| FB-RSS feed for Kiss Balázs | | Photo - A fidesz is ellenezte, még közpénzen ! kampányolt is a Brexit ellen ! Azt kell nézni amit tesznek, ez is csak egy neoliberális álnemzeti párt. Vagy ahogy Å'k hÃvják magukat : "polgári liberális". Pedig simán csak döbrögi burzsuj banda ez. :P Amúgy eu polgárként a kilépési folyamat kezdete óta továbbra is szabad az átjárás Britanniába, ki van próbálva. "Az EU vezetése rosszindulatú, mert ahogy látjuk, most megbosszulja azt, hogy az Egyesült Királyság kilépett a Közös Európából. Az EU-vezetés, mint tapasztalható, ön- és közveszélyes. Egy nemzetközi politikai elitnek kifejezetten tilos Ãgy lereagálnia a Brexitet. Az EU diplomáciai érzéke zéró." Brexit http://boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/12/brexit.html 2016. június 23-án népszavazást tartottak az Egyesült Királyságban az EU-tagságról. A politikai elit feltette a társadalomnak a kérdést: érdemes-e benn maradni az Európai Unióban? A szavazók 51,9%!a(MISSING) szerint ki kell lépni az EU-ból. Mint ismert, az Egyesült Királyság vonakodva vett részt az 1945 utáni európai integrációban. Az elszigetelt földrajzi helyzet, a nagyhatalmi erÅ', az USA-val való diplomáciai viszony és az imperialista múltja miatt igazából nem volt arra kényszerÃtve, hogy részt vegyen ebben a nagyszabású projectben. A 2008-as gazdasági világválság máig nem gyógyuló sebeket okozott az Európai Unió gazdaságában és politikájában. Mindezek tükrében nem véletlen, hogy a brit társadalomban egyre nagyobb népszerűségnek örvendett az EU-ból való kilépés ötlete, vagyis a Brexit. David Cameron 2013-ban Ãgéretet tett, hogy ha a KonzervatÃv Párt hatalmon marad, akkor legkésÅ'bb 2017-ig népszavazást Ãrnak ki az EU-tagságról. Jól jelzi a problémát, hogy maga Cameron is külön diplomáciai tárgyalásokat tervezett az EU-bürokratákkal, a brit állam és a nemzetközi intézmény kapcsolatáról. Miután 2015-ben a KonzervatÃv Párt megnyerte a parlamenti választásokat, Cameron megkezdte a tárgyalásokat az Európai Tanáccsal. Cameron olyan reformcsomagokkal állt elÅ', miszerint 7 évig csökkenthetik az Európai Unió tagállamaiból érkezÅ' munkavállalóknak járó juttatásokat az Egyesült Királyságban, 2020-tól pedig bármely EU-tagországban csökkenthetik a családi pótlékot a korábban érkezettek gyermekeinél. Cameron szerint az Egyesült Királyság sohasem lesz az eurózóna, a schengeni térség, sÅ't bármilyen Közös Európa tagja. Igazából maga is megfogalmazta az angol euroszkeptikusok abbéli véleményét, miszerint az egész európai integráció semmi más, mint a francia és a német állam külön projektje, melynek célja egy leendÅ' szuperállam. 2016. június 23-án meg is tartották a népszavazást. A brit parlament tehát külön törvénnyel kezdeményezte a népszavazást, a legfÅ'bb törvényhozói hatalom pedig lemondott a döntési jogáról. A KonzervatÃv Párt maga amúgy a bennmaradás mellett kampányolt, mÃg a Függetlenségi Párt a kilépés mellett. Ment hát a kampány pro és kontra, mely nem nélkülözte az érzelmekre való apellálást és a valótlan informálást sem. Mondjuk nem is tehettek másként a kampány során, mivel a brit közvélemény nagyrészt érdektelen és tájékozatlan volt az európai ügyekben. Ãgy a kampánygépezet kénytelen volt olyan érzelmekkel dolgozni, mint a félelem és a düh. A KonzervatÃv Párt maga is megosztott volt a kérdésben: ki a maradás, ki a kilépés hÃve volt. Cameron szerette volna megtartani a pártegységet, ezért nem engedte, hogy a kampányviták során konzervatÃv politikusok kerüljenek egymással szembe. Külön arra is megkérte az EU vezetÅ'it, hogy semmilyen formában ne avatkozzanak bele a kampányba. Egy elkeseredett merénylÅ' végzett Jo Cox munkáspárti képviselÅ'nÅ'vel, ami miatt egy rövid ideig szüneteltetni kellett a kampányt. A bennmaradás mellett kampányolók a KonzervatÃv Párt és a Munkáspárt volt. Bár osztották az euroszkeptikusok kritikáját az EU-val kapcsolatban, úgy vélték, belülrÅ'l kell az Európai Uniót megreformálni; ebbe a belsÅ' megreformálásban pedig fontos szereplÅ' lehet az Egyesült Királyság. A kampányuk egyik fontos eleme volt a félelemkeltés; olyanokkal riogatták a brit társadalmat, mint a kilépés utáni társadalmi bizonytalanság, gazdasági összeomlás és az adók megemelkedése. A kilépés mellett a Függetlenségi Párt és egy maroknyi konzervatÃv politikus kampányolt. FÅ' állÃtásuk, hogy heti 350 millió fontba kerül az Egyesült Királyságnak az EU-tagság, amely összeg a kilépéssel megspórolható, és átfordÃtható az egészségügybe. Másik fÅ' témájuk a lengyel, román és magyar munkavállalók, az un. „EU-migránsok†korlátozása volt. Brüsszel miatt nem korlátozhatták az EU-ból érkezÅ' munkavállalók számát, de úgy vélték, a kilépés után, az ausztrál pontrendszer alapján, kiszűrhetik azokat a munkavállalókat, akik képzett munkaerÅ'nek számÃtanak. A migrációs-válság is elÅ'jött náluk: szerintük az EU nem engedi az Egyesült Királyságnak, hogy bevezessenek egy hatékony határÅ'rizetet. S természetesen nem maradhatott el az EU sokak által bÃrált problémája, a demokrácia-deficit. Az EU vezetÅ'it nem közvetlenül választják az EU-tagországok, Ãgy az EU-tagországok által nem is felelÅ'sségre vonhatóak ezek a vezetÅ'k a döntéseikért. A népszavazás után drasztikus változások álltak be a brit gazdaságban. Amint megkezdÅ'dött a kereskedelem, az angol font árfolyama 10%!o(MISSING)t zuhant a dollárhoz képest. JelentÅ's esés következett be a forint és az euró árfolyamában is. Zuhantak a brit és az európai részvénypiacok. Mind az amerikai, mind az ázsiai tÅ'zsdék megérezték a britek által elindÃtott változást. Az Egyesült Királysághoz kötÅ'dÅ' légitársaságok részvényeinek árfolyama is zuhant (kb. 30%!f(MISSING)ölötti esés). Nagy-Britannia nagy olaj-exportÅ'rként zuhanást okozott az olaj árfolyamában is. Egy ismert nemzetközi hitelminÅ'sÃtÅ' intézet, a Standard & Poor’s leminÅ'sÃtette elÅ'ször Nagy-Britannia, utána az Európai Unió besorolását. A befektetÅ'k a népszavazás után válságálló eszközökbe fektették a pénzüket. Drasztikusan megugrott a kereslet egyrészt az arany, másrészt a biztonságosnak vélt gazdaságok állampapÃrjai és fizetÅ'eszközei iránt. A népszavazás természetesen továbbra sem szüntette meg a brit társadalom megosztottságát. A brit törvényhozás honlapján megindÃtottak egy petÃciót, ami követelte egy második népszavazás kiÃrását. A maradáspártiak már a népszavazás elÅ'tt megindÃtották ezt a kezdeményezést. Az új petÃció érve az volt, hogy ha a részvételi arány nem 75%!,(MISSING) és valamelyik oldal nem gyűjt be 60%!t(MISSING)öbbséget, akkor az elsÅ' népszavazás nem érvényes. Tömegével találtak hamÃsÃtott aláÃrásokat a petÃcióban, ami miatt törölték utólag. A kezdeményezés, ha el is éri célját, csak a téma megvitatására kötelezheti a parlamentet, nem többre. A kilépéspártiak a népszavazás eredményével legitimálni látták az „EU-migránsok†elleni diszkriminációt â€" ami elsÅ'sorban szomorúan a lengyel, a román és a magyar munkavállalókon csapódott le. A népszavazás egyelÅ're nem több, mint a brit társadalom többségének véleménye, amivel foglalkoznia kell a parlamentnek. A brit jog szerint a népszavazás nem kötelezÅ' érvényű. A brit alkotmány szerint egyedül a parlament indÃthatja el a kilépést. Ha parlamenti jóváhagyás nélkül küldik ki a kilépési értesÃtést az EU-nak, az törvényellenes. Mindez egyelÅ're egy lassú folyamat, ami egyaránt vezethet a kilépéshez vagy a bennmaradáshoz. Rengeteg diplomáciai tárgyalás és játszma várható a következÅ' években, mely nem lesz mentes az indulatoktól és a szenvedélyektÅ'l. Nagy-Britannia, ha ténylegesen kilép, átrendezi a nemzetközi erÅ'viszonyokat. Mivel Nagy-Britannia gazdag ország, a távozása meggyengÃti az EU-t. Ugyanakkor Németország pozÃciója tovább erÅ'södik a megmaradt EU-n belül. Nagy-Britannia nettó befizetÅ', Ãgy ha kilép, csökken az EU költségvetése. A reformcsomag, melyet Cameron a népszavazás kiÃrása elÅ'tt elfogadtatott az EU-val, szintén elveszti érvényét. A skót nemzetiségi mozgalom, kihasználva a népszavazás okozta káoszt, ismét elÅ'lépett függetlenségi törekvéseivel â€" és ki mást találna meg szövetségesének, mint az EU-t? A gazdasági problémák megjelennek ezek után mind az Egyesült Királyságban, mind az Európai Unióban. Már az az idÅ'szak is, ami a népszavazás és a tényleges kilépés között regisztrálható, a hosszas tárgyalások, a gátlástalan hatalmi játszmák és a piaci bizonytalanság jegyében fog zajlani. A Brexit kikezdte az Unió egységét. Sok tagország számára immár nem cél az európai integráció elmélyÃtése. Más tagországokban is az euroszkeptikus pártok pedzegetik a népszavazás gondolatát. A népszavazás után David Cameron távozott a kormányfÅ'i posztról, és átadta a vezetést Theresa May-nak. A Munkáspártnak is érvágás volt ez a szavazás, mivel az általa (nem) képviselt walesi és észak-angliai munkásosztály áttolódott a jobboldalra, s az EU-ból való kilépésre szavazott. De érdekes módon a kilépést támogató Függetlenségi Párt vezetÅ'je, Nigel Farage is benyújtotta lemondását. Elmondható, hogy a Brexit három helyen hozott jelentÅ's változást: az Egyesült Királyságban, az Európai Unióban és a nemzetközi világrendben. Mindezek voltak a száraz tények. Mi vonható le mindebbÅ'l Magyarországra nézve? Megmondom én: Magyarország is követhetné Nagy-Britannia példáját. Magyarán: kiÃrhatna egy népszavazást, és egy sikeres népszavazás után kezdeményezhetné az Európai Unióból való kilépést. Magyarország képes lenne az EU nélkül boldogulni, leküzdhetÅ' nehézségek árán. Szövetséget és szerzÅ'dést lehet úgy is kötni, hogy ne váljunk gyarmattá. A jelentkezÅ' gazdasági gondok pusztán annyit jelentenek, hogy meg kell húzni a nadrágszÃjat. Jóval nagyobb veszélyfaktor a függetlenségünk feladása, az, ha kiszolgáltatjuk az országot külföldi hatalmaknak. Brüsszel úgy kezeli Magyarországot, mint egy alárendelt gyarmatot. Az EU-tagság biztos Ãgérete a multikulturalizmusnak â€" vagyis a kultúrák, a nemzetiségek és a vallások egyáltalán nem békés egymás mellett élésének, annak a kulturális és nemzetiségi mosléknak, mely tetten érhetÅ' már az USA-ban is. A bennmaradásunk által olyan gondokkal küszködünk folyamatosan, mint a migránsok betelepÃtése. Sokáig nem tartható az ellenállás, egy idÅ' után bedarál az EU, és megyünk a lecsóba! Nagy-Britannia tisztán látta ezt, és kiszállt a játékból. Levonta a következtetést, hogy semmi elÅ'nnyel nem jár neki az EU. Magyarországnak még annyira sem jár elÅ'nnyel az EU, mint Nagy-Britanniának. Anyagilag ér valamennyit, de az EU-pénz a fideszes kormány zsebébe megy, és nem a nemzet látja hasznát. Arról nem is beszélve, hogy aki gerinces ember, az a németek pénzéért, néhány vacak euróért nem árusÃtja ki a saját országát. Jó lenne végre, ha a magyar társadalomban meglenne az a gerinc, miszerint a nemzeti önrendelkezését nem tekinti árucikknek, és nem adja oda megfelelÅ' mennyiségű zsoldért a brüsszeli bürokratáknak. A legnormálisabb szövetséges, akárhogy is nézek végig a palettán, az orosz állam. Putyin még mindig Ãgéretesebb kapcsolat, mint Merkel és Juncker. Érdemes megnézi az EU-vezetés hozzáállását a Brexithez: képtelenek elfogadni a brit demokratikus választás eredményét. Ahelyett, hogy békével nyugtáznák a brit döntést, minden fronton ártani akarnak az Egyesült Királyságnak. Az EU-vezetés nem normális és nem beszámÃtható, Ãgy nem jó ötlet, hogy ilyen emberek irányÃtsák a távolból Magyarországot. Magyarország, ha még nem is ideális állapotban, de viszonylag jól megvolt, mÃg nem csatlakozott az EU-hoz. Az EU-tagság gazdaságilag nem eredményezett felvirágzást: továbbra is megmaradt az államadósság és a munkanélküliség, plusz egy rakás piacot elvesztettünk a szabályozások miatt. Oroszországgal érdemesebb lenne gazdasági szerzÅ'dést kötni, de nem belemenni semmiféle „tagállam†ostobaságba. Csatlakozhatnánk akár a BRIC közösséghez is. A putyini Oroszország, bár még mindig kegyetlen a maga módján, nem analóg a sztálini Oroszországgal. "… a jelenség persze nem új, a "white scum" vagy "white trash" ma Amerikában ugyanaz a képviseleti Ãgéret nélküli alsó réteg, mint az 1930-as években, csak akkor a KKK fogta össze Å'ket (egy idÅ'ben ötmillió taggal), egy évtizeddel korábban meg az IWW (egy idÅ'ben szintén ötmillió taggal). JellemzÅ', hogy a 20. század elején a munkásmozgalom még önemancipatorikus volt és önfelvilágosÃtó, saját kultúrát termelt és használt (bár ez gyakran ellentmondásossá vált, gondoljunk csak a tipikus "Csizmadia vagy Ady" vitára), addig a világválság után (és a globális sztálinista befolyás erÅ'södésével) a felülrÅ'l konstruált kultúra útjára lépett (ezt hÃvja Orwell "prolitápnak"), amit a pártok erre hivatott ideológusai és kultúrmunkásai kevertek ki, "jó lesz az!" felkiáltással a kispolgári szentimentalizmus, az erÅ'kultusz, a sport, meg néhány hasonló burzsuj kultúrmaradék felhasználásával. Ekkor viszont az eredeti öntevékeny és kreatÃv proletár kultúra jobb hÃján az elitkultúrával állt le pettingelni (hiszen mindig fontosnak tartotta a "minÅ'séget"), vagyis (ahogy az egyik oldal fogalmazott), "elszakadt a tömegektÅ'l", és (ahogy a mások oldal)"kultúrbolsevizmussal mételyezte a tömegeket". A második világháború után aztán sajátos társadalmi béke következett, és a proletár kultúra sosem tért már magához, legalábbis Nyugaton, meg Kelet-Nyugaton nem - felváltotta a tömegtermelt, eldobható kultúrapótlék (a reciklált "prolitáp"), illetve a liberális-kispolgári és polgári progresszÃv kultúra, aminek viszont már leginkább csak annyi köze volt a prolikhoz, hogy piedesztálra állÃtotta az eszményÃtett "proletárt", de mélyen lenézte a valóságost. Ez azóta már csak annyiban változott, hogy proletárkultúra azóta sem lett, de maga az eszményÃtett proletár is kikopott a figyelembÅ'l, helyét - a geopolitikai-világgazdasági elmozdulásnak megfelelÅ'en - a "más elnyomott rokonosztályok" (Cohn-Bendit, 1968 végén) vették át, akik értelemszerűen az eredeti (társadalmi rétegként még meglévÅ', osztályként már rég nem létezÅ') prolik vetélytársaivá váltak a globális rendszerben. Márpedig ebben a vetélkedÅ'ben magukat a szabályokat már egyre kevesebben kérdÅ'jelezik meg, és Å'k is inkább csak esztétikai szempontból. Viszont a regresszió nem válhat lázadássá, ezért a prolik ("ha van remény, az a prolikban van", mondja Winston Smith, de azután a O'Brien hatékonyan rámutat, hogy ez nincs Ãgy) maguk is konzerváló erÅ'vé váltak (és a felforgatás cÃmkéje megmaradt a polgárság egy részének), csak még jobban kiemelve a régi, marxi antagonizmust: Å'k a kapitalizmust termelÅ' osztály, amelynek történeti végzete a kapitalizmus meghaladása lenne, de ezzel osztályként magát is felszámolná. Az utóbbi megvalósult már, az elÅ'bbi még várat magára. Mert hát valahol a politika is csak kultúra - és erre alapozhat mindenféle széljobb mozgalom, akik viszont ott kezdik, ahol annak idején lassan egy évszázada a baloldal végezte: a konstruált kultúránál, vagyis a kissé átfűszerezett prolitápnál."(Konok Péter) SzélsÅ'baloldali maszlag â€" de azért vannak benne részigazságok. A jóléti társadalomban a klasszikus munkásosztály eltűnik, átmegy kertvárosi középosztályba, nem lesz érdekelt a balos forradalomban, és a jobboldali rend egyik bástyája lesz. Ugyanakkor K. P. erÅ'sen túlbonyolÃtotta azt, hogy a munkás (a „melósâ€) is ember, akit a politikus osztály lenéz és megvet, nyomorban tart, és kihasznál. Itt nem a kultúra minÅ'sége vagy annak hiánya a legfÅ'bb probléma, hanem az a politikai cinizmus, amivel a balos értelmiség szembefordul a munkásosztállyal. A baloldali értelmiség elitista módon úgy értelmezi önmagát, hogy közben szembefordul a munkásosztállyal â€" a baloldali értelmiség olyan ezen önértelmezés szerint, mint ami különb a munkásosztálynál. A baloldali értelmiségnél egybeósodik a proletár és a lumpenproletár â€" mert tény, hogy létezik a munkásosztálynak egy alja, mely a dologtalan és élhetetlen réteget foglalja egybe, de a baloldali értelmiség ezt összemossa magával a munkásosztállyal. A baloldali értelmiség csalódott a munkásosztályban, mivel amaz nem elég „progresszÃvâ€, vagyis nem kér a homoszexuális, a lumpen cigány és a migráns halmaz képezte káoszból. Szerintük mindenki „aljanépâ€, aki nem a mostanság trendi neoliberális és kulturmarxista nézeteket büfögi vissza. A munkásosztály nem nézi jó szemmel, hogy a baloldali értelmiségi kör lenézi Å'ket, azt pedig végképp megelégelte, hogy a baloldali értelmiség olyan politikát folytat, ami szembemegy a munkásosztály érdekeivel. Kialakult az érdekes ellentmondás, miszerint a baloldal biztos szavazóbázisa a nagyvárosi diplomás értelmiségi, mÃg a jobboldal biztos szavazóbázisa a kétkezi munkát végzÅ' proletár. A baloldal nem tudja és nem akarja megszólÃtani a munkásosztályt, sÅ't, még az sem áll távol tÅ'le, hogy támadja Å'ket (pl. Budapest Pride, cigányvédelem, migránspolitika, feminizmus). Egyes baloldali értelmiségiek pedig eljutottak addig a gondolatig, hogy mivel a brit munkások nagy része az EU-ból való kilépés mellett döntött a népszavazáson, ezért el kell venni tÅ'lük a szavazójogot. A brit munkásosztály, bizony, itt támadva lett a baloldal által, és mivel szükségük volt egy olyan politikai palettára, ami képviseli az Å' érdekeiket, átmentek jobboldalra. Mindez nem a szélsÅ'jobb elÅ'törése, hanem a baloldali identitáspolitika egyenes következménye. Szó sincs itt neonácizmusról és szélsÅ'jobbról, pusztán a baloldal elüldözte a saját régi tömegbázisát, ami Ãgy átpártolt jobbra. Ugyanez történik több országban is, például Amerikában (Trump gyÅ'zelme). Magyarországon sincs ez másképp; nálunk még népszerűséget is hozna a JOBBIK-nak, ha nyÃltan kimondaná, hogy a baloldal semmilyen szinten nem képviseli a magyar munkásosztály érdekeit, sÅ't, inkább olyan rétegeket támogat, amelyek veszélyt jelentenek a munkásosztályra. A baloldal, szerte a nyugati civilizációban, lassan kinyÃrja magát az identitáspolitikával. Nem nagy veszteség. Térjünk vissza az EU-ra! Az EU vezetése rosszindulatú, mert ahogy látjuk, most megbosszulja azt, hogy az Egyesült Királyság kilépett a Közös Európából. Az EU-vezetés, mint tapasztalható, ön- és közveszélyes. Egy nemzetközi politikai elitnek kifejezetten tilos Ãgy lereagálnia a Brexitet. Az EU diplomáciai érzéke zéró. Nagy-Britannia gazdasága most nehézségeken megy keresztül, de ez várható volt, és nagy valószÃnűséggel még Ãgy sem fog rosszul kijönni az egészbÅ'l. Egy normális ország nem fogja beszűntetni a kedvezÅ' kereskedelmi kapcsolatokat pusztán azért, mert az EU haragszik a brit szigetországra. Németország és az USA jelezte, hogy a Brexit után is szÃvesen kereskedne Nagy-Britanniával. Szankciók nem várhatóak. Az EU tagjaként sokkal több korlátozást kellett elviselnie a brit gazdaságnak. Az EU vezetése, például, kiosztotta a brit felségvizeket más országoknak, tönkretéve ezzel a brit halászati ipart. A kilépés csak jót fog tenni az Egyesült Királyságnak. A magyar sajtó többségében részlehajló volt a Brexit kapcsán. Bizonyos értelemben jobb nemzetközi forrásból informálódni, mint hazaiból. Brexit-párti publicisztikák sem hazai szerzÅ'k, sem fordÃtásban alig jelentek meg a magyar sajtóban. A magyar sajtó olyan valóságot vázol fel a Brexit kapcsán, ami nem létezik; oly mindegy, hogy most pl. a libertariánus Puzsér Róbertet vagy a konzervatÃv Horkay Hörcher Ferencet olvassa az ember, úgy is az jön elÅ', hogy „enyje-bejnye, angolok, rosszak voltatok!â€. A Brexit egy folyamat; érzékelhetÅ'en lassÃtottak a Brexit-párti politikusok, de mindez nem elbizonytalanodás, hanem a jól ismert angolszász racionalitás. Kis lépésekben állnak neki a megvalósÃtásnak, és nem rohannak fejjel a falnak. Az angol sosem volt egy kapkodó nép. Az EU-vezetés sürgeti Å'ket, de csak azért, hogy a kapkodásban elszúrjanak valamit. Az EU szeretné visszarugdosni az Egyesült Királyságot a kényszerű szövetségbe â€" érdeke ez. Nagy-Britannia kapott idÅ't, hogy végrehajtsa a kilépést. Az EU egy antidemokratikus, totalitárius szervezet. Az EU folyamatosan szÃvja el a szuverenitást a tagállamok elÅ'l. Az EU, ha teheti, figyelmen kÃvül hagyja az adott tagállam döntését, és addig folytatja a diplomáciai nyomást, mÃg meg nem lesz a kÃvánt eredmény. Az EU olyan folyamatokat erÅ'ltet rá a tagállamaira, ami kikezdi az adott ország társadalmát, legyen az feminizmus, a migráció vagy a szabad jogok korlátozása. Nemzeti szempontból önpusztÃtás bennmaradni egy ilyen Unióban. Az anyagi szempontok érdektelenek. A nemzeti szuverenitás és a destruktÃv folyamatok (neoliberalizmus, feminizmus, kulturmarxizmus, iszlamizmus) elleni védekezés jóval fontosabb, mint a pénz. Az EU még mindig nyomást gyakorol Orbán Viktorra és kormányára, hogy engedjen be migránsokat az országba; elÅ'ször még keveset, majd a végén egyre többet. Franciaországban már zajlik egy kvázi-vallásháború. Gyönyörű gondolat az EU belülrÅ'l való megreformálása (Puzsér Róbert, Hörcher Ferenc, Csuzi Attila), de mivel a vezetés maga antidemokratikus, erre nem fog sor kerülni egy hosszú ideig. Már ott van maga a demokrácia-deficit problémája: az EU-vezetés nem megszavazható, nem visszahÃvható, nem elszámoltatható â€" vagyis antidemokratikus. Az EU-ban egymás között osztják ki a posztokat, miközben nem veszik figyelembe sem a tagállamok vezetÅ'inek, sem a tagállamok társadalmainak véleményét. Åszintén: az egyetlen elÅ'ny az EU-pénzek, de azok is a FIDESZ és a holdudvara zsebébe mennek. Még lehet felhozni az áruk és a munkaerÅ' szabad áramlását, de még ebbe is bele lehet kötni (mondhatni, itt sem teljesen korrekt az eredmény). Maradnak az elvont, ideológia-vezérelt jelszavak, mint az „Európai Közösség†és a „Nyugathoz tartozásâ€. A gyakorlatban viszont semmi csodás idea megvalósulását nem látni, csupán azt, hogy egy nemzetközi elit több országra is rákényszerÃti a neoliberális ideológia által vezérelt akaratát. Franciaország, Németország és Svédország annak a migrációs politikának a levét szÃvja, amit rájuk kényszerÃtett az EU. Az Európai Unió a valódi európai közösség felszámolása. Nagy-Britannia mintát mutatott a tagállamoknak, hogyan lehet tenni ez ellen. Magyarországnak is. A többi csak rajtunk múlik. | 
A fidesz is ellenezte, még közpénzen ! kampányolt is a Brexit ellen ! Azt kell nézni amit tesznek, ez is csak egy neoliberális álnemzeti párt. Vagy ahogy Å'k hÃvják magukat : "polgári liberális". Pedig simán csak döbrögi burzsuj banda ez. :P Amúgy eu polgárként a kilépési folyamat kezdete óta továbbra is szabad az átjárás Britanniába, ki van próbálva. "Az EU vezetése rosszindulatú, mert ahogy látjuk, most megbosszulja azt, hogy az Egyesült Királyság kilépett a Közös Európából. Az EU-vezetés, mint tapasztalható, ön- és közveszélyes. Egy nemzetközi politikai elitnek kifejezetten tilos Ãgy lereagálnia a Brexitet. Az EU diplomáciai érzéke zéró." Brexit http://boszorkanyvadasz.blogspot.hu/2016/12/brexit.html 2016. június 23-án népszavazást tartottak az Egyesült Királyságban az EU-tagságról. A politikai elit feltette a társadalomnak a kérdést: érdemes-e benn maradni az Európai Unióban? A szavazók 51,9%!a(MISSING) szerint ki kell lépni az EU-ból. Mint ismert, az Egyesült Királyság