FB-RSS feed for Kiss BalázsFB-RSS feed for Kiss Balázs |
Diktatúrázni, korrupciózni a ballibbel Együtt - ez az új jobbik. Így van ez, Borbély Zsolt Attila jól látja. Hogy a francba ne lenne igaza. Láttam én is, hogy pl.. fogalmatlan tényleg konteós molnáreff fanok, akik dk - hívek is egyúttal, vadul románoztak ilyen "Mi vagyunk a magyarok" csoportokban. Mert a határon túli magyarok nem szavaznak a jobbikra. Lehet, hogy Borbély úr is velük találkozott a disqus felületen amit az alfahír használ Ha nem, akkor is ugyanaz az aljanép. Határon túli magyarokat lerománozók, nemzetgyűlölők, szellemi értelemben prolik. "Eltávolodott a párttól Bíró András Zsolt, Tóth Gy László, Raffay Ernő, Vincze Gábor, Lovas István és még sorolhatnám a markáns, az egész Jobbiknál a nemzet asztalára nagyságrenddel többet letevő 10-15 kötetes szerzőket, jött helyette a gyurcsányista fröcsögő, románozó, moslékozó aljanép." Az önkéntesen aktivista radikális nemzetiek is otthagyták a jobbikot, mint ahogy nemzeti radikálisként akármilyen civil közéleti szerepet betöltő emberek sem biztatnak annak támogatására már. Országos körútjukon is tapasztalhatták vonáék, ha a pártra még valaki kíváncsi is lenne, az jó eséllyel ellene tüntet. Ezt érdemlik aki már ellenzékben képes így becsapni választóit. Mi lenne akkor a jobbik "nemzeti minimumos" garanciája KORMÁNYON??!?! Hiszen haladnak tovább a néppártosodásnak nevezett liberalizálódás útján rendületlenül. A Jobbik-hívők új hangja: „Mocskos féreg! Jogokat mersz magadnak követelni, te román patkány?" http://bzsa.blogspot.hu/2017/11/a-jobbik-hivok-uj-hangja-mocskos-fereg.html A kőkemény és konok nemzetellenességéről elhíresült, mára méltán a történelem szemétdombjára került SZDSZ-nek szellemi örököse a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció. Nem véletlen, hogy itt talált politikai otthonra a Székelyek Nagy Menetelése ellen fellépő Ara-Kovács Attila vagy a trianoni békeparancsot ismételten igazságosnak nevező Bauer Tamás. Elnökük, Gyurcsány Ferenc, aki a „23 millió román" Magyarországra özönlésével riogató 2002-es MSZP-s kampányt kiötlötte, majd élére állt 2004-ben a kettős állampolgárság ügyében a magyart magyar ellen uszító kampánynak, egyike volt azon három címeres nemzetárulónak, aki nem szavazta meg a magyar állampolgárság kiterjesztését 2010-ben. Ma, amikor aláírásgyűjtési akciót indít a határon kívül rekedt magyarok szavazati jogának megvonása érdekében, tulajdonképpen csak következetes önmagához, saját nemzetellenes, idegen érdekeket szolgáló magatartásához. Sikerült megtalálnia azt a kérdést, mellyel maga ellen hergeli ugyan a határon túli magyarokat, mobilizálja is őket a Fidesz oldalán, viszályt szít a baloldalon, de ugyanakkor jó eséllyel beviszi a maga szervezetét a parlamentbe. Nem csoda, hogy megjelentek a világhálón az olyan montázsok, félkomoly vagy a szerzőjük által teljes mértékben komolyan vett feltételezések, hogy Gyurcsány lényegében összejátszik a Fidesz-szel. Ami persze alaptalan hipotézis. Tény viszont, hogy ez a manőver a Demokratikus Koalíció szűk értelemben vett pártérdekét szolgálja. Nem jó az ellenzéknek, mert nehezíti a szétforgácsolt erők összefogását. De nem jó a nemzeti oldalnak sem, mert szembeállítja a magyart a magyarral. A Fidesz remélhet ettől némi párthasznot, de egy olyan kérdés élre állítása, melyben még a Fidesz tábora is megosztott, bizony káros. A Jobbik nem tudja követni ebben a kérdésben Gyurcsányt, az túl nagy pofon lenne azon nemzetben gondolkodó szavazók számára, akik valamilyen rejtélyes okból még mindig azt remélik, hogy a Jobbik lesz még valaha nemzeti párt. Ugyanakkor, aki kíváncsi a Jobbik szavazótáborának mai hangulatára, az olvasson bele a párt világhálós portálján, az alfahíren a hozzászólásokba. Az a fröcsögés, ami ott folyik ellenünk a Jobbik talpasaiból, nos, az Gyurcsány is megszégyeníti. Hogy is mondja Vona a Fidesz-szavazó nyugdíjasokról? Szennyvíz folyik a szájukból. Nos, ez teljes mértékben igaz a „neo-Jobbikosokra". Hadd idézzünk közülük, mert tanulságos. Lássunk előbb egy mérsékeltebb hangot: husqarna: „Attól, hogy a Jobbiknak van egy ezzel kapcsolatos álláspontja, az nem jelenti azt, hogy a Jobbik szavazóé is ugyanaz... Sőt! Személy szerint én anno a népszavazáskor is nemet mondtam rá és ez az álláspontom azóta sem változott... A külhonban született és élő magyaroknak megadott szavazati jog egyenlő, az anyaországi magyarok szemen köpésével..." Van lejjebb is: Andris: „Viccet félretéve, utálom Fletót, mint a véresondót, de ebben a kérdésben mellé kell állnom. Még akkor is, ha megrögzött Jobbik szavazó vagyok. Nálam a józan ész magasabb szinten van, mint a párt hivatalos álláspontja. Jelenleg Orsós Fingszagú Viktor a haza legnagyobb ellensége, és a maga által annyira rettentően védett erdélyiek 99,5%!a(MISSING) erre a Fingszagú Orsós Viktorra szavaztak legutoljára. Miért is kéne nekem cigányuralom alatt élnem? Azért mert elítélem, hogy az agyilag átmosott erdélyiek, Magyarország legnagyobb maffiózójára szavazzanak, ezáltal tönkretéve a jövőnket?!" De legszorgalmasabb Szekeres Flórián, akinek okádásai közül csak egyet idézek, a többi is hasonló hangnemű. Íme, hogy reagál a Jobbik híve a tárgyszerű, nemzetelvű érvelésre (a helyesírási hibákat meghagytam): „Moslék román, hány %!o(MISSING)k szavazott a cigányra? Mondjad!!!!!!!!!! Milyen jogon mersz te ide szavazni , mi román? Tessék el is ismered, hogy szinte mind a fideszre szavaztatok!! na ennyit rólatok! Ki nem szarja le , hogy mennyien vagytok, NE SZAVAZZATOK IDE, TI MOSLÉK KOMMUNISTA NYALÓK!!! A pénzért mindent!!! Olyanok vagytok , mint a cigók! Idéz a vitapartnertől: "És ezek vitatják el az elszakított magyarság jogait?" majd így reagál: „Na mocskos féreg! Jogokat mersz magadnak követelni, te román patkány? Ezek után?" Hát ezt sikerült elérni Vonának a jól indult, de gellert kapott néppárti manőverrel. Eltávolodott a párttól Bíró András Zsolt, Tóth Gy László, Raffay Ernő, Vincze Gábor, Lovas István és még sorolhatnám a markáns, az egész Jobbiknál a nemzet asztalára nagyságrenddel többet letevő 10-15 kötetes szerzőket, jött helyette a gyurcsányista fröcsögő, románozó, moslékozó aljanép. Valami azt súgja, hogy nem ez volt a cél… Az áldott emlékű Pongrátz Gergely, aki ennek a jól induló, hitelesnek tűnő csapatra hagyományozta a lyukas zászlaját, forog a sírjában. Borbély Zsolt Attila A szöveg rövidített változata a Székely Hírmondó számára készült. Bevándorlás és kivándorlás (A Jobbik metaformózisáról) http://bzsa.blogspot.hu/2018/03/bevandorlas-es-kivandorlas-jobbik.html Az egykori szép reményű nemzeti párt, a Jobbik erkölcsileg és politikailag olyan szintre küzdötte le magát, hogy az elemzőnek szinte már kínos rámutatni arra az evidenciára, hogy a nemzeti jelszavak mögött másfél éve semmiféle tartalom nincs. Fél évtizede nemzeti körökben még büszkén vallhatta magát bárki Jobbikosnak s érdekes vitákat generált „reálpolitika versus nemzetpolitikai maximalizmus" témájában a Fidesz-Jobbik ellentét, ami józan emberek esetében nem volt összeegyeztethetetlen a baráti hangnem és viszony megtartásával. Ma már a Jobbik neve szitokszó a pártsemleges nemzeti elkötelezettségű társaságokban, s hovatovább mindenkinek szinte magyarázkodnia kell, ha valaha bármi köze volt ehhez a hitehagyott párthoz. Vona Gábornak sikerült közhellyé zülleszteni azt a megállapítást, hogy a Jobbik lelkének elvétele nem a stílus megváltozását jelentette elsősorban, hanem a tartalom megváltozását. A nemzet érdekét mindenek elé helyező, következetes, egyenes pályaívű pártból egy hatalom-centrikus, a választók remélt kegyéért, ugyanabban a kérdésben akár többször is álláspontot változtató, a nemzeti érdekeket legfeljebb eshetőlegesen figyelembe vevő szervezet lett, mely a „pusztító világerő", a globális háttérhatalom helyi lerakatának pártaival paktál a jobboldali kormány ellenében. Visszagondolva a régi szép időkre, amikor a Jobbik volt az egyetlen politikai párt, mely az EU-népszavazás idején tisztán és világosan mert beszélni a csatlakozás hátrányairól és arról, hogy az EU csak színfala globális háttérhatalomnak, megkeseredik az ember szája íze. A Jobbik a nemzet lelkiismerete lehetett volna, s vélhető, hogy ha tartja az irányt, akkor előbb-utóbb kormányra is kerül. De nem, az elnök, aki eddig minden választáson Jobbik-győzelmet hirdetett, azt hitte, hogy ha alkut köt a miniszterelnök iránt érzett gyűlölet-mozgatta milliárdossal és annak elvárásai szerint fogalmazza meg politikai mondandóját, ha Orbán Viktort nevezi ki a magyarság fő ellenségének, ha vehemenciában, agresszivitásban megelőzi az álbaloldal vérebeit, akkor elébe vághat a dolgok természetes menetének és már 2018-ban élvezheti a kormányzati hatalmat. Ilyen az, amikor egy politikai vezető elhiszi saját mantráit. Vona azt gondolhatta, hogy ha „az emberek kétharmada Jobbikos, csak nem tud róla", mint hirdette négy éve, akkor elég, ha számottevő médiafelülethez jut a párt ahhoz, hogy rádöbbentse a választókat valódi politikai preferenciáikra, melyeknek valami módon addig nem voltak tudatában. Nos, a helyzet, mint látjuk, nem ennyire egyszerű, a két harmados Jobbik-identitás csak álom volt, ráadásul egy más értékrendű, más kisugárzású pártról szólt. A Jobbik Vona-korszakát elemezve és arra a kérdésre keresve a választ, hogy hol csúszott el a Jobbik kommunikációja, hol kapott gellert az őszinte, nemzeti radikális mondanivaló, alighanem egy ős-hazugsághoz kell visszatérjünk, ami úgy hangzik, hogy Orbán és Gyurcsány között nincs különbség a nemzeti érdekek szemszögéből. E Jobbikos szólam annyira gyalázatos, igaztalan és abszurd, hogy cáfolni sem érdemes. Ezt a hazugságot Gyergyószentmiklóson, az Erdélyi Magyar Ifjak által szervezett nemzetpolitikai táborban Vona avval tetézte egy évvel a Fidesz első kétharmados győzelmét hozó választások után, hogy „2010 nem jelentett cezúrát a nemzetpolitika tekintetében". Mi számít ugyebár, a magyar állampolgárság kiterjesztése (amit egyébként a Jobbik is támogatott s hivatalosan ma is támogat), mit a nemzeti szellemű Alaptörvény, mit a határon túli közösségek soha nem látott anyagi támogatása, mit az önálló, magyar érdekű külpolitika? Ezek mellékes tények, ha a cél a kormány mindenáron való feketítése, az öncélú rágalom. Vona hazugságait annak idején sokan úgy könyvelték el, hogy ez része a politikai adok-kapoknak, s voltaképpen riposzt arra, hogy a Fidesz oldaláról hol MSZP-, hol Putyin-kreatúrának állították be az akkor még következetes nemzeti politikai folytató Jobbikot. Az sem ígért sok jót, amikor Vona többek között azzal igyekezett meggyőzni a párt küldötteit a néppártosodás fontosságáról a 2015-ös Jobbik-kongresszuson, hogy neki jó a „szimata". Valahogy a nemzetpolitikai következetesség nehezen egyeztethető össze a politikai hasznosságot célzó szimat-orientált mozgással. Vona Gábor minap megejtett erdélyi útját élénk média-érdeklődés kísérte. Sejthető volt, hogy a helyi magyarság nem várja majd tárt karokkal és az utcafórumok hangulata nem fog az EMI táborbeli fellépések atmoszférájára emlékeztetni. S lőn. Kolozsvári sajtótájékoztatóján Vona elmondotta, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt értékrendje áll legközelebb hozzá és pártjához. Két éve e megnyilatkozás elégedettséggel tölthette volna el az EMNP