2020. január 24., péntek

FB-RSS feed for Kiss Balázs: New items

FB-RSS feed for Kiss Balázs
Nem egyszer élünk, hanem most. IS, és aztán is. ;)

A cikkben emlíett harmincéves háború során megdöntött „elsÅ' német birodalom” az bizony nem volt "náci" sÅ't nem is készült háborúra, éppen ez lett a veszte.

Akit - amit védtelenné akarnak tenni, azt meg akarják támadni.
2020. január 24. 11:06

Hazánkban egy 2016-os felmérés szerint az érettségizettek 16, a diplomásoknak pedig 21 százaléka tervezi, hogy külföldre megy hosszabb-rövidebb idÅ're- írja a privatbankar.hu. A tanulók körében ennél is sokkal súlyosabb a helyzet: 67 százalékuk menne el az országból. Bogár László közgazdász professzornak tett föl kérdéseket a Présház.

- Professzor úr, a fiatalok többsége szeretne nekifeszülni egy-egy nagy feladatnak, s e feladat szempontjából annak jövedelmezÅ'sége mellett nagyon lényeges annak érdekessége. Hazánkban az oligarchia rejtett manÅ'verei különlegesen érdekessé teszik a demográfiai folyamatok rombolása elleni küzdelmet. Egy fiatal hogyan ismerheti fel, hogy a családellenes propaganda valójában fegyverek nélküli, de katonai â€" területfoglaló â€" támadás?

- Minden emberi közösség legdöntÅ'bb, mondhatni szakrális lét-feladata, hogy világra hozza, és testi, lelki egészségben felnevelje a következÅ' nemzedéket. A magyar nemzet nevű emberi közösség azonban már évtizedek óta egyre kevésbé tud, mer és akar eleget tenni e szakrális lét-feladatának, így mindennél fontosabb volna az okok nagyon Å'szinte áttekintése. A testi-lelki hanyatlás leglátványosabban a népesedési lejtÅ' drámájában, és az általános egészségmutatóinknak igen alacsony szintjében mutatkozik meg. A legtöbb ilyen mutatót illetÅ'en általában Európa három legrosszabb helyzetben lévÅ' országainak egyik vagyunk, de egy 2014-es OECD felmérés alapján egy tíz pontos skálán 0,4 ponttal lettünk az utolsók a vizsgált 34 ország közül. A háború utáni népesedési csúcs idején még 90% volt a valószínűsége annak, hogy egy nÅ' a húszas éveiben szül két gyermeket. Ez a második népesedési hullám során, a hetvenes évek közepén már csak hatvan százalék volt, és a harmadik, lényegében már nem is érzékelhetÅ' „hullám” idején (az új évezredben) már csak harminc százalék. Vajon mire számíthatunk így a negyedik nemzedékben, ami nagyjából 2025 és 2035 közé tehetÅ' majd? Egy biztos, 2040-re végleg eldÅ'l Magyarország sorsa, mert akkor már ismerjük majd ezeket az adatokat. Ha nagyjából ugyanilyen arányú süllyedés megy végbe, akkor sorsunk megpecsételÅ'dött, hisz akkor az ország népessége 2100-ban már négymillió alá kerül, úgy, hogy az ország lakóinak több mint felét a cigányság jelenti majd, a többség öreg, beteg, fáradt képzetlen lesz, így az elemi szintű „üzemeltetésre” is képtelen helyzetbe kerülhetünk. Ennek elkerülésére maximum egy évtizedünk maradt, és ezért a következÅ' évtized nemzetstratégiai feladatainak csúcsán ez a kérdés áll, bárki bármit is gondoljon mind errÅ'l. Az elmúlt ötven év során nagyon sok értékes elemzés látott napvilágot az okokról, és számos alkalommal született olyan kormánystratégia is, amely a megoldásokat keresve, helyes intézkedések egész sorát hozta meg. Ám egyelÅ're inkább csak lassítani tudtuk a lepusztulási lejtÅ'n való lecsúszásunkat, megállítani nem, ezért meg kell próbálni a lét-megértés még mélyebb rétegeibe lehatolni, hogy a lejtÅ'rÅ'l való visszafordulás sikeres legyen. Bár az okok egy igen bonyolult és komplex hálót alkotnak, de ha egyetlen okot megnevezve kellene kimondani a lényeget, akkor ez számomra a hit elvesztése. Akármilyen szívszorító is ezzel szembesülni, az emberi életnek önmagában sem értelme, sem célja nincs. Célt és értelmet csak az adhat, ha felismerjük, hogy nemcsak életünk van, hanem létünk is, vagyis részei vagyunk egy olyan végtelen folyamatnak, amelyben, bár jelentéktelen porszemnek látszódhat az életünk, de minden ilyen „jelentéktelen porszemnek” van valami olyan sajátossága, amit Å', és csakis Å' tehet hozzá a végtelen létezéshez, az örökkévalósághoz. Ez az, amit József Attila úgy fogalmazott meg, hogy „Ehess, ihass, ölelhess, alhass, a mindenséggel mérd magad.” Az a tény, hogy a fiatalok kétharmada el akarja hagyni hazáját azért van, mert a „mindenséggel mérd magad” érzése, átélése elveszett. Maradt az evés, ivás, ölelés gyönyörvényeiben való elmerülés. Pedig József Attila nem azt sugallja, hogy ne élvezzük a táplálkozás és a szex gyönyöreit, azt éppen nem.

Kép: mandiner.hu

Azt üzeni, hogy éld át bátran ezeket a gyönyöröket, de illeszd be méltó módon a létezésbe. Természetesen egy pillanatig sem gondolom, hogy mindezért a fiatal nemzedéket kellene felelÅ'sség tenni, hiszen Å'k értékválasztásaikkal csak visszatükrözik mindazt, amit maguk körül érzékelnek. Az emberi világ mai lelki, erkölcsi, szellemi állapota egy sok évszázados lejtÅ' végpontjához közelít. Ennek legmélyebb történelmi oka az a „nagy átalakítás” (Pollányi: The Great Transformation) volt, ami valamikor 1200 és 1300 között kezdÅ'dött el a kora reneszánsz korszakával. Addig a szakrális kultúra egy emberen túli lényeget tekintett elérendÅ' célnak, a méltó életet, az üdvösséget. A „nagy átalakítás”, amely ezzel létrehozta a deszakrális civilizációját a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyagtömeg szakadatlan növelését véli az emberi élet, mi több LÉT, egyetlen lehetséges céljának, ám egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ez az út, Babits Mihállyal fogalmazva, Hadjárat a semmibe. A reneszánsz és a „carpe diem” arra szólít fel, hogy nincs más a világon csak a következÅ' pillanatban átélhetÅ' fizikai gyönyör hipnózisa. Ám ez végzetes csapda. Korunk embere ugyanis így éhséget eszik, és szomjúságot iszik, egyre hisztérikusabban keresvén a kielégülést, ám egyre kielégületlenebb lesz. A gyerek világrahozatala, és testi-lelki egészségben való felnevelése nehéz és fáradságos létmunka. Az erre szolgáló idÅ't és pénzt (the time is money) elszórni, az viszont könnyű és szórakoztató. Amikor a Tao több mint kétezer éve úgy fogalmazott, hogy jót cselekedni nehéz és fáradságos, míg rosszat cselekedni viszont könnyű és szórakoztató, akkor pontosan erre gondolt, és ezzel a világegyetem legmélyebb összefüggését fogalmazta meg, azt, amit az elméleti fizikusok napjainkban entrópia néven említenek. Jót cselekedni azért nehéz és fáradságos, mert ilyenkor szembe kell mennünk az entrópiával, a világ spontán rendezetlenné válásával, és meg kell valósítani, majd meg kell Å'rizni a rendet, sÅ't folyvást emelni kell annak komplexitását. Rosszat cselekedni viszonyt könnyű és szórakoztató, hisz csak segíteni kell a spontán módon egyébként is lefelé sodródó folyamatokat. Nagyjából olyan ez, mint óriási erÅ'feszítésekkel árral szemben úszni, vagy sodortatni hagyni magunkat. Mindezt nem egyszerűen egy propaganda-gépezet segíti, hanem az egész globális véleményhatalmi diktatúra sugallja ezt minden felÅ'l. Az oktatás, képzés, kultúra (már amit ma annak neveznek) mind ennek a szolgálatában áll, így sokszor nem azon kell csodálkozni, hogy ilyen szomorú helyzetben vagyunk, hanem inkább azon, hogy „csak” ennyire szomorú a helyzetünk. Azt természetesen nagyon nehéz megmondani, hogy mi volna a teendÅ' mindezzel a sok száz éve zajló, és az emberi világ legmélyebb normatív struktúráit brutálisan visszájára fordító folyamattal. Tetszett volna nem hagyni mindezt, mondhatnánk, nem hagyni, hogy fejlÅ'dés és haladásként legyen értelmezhetÅ' a legmélyebb értékek szisztematikus felszámolása. Ám kiindulni most már csak abból tudunk, ami van, és ami van, az nem túl vigasztaló. Állandó hatalmas ellenszélben kellene megértetnünk az új nemzedékekkel, hogy amit a globális véleményhatalomként üzemeltett média követendÅ' értékként sugall, az a biztos pusztulásba visz. Még sem tehetünk egyebet, mint hogy felépítjük és működtetjük az általános lepusztulás/lepusztítás felé vezetÅ' utakat egyengetÅ' globális gépezetekkel szembe fordulni képes szervezetinket, intézményeinket még akkor is, ha a gyors siker reménye illúzió. A derűs „pesszimizmus” lehet talán a leginkább találó megnevezés erre.

- A drogok terjesztése mögött is az oligarchia manipuláció állnak. Alvilági hálózatokat hoznak működésbe avégbÅ'l, hogy a drogokkal lezüllesszék a közép-európai társadalmak fiataljait, így ezeknek az országoknak a közvagyona â€" úgynevezett „privatizáció” révén â€" ölükbe hullik, s a lezüllött társadalom szétzilálható, migránsáradattal megsemmisíthetÅ', így országok tüntethetÅ'k el. Az ez elleni föllépés meglehetÅ'sen érdekes kihívás lehet. ÉrzékeltethetÅ'-e ez, és hogyan a fiatalokkal?

- A drog pusztító fegyverként való stratégiaszerű használata elÅ'ször mint a szabadkereskedelem „szentségének” védelme jelent meg a történelem színpadán. Az angolok a roppant méretű és gazdagságú Kínai Birodalmat csak a szokásos fegyvereket alkalmazva aligha tudták volna térdre kényszeríteni, szükség volt tehát a rend szétzilálására alkalmas, nem konvencionális fegyverek alkalmazására is, és ezek egyike volt az ópium. Az angol drogdílerek sok ezer tonna ópium Indiából Kínába történÅ' „exportálásával” egy-két évtized alatt olyan széles körben tudták elterjeszteni ezt a drogot a kínai elitek között, hogy ennek rövid idÅ'n belül katasztrofális anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi következményei lettek. És miután Kína egyre határozottabban tiltakozott, így megvolt az ürügy is, hisz a kereskedelem szabadságának ilyen „brutális korlátozása” olyan „jogos indulatot” váltott ki a Brit Birodalomból, hogy „lépnie” kellett, és lépett is. A két menetben lezajló „ópiumháború” nyomán Kína teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került, és megkezdÅ'dött a világtörténelem legnagyobb szabadrablása. Kína olyan hatalmas és gazdag volt (még 1820-ban is sokkal gazdagabb és hatalmasabb, mint az akkori Brit Birodalom), hogy a szokványos gyarmatosítás túl költséges lett volna az angoloknak, így maradt a gátlástalan fosztogatás. Ez a szomorú, ám tanulságos történet azt példázza, hogy a drog, de valójában annak két széles körben elterjedt és látszólag „ártatlan” formája, a dohány és az alkohol is valójában szocio-kulturális fegyver. Arra szolgál, hogy anyagilag, fizikailag és mentálisan legyengítse az adott emberi közösséget azért, hogy kifosztása ezt követÅ'en sokkal olcsóbb és sikeresebb lehessen. A drogok elleni küzdelem szellemi talapzatának felépítéséhez bölcs intelemként Kosztolányi DezsÅ' híres verssorát kell segítségül hívnunk, miszerint: „Csodálkozol a kokainistán, nem érted, gondolkodj el az okain is tán, s megérted.”

Kép: ujszo.com

A drog csak akkor uralkodhat el, ha a lélek bajban van, nagy bajban, ha már végzetesen megbomlott a lélek belsÅ' rendje. Aki valóban hatékony és sikeres drogellenes stratégiát szeretne felépíteni, annak elÅ'ször ezt kell megértenie, a legmélyebb mélységekig. Hogy miért elviselhetetlen a valóságos valóság, és miért keres valaki hamis pusztító álvalóságokat helyette, amit a drog ad számára. Ráadásul a tudatos globális stratégia nyomán ide „bevándoroltatott” migráns az igazi halmazati büntetés, mert a migráns eleve maga a rendezetlenség, a káosz, aki globális veszélyes hulladékként megadja a kegyelemdöfést a szétroncsolt, és így már széthullóban lévÅ' európai lokalitások népeinek. A lélek belsÅ' rendjének megbomlása egyébként az emberi létezés egyik legtalányosabb jelenségéhez is kapcsolható, és ezt úgy hívják: unalom. Nincs ennél képtelenebb módja az emberi létezésnek. Hisz egész életünket áthatja az atavisztikus szorongás, hogy halandók vagyunk, az életünk véges. EbbÅ'l tehát logikusan az következne, hogy az élet minden percét műalkotás lehetÅ'ségeként kezeljük, és minden létezÅ' energiánkkal alkotni, építeni akarjunk. Szépet, jót és igazat áhítva. Az unalom viszont ennek a létállapotnak az ontológiai ellentétje, ahol alig várjuk az egyébként szívszorítóan rövid életünk végét, és ezt a rövid életet is elÅ'bb unalommal, ténfergéssel, végül önpusztító drogokkal kitölteni, ahogy a magyar szófordulat mondja, így agyonütve az idÅ't. Az entrópikus lejtÅ'n való legfelé rugdalódzásunk nagy drámájának talán ez a legérzékenyebb és legkényesebb területe, így érthetÅ', hogy az elÅ'rehaladás nagyon lassú és ellentmondásos, sokszor az átmeneti javulást is újabb megzuhanások és letörések követhetik.

- A pszichobizniszt is az oligarchia mozgatja: több száz szekta ámítja fiataljainkat itthon. Az elbolondított fiatal tömeg ellenállás nélkül adja át vagyonát, sorsát, késÅ'bb életét a manipulátoroknak â€" lehetÅ'vé téve az adott országok gazdaságának megkaparintását, majd területének okkupálását. Hallatlanul izgalmas lecke lehet ellenhálózat szövése. Hogyan tehetjük ezt vonzó kihívássá fiataljaink számára?


- Az ember történelmileg kizárólag megtartó közösség részeként létezhet. A kiközösítés (excommunicatio) azért volt lényegében halálos ítélettel egyenértékű annak idején, mert akit ez a büntetés sújtott, az az elnyúló kínhalál egy sajátos formáját kellett, hogy elszenvedje. A modernitás világa azonban atomizálta a társadalmakat, hogy így számolja fel azokat a közösségi kötelékeket, kapcsolódásokat, amelyek egyúttal a kialakuló kapitalizmus létszervezÅ'dési módjának deszakrális pusztításával való szembeszegülés egyetlen esélyét adhatták volna épen maradásuk esetén. Az már csak hab a tortán, hogy az így védtelenné és kiszolgáltatottá tett egyes egyén fogyasztás-felszívó képessége is sokkal nagyobb lehet e kötelékek szétroncsolása nyomán. A családok felszámolása, válások elÅ'segítése, vagy az eleve „szingli” létforma favorizálása a profit növelésnek egyik leginkább kézenfekvÅ' formája. Az emberi lélek azonban állandó szorongásként éli át a társtalanságot az atomizált magányosságot, és igyekszik megragadni minden lehetÅ'séget arra, hogy valahogy mégis csak megtartó közösségben élhesse életét. A globális hálózatként üzemeltett szekták ilyen mesterségesen elÅ'állított „instant-közösségként” elÅ'zékenyen a „segítségükre” sietnek, és olyan „szivattyúkat” hoznak létre, amelyek azokat a maradék értékeket is elszívják, amelyek még úgy ahogy, de léteznek. A leglátványosabban anyagi vagyonuktól fosztják meg a csatlakozókat, ám a legsúlyosabb következmény mégis csak az, hogy a lelkileg, erkölcsileg, szellemileg még mélyebbre süllyednek, mint ahol annak elÅ'tte voltak. A hálózatok lételméleti értelmét még csak mostanában kezdjük igazán átlátni, pedig egy döntÅ' fontosságú létszervezÅ'dési módról van szó, ami az egész világegyetemet meghatározza. A hálózat hihetetlenül rugalmas és változékony struktúra, amely ráadásul rendkívül „ütésálló” tud lenni, mert látszólag legalább is nincs benne szigorú hierarchia. Vannak viszont különleges, úgynevezett „erÅ'sen kötött” pontok, amelyek kiiktatása pillanatok alatt romba döntheti a hálózatot, ám ezeknek a pontoknak az azonosítása azért nem egyszerű, mert a hálózat éppen ezeket a pontokat rejti el leginkább. Ezért olyan nehéz pontos és részletes információkat szerezni például a globális civil szervezetek hálózatos szervezÅ'déseinek valóságos működésérÅ'l. És igaz ugyan, hogy hálózattal csak (ellen)hálózatot lehet sikeresen szembe állítani, ezek megszervezése azonban igen nehéz feladat. Be kell látnunk, hogy ezeket az ismereteket még nem igazán gyűjtöttük össze, de egyelÅ're maga a felismerés a lényeg, hogy a pusztító hálózatokkal szemben olyan „öngyógyító” hálózatok felépülését kell minden létezÅ' eszközzel elÅ'segíteni, amelyek ebben segíthetnek.

- A nemzeti kultúrák eltemetését is buzgón szervezi az oligarchia. Selejtes szellemi, „művészeti” kreálmányokkal nyomja el, szorítja perifériára a valódi alkotásokat és a tehetséges alkotókat. Úgynevezett „multikulti” életérzést próbál ráerÅ'ltetni az ifjabb nemzedékekre, sajnos: a becsületes adófizetÅ'k pénzébÅ'l. Ez az indulásnál mindenképp pénzügyi hátrányt jelent fiataljainknak, hogyan lehet mégis vonzóvá tenni ezt a nemcsak érdekes, hanem sokszor kifejezetten izgalmas, sÅ't veszélyes leckét?

- A kultúra minden emberi közösség számára azt a legmélyebb és leginkább meghatározó szabályozó rendszert jelenti, amelynek szétroncsolásával, vagy akár csak lassú folyamatos károsításával az egész emberi közösség felszámolható. Hogy lelki, erkölcsi, szellemi szempontból mi az értékes és mi az ártalmas, azt csak egy nagyon világos és áttekinthetÅ' normatív rendszer képes egyértelművé tenni. Aligha véletlen, hogy ha egy közösséget valaki el akar pusztítani, akkor ezt a legkényesebb érték-központot kell felszámolnia, vagy legalább is összezavarnia. Mint ahogy az sem véletlen, hogy a csillagászati összegekbe kerülÅ' harcigépek legértékesebb része ma már az elektronikus szabályozó rendszer, és azon belül is az „ellenség-barát” felismerÅ' rendszer. Egy ilyen gép másodpercenként akár egy kilométert is megtehet, vagyis egy közeledÅ' objektumról néhány másodperc alatt egyértelműen el kell tudni dönteni, hogy „barát” vagy „ellenség”. Ha egy emberi közösség önazonosságát meghatározó rendszer „mindössze” arra képtelen, hogy különbséget tegyen „barát” és „ellenség” között, az állandó folyamatos életveszélynek teszi ki a közösséget. A globális véleményhatalmi diktatúra legfÅ'bb feladata minden egyes lokalitásban pontosan az, hogy folyamatosan összezavarja ezeket a felismerÅ' rendszereket, hisz így szétesik az önazonosság, és a közösség védtelenné válik, barátok helyett ellenségektÅ'l vár megértést, segítséget, támogatást, és fordítva, a segítségnyújtásra egyedül képes barátokkal fordul szembe. A „kulturkampf” kifejezés még a „második német birodalom” történetének elsÅ' idÅ'szakához kapcsolódik. Otto von Bismarck, a „vaskancellár” egy rendkívül kényes történelmi „satu-helyzetet” örökölt.

A vaskancellár - mult-kor.hu

Ez a második német birodalom ugyanis már egy „szigorúan ellenÅ'rzött” államnemzet volt, amelyet „szigorú ellenÅ'rként” a globális hatalmi szuperstruktúra próbált totális kontroll alatt tartani. Ám a harmincéves háború során megdöntött „elsÅ' német birodalom” (Német Római Birodalom) ha roncsoltan is, de létezÅ' szakrális normatív alapstruktúrái, és legfÅ'képpen az e szakrális alapértékeket híven követni kívánó katolikus egyház szembe fordulni készült ezzel a globális diktátummal. Bismarck tehát egy sajátos „kétfrontos harcot” volt kénytelen folyatni, hogy egyensúlyt teremtsen a „nem létezÅ'” globális hatalmi rendszer diktátumai és a német szakrális történelmi nemzet még létezÅ' önazonossági igényeit megfogalmazó egyház követelései között. Mindez ma sincs másként, ami leginkább abból látszik, hogy minden olyan alkalommal, amikor az elmúlt évtized folyamán a kormány óvatosan módosítani kívánta a globális birodalmi diktátumok és a szakrális történelmi magyar nemzet alapértékeinek megjeleníthetÅ'sége között feszülÅ' ellentmondást, az pillanatok alatt az egész globális média döntÅ' fontosságú hírei közé került az ország a lehetÅ' legellenszenvesebb beállításban. A kultúrharc tehát a mai világban és a mai Magyarországon is a legkényesebb legérzékenyebb konfliktus-zónának számít, és az identitásának utolsó maradványaiért küzdÅ' magyar nemzet számára egészen biztosan marad is.  

preshaz.eu


Read More →
FB-RSS feed for Kiss Balázs
Tilos észrevenni azok mesterkedését, akik rabszolgává akarnak tenni minket.

"Amerikában is számos írás és hozzászólás szól manapság a mély állam (deep state) működésérÅ'l. Ezen megnyilvánulások mindegyike azzal foglalkozik, hogy ezek a titokzatos erÅ'k sikerrel akadályozzák meg a demokrácia szabályai és a törvények érvényre jutását és elérik deviáns cselekedetek felmagasztalását.

Európa népei legalább részben felébredtek, amikor azt tapasztalták, hogy saját kormányaik az írott uniós jogot semmibe véve egyenesen meghívót küldtek az illegális migránsoknak, tiltott határátlépésre biztatták Å'ket, azokat pedig, akik jogszerűen védték a schengeni határokat, politikai nyomás alá helyezték. Sajnos az eszmélés még csak részleges, pedig a teljes éberségre nagyon nagy szükség lenne. Szóval a deep state létezik, mégpedig nemzetközi méretekben, bár teljes terjedelmét átláthatatlan lepel fedi."

Vélemény és vita

Alvilági államszerkezet

Amerikában is számos írás és hozzászólás szól manapság a mély állam (deep state) működésérÅ'l

Boros Imre
2020. január 24. péntek. 4:44

Nemrég még a vezetÅ' véleményformálók (balliberális világmédia) arról beszéltek, hogy mindazok, akik a modern demokráciákat aláásni igyekvÅ' titokzatosan működÅ' háttérerÅ'krÅ'l és nemzetközi társulatokról szóltak, idült álmodozók, akik csak a közvélemény tisztánlátását zavarják, tehát ki velük a közbeszéd alakítói közül. Jobb esetben csak állásvesztés volt osztályrészük, könyveik nem jelentek meg, számukra tiltott gyümölcs volt a rádió mikrofonja és a tévé képernyÅ'je. Esetleg saját kockázatra és költségre terjeszthették gondolataikat. Ha a dolog így is balul ütött ki, mert elérte az „igazmondók” ingerküszöbét a mondanivaló, még a nézeteik miatti kriminalizálást (a vádak: izgatás, antiszemitizmus stb.), esetleg életük elvesztését is kockáztatták.

Hála a modern demokráciákban mindig is fogyatékosan bár, de mégiscsak működÅ' vélemény- és szólásszabadságnak, fÅ'leg egyes országokban a választói eszmélésbÅ'l adódó újabb látványos politikai fordulatoknak, a helyzet erÅ'sen változóban van. Határozott fordulópontnak számít, mióta a jelenlegi világrend legfÅ'bb országában, az Egyesült Államokban, Trump elnöksége óta is más szelek fújdogálnak. Amerikában is számos írás és hozzászólás szól manapság a mély állam (deep state) működésérÅ'l. Ezen megnyilvánulások mindegyike azzal foglalkozik, hogy ezek a titokzatos erÅ'k sikerrel akadályozzák meg a demokrácia szabályai és a törvények érvényre jutását és elérik deviáns cselekedetek felmagasztalását.
Európa népei legalább részben felébredtek, amikor azt tapasztalták, hogy saját kormányaik az írott uniós jogot semmibe véve egyenesen meghívót küldtek az illegális migránsoknak, tiltott határátlépésre biztatták Å'ket, azokat pedig, akik jogszerűen védték a schengeni határokat, politikai nyomás alá helyezték. Sajnos az eszmélés még csak részleges, pedig a teljes éberségre nagyon nagy szükség lenne. Szóval a deep state létezik, mégpedig nemzetközi méretekben, bár teljes terjedelmét átláthatatlan lepel fedi.

Ám nem beszélhetünk új jelenségrÅ'l. Eltekintve a régmúlt történéseitÅ'l, a háttérerÅ'k tevékenysége már jól megfigyelhetÅ' a szakrális monarchiák megdöntése kapcsán (Anglia 1642, Franciaország 1789). Ennél korábban is feljegyeztek esetet, hogy a Német-Római Birodalom császárának a Fuggerek szinte műveleti utasítást küldtek, hivatkozva a megválasztását biztosító néhány milliónyi kölcsön adott aranytallérra. Mit is akartak â€" és akarnak ma is â€" ezek az erÅ'k? Semmi egyebet, mint birodalmat szervezni maguk alá, aminek hasznait fÅ'ként Å'k élvezik, alattvalóit pedig céljaik megvalósítása érdekében használhatják, ha kell katonának, ha kell gyengén fizetett bérmunkásnak. Határozottan állíthatjuk, ma sem szól ezeknek az erÅ'knek a munkálkodása másról. Bonaparte Napóleon ugyan átmenetileg árokba borította a véres francia forradalom haszonélvezÅ'inek ígéretesen haladó batárját, de Å' sem akart mást, mint saját birodalmat. Az ehhez vezetÅ' utat is szépen követte, a hadvezetéshez mesterien értett, de pénzügyekben sem volt ügyetlen, bizonyítja ezt, hogy 1804-ben megalapította a Banque de France-t, ami neki fialt pénzt.

Napóleon 1815-ös veresége után az állva maradt egyetlen világbirodalom (nem a brit, hanem lényegében a City) durchmarsot csinált, sikert sikerre halmozott. A City igényeit pedig az immár nem szakrális, hatalmától megfosztott korona hűen kiszolgálta. Történelmi léptékkel szemlélve orkánként söpörte el az ellenlábas birodalmi próbálkozásokat, fektette két vállra 1918-ig a még útjában lévÅ' szakrális monarchiákat (orosz, német, osztrákâ€"magyar). Tette ezt újra és újra, amikor ellenbirodalmakat: 1945-ben a Harmadik Birodalmat, majd 1990â€"91-ben a Szovjetunió birodalmát is felszámolta, miközben székhelyét már 1913-ban áthelyezte az Egyesült Államokba (a magántulajdonú Fed megalapítása).

A második világháború után eljött az ideje egy új és minden eddiginél nagyobb birodalom egybegyúrásának. A nyers katonai erÅ' már nem jöhetett számításba, mert fennállt a veszélye, hogy a birodalom potenciá­lis anyagi és humán értékei elpusztulnak. A kívánt célt puha és látszólag tetszetÅ's, népszerűnek mondott módszerekkel kell elérni. Formális diktatúra helyett politikai erÅ'k küzdelmeire alapított demokráciákat kell létrehozni mindenütt a kiszemelt országokban. Rájöttek, célszerű mindenütt már lehetÅ'leg induláskor valójában birodalmi szemléletű, de látványos szociális igazságosságot, ma inkább zöld ideo­lógiát hirdetÅ' alakulatokat beiktatni és anyagiakkal jól ellátni.

A szociális igazságosságból közben por sem maradt. A „demokratikus” háttér mögé bújni azonban többe kerül, mint amivel korábban egy-egy uralkodót „jó modorra” lehetett nevelni. A pénzügyi szükséglet fedezését szolgálja a nagyvonalú (idÅ'nként nemzetállamokat romba döntÅ' és kifosztó) pénzügyi liberalizáció, a nemzeti valuták teljesen átválthatóvá és hatósági ellenÅ'rzéstÅ'l mentes működtetése, a szabad tÅ'kemozgás és a spekulatív műveletek engedélyezése, végül a dollár megszabadítása a végsÅ' objektív korláttól, az aranyhoz kötöttségtÅ'l is. Ideá­lis a helyzet legalább 1973 óta (nem kell azóta az árfolyamokat védeni), de 1989 óta végképp (washingtoni konszenzus). A szabad tÅ'kemozgás jegyében kerül annyi pénz az aknamunkára, amennyi csak kell, amibÅ'l a „demokraták” szorgos ügyködését méltányolni lehet kormányokban, parlamentekben, civil szervezetekben, a világgazdaság irányító posztjain.

A világgazdaság irányító posztjai­ra már jóval korábban ráültek, hogy a deep state fogalom közkinccsé vált volna (IMF, Világbank, WTO, EU Bizottság és apparátus, egyes központi bankok, kormányok fontos gazdasági posztjai, nemzeti titkosszolgálatok, hadseregek stratégiai magaslatai stb.) Ha késÅ'n is, de itt-ott bekövetkezett az ébredés. Már az Egyesült Államok Kongresszusában egyes szenátorok és képviselÅ'k is érdeklÅ'dtek, hogy az amerikai jegybank milyen célból és milyen összegben ad pénzt külföldre. Választ ugyan nem kaptak, és ettÅ'l dühösek.

A mély állam irányítói a nyilvánosan működÅ' nemzeti intézmények közül újabban imádják a független státusúakat, fÅ'ként akkor, ha ezek vezetÅ'it kézben tudják tartani, vagy éppen maguk tették oda manipulatív technikákkal. Gondoljunk csak a magyar jegybank esetére. Surányi és Simor „érzékenyítése” vajon hány ezer milliárd forintunkba került? (Ez működtetési, forrásszerzési és célba juttatási elÅ'nyökkel járt.)

Manapság a slágertéma a független bírói kar „érzékenyítése”. Érzékenységükben idÅ' elÅ'tt, minden jogos ellenvetés ellenére engednek ki a börtönbÅ'l gyilkosokat, akik újra gyilkolnak, „nem megfelelÅ'” rabtartás miatt csillagászati összegeket ítélnek meg, pedig a börtönre az van kiírva, hogy büntetés-végrehajtási és nem jutalomosztási intézet. Nem volt elég, hogy hosszú ideig maga a magyar parlament érzékenyült el könnyekig, hogy nekik kedvezÅ' törvényeket hozzon. (A bűnelkövetÅ' az igazi károsult elé kerül, a devizát nem látott hitel is devizahitel stb.) Kozmikus sebességgel halad a deepek által megszállt Európai ParlamentbÅ'l jövÅ' érzékenyítés is. Sorozatban kreálják a valóságtól elrugaszkodott újabb és újabb emberi jogokat, és követelik azokat a nemzeti jogba való beiktatását. (A korlátlan népvándorlás emberi jog, a biológiai nemet emberi jog megváltoztatni, egynemű párok házassága és fogadott gyermek nevelési jogai is emberi jog és még sorolhatnánk.)

A mély állam még ma is csak részben látható. Valóságos irányítói nem élnek a nyilvánosság lehetÅ'ségével, mint ahogy anyacégük (Federal Reserve) fÅ' tulajdonosai sem. Hazai birodalmár csapatuk, élén az igazán feminin élcsapattal azonban már nem is titkolja, hogy hova tartozik és mit akar: európai birodalmat, de talán világbirodalmat is. TÅ'lük akár generációkra visszamenÅ'en sem idegen a birodalmi eszme, hiszen szakmájuk és egyben hivatásuk is a birodalom szorgos építése és az általuk nem értett és megvetett haza elárulása. Eszmei és valós felmenÅ'ik is ezt csinálták a törökök érdekében, kiszolgálták a Habsburg Birodalmat, lelkesen tapsoltak Kun Bélának, Sztálinnak, Brezsnyevnek, Rákosinak, Kádárnak. Komoly a birodalmi gyakorlatuk, a „mesterség” folytatható, korábban erÅ'szakkal, most „demokratikusan”. Magabiztosságuk azonban elárulja Å'ket. Már nagyon vágynak a birodalmi helytartói posztokra, amelyeket több generáció alatt élveztek. A feladat az, hogy ezektÅ'l a vágyaiktól megszabadítsuk Å'ket. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen, mert tudjuk, „gyáva népnek nincs hazája”.


Read More →
FB-RSS feed for Kiss Balázs
Orbánozz és nácizz mint médiamunkás, akkor bármit kitalálhatsz és lehozhatsz mint objektív híranyagot, és te is hiteles maradhatsz.

Inkább törjön ki az ilyenek keze.

"Itt az idÅ', hogy megállítsuk ezeket a gazembereket. A Sorosjugendeket. MielÅ'tt nagyobb baj lesz. MielÅ'tt tényleg kitör az, amit 2010 óta akarnak: egy polgárháború."

Kövess minket

ha NEKED is számít a vélemény. Közéleti válogatás a legfontosabb és legütÅ'sebb cikkekbÅ'l, a napi muníció, hogy képben légy.

Leiratkozhatsz, ha mégsem tetszik.

Itt az idÅ', hogy megállítsuk ezeket a gazembereket. A Sorosjugendeket. MielÅ'tt nagyobb baj lesz. MielÅ'tt tényleg kitör az, amit 2010 óta akarnak: egy polgárháború.

„A Magyar Nemzet törölte azokat a cikkeket, amikben védte magát egy nÅ' meddÅ'vé tételével megvádolt borsodi orvos” â€" ezzel a címmel triumfál a 444. (Akit érdekel, itt elolvashatja.)

Az a szerencse, hogy most, az ügyvédi fenyegetÅ'zés miatt, kényszerbÅ'l levett cikkünk után lett világos a helyzet. Még világosabb. Hogy ne mondjam: egy eltüntetett cikk még talán soha nem volt ennyire beszédes! Ugyanis a történet most lett kerek:

1.: Bízzál meg egy ellenzéki lapot, hogy írjon lejárató cikket egy kórházról és egy orvosról.

2.: A lap túlteljesít, és a lehetÅ' legocsmányabb, legaljasabb, legundorítóbb módon írja meg a hazugságokat, és rasszizmussal vádolja meg az orvost.

3.: Ezt követÅ'en két napig ez a cím üvölt az ország képébe, és átveszi az összes becstelen szennylap, 24-tÅ'l 444-ig:

„Vegyétek ki mindkét petevezetékét ennek a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!”

4.: Megszólal a megrágalmazott orvos, nyilatkozik a Magyar Nemzetnek, és elmondja az igazságot.

5.: Ezt követÅ'en dörgedelmes ügyvédi levél érkezik, amely mindjárt Å'felségére az Európai Unióra hivatkozva követeli a cikk eltávolítását, mondván, a nyilatkozó orvos megsértette titoktartási kötelezettségét, így a mi szegény Adriennünket súlyos érdeksérelem érte. Ugyanis a mi szegény Adriennünk (akinek ugyebár „vegyétek ki mindkét petevezetékét ennek a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!” felkiáltással vették ki mindkét petevezetékét, miközben nem is cigány) csak a 168 órának adott engedélyt egészségügyi adatai nyilvánosságra hozatalára, nekünk és az orvosnak nem.

6.: Kénytelenek vagyunk a cikket eltüntetni.

7.: Várhatóan a szennysajtó, 24-tÅ'l 444-ig most majd ezen fog rugózni.

Mondom, világos minden! Rágalmazz meg valakit, a lehetÅ' legaljasabb, legocsmányabb módon. A rágalom alapja nem más, mint egészségügyi adat, s egy, a megrágalmazott szájába adott undorító, rasszista mondat. Ha pedig a megrágalmazott védekezik, azonnal fenyegesd meg, hogy nagy baja lesz, amiért beszélt a nyilvánosságban egészségügyi adataidról. Azokról, melyeket elÅ'tte te adtál oda egy másik lapnak, hadd rágalmazzon velük kedve szerint. S persze fenyegesd meg azt a nyilvánosságot is, amelyik helyet adott (helyet merészelt adni!) a megrágalmazott védekezésének.

Kristálytiszta minden. Értjük. És az is tökéletesen világos, hogy ennek a mocsoktengernek csak Bangóné lehet a legfÅ'bb ékessége.

Úgyhogy álljon itt befejezésül az, amit frissiben írtam a Magyar Nemzetbe az ügy kapcsán. Ennél többet, ennél érvényesebbet most sem mondhatnék.

Megállítani a gazembereket

Napok óta üvölt bele az ország képébe ez a cím: „Vegyétek ki mindkét petevezetékét ennek a büdös cigánynak, ne szaporodjanak!” Ezzel a címmel jelentkezett a 24.hu, a 444.hu és majdnem az összes többi ellenzéki propagandalap. A kiindulópont pedig a 168 Ã"ra, amelyik ugyanezt a mondatot adta a miskolci kórház orvosának szájába, miután felvezetÅ'jében leírta a következÅ' fontos mondatot: „Lapunk hosszú idÅ'n át dolgozott, hogy minden szálat kibogozzon, és megalapozottan írhassunk a történtekrÅ'l.” Igen, és ebbe a „hosszú munkába” egyetlen ember felkeresése nem fért bele: Nagy Gábor megrágalmazott, megbecstelenített orvos igazgató megkeresése. Aki nyilatkozatot adott lapunknak, amelybÅ'l a következÅ'k derültek ki:

1. „Mikor a páciens panaszai fokozódtak, és az ultrahangvizsgálattal is kimutatták, hogy a hasában vér keletkezett, felmerült a gyanú, majd egyértelművé vált a méhen kívüli terhesség.”

2. „Ahogy minden műtét elÅ'tt, ebben az esetben is személyesen tájékoztatták a beteget, aki aláírta a személyre szabott beleegyezÅ' nyilatkozatot és a mindent részletezÅ' műtéti szükségességet (indikációt), ez a mai napig bárki számára hozzáférhetÅ'.”

3. „Nem vették ki a nÅ' mindkét petevezetékét, hanem csak a bal oldalit, amely miatt veszélyben volt a beteg élete.”

4. „Az operált nÅ', akirÅ'l szó van, nem is roma származású.”

5. „A fÅ'orvos fotót készített a műtét elÅ'tt és után is, ez is mutatja, hogy nem vették ki a beteg mindkét petevezetékét.”

6. „Kórházi dokumentációk igazolják, hogy hatszor járt azóta az intézményben, és a zárójelentésben is mindent világosan leírtak.”

7. „Azt, hogy valójában mi történt tehát 2016-ban, műtéti leírás, fénykép, szövettan, patológiai jelentés és a nÅ' zárójelentése is bizonyítja. A kórház fÅ'igazgatója egyébként a médiahírek miatt belsÅ' vizsgálatot is elrendelt, így azóta már külsÅ' igazságügyi orvosszakértÅ' is megállapította, hogy a szakmai szabályok szerint történt a beteg gyógykezelése.”

8. „A patológus utólagosan sorozatmetszeteket készített az érintett területekrÅ'l a klinikum kérésére, és önmaga módosította saját, korábban kialakított véleményét, amihez természetesen joga van. Kimondta, hogy valóban igazolt a méhen kívüli terhesség. (…) A szövettani lelet és a metszetek a mai napig fellelhetÅ'k és megtekinthetÅ'k a patológiai osztályon.”

Ennyi nagyjából elég is. Ráadásul mindaz, amit a fÅ'orvos elmondott, könnyedén ellenÅ'rizhetÅ'. És mindennél jellemzÅ'bb és árulkodóbb, ahogy a gazemberek és az általuk működtetett szennymédia mosakszik a fÅ'orvos nyilatkozata után. A 24.hu például ezt írja utólag: „Egyébként a 168 Ã"ra nem állította, hogy a másik petevezetéket is kivették volna, hanem hogy annyira roncsolódott, hogy a nÅ' meddÅ'vé vált.”

Érdekes, hogy ehhez képest minden skrupulus nélkül leírták az ominózus címet a „büdös cigány” eltávolított mindkét petevezetékérÅ'l. Mert megrágalmaznak, besároznak, megbecstelenítenek bárkit. S teszik ezt annak tudatában, hogy a bíróság Å'ket soha semmiért nem fogja elítélni. Ezek a gazemberek most túlmentek minden határon. S tették ezt nyilvánvalóan azért, hogy a gyöngyöspatai becstelenség és igazságtalanság árnyékában, amelyet a „jogvédÅ'k” és a bíróság követett el, a magyarok ellen kezdjék lázítani a cigányokat.

Itt az idÅ', hogy megállítsuk ezeket a gazembereket. A Sorosjugendeket. MielÅ'tt nagyobb baj lesz. MielÅ'tt tényleg kitör az, amit 2010 óta akarnak: egy polgárháború.


Read More →
This notification was sent to partizaninfo@gmail.com by Feed2Mail.

Unsubscribe |  Manage subscriptions |  Remove ads