben
élőknek kelljen viselniük.
Üdvözöljük a kormányzat azon
intézkedéseit, amelyeket „a koronavírus világjárvány nemzetgazdaságot
érintő hatásának enyhítése érdekében szükséges azonnali intézkedésekről
hozott, de szeretnénk jelezni, hogy – álláspontunk szerint - ezek
részben már nem elégségesek, részben nem megfelelőek!
Nem elégségesek, mert
nem minden olyan iparágat érintően biztosít a munkáltatói terhekkel
kapcsolatosan kedvezményt, amelyek már most érintettek a járvány hatásai
által, és amely ágazatokban a munkáltatók már most is termelés
leállítására, az üzemek bezárására, a munkavállalók elbocsátására
kényszerültek.
Részben nem megfelelőek, mert - álláspontunk szerint – a hozott rendelkezések nem minden esetben szolgálják a megadott célok elérését.
Ilyen szabály az, amely
kimondja, hogy a munkáltató a közölt munkaidő-beosztást bármikor, minden
korlátozástól mentesen módosíthatja. Az ilyen szabályozás aránytalan
rugalmasságot vár el a munkavállalótól, amely éppen a jelenlegi
helyzetben sok esetben nem megvalósítható.
Nem a célnak megfelelő a rendelet azon rendelkezése, mely szerint „A munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.” Ezzel a kormány gyakorlatilag akár az Mt. teljes felfüggesztését, figyelmen kívül hagyását lehetővé teszi. Elfogadhatatlan,
hogy a jogalkotó éppen ebben, az évtizedek óta példátlan helyzetben
hagyja védtelenül a munkavállalókat, tudva azt, hogy a munkavállaló nem
egyenrangú tárgyalófele a munkáltatónak, különösen kiszolgáltatott jelen
körülmények között. Ezzel a rendelkezéssel az autonóm kollektív alkut
teszi semmissé a jogalkotó, amely a munkavállalók nagyobb létszámának
biztosíthatna egyenrangú tárgyalási feltételeket.
A nyilatkozatot aláíró
konföderációk nem tartják elfogadhatónak, hogy a kormány a munka világát
érintő rendelkezésekről nem konzultált a szociális partnerekkel, pedig
ennek szükségességére az Európai Unió és az Európai Szakszervezeti
Szövetség kiemelten is felhívta a Tagállamok figyelmét! Megértjük, hogy a
jelenlegi helyzetben erre korlátozottan nyílik lehetőség, azonban
jelezzük, korábban elküldött javaslataink is reakció nélkül maradtak.
A munkavállalókkal is szolidáris intézkedésekre van szükség, nem kizárólag a munkáltatókkal! Nem
csak a munkahelyeket, de a munkavállalókat is meg kellene védeni!
Egymás nélkül a kettő nem létezhet! Nem követhető az a gyakorlat, hogy a
munkavállalók jogai feláldozhatók a vállalkozások védelme érdekében!
A konföderációk az érintett
rendelet módosítása mellett – az elmúlt két hétben nem először –, olyan
központi iránymutatást is szorgalmaznak, amely cselekvési kapaszkodó
lehet a munkáltatók és a munkavállalók számára is. Egy ilyen
iránymutatás alapját jelenti, hogy meg kell őrizni a munkahelyeket, nem
kerülhet senki jövedelem nélküli helyzetbe, és a gyermekek szülei, ha
másként nem megoldható akkor jövedelmük megtartása mellett,
maradhassanak otthon. Egy családból legalább egy szülő, jövedelmét
megőrizve a gyermek mellett legyen! Mindez nem valósítható meg a nélkül,
hogy a kormányzat segítséget nyújtson ehhez a kis- és
középvállalkozásoknak.
A rendelet módosításának
tartalmáról és a további intézkedésekről induljon haladéktalan
egyeztetés a szociális partnerekkel és a jövőben a szociális
partnerekkel való egyeztetés nélkül ne jelenjen meg semmilyen jogi norma
a munka világára vonatkozóan!
A szakszervezetek követendő példának
tekintik számos Európai Uniós tagállam és Budapest főváros
rendelkezéseit is, amelyeket utóbbi területen a Fővárosi Érdekegyeztető
Tanács tagjainak – vállalkozások és szakszervezetek képviselői –
bevonásával és egyetértésével hoztak meg. Az intézkedések talán
legfontosabb eleme, hogy pénzhiány miatt a fővárosi cégeknél nem lehet
védőfelszerelésből hiány, illetve, hogy aki nem tudja másként megoldani a
gyermekfelügyeletet, annak a kollektív megállapodásokon keresztül
biztosítani kell az otthonmaradás feltételeit, jövedelemvesztés nélkül!
Meggyőződésünk, hogy összefogás,
társadalmi szolidaritás nélkül nem lehet győzni a világjárvány hatásai
ellen sem egészségügyi, sem gazdasági szinten. Ebben ajánljuk fel
támogatásunkat és együttműködésünket!
Magyar Szakszervezeti Szövetség
LIGA Szakszervezetek
Szakszervezetek Együttműködési Fóruma
Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés
rabszolgatörvény, válság, járvány, vírus, munkaidőkeret, MT, szakszervezetek, baloldal, munkásjogok, munkavállalók, jog, érdekérvényesítés, munka világa, túlóra, ki nem fizetett, kötelezhető e, munkáltató, kormány, embertelenség, munkavállalás, munkafeltételek, munkajog