| 2020. február 23. 10:23 A cÃmben megfogalmazott felszólÃtás természetesen a Vergilius Aeneis cÃmű eposzából származó hÃres mondás (Timeo ÂDanaos et dona ferentes â€" félek a görögöktÅ'l, még ha ajándékot hoznak is) némileg átalakÃtott változata. Emmanuel Macron nem görög, hanem francia, és egyetlen falovat sem ajándékozott a trójaiaknak â€" mégis azt hiszem, óvakodni kell a francia köztársasági elnöktÅ'l, mert nem feltétlenül játszik tiszta lapokkal az euróÂpai és uniós politikában. Mire gondolok? Egészen tömören arra, hogy az utóbbi idÅ'szakban megváltozott a tárgyalási stratégiája és technikája: taktikai szövetségeseket keres nagy európai céljai megvalósÃtásához, még azok közül az országok közül is, akikkel a legkevésbé ért egyet ideológiai, világnézeti, politikai és geopolitikai kérdésekben. Jól láthatjuk, hogy ebbe a körbe most már Magyarország és Lengyelország is beletartozik, ezt mutatják az utóbbi hónapok fejleményei. Macron stratégiai és taktikai fordulata, ha jól látom, a tavalyi európai parlamenti választások alatt â€" és fÅ'leg után â€" következett be. Macron azzal a reménnyel vágott bele az EP-választásokba, hogy annak eredményeként a szoros integráció és a föderalizmus hÃvei, a migráció és a multikulturalizmus iránt elkötelezett pártok kerülnek többségbe a parlamentben, köztük az Å'általa kezdeményezett új pártcsalád, a Renew Europe (ÚjÃtsuk meg Európát) mozgalom, amely a liberálisok legújabb, megszépÃtÅ' elnevezése. Ennek eredményeképpen pedig olyan új elnöke és biztosai lesznek az újonnan megalakuló EuróÂpai Bizottságnak, amely erÅ'teljesen viszi tovább az ever closer Âunion (mind szorosabb unió) koncepcióját; ha kell, letaszÃtva és a másodosztályba utalva az ehhez csatlakozni nem kÃvánó, szuverenista tagországokat. Macronnak és elvbarátainak, a liberálisoknak, zöldeknek, szociáldemokratáknak és sajnos a néppárt liberális részének csalódniuk kellett, az EP-ben patthelyzet alakult ki, a szuverenisták és eurorealisták (nem euroszkeptikusok!) megerÅ'södtek, s bonyolult küzdelem alakult ki arról, hogy ki legyen az új, alakuló Európai Bizottság elnöke. Macron ebben a válsághelyzetben váltott taktikát: innentÅ'l kezdve belátta, hogy a V4-ek nélkül nem lehet elérni a céljait, sÅ't nem törhet azonnali és totális gyÅ'zelemre, átmeneti kompromisszumokat kell kötnie. EbbÅ'l adódóan kiegyezett a visegrádi országokkal a Merkel által kétségbeesésében bedobott Ursula von der Leyen személyében. InnentÅ'l, tehát 2019 júniusától kezdÅ'dött meg Macron új politikai korszaka. Az elsÅ't, a Macron 1.0-t a kÅ'kemény, magabiztos, már-már pökhendi és elitista magatartás jellemezte. Nos, Macron második korszakában, a Macron 2.0-ban már egy megszelÃdült francia államelnökkel állunk szemben. Ez a toleráns és empatikus elnök megértÅ' módban kezd beszélni a közép-európai országokról, a V4-ek törekvéseirÅ'l, már nem akarja azonnal tönkrevágni a nemzetállami identitást, szÃvélyesen fogadja Orbán Viktort, legnagyobb ideológiai és politikai ellenfelét; sÅ't dicsérÅ'en nyilatkozik róla, inspirálónak nevezve gondolatait Európa és a világ jövÅ'jérÅ'l, a migrációról és más dolgokról. Azt, hogy inspirálják a magyar miniszterelnök gondolatai és elképzelései, bÅ'szen elhiszem neki. Azonban abban már kissé szkeptikus vagyok, hogy vajon mire és milyen irányba inspirálják az elnök urat ezek a gondolatok és elképzelések. Ugyanis nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását: nemrég Macron Lengyelországban járt, ahol találkozott Andrzej Duda államelnökkel és Mateusz Morawiecki miniszterelnökkel is, s itt is meglepÅ'en barátságos hangot ütött meg, s azt hihetnénk, hogy tovább folytatódik a megbékélÅ' Macron-imázs épÃtése. Ãm ne legyünk naivak: Macron cukrot hozott, de valójában keserű pirulát akar lenyeletni a V4-ekkel, de fÅ'leg Magyarországgal, mégpedig azt, hogy a lengyeleket kiszakÃtja a visegrádiak eddig példás geopolitikai szövetségébÅ'l. Itt kell megjegyeznem: a visegrádiak szétverését már 2017 augusztusában megpróbálta, amikor is Salzburgban találkoztak az úgynevezett slavkovi hármak â€" Ausztria, Csehország és Szlovákia â€", méghozzá francia bábáskodással, akkor azzal a reménnyel, hogy a két utóbbi országot leválassza a visegrádi négyekrÅ'l. Ez a törekvése akkor még nem volt sikeres. Most viszont úgy próbálja megbontani az egységet, hogy Lengyelországot mintegy beemeli az európai nagyhatalmak sorába, elhitetve velük, hogy nekik Franciaország és Németország mellett a helyük, s nem a renitens visegrádi négyek között. Úgy fogalmazott: „A stratégiai partnerek, a nagy európai hatalmak között képesek vagyunk újraindÃtani a produktÃv párbeszédet, és Európánkat erÅ'sebbé, szuverénebbé és egységesebbé tesszükâ€. Tehát számára immáron Lengyelország európai nagyhatalom, és, tette hozzá, „a három ország (Lengyelország, Németország és Franciaország) viseli a felelÅ'sséget Európa jövÅ'jéértâ€. Mindez azért brutális, mert egyszerre akarja szétverni a visegrádi négyeket és megbontani a különlegesen erÅ's lengyelâ€"magyar szövetséget és barátságot. Bámulatos taktika, de számomra ez azt jelenti, hogy Macron cinkelt lapokkal játszik. Igaz, legutóbb, a müncheni biztonsági értekezleten már ismét bekeményÃtett, és arról beszélt, hogy az EU-t akár úgy is meg kell erÅ'sÃteni, hogy abból az integrációval egyet nem értÅ' országok kimaradnak (például â€" teszem hozzá â€" Magyarország). Soha ne feledjük a gyökereket, amelyeket nem olyan könnyű elszakÃtani: Macron a Rothschild & Cie Banque bankházban kezdte befektetési bankárként, késÅ'bb résztvevÅ'je volt a Bilderberg-csoport összejöveteleinek, majd pedig villámgyors politikai karriert futott be nagyon fiatalon. És ne feledjük: Soros György örömét fejezte ki elnökké választása kapcsán. Macron a globális elit szerves tagja és az általuk vallott globalizmus elkötelezett hÃve. Ã"vakodjanak a görögtÅ'l, még akkor is, ha ajándékot hoz, s még akkor is, ha francia! Fricz Tamás A szerzÅ' politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója Magyar Nemzet
|
