Göncz Árpádról, a Magyarok Világszövetsége egyfajta misszióként sorozatban foglalja össze, mi szól a balliberális oldal által futtatott 56-os Göncz dicsőítése ellen.
Annak kapcsán, hogy a budapesti városvezetésben felmerült az ötlet:
közterületet kellene elnevezni Göncz Árpádról, a Magyarok
Világszövetsége egyfajta misszióként sorozatban foglalja össze, mi szól a
balliberális oldal által futtatott 56-os Göncz dicsőítése ellen. A
Szegedi Katonai Bíróságon megtartott főtárgyaláson 1957. december 11-én
ítélkezett dr. Mátyás Miklós hadbíró őrnagy első fokon eljáró katonai
büntetőtanácsa: Fekete Pál 28 éves tanárt, a Békés Megyei Forradalmi
Tanács elnökét bűnösnek mondta ki a társadalmi rend elleni, a
népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés
bűntettében, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Az I. rendű
vádlott az ítélet hallatán hangtalanul összecsuklott, látszott rajta,
hogy tudatzavarban van. Az elsőfokú ítéletet az ügyész még 1957
decemberében jóváhagyta, a vádlottak védői enyhítésért nyújtottak be
fellebbezést.
A Budapesten a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumán (Fő u. 1.)
1958. március 14-én megtartott másodfokú tárgyalás előtt a folyosón
megjelent Kelemen Imre honvéd főhadnagy, hadbírósági irodavezető és a
XIV. rendű vádlotthoz fordulva a következőket mondta:
„Visszavonni a fellebbezést, azonnal visszavonni! Azonnal a belépés
után, különben a két elsőrendűt felhúzzák, de az is lehet, hogy még egy
harmadikat is.”
Fekete Pál 1963-ban szabadult a börtönből az ENSZ
által kikényszerített részleges amnesztia révén. Szegeden egykori
békéscsabai kínzója, a rendőrség politikai osztályvezetőjeként
alezredesi zubbonyban feszítő Fetter Ferenc fogadta, aki – ígéretet téve
arra, hogy a latin, francia és német nyelven is tudó szabadult rab
visszakapja a tanári katedráját, állást kap a József Attila
Tudományegyetem Idegen Nyelvi Lektorátusán – megpróbálta beszervezni a
Belügyminisztérium III/III. Főcsoportfőnökség ügynökének, vagyis
besúgónak.
Fekete Pálból azonban nem lett áruló – inkább elment segédmunkásnak a szegedi építőiparba.
A Bajai úti téglagyárban dolgozott, és a családjával egy
padlásfeljáróban élt a Tisza-parti megyeszékhelyen. (Míg a börtönéveit
töltötte, a Békés megyei Dombegyházra száműzött felesége két gyermekkel
tizennégyszer költözködött. Mindenhonnan elkergették.)(1) Fekete Pál Szegeden egy ízben munkája közben találkozott
egyik egykori váci rabtársával, Göncz Árpáddal, amint egy csatornában
dolgozott. Csak a feje látszott ki belőle. A későbbi szabad
demokrata politikus, majd köztársasági elnök Göncz – felette állva –
meglepetten konstatálta Fekete sanyarú helyzetét, akinek elárulta, hogy ő
bizony az idegen nyelvi lektorátuson tanít. Majd megjegyezte:
„Mondtam én neked, Pali, hogy nincs elég magadhoz való eszed!”
A hat idegen nyelvet felsőfokon ismerő tanár, Fekete Pál börtönből
való szabadulása után kubikosnál többre sohasem vitte, és még 26 évig,
1989-ig hetente kellett jelentkezzen a rendőrségen…
Hunhír.info – MVSZ
