FB-RSS feed for Kiss Balázs: Photo - 2018. április 9., hétfőA „leváltott” Orbán-kormány – Gondolatok a választás után Leváltottuk a kormányt. Mint minden választáskor… leváltjuk, hogy

FB-RSS feed for Kiss Balázs FB-RSS feed for Kiss Balázs

Photo - 2018. április 9., hétfő<br><br>A „leváltott" Orbán-kormány – Gondolatok a választás után <br><br>Leváltottuk a kormányt. Mint minden választáskor… leváltjuk, hogy új alakulhasson. Új és jobb. Most is ez történt, hiszen remélhetőleg a jobbá válás attól lesz realitás, hogy sokkal nagyobb felhatalmazást kapott Orbán Viktor miniszterelnök úr, mint amilyen felhatalmazása eddig volt. Hiszen, nem kell ezután árulókkal vitázni a haza védelméről, s talán kevesebb kompromisszumot kell majd kötni a by FBRSS.com on Wednesday 11 April 2018 03:14 PM UTC+00 2018. április 9., hétfő A „leváltott" Orbán-kormány – Gondolatok a választás után Leváltottuk a kormányt. Mint minden választáskor… leváltjuk, hogy új alakulhasson. Új és jobb. Most is ez történt, hiszen remélhetőleg a jobbá válás attól lesz realitás, hogy sokkal nagyobb felhatalmazást kapott Orbán Viktor miniszterelnök úr, mint amilyen felhatalmazása eddig volt. Hiszen, nem kell ezután árulókkal vitázni a haza védelméről, s talán kevesebb kompromisszumot kell majd kötni ahhoz, hogy borotvaélen táncolva elérje céljait, amelyek soha nem egyéni és önös célok és érdekek voltak eddig sem, hanem a haza és a nemzet egységét és túlélését, jövőjét szolgálták. Igaz, a vesztesek, a botor legyőzöttek máris hisztériás rohamot kaptak, és nem vonták le a konzekvenciát. Nem saját esztelen és értetlen (érthetetlen) politizálásuknak, a nemzet ellen való kirohanásaiknak tudták be a hatalmas bukást, hanem csalásról, visszaélésről beszélnek ugyanabban a stílusban, amely miatt buktak. Már-már nevetséges és szánalmas módon. A beteges szellemiség – úgy tűnik –, nem engedi nekik a felismerést: a magyar politikusnak a magyar érdekeket kell képviselnie és akkor a magyar társadalom melléjük áll. Ők azonban ezzel szemben a gyűlöletre, az Orbán-fóbiára, és az emberi gyengeségre, valamint a magyarok és a keresztények elleni utálatra építették mind a kampányt, mind a napi tevékenységüket. Pénzért, idegen érdekek mentén, vastagon hazudozva mindenkiről, akiről parancsba kapták, hogy hazudozni kell. Nem ismerik a magyar lélek rejtelmeit, a nemzeti identitás mindent felülíró erejét, a lelkek mélyén kimondatlanul is ott rejtőzködő ősi kereszténységet. Ők egy másik logika szerint, és egy másik életszemléletnek megfelelően próbálnak politizálni, amely Magyarországon (értsd: Kárpát-medence) nem működik, illetve jól működik, mert kontraproduktívitásában a nemzeti oldalt erősíti. A kétharmados Fidesz-KDNP többség tehát lehetőséget ad arra, hogy nemzetünket megvédje a megszállástól, a kereszténység és a nemzet ellen fellépő liberális uniós diktátorok ostoba és önfeladó parancsaitól, s minden bizonnyal ez a választási győzelem, a józan ész győzelme az unió egészére is pozitív hatással lesz. A magyarok minden történelmi korszakban – saját érdekeiken kívül – akarva-akaratlan, a környező nemzetek és egész Európa érdekeit is védték. Ma is ez történik, s talán a magyar választás felnyitja azoknak – az évtizedek alatt elbutított, hamis és erőltetett lelkiismeret furdalásban vergődő – nemzeteknek a szemét, és felkelti ösztönét az önvédelemre, amelyek a jóléttől és a fent említett hatásoktól vakon, hagyták magukat félrevezetni és megszállni. Az április 8-ai választás egyben törvényalkotásra is lehetőséget ad a tekintetben, hogy végre megszüntethető lesz a hazaárulást „házon belül" és folyamatosan, bűnszövetségben elkövető, magukat civilszervezeteknek nevező bűnözők tevékenységének a megszüntetése. Ugyanis mind a nemzet, mind a segítségre szoruló és hivatalosan az országba érkező menekültekért a felelősség a kormányt terheli, amelyből az emberiesség, az ENSZ alapokmányának tiszteletben tartása és betartása a kormány részéről soha nem volt kétséges. Emellé nem kell idegenek által pénzelt, egyéb segítő szervezet. Az ebbéli törvényesség persze nemcsak az idegen érdekeket szolgáló civil szervezetekre kell, hogy vonatkozzék, hanem minden olyan tevékenységre, amelyet a haza és a nemzet biztonsága ellen követnek el politikusok és magánemberek, akár mint uniós képviselők, akár mint parlamenti pártok tagjai, elnökei vagy szimpatizánsai. A felelősségre vonás is megkezdődhet azokkal szemben, akik volt miniszterelnökként, főpolgármesterként