vonakodva vett részt az 1945 utáni európai integrációban. Az elszigetelt földrajzi helyzet, a nagyhatalmi erÅ', az USA-val való diplomáciai viszony és az imperialista múltja miatt igazából nem volt arra kényszerÃtve, hogy részt vegyen ebben a nagyszabású projectben. A 2008-as gazdasági világválság máig nem gyógyuló sebeket okozott az Európai Unió gazdaságában és politikájában. Mindezek tükrében nem véletlen, hogy a brit társadalomban egyre nagyobb népszerűségnek örvendett az EU-ból való kilépés ötlete, vagyis a Brexit. David Cameron 2013-ban Ãgéretet tett, hogy ha a KonzervatÃv Párt hatalmon marad, akkor legkésÅ'bb 2017-ig népszavazást Ãrnak ki az EU-tagságról. Jól jelzi a problémát, hogy maga Cameron is külön diplomáciai tárgyalásokat tervezett az EU-bürokratákkal, a brit állam és a nemzetközi intézmény kapcsolatáról. Miután 2015-ben a KonzervatÃv Párt megnyerte a parlamenti választásokat, Cameron megkezdte a tárgyalásokat az Európai Tanáccsal. Cameron olyan reformcsomagokkal állt elÅ', miszerint 7 évig csökkenthetik az Európai Unió tagállamaiból érkezÅ' munkavállalóknak járó juttatásokat az Egyesült Királyságban, 2020-tól pedig bármely EU-tagországban csökkenthetik a családi pótlékot a korábban érkezettek gyermekeinél. Cameron szerint az Egyesült Királyság sohasem lesz az eurózóna, a schengeni térség, sÅ't bármilyen Közös Európa tagja. Igazából maga is megfogalmazta az angol euroszkeptikusok abbéli véleményét, miszerint az egész európai integráció semmi más, mint a francia és a német állam külön projektje, melynek célja egy leendÅ' szuperállam. 2016. június 23-án meg is tartották a népszavazást. A brit parlament tehát külön törvénnyel kezdeményezte a népszavazást, a legfÅ'bb törvényhozói hatalom pedig lemondott a döntési jogáról. A KonzervatÃv Párt maga amúgy a bennmaradás mellett kampányolt, mÃg a Függetlenségi Párt a kilépés mellett. Ment hát a kampány pro és kontra, mely nem nélkülözte az érzelmekre való apellálást és a valótlan informálást sem. Mondjuk nem is tehettek másként a kampány során, mivel a brit közvélemény nagyrészt érdektelen és tájékozatlan volt az európai ügyekben. Ãgy a kampánygépezet kénytelen volt olyan érzelmekkel dolgozni, mint a félelem és a düh. A KonzervatÃv Párt maga is megosztott volt a kérdésben: ki a maradás, ki a kilépés hÃve volt. Cameron szerette volna megtartani a pártegységet, ezért nem engedte, hogy a kampányviták során konzervatÃv politikusok kerüljenek egymással szembe. Külön arra is megkérte az EU vezetÅ'it, hogy semmilyen formában ne avatkozzanak bele a kampányba. Egy elkeseredett merénylÅ' végzett Jo Cox munkáspárti képviselÅ'nÅ'vel, ami miatt egy rövid ideig szüneteltetni kellett a kampányt. A bennmaradás mellett kampányolók a KonzervatÃv Párt és a Munkáspárt volt. Bár osztották az euroszkeptikusok kritikáját az EU-val kapcsolatban, úgy vélték, belülrÅ'l kell az Európai Uniót megreformálni; ebbe a belsÅ' megreformálásban pedig fontos szereplÅ' lehet az Egyesült Királyság. A kampányuk egyik fontos eleme volt a félelemkeltés; olyanokkal riogatták a brit társadalmat, mint a kilépés utáni társadalmi bizonytalanság, gazdasági összeomlás és az adók megemelkedése. A kilépés mellett a Függetlenségi Párt és egy maroknyi konzervatÃv politikus kampányolt. FÅ' állÃtásuk, hogy heti 350 millió fontba kerül az Egyesült Királyságnak az EU-tagság, amely összeg a kilépéssel megspórolható, és átfordÃtható az egészségügybe. Másik fÅ' témájuk a lengyel, román és magyar munkavállalók, az un. „EU-migránsok†korlátozása volt. Brüsszel miatt nem korlátozhatták az EU-ból érkezÅ' munkavállalók számát, de úgy vélték, a kilépés után, az ausztrál pontrendszer alapján, kiszűrhetik azokat a munkavállalókat, akik képzett munkaerÅ'nek számÃtanak. A migrációs-válság is elÅ'jött náluk: szerintük az EU nem engedi az Egyesült Királyságnak, hogy bevezessenek egy hatékony határÅ'rizetet. S természetesen nem maradhatott el az EU sokak által bÃrált problémája, a demokrácia-deficit. Az EU vezetÅ'it nem közvetlenül választják az EU-tagországok, Ãgy az EU-tagországok által nem is felelÅ'sségre vonhatóak ezek a vezetÅ'k a döntéseikért. A népszavazás után drasztikus változások álltak be a brit gazdaságban. Amint megkezdÅ'dött a kereskedelem, az angol font árfolyama 10%!o(MISSING)t zuhant a dollárhoz képest. JelentÅ's esés következett be a forint és az euró árfolyamában is. Zuhantak a brit és az európai részvénypiacok. Mind az amerikai, mind az ázsiai tÅ'zsdék megérezték a britek által elindÃtott változást. Az Egyesült Királysághoz kötÅ'dÅ' légitársaságok részvényeinek árfolyama is zuhant (kb. 30%!f(MISSING)ölötti