FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
#okboomer Nehogy véletlenül átadhassák lejsújtó történelmi tapasztalataikat a létező baloldalról (is), hadd dőljenek be újra ugyanannak a liberális világcsalásnak, azért kell az időseket ellenségnek és idiótának beállítani, de már a 30 felettieket IS simán lehülyézik. Pedig ez a baby boom nemzedék az 1945-1963 közt születettekre volt érvényes. Tuesday 31 December 2019 09:44 AM UTC+00 A címben szereplő különös szókapcsolat az utóbbi idők leggyorsabban, szó szoros értelemben futótűzként terjedő globális szlogenje, egy „beszólás", amit nem igazán lehet lefordítani, inkább csak körülírva megmagyarázni. A háborúk után minden társdalomban növekszik a születésszám. Ez még az olyan, 1945-ben tradicionálisnak már nem mondható társadalomra is igaz, mint az Amerikai Egyesült Államok népe. Bár Amerika embervesztesége összehasonlíthatatlanul kisebb volt, mint az európai országoké, ez a népesedési reflex ott is hibátlanul működött. Ezt a háború utáni népességrobbanást baby boomnak nevezték el, és az idő múlásával ezt a kimagaslóan nagy létszámú korosztályt egyre inkább boomernek, boomereknek kezdték hívni. A boomernemzedék, amelynek tagjai nagyjából 1946 és 1964 között születtek, korukat tekintve ma már 55 és 73 év között járnak, ahogy az utánuk következők mondani szokták nekik „már a B oldal forog", vagyis életük nagyobbik részén már túl vannak. Magyarországon ide tartoznak a Ratkó-korszak gyerekei, köztük én is az 1951-es születésemmel, illetve azok, akik néhány évvel előbb, másrészt a nagy születésszám zuhanásig 1963-ig születtek. A boomernemzedék a hatvanas, hetvenes évek során élte ifjú korát, abban a két évtizedben, amikor a világ gazdasági és kulturális értelemben is elképesztő erejű mozgásban volt. A mindent megoldó tudományba és a végtelen növekedésbe vetett mámoros örömittas hit soha nem volt olyan mindent elsöprő erejű, mint akkor. A trendeket a végtelenbe húzták, az erőforrások kimerülése, vagy éppen a környezeti terhelés még nem lépett be a globális beszédtérbe, annál inkább a „természet leigázásának" féktelen vágya. Nagyon is belépett viszont a korlátlan szabadság mámora, a hagyományoktól való elszakadás, az „ósdi" erkölcsök elvetése, a „szexuális forradalom", a populáris kultúra főként a zenében, képzőművészetben és filmben megjelenő új hulláma. A korszak hosszú távú trendekre is drámai módon ható ikonikus éve 1968, amikor a boomerek első nemzedéke már középiskolás vagy egyetemista, vagyis a trendek láthatatlan manipulálói számára legkönnyebb préda. A párizsi diáklázadásnak álcázott ultraliberális nihilista polgárháborús kísérlet, a Prágai tavasz csinált forradalma, amelynek feladata annak tesztelése volt, hogy Közép-Európa népét lelki, erkölcsi, szellemi értelemben kellőképpen „előemésztette-e" már a világ urainak „szocializmus" fedőnév alatt futó projektje. Szóval hogy eljött-e már az ideje a térség „visszavételének", ám e szintén polgárháborús kísérlet leverése nyomán kiderült, hogy egyelőre még nem. Ezek a máig sem feltárt, és feltáratlanságuk következtében önkényesen értelmezhető folyamatok a boomerek számára többnyire mégis sikeres táptalajt jelentettek. A Kádár-korszak fiatal nemzedéke anyagi és szimbolikus tőkefelhalmozása összehasonlíthatatlanul jobb, mint az előző évtizedek nemzedékeié. Az „új gazdasági mechanizmus" 1968-ban, a fusi, a háztáji, a tsz melléküzemág, a féllegális „proto-vállalkozások" mámora magával ragadta a magyar boomereket. A rendszerváltozás utáni mesés vagyonfelhalmozási történetek jelentős része itt kezdődött el. Igaz, ez a nemzedék az, amely legalábbis itt Magyarországon, szörnyű árat fizet az önkizsákmányolás nyomán összebarkácsolt vagyonért. A boomer férfiak 35 és 45 éves kor közötti halálozási adatai az elmúlt száz éve egyik legnagyobb demográfiai drámáját írják le. Az ingázás, a „fekete vonatok", a kétlakiság, az önpusztító szokások, a családok széthullása nyomasztó teher a következő, többnyire már a hetvenes, nyolcvanas években születő X és Y generációk számára. És ezzel el is jutottunk a címben szereplő szlogen értelmezéséhez. Az oké boomer kiszólás–beszólás ugyanis a két generáció diskurzus-fegyvere, és nagyjából annyit tesz, hogy boomerkém, most már aztán igazán elhúzhatnál. Sáskaként felélted a világ tartalékait, nekünk már csak az anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi értelemben vett lerágott csontok maradnak, elég volt! Veti oda cinikus gúny közepette a feljövő két generáció. És egyre inkább azt is hozzáteszik keserűen, hogy ráadásul még „nyuggerként" is a mi vérünket szívod, hisz nem elég, hogy végig hedonizáltad a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes éveket, de most még nyugdíjasként is nekünk kell majd eltartani titeket, és tudod mit, rohadt sokan vagytok. Csak egyetlen adat ennek illusztrálására, az Amerikai Egyesült Államokban az örökölt vagyontömeg 2000-ben még csak 170 milliárd dollár volt, ami nagyjából Magyarország egy évi nemzeti jövedelme. Tavaly ez az összeg már közel hatszázmilliárd dollár volt, ami viszont már Svájc éves GDP-jének felel meg. Ma Amerika összes anyagi vagyonának hatvanöt százaléka a boomerek nemzedékénél van, és ez az arány egyelőre még mindig növekedőben van. Az idősebb Bush utáni korszak négy amerikai elnöke a boomer nemzedék tagja, akárcsak az orosz elnök vagy a német kancellár, vagy éppen a kínai elnök. Kína számára ez az átmenet igazi történelmi dráma, mert a következő évtized során csattan össze teljes erővel a boomerek nemzedéke, amelynek tagjai sokgyerekes családban születtek, és az a generáció, amelyiknél már a második gyerek megszületését is szankcionálta a politika. A boomerek tehát egyszerre a gúnyos lekezelés, indulat „tárgyai" világszerte. Pedig e gerjesztett, „csinált" permanens intergenerációs háború okát inkább megérteni, és emberséggel csitítani kellene. Addig, amíg nem késő. |
You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |