FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
| Még messze nincs a csúcsán a koronavírus-járvány a világban, de a gazdaságban már jelenleg is érezni a hatásait: a tőzsdeindexek negatív rekordokat döntögetnek, miközben a hagyományosan menekülő eszköznek tekintett arany hét éves csúcsra ugrott. De nem csak a tőzsdén, hanem a reálgazdaságban is érezteti a hatását a járvány, például a turizmusban, ahol a G7-nek nyilatkozó turisztikai cégek egy része már a foglalások bezuhanásáról számolt be, az iparvállalatok egy része alkatrészhiánnyal küzd, miközben azonban Kínában a vírus terjedésének lassulásával már elkezdtek kinyitni azok a gyárak, amik a karantén idejére bezártak. A Nemzetközi Valutaalap 0,1 százalékponttal rontotta le a globális növekedési előrejelzését. Az OECD viszont komolyabb hatást vár, 2,9 helyett már csak 2,4 százalékos növekedésre számít idén a világgazdaságban, de a legrosszabb esetben 1,5 százalék sem kizárható a nemzetközi szervezet szerint. Nem túlzás ugyanakkor azt mondani, hogy a nemzetközi szervezetek egyelőre sötétben tapogatóznak az előrejelzéseikkel. Egyelőre még nagyon nehéz megválaszolni, hogy mennyivel fogja vissza a világgazdasági növekedést a járvány, vagy hogy okoz-e majd recessziót egyes gazdaságokban. Bár a virológusok egyre többet tudnak az új vírusról, olyan fontos jellemzői nem ismertek még, amik alapjaiban határozzák majd a járvány lefolyásának hosszát, súlyosságát, és ezzel együtt a világgazdaságra gyakorolt hatását. Nem tudják például még, hogy pontosan milyen hosszú a vírus lappangási ideje, vagy hogy mennyivel terjedt volna gyorsabban Kínában karantén és utazási tilalmak nélkül. Azt sem tudják, hogy miért hat a vírus máshogy a népesség bizonyos csoportjaira, például hogy miért van, hogy a gyerekek esetében kevesebb az esetszám, mint a felnőtteknél, vagy hogy miért viseli meg jobban a férfiak szervezetét a vírus, mint a nőkét. És bár reménykedhetünk benne, hogy az új vírus a szezonális influenzához hasonlóan nehezebben terjed a tavasz beköszöntével, ebben sem lehetünk biztosak. Mindezek ismeretének hiányában is érdekes lehet azonban két szempont:
Ebben a cikkben ezekre a kérdésekre próbálunk válaszolni. A koronavírust eddig leggyakrabban a 2001-ben megjelent SARS-hoz szokták hasonlítani, mert a két vírus genomja 80 százalékban megegyezik, és a tüneteik is hasonlóak. A gazdasági hatásuk összehasonlítását azonban legalább két különbség is jelentősen nehezíti. Egyrészt a SARS sokkal lassabban terjedt, mint a koronavírus, viszont halálosabb volt: 2002 novembere és 2003 között a SARS több mint 8 ezer embert fertőzött meg, közülük 774-en haltak meg, miközben a koronavírus jóval gyorsabb terjedés mellett 10 hét alatt ölt meg 92 ezer fertőzött közül több mint 3000 embert. (A szintén hasonló 2012-ben megjelenő MERS idén januárig 2506 ember fertőzött meg, közülük 896-an haltak meg.) A SARS hatásainak általánosítását nehezíti az is, hogy a járvány csúcsán, 2003-ban Kína csak a világkereskedelmi forgalom huszadát adta. Ezzel szemben jelenleg ez az arány egyheted, és azon kívül, hogy Kína mélyen integrálódott a globális értékláncokba, a kínai lakosság fogyasztóként is sokkal nagyobb hatással van a világgazdaságra, mint a kétezres évek elején. Elég csak arra gondolni, hogy a német autóipari gyengélkedés egyik oka a kínai vásárlások visszaesése volt az utóbbi időszakban. A SARS gazdasági hatásaira korábban becslést adó kutatók az Australian National University-n ugyanakkor úgy vélik, hogy a tapasztalatok hasznosak lehetnek a koronavírus hatásainak felmérésekor is: ők új tanulmányukban 7 különféle forgatókönyvet vizsgáltak a járvány terjedésétől és súlyosságától függően. A kutatók jóval pesszimistább következtetésekre jutottak, mint az IMF vagy az OECD: a legjobb esetben 0,1-0,2 százalékpontos visszaesést várnak azokban az országokban, amiket modelleztek, de a hétből két esetben is akár 8-10 százalékpontos csökkenésre lehet számítani az eredeti növekedési előrejelzéshez képest, ami így recessziót is okozna a legtöbb érintett országban. A legtöbb forgatókönyv szerint a visszaesés viszonylag gyors lenne, és ugyanilyen gyorsan helyre is állna a helyzet. Mindez egyébként Philipp Carlsson-Szlezak, a Boston Consulting Group vezető közgazdászának a Harvard Business Review-ban megjelent cikke szerint megegyezik a hasonló visszaesésekkel kapcsolatos történelmi tapasztalatokkal. Ugyanis a SARS, az 1968-as ázsiai (kb. 4 millió halott) és az 1958-as Hong Kong-i influenza (kb. 2 millió halott), valamint az 1918-as spanyolnátha (17-50 millió halott) is hasonló lefolyású, közgazdászok által "V-alakúnak"nevezett, tehát gyorsan eszkalálódó és gyorsan helyreálló visszaesést okozott.  