és más állami funkciókat betöltőkként sikkasztottak, loptak és bűnszövetségben cégeken keresztül rabolták le a költségvetést, az uniós támogatásokat úgy, hogy gyermekeket és nyugdíjasokat is megrövidítettek, ellopták bérüket, fizetésüket, de mindezen bűncselekményekkel megrágalmazták a kormányt és annak tagjait, családjaikat. Van tehát feladat és számos megoldandó kérdés, amelyek ma már talán egyszerűbbé válhatnak a kétharmados felhatalmazás birtokában. Azonban nemcsak az elvégzendő feladatokra kell koncentrálni. Súlyos és nagy feladat az is, hogy az új kormány tagjai, a kormány médiája és a választók is visszaszerezzék, és megtartsák azt a méltóságot, amely alapjaiban különbözteti meg a nemzetben gondolkodó keresztény magyar közösséget attól a választási kampányban önmagát leleplező, jellem és hazaszeretet nélküli szűk politikai és társadalmi rétegtől, amely sem nem magyar, sem nem keresztény, sem nem emberi. Amelyet mindössze a gyűlölet és a pénz hajtott a kampány során. Sajnos az ellenzéki stílustalanság kissé lehúzta a polgári oldal stílusát is... A kampány során sokszor volt kifogásolható a jobboldali média stílusa is, amit nem menthet föl sem indulat, sem jogosnak vélt vagy annak ítélt felháborodás. Hiszen nem süllyedhetünk abba az erkölcsi és szellemi mocsárba, ami a bal- és álliberális magatartást és gondolatiságot 1989. óta jellemzi Magyarországon. Tetszhet ugyan olykor a szabados (prolias) kifejezésmód a közönségnek, az olvasónak jogos felháborodásában… csakhogy az újságírónak nem csupán objektívnek kellene maradnia, de a példaadás is kötelező a számára! Ha pedig a felháborodottságból eredő trágárság a példa, az bizony negatív eredményhez vezet, akár jogosnak véljük a trágárkodást, akár nem. Tehát e téren is vannak követelmények, amelyeket vissza kell állítani, illetve amelyeket kötelezően be kell tartani. Végül a választás konzekvenciái között hadd említsem meg a kereszténység fogalmának félreértelmezett, és ekként többször is hallott említését. Nem mondhatjuk ugyanis, hogy mindegy ki keresztény és ki nem az, mert a lényeg, hogy a keresztény kultúrkörben élünk. A keresztény kultúrkört e megállapítással szemben maga a hitből eredő kereszténység jeleníti meg. Ha hit és keresztény érzület nincs az emberekben, akkor csupán az európai kultúrát említhetjük, amely nem mindenben és nem kifejezetten kötődik a kereszténységhez, hiszen, mint ismeretanyagot, a római kultúrát is épp annyira tartja részének, mint az ógörögöt vagy az ázsiait. A keresztény kultúrát a de facto megélt kereszténység tölti meg tartalommal, amelybe az erkölcsi norma, a hagyományok gyakorlása, a szavatartó és másokkal szembeni tisztességes magatartás, a Jézus által megkövetelt egyenes beszéd, az alázat és az igazságszeretet is beletartoznak, azaz a krisztusi parancsok és tanítások, amelyeket nevezhetünk akár az emberi tulajdonságok isteni tárházának is. Ezek nélkül nincs keresztény kultúra, nincs humánum, hazaszeretet és béke. Hiba az is, ha bizonyos keresztyén-keresztény vallások történelmét előbbre valónak tartjuk, a másiknál. Helytelen tehát, ha egy-egy újságíró a saját, épp elhagyni szándékolt vallásának vindikálja mindazokat a történelmi eredményeket és célokat, amelyeket a kereszténység összessége teremtett meg az évszázadok - de mondhatjuk -, a két évezred során Európában és Magyarországon. Van tehát szellemi, vallási, történelmi és erkölcsi követelménye is ennek a gyönyörű és nemzet-önmentő választási eredménynek, hogy a belső békét és egyetértést is erősítsük, erősíteni tudjuk. Nagyjából így tudnám összefoglalni a választások másnapján az örömömet, az elvárásaimat és a ránk nehezedő közös lelki, szellemi és gyakorlati terheket, feladatokat önmagunkkal, nemzetünkkel és ellenségeinkkel összefüggésben. Köszönetet mondok tehát a Magyarok Nagyasszonyának, aki Szent István felajánlása óta óvja és védi nemzetünket, hogy általa mindnyájan felismerjük: „Egyedül Istené a dicsőség!" Ps: A választások előtti napon misét mondattak miniszterelnök úrért és családjáért, ami önmagában nemes gondolat. Azonban méltóbb lett volna a magyar nemzetért, a választási győzelemért könyörögve misét mondatni, s ebben, az egyetemes könyörgésbe foglalni nemzetünk miniszterelnökét... Most, a győztes választások után, simili modo misét kellene mondatni... Te Deum-mal... Stoffán György http://stoffangyorgy.blogspot.hu/

You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription.