Ãldott, békés karácsonyt, és lehetÅ'leg azoknak is akiket az út szélén hagytak!
Amúgy nem a kapitalista télapó napja ez, hanem <Jesus has entered the game> és annak az ünnepe, no és persze a napfordulónak szintén, Sol Invictus.
http://aranylaci.freeweb.hu/tartalom%20-%20jezus.htmA tábori püspökség FB oldaláról:
Kedves Szeretteim!
Amint jól tudjátok, közeledik a születésnapom. Megtiszteltetés számomra, hogy minden évben ünnepséget rendeztek, és úgy tűnik, ez idén is Ãgy lesz. Nagyon sok ember vásárol sokat, rengeteg a külön erre az alkalomra szóló rádió- és TV-műsor, hirdetések, reklámok, és a világ minden pontján arról beszélnek, hogy születésnapom egyre közeledik. Igazán nagyon jó érzés tudni, hogy legalább egyszer egy évben sok ember gondol rám. Amint tudjátok, születésnapomra való emlékezés sok évvel ezelÅ'tt kezdÅ'dött. Az elsÅ' idÅ'kben még úgy tűnt, hogy az emberek értették, és hálásak voltak mindazért, amit értük tettem, de manapság egyre inkább úgy látszik, hogy alig akad, aki tudja az okát az ünneplésnek. Mindenhol összejönnek az emberek, családok, barátok, és nagyon kellemesen érzik magukat, de valójában nem tudják, nem értik, és nem is keresik a valódi jelentÅ'ségét az ünnepnek.
Emlékszem, az elmúlt évben is hatalmas lakomát rendeztek a tiszteletemre. Az asztal roskadásig tele volt Ãzletes ételekkel, gyümölcsökkel, édességekkel. Tökéletesen dÃszÃtett helyiségekben sok-sok gyönyörűen becsomagolt ajándék várta gazdáját. S tudjátok, mi történt? Meg sem hÃvtak! Pedig én voltam az ünnepség dÃszvendége â€" mégsem küldtek meghÃvót. Miattam volt az egész összejövetel, a sok dÃsz, és minden egyéb, és amikor maga az ünneplés elkezdÅ'dött, én kÃvül maradtam, bezárták elÅ'ttem az ajtót. Pedig be akartam menni, velük lenni, együtt ünnepelni…
Habár az igazság az, hogy mindez nem lepett meg, hiszen az elmúlt néhány évben sokan bezárták elÅ'ttem az ajtót. Mivel pedig nem hÃvtak meg, hát úgy döntöttem, hogy titokban megyek be, minden zaj nélkül, és csendesen megállok az egyik sarokban.
Mindenki nagyon jól érezte magát, ittak, ettek, beszélgettek, vicceltek, nevettek, és hatalmas jókedvük volt.
Egyszer csak belépett a szobába egy nagydarab, kövér, piros ruhás, fehér szakállas ember azt kiabálva: HO-HO-HO. Leült egy dÃványra, a gyerekek pedig rohangáltak hozzá: Télapó, Télapó! â€" mintha ez az egész ünnepség róla szólt volna. Aztán az emberek körül állták a karácsonyfát, és átölelték egymást. Én is kitártam a karomat, de engem nem ölelt át senki. Aztán nagy várakozással elkezdték osztogatni, és csomagolni az ajándékokat. Végül minden elkelt, és néztem, vajon nekem van-e valami â€" de nem, én nem kaptam semmit.
Te hogyan éreznéd magad, ha a születésnapodon mindenki kapna ajándékot, csak éppen te nem? Megértettem, hogy nemkÃvánatos személy vagyok saját születésnapom emlékünnepén, és csöndesen elhagytam a helyiséget. És â€" tudjátok â€" ez minden évben rosszabb és rosszabb. Az embereket csak az étel, ital, ajándékok, összejövetelek érdeklik és alig néhányan emlékeznek rám. Pedig én annyira szeretném, ha ezen a karácsonyon beengednének engem az életükbe! Nagyon szeretném, ha felismernék a tényt, hogy több mint kétezer évvel ezelÅ'tt azért jöttem el erre a világra, hogy megmentsem Å'ket. Csak annyit szeretnék, hogy ezt teljes szÃvvel elhiggyék, és beengedjenek az életükbe.