Forrás: Harvard Business Review Egy járvány többféleképpen is hozzájárul a recesszió kialakulásához. Egyrészt a termelés oldalán, hiszen a járvány miatt az emberek nem tudnak dolgozni, vagy a karantén miatt otthon kell maradniuk. Mindez a termelési láncokon keresztül pedig villámgyorsan tovagyűrűzik akár távoli országok gazdaságába is. Ez történik most azokkal a magyar iparvállalatokkal, amiknek bár nem betegek a munkavállalói, a termelést mégis korlátozza, hogy a kínai beszállítók szállítmányai elmaradoznak. Ezzel a problémával a gazdaságpolitika nem tud mit kezdeni, hiszen erősebb prioritás, hogy a dolgozók otthon maradjanak és a járvány ne terjedjen, mint az, hogy a termelés újrakezdődjön. Kormányzati szinten ezt egészségügyi és hatósági intézkedésekkel lehet kezelni, de gyors eredményre aligha számíthatunk. A járvány viszont a fogyasztói oldalon is negatív hatással van. Egyrészt a szolgáltató szektorban csökken a kereslet. Az emberek például lemondják az utazásaikat, vagy otthon maradnak, ahelyett hogy színházba, moziba mennének. Másrészt ha pánikba esnek, hogy a válság elhúzódik, elhalaszthatják a korábban tervezett nagyobb összegű vásárlásaikat. Ezzel a problémával viszont már tudnak mit kezdeni a kormányok és a jegybankok a világban, és már láttunk is példát konkrét intézkedésekre. Az Egyesült Államok jegybankja kedden 0,5 százalékponttal vágta meg az alapkamatot, a koreai és az olasz kormány is költségvetési élénkítőcsomagot jelentett be. Ezek az intézkedések rövidebb távon hatásosak lehetnek, hosszabb távon azonban minden azon fog múlni, hogy milyen erősségű és kiterjedésű lesz a járvány, és hogy a kormányok milyen hatékonysággal tudják akadályozni a terjedést. Ahogy arról Zsiday Viktor nemrég a blogján írt, a leghatékonyabb megoldás valószínűleg az lenne, ha az egész világon mindenki egy hónapig otthon maradna, a kormányzat küldene mindenkinek alapélelmet, egy havi fizetést, a lejáró tartozásokat pedig automatikusan meghosszabbítanák 3 hónappal. Ennek a megvalósítása viszont nyilván erősen problematikus lenne globális szinten, és járvány terjedését sem állítaná meg feltétlenül. Így maradnak a hagyományos eszközök, azonban még abban az esetben is lehetnek hosszabban elhúzódó hatásai a visszaesésnek, ha viszonylag gyorsan lezajlik. A 2008-as válságot követően ez leginkább a hitelezésben látszott meg, a lakosság ugyanis még akkor sem mert új hiteleket felvenni, amikor a gazdaság növekedni kezdett és a termelés magához tért. Philipp Carlsson-Szlezak három potenciális hosszú távú hatást is megemlít. A 2000-es évek elején sokak szerint a SARS-járvány is hozzájárult az online vásárlás népszerűvé válásához, és ezen keresztül az Alibaba felemelkedéséhez. Ilyen hatás most is elképzelhető, például az iskolák bezárása hozzájárulhat az e-learning terjedéséhez, de hasonlóról írtunk a magyarok home office-hoz való viszonyulása kapcsán is. Az elmúlt időszakban a világgazdaságban megfigyelhető volt, hogy az értékláncok „rövidülnek", tehát a kiszervezéseknél nagyobb súllyal esik latba az a szempont, hogy az új beruházás fizikailag minél közelebb legyen a cég központjához. Ezt a folyamatot felgyorsíthatja a járvány. Végül pedig a járvány politikai következményekkel is járhat: itt elég sok minden elképzelhető a kínai digitális ellenőrzés erősödésétől, az amerikai elnökválasztás kimenetelének változásán keresztül a globális együttműködés megerősödéséig. És hogy mire lehet számítani, ha véget ér a járvány? Három történész a napokban arról írt cikket, hogy a 14. század közepén 75-200 millió áldozatot szedő pestisjárvány, a Fekete Halál több tanulsággal is szolgálhat erre vonatkozóan. A járvány elülését követően munkaerőhiány alakult ki, ami javuló munkafeltételeket, növekvő migrációt, és a társadalmi moblitás ugrásszerű növekedését okozta, amiből egy új tulajdonosi réteg alakult ki. A Franciaországgal háborúzó Angliának új bevételekre volt szüksége, az adóemelések következménye pedig az angol történelem legnagyobb parasztlázadása lett 1381-ban. A történészek szerint ez főleg a mai eliteknek szolgálhat tanulságul, legyen szó a gazdasági visszaesés menedzseléséről, karanténok betartatásáról, vagy a megváltozott demográfiai viszonyok miatt beinduló társadalmi folyamatokra adott reakciójukról. |
| You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at kreuzfeldildiko@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |
2020. március 20., péntek
FB-RSS feed for Kiss Balázs: Mit nem kell? Parázni! Még a gazdaság miatt se. Kulcsszó : Rövid távú probléma.Napról, vírusról mégegyszer : Iránban természetesen sajnos a nagyvárosokban terjedt el. Az ö