vezetőit, mára azonban inkább a Piszkos Fred-effektus érvényesül: akit Fred elkezdett szeretni Rejtő Jenő klasszikus regényében, attól a többiek hamar elpártoltak. Hogy mit remélt, mit képzelt, mit várt ettől az úttól a pártelnök, azt nehéz bemérni, tény, hogy mint többen is megállapították, házhoz ment a pofonért. Ha a Jobbik nem írt volna le egy éles balfordulatot megannyi nemzetpolitikai kérdésben, akkor is kevesebb, mint egy évvel az „üveggyöngyözős" Jobbikos nyilatkozat után merész húzás volt Erdélybe látogatni utcafórumra. Apropó, üveggyöngy. Erről a kérdésről már többen értekeztek, de arra nem tértek ki, hogy a helyzet leírására eleve alkalmatlan metafora mennyire rossz kisugárzású nemzetstratégiai szempontból. Hiszen Vona keresztfia, Szotyori Lázár Zoltán a kettős állampolgárságot hasonlította üveggyöngyhöz, miközben a magyar állampolgárság kiterjesztése minden azt igénylő magyarra a rendszerváltás óta a legfontosabb nemzetpolitikai lépés volt mind szimbolikusan, mind konkrétan, mely konkrét jogi alátámasztást adott a határokon átívelő nemzetegyesítés programjának. Másrészről azért is érdemes még az esetet szóba hozni közel egy év után is, mivel nem egy véletlen elszólásról volt szó, mint ahogy azt Szotyori megpróbálta beállítani a bocsánatkérésében. Az ügyre azóta a szolnoki Jobbik-elnök ismételten visszatért és érvelésével lényegében újra és újra felvállalta balszerencsés, pártjának csak ártó nyilatkozatát. Egyébiránt hiba lenne azt hinni, hogy Orbán Viktor erdélyi népszerűsége 2018-ban még mindig a 2010-es nemzetpolitikai gesztusnak köszönhető. Sokkal inkább az van e példátlan arányú támogatás mögött, hogy azok, akik igényelték a magyar állampolgárságot, regisztráltak, és vissza is küldték/küldik a levélszavazataikat, zömmel nemzetben gondolkodó konzervatív emberek, akik fontosnak tartják a közös nemzeti sors-alakítást. Mivel mindennapjaikban kevés szó esik a magyarországi pártcsatározásokról, pártkötődéseik, ha egyáltalán vannak, igencsak lazák, nem torzítja ítélőképességüket az anyaországi felfokozott, választás előtti kampány-hangulat, távolról bölcsebben tudnak ítélni. Márpedig manapság több mint egyértelmű, hogy az egyetlen felelős, józan választás csak a Fidesz lehet. Ha van, aki kételkedik ebben a talán merésznek tűnő kijelentésben, nézze végig azt az Orbán-gyűlölet által összetartott szedett-vedett társaságot, mely most diadalittas a hódmezővásárhelyi győzelemtől. Ezekre bízná értelmes, a józan ítélőképesség minimumával bíró ember az ország sorsát? Vona határőrséget ígér a kerítés mellé, de közben azokkal szövetkezik, akik nyíltan ki merik mondani, hogy a határzár lebontására törekednek. Mi több, tagadja, hogy az lenne a választás tétje, hogy bevándorló-ország leszünk-e, amint azt a kormányfő nagyon helyesen hirdeti. Vona szerint esélyünk van kivándorló ország lenni, amennyiben kormányon marad a Fidesz. Itt ismét érdemes egy pillanatra megállni. Akad józan ember a Kárpát medencében, aki elhiszi, hogy a Vonától Gyurcsányig terjedő koalíció jobb gazdaságpolitikát fog folytatni, mint Orbán és megállítja a munkaerő kiáramlását az országból? Egyébiránt, középtávon meg fogja oldani a helyzetet a tömeges iszlám invázió. Sajnos inkább előbb, mint utóbb London, Párizs vagy Malmö sorsára jut egyre több európai város. A rohamosan romló közbiztonság már most sokakat hazatérésre bír, s nincs messze az idő, amikor többen fognak hazatérni, mint ahányan az ország elhagyása mellett döntenek. Feltéve, ha jelenlegi, felelős kormány marad az ország élén. Borbély Zsolt Attila A szöveg a Magyar Időkben jelent meg. |
You received this email because you set up a subscription at Feedrabbit. This email was sent to you at partizaninfo@gmail.com. Unsubscribe or change your subscription. |