Valamit szeretnék megosztani veletek, különösen arra való tekintettel, hogy jónéhányan tudjátok az ünnep igazi értelmét.
Hamarosan rendezek én is egy saját ünnepséget: látványosat, hatalmasat, amilyet soha senki még elképzelni sem volt képes. Most még dolgozom rajta. Már küldöm a meghÃvókat â€" Te is kaptál már, személyesen. Remélem, észrevetted a sokféle invitálás között, s nem dobtad el? Kérlek, feltétlenül jelezz vissza, részt akarsz-e venni az örömünnepemen, foglalhatok-e egy helyet a számodra? BeÃrhatom-e a nevedet aranybetűkkel a vendégkönyvembe? Az ünnepségemen ugyanis csak azok jelenhetnek meg, akiknek nevei ott szerepelnek. Sok vendéget várok.
Akik elvesztették vagy eldobták a meghÃvókat, el sem jönnek â€" kár értük! Akik nem válaszolnak a meghÃvásra, azok hiába jönnek, nem lesz helyük, kÃvül maradnak. Nagyon lesújt minden ilyen elmaradás…
KÉRLEK, KÉSZÃœLJ ÉS VÃLASZOLJ, MERT ÃGY, AMIKOR MINDENT ELÅKÉSZITETTEM, TE IS RÉSZESE LEHETSZ AZ ÉN CSODÃLATOS ÃœNNEPSÉGEMNEK.
A TALÃLKOZÃS REMÉNYÉBEN SZERETETTEL ÃœDVÖZÖLLEK:
JÉZUS KRISZTUS
Elindul újra a mese!
Fényt porzik gyémánt szekere!
Minden csillag egy kereke!
Ezeregy angyal száll vele!
Jön, emberek, jön, jön az égbÅ'l
Isten szekerén a mese!
Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!
Vigyázzatok! Ez a mese
már nem is egészen mese.
BelÅ'le az Isten szeme
tekint a földre lefele.
Vigyázzatok hát emberek,
Titeket keres a szeme!
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
ÃœnneplÅ'ben elébe menni,
mesék tavában megferedni
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.
Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettÅ'l fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égbÅ'l lefele
porzik már Isten szekere!
Minden csillag egy kereke,
ezeregy angyal száll vele,
az Isten maga száll vele
és csillagtükröt nyújt felénk,
mesetükröt, a keze.
Szent tükrébe végre egyszer
Pillantsatok tiszta szemmel,
tiszta szemmel, Istenszemmel
milyen szép is minden ember!
Minden ember szépségtenger
s mint a tenger csillagszemmel
telve vagytok szeretettel…!
Tagadjátok…? Restellitek…?
Elfordulnak fejeitek…?
Megvakultak szemeitek…?
Szépségteket, jóságtokat
nem érzitek, nem hiszitek…?
Csillaggyertyák fénye mellett
Isten elé nem viszitek…?
Akkor bizony rútak vagytok,
szegények és vakok vagytok,
ha szépek lenni nem akartok.
De még Ãgy is, szegényen is,
rútan, vakon, mégis, mégis
Isten gyermekei vagytok!
Rátok süti fényes szemét,
elindÃtja fényszekerét,
jó emberek játékszerét.
Milyen kár, hogy áldó kezét
nem érzitek, nem nézitek
s nem hiszitek már a mesét.
A rút világnak gondja van,
minden embernek gondja van,
a sok angyalnak mind gondja van
s az Istennek is gondja van,
mert mindenekre gondja van.
S Ãgy múlik el a szép s a jó
az ember mellÅ'l, nyomtalan.
Wass Albert â€" Karácsonyi versek II.