esés). Nagy-Britannia nagy olaj-exportÅ'rként zuhanást okozott az olaj árfolyamában is. Egy ismert nemzetközi hitelminÅ'sÃtÅ' intézet, a Standard & Poor’s leminÅ'sÃtette elÅ'ször Nagy-Britannia, utána az Európai Unió besorolását. A befektetÅ'k a népszavazás után válságálló eszközökbe fektették a pénzüket. Drasztikusan megugrott a kereslet egyrészt az arany, másrészt a biztonságosnak vélt gazdaságok állampapÃrjai és fizetÅ'eszközei iránt. A népszavazás természetesen továbbra sem szüntette meg a brit társadalom megosztottságát. A brit törvényhozás honlapján megindÃtottak egy petÃciót, ami követelte egy második népszavazás kiÃrását. A maradáspártiak már a népszavazás elÅ'tt megindÃtották ezt a kezdeményezést. Az új petÃció érve az volt, hogy ha a részvételi arány nem 75%!,(MISSING) és valamelyik oldal nem gyűjt be 60%!t(MISSING)öbbséget, akkor az elsÅ' népszavazás nem érvényes. Tömegével találtak hamÃsÃtott aláÃrásokat a petÃcióban, ami miatt törölték utólag. A kezdeményezés, ha el is éri célját, csak a téma megvitatására kötelezheti a parlamentet, nem többre. A kilépéspártiak a népszavazás eredményével legitimálni látták az „EU-migránsok†elleni diszkriminációt â€" ami elsÅ'sorban szomorúan a lengyel, a román és a magyar munkavállalókon csapódott le. A népszavazás egyelÅ're nem több, mint a brit társadalom többségének véleménye, amivel foglalkoznia kell a parlamentnek. A brit jog szerint a népszavazás nem kötelezÅ' érvényű. A brit alkotmány szerint egyedül a parlament indÃthatja el a kilépést. Ha parlamenti jóváhagyás nélkül küldik ki a kilépési értesÃtést az EU-nak, az törvényellenes. Mindez egyelÅ're egy lassú folyamat, ami egyaránt vezethet a kilépéshez vagy a bennmaradáshoz. Rengeteg diplomáciai tárgyalás és játszma várható a következÅ' években, mely nem lesz mentes az indulatoktól és a szenvedélyektÅ'l. Nagy-Britannia, ha ténylegesen kilép, átrendezi a nemzetközi erÅ'viszonyokat. Mivel Nagy-Britannia gazdag ország, a távozása meggyengÃti az EU-t. Ugyanakkor Németország pozÃciója tovább erÅ'södik a megmaradt EU-n belül. Nagy-Britannia nettó befizetÅ', Ãgy ha kilép, csökken az EU költségvetése. A reformcsomag, melyet Cameron a népszavazás kiÃrása elÅ'tt elfogadtatott az EU-val, szintén elveszti érvényét. A skót nemzetiségi mozgalom, kihasználva a népszavazás okozta káoszt, ismét elÅ'lépett függetlenségi törekvéseivel â€" és ki mást találna meg szövetségesének, mint az EU-t? A gazdasági problémák megjelennek ezek után mind az Egyesült Királyságban, mind az Európai Unióban. Már az az idÅ'szak is, ami a népszavazás és a tényleges kilépés között regisztrálható, a hosszas tárgyalások, a gátlástalan hatalmi játszmák és a piaci bizonytalanság jegyében fog zajlani. A Brexit kikezdte az Unió egységét. Sok tagország számára immár nem cél az európai integráció elmélyÃtése. Más tagországokban is az euroszkeptikus pártok pedzegetik a népszavazás gondolatát. A népszavazás után David Cameron távozott a kormányfÅ'i posztról, és átadta a vezetést Theresa May-nak. A Munkáspártnak is érvágás volt ez a szavazás, mivel az általa (nem) képviselt walesi és észak-angliai munkásosztály áttolódott a jobboldalra, s az EU-ból való kilépésre szavazott. De érdekes módon a kilépést támogató Függetlenségi Párt vezetÅ'je, Nigel Farage is benyújtotta lemondását. Elmondható, hogy a Brexit három helyen hozott jelentÅ's változást: az Egyesült Királyságban, az Európai Unióban és a nemzetközi világrendben. Mindezek voltak a száraz tények. Mi vonható le mindebbÅ'l Magyarországra nézve? Megmondom én: Magyarország is követhetné Nagy-Britannia példáját. Magyarán: kiÃrhatna egy népszavazást, és egy sikeres népszavazás után kezdeményezhetné az Európai Unióból való kilépést. Magyarország képes lenne az EU nélkül boldogulni, leküzdhetÅ' nehézségek árán. Szövetséget és szerzÅ'dést lehet úgy is kötni, hogy ne váljunk gyarmattá. A jelentkezÅ' gazdasági gondok pusztán annyit jelentenek, hogy meg kell húzni a nadrágszÃjat. Jóval nagyobb veszélyfaktor a függetlenségünk feladása, az, ha kiszolgáltatjuk az országot külföldi hatalmaknak. Brüsszel úgy kezeli Magyarországot, mint egy alárendelt gyarmatot. Az EU-tagság biztos Ãgérete a multikulturalizmusnak â€" vagyis a kultúrák, a nemzetiségek és a vallások egyáltalán nem békés egymás mellett élésének, annak a kulturális és nemzetiségi mosléknak, mely tetten érhetÅ' már az USA-ban is. A bennmaradásunk által olyan gondokkal küszködünk folyamatosan, mint a migránsok betelepÃtése. Sokáig nem tartható az ellenállás, egy idÅ' után bedarál az EU, és megyünk a lecsóba! Nagy-Britannia tisztán látta ezt, és kiszállt a játékból. Levonta a következtetést, hogy semmi elÅ'nnyel nem jár neki az EU. Magyarországnak még annyira sem jár elÅ'nnyel az EU, mint Nagy-Britanniának. Anyagilag ér valamennyit, de az EU-pénz a fideszes kormány zsebébe megy, és nem a nemzet látja hasznát. Arról nem is beszélve, hogy aki gerinces ember, az a németek pénzéért, néhány vacak euróért nem árusÃtja ki a saját országát. Jó lenne végre, ha a magyar társadalomban meglenne az a gerinc, miszerint a nemzeti önrendelkezését nem tekinti árucikknek, és nem adja oda megfelelÅ' mennyiségű zsoldért a brüsszeli bürokratáknak. A legnormálisabb szövetséges, akárhogy is nézek végig a palettán, az orosz állam. Putyin még mindig Ãgéretesebb kapcsolat, mint Merkel és Juncker. Érdemes megnézi az EU-vezetés hozzáállását a Brexithez: képtelenek elfogadni a brit demokratikus választás eredményét. Ahelyett, hogy békével nyugtáznák a brit döntést, minden fronton ártani akarnak az Egyesült Királyságnak. Az EU-vezetés nem normális és nem beszámÃtható, Ãgy nem jó ötlet, hogy ilyen emberek irányÃtsák a távolból Magyarországot. Magyarország, ha még nem is ideális állapotban, de viszonylag jól megvolt, mÃg nem csatlakozott az EU-hoz. Az EU-tagság gazdaságilag nem eredményezett felvirágzást: továbbra is megmaradt az államadósság és a munkanélküliség, plusz egy rakás piacot elvesztettünk a szabályozások miatt. Oroszországgal érdemesebb lenne gazdasági szerzÅ'dést kötni, de nem belemenni semmiféle „tagállam†ostobaságba. Csatlakozhatnánk akár a BRIC közösséghez is. A putyini Oroszország, bár még mindig kegyetlen a maga módján, nem analóg a sztálini Oroszországgal. "… a jelenség persze nem új, a "white scum" vagy "white trash" ma Amerikában ugyanaz a képviseleti Ãgéret nélküli alsó réteg, mint az 1930-as években, csak akkor a KKK fogta össze Å'ket (egy idÅ'ben ötmillió taggal), egy évtizeddel korábban meg az IWW (egy idÅ'ben szintén ötmillió taggal). JellemzÅ', hogy a 20. század elején a munkásmozgalom még önemancipatorikus volt és önfelvilágosÃtó, saját kultúrát termelt és használt (bár ez gyakran ellentmondásossá vált, gondoljunk csak a tipikus "Csizmadia vagy Ady" vitára), addig a világválság után (és a globális sztálinista befolyás erÅ'södésével) a felülrÅ'l konstruált kultúra útjára lépett (ezt hÃvja Orwell "prolitápnak"), amit a pártok erre hivatott ideológusai és kultúrmunkásai kevertek ki, "jó lesz az!" felkiáltással a kispolgári szentimentalizmus, az erÅ'kultusz, a sport, meg néhány hasonló burzsuj kultúrmaradék felhasználásával. Ekkor viszont az eredeti öntevékeny és kreatÃv proletár kultúra jobb hÃján az elitkultúrával állt le pettingelni (hiszen mindig fontosnak tartotta a "minÅ'séget"), vagyis (ahogy az egyik oldal fogalmazott), "elszakadt a tömegektÅ'l", és (ahogy a mások oldal)"kultúrbolsevizmussal mételyezte a tömegeket". A második világháború után aztán sajátos társadalmi béke következett, és a proletár kultúra sosem tért már magához, legalábbis Nyugaton, meg Kelet-Nyugaton nem - felváltotta a tömegtermelt, eldobható kultúrapótlék (a reciklált "prolitáp"), illetve a liberális-kispolgári és polgári progresszÃv kultúra, aminek viszont már leginkább csak annyi köze volt a prolikhoz, hogy piedesztálra állÃtotta az eszményÃtett "proletárt", de mélyen lenézte a valóságost. Ez azóta már csak annyiban változott, hogy proletárkultúra azóta sem lett, de maga az eszményÃtett proletár is kikopott a figyelembÅ'l, helyét - a geopolitikai-világgazdasági elmozdulásnak megfelelÅ'en - a "más elnyomott rokonosztályok" (Cohn-Bendit, 1968 végén) vették át, akik értelemszerűen az eredeti (társadalmi rétegként még meglévÅ', osztályként már rég nem létezÅ') prolik vetélytársaivá váltak a globális rendszerben. Márpedig ebben a vetélkedÅ'ben magukat a szabályokat már egyre kevesebben kérdÅ'jelezik meg, és Å'k is inkább csak esztétikai szempontból. Viszont a regresszió nem válhat lázadássá, ezért a prolik ("ha van remény, az a prolikban van", mondja Winston Smith, de azután a O'Brien hatékonyan rámutat, hogy ez nincs Ãgy) maguk is konzerváló erÅ'vé váltak (és a felforgatás cÃmkéje megmaradt a polgárság egy részének), csak még jobban kiemelve a régi, marxi antagonizmust: Å'k a kapitalizmust termelÅ' osztály, amelynek történeti végzete a kapitalizmus meghaladása lenne, de ezzel osztályként magát is felszámolná. Az utóbbi megvalósult már, az elÅ'bbi még várat magára. Mert hát valahol a politika is csak kultúra - és erre alapozhat mindenféle széljobb mozgalom, akik viszont ott kezdik, ahol annak idején lassan egy évszázada a baloldal végezte: a konstruált kultúránál, vagyis a kissé átfűszerezