| Gyerekkoromban emlékszem egy mesére, amely igazából egy gyerekeknek szóló történetbe beleillesztett, ugyanakkor nagyon is komoly mondanivalóval rendelkezÅ' cselekmény volt. E szerint a mese szerint volt egy ember, aki annyira szerette, ha születésnapja van és ajándékokat kap, hogy azt kÃvánta, bárcsak minden nap születésnapja lenne, ezáltal az év összes napja ünneplésbÅ'l és ajándékok bontogatásából állna. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy hogyan, de a kÃvánsága valósággá vált. 
Az ünnepbÅ'l hamarosan â€" modern szóval élve â€" hétköznapi rutin lett, Ãgy a jeles nap elvesztette valódi jelentÅ'ségét és tartalmát. Ismét egy modern kifejezéssel élve, a történet fÅ'szereplÅ'je kiégett, majd Å' maga kérte, hogy ismét csak egyszer legyen születésnapja egy évben, mint minden normális halandónak. Sajnos a mese cÃmére már nem emlékszem, ellenben az asszociáció akarva-akaratlanul egy ismert „emléknap†felé tereli a gondolataim. S, hogy a kettÅ' között mi az összefüggés? Ahogy a születésnapos férfi mindennap megélte a szülinapját, úgy a politikailag korrekt világ diskurzusát is jóval többször töltik meg a holokauszttal, mint kizárólag azon a „nemzetközi emléknaponâ€, amelyet január 27-i datálással létrehoztak neki. Az ember â€" viccen kÃvül â€" lassan azt sem tudja, hány nap vagy megemlékezés köthetÅ' ehhez az eseményhez egy év leforgása alatt, de, hogy egynél több, az biztos. „Ha meg akarod tudni, hogy kinek a kezében van a hatalom, figyeld meg, hogy ki az, akit tilos kritizálnod†â€" mondta egykor Kevin Alfred Strom, és ennél jobban nem is tapinthatott rá a jelenség lényegére. Talán kevés olyan nép van a Földön, akik jobban megérthetnék ezt, mint mi, magyarok. Kezdve akár a Délvidéken történt magyarmészárlásokkal, amelyet a második világháború alkonyán Tito-féle bűnözÅ'k, illetÅ'leg egyéb deklasszálódott elemekbÅ'l (akár bosszúszomjas zsidókból) verbuválódott partizánok követtek el a mi rovásunkra. De ide sorolhatjuk akár â€" szintén a huszadik században elkövetett â€" Erdélyben történt magyarirtásokat is. EzekrÅ'l persze vagy „nem illik beszélniâ€, vagy, ha szóba kerül, akkor pedig jóval alulreprezentáltabb módon. HÃrdetés ErrÅ'l még hamarosan külön publikáció keretein belül is fogok szólni, de érdemes kiemelten figyelni azt is, hogy a gyakran csak „populistának†aposztrofált új európai „szélsÅ'jobboldal†miként látja egyik legfÅ'bb szövetségesét Izraelben és a zsidóságban. Ennek két szemléltethetÅ' iskolapéldája a francia „szélsÅ'jobboldali†Marine Le Pen, illetÅ'leg a sokak által istenÃtett olasz Salvini is. Ennek vélhetÅ' okairól szintén majd máshol, mindenesetre érdekes adalék ez a modernkori jobboldal történetéhez. Egyébként maga a nemzetközi nap betudható egy világdzsemborinak is, hiszen az elÅ're kijelölt „emblematikus helyeken†tartott rendezvényeken rendre megjelenik a „világ politikai elitje†s ekkor valahogy a máskor oly’ parázsló ellentéteket is sikerül egy csapásra kibékÃteni. A résztvevÅ'k ekkor egy az egyben, egységes frontot képeznek az „antiszemizmussal és a kirekesztéssel†szemben, s talán ez az egyetlen olyan esemény is, ahol 100%-os egyetértésben mindenki ugyanazt vallja egyfajta globális „Hazafias Népfrontkéntâ€. S, hogy hol marad a magáról a holokausztról szóló történelmi vagy politikai vita? Sehol. Ugyanis annak minden oldalról tárgyalható lehetÅ'ségét ugyanúgy törvények tiltják, mint ahogy az 1947-es párizsi békeszerzÅ'dés határozza meg mind a mai napig Európa politikai struktúráját. Ãgy nem határozható meg egyértelműen, hogy a holokauszt témaköre történeti jellegű-e vagy politikai, hiszen â€" jellemzÅ'en inkább a balliberális oldal â€" mind a mai napig használja azt politikai célokra is. A nyomás tehát két oldalról érkezik. Egyrészt nem lehet, akár már csak szkeptikus módon sem tárgyalni történelmi oldalról, másrészt pedig a téma „arany tojást tojó†aduász is a balliberálisok és „jobboldaliak†(szigorúan idézÅ'jelben) kezében, amelynek segÃtségével eldönthetik, kik alkotják a politikailag korrekt világot, és kik esnek kÃvül rajta. S, hogy mikor lehet teljes egészében szabadon beszélni a holokauszt témakörérÅ'l? Úgy hiszem, ehhez teljes politikai és társadalmi változás szükséges. Ãbrahám Barnabás â€" Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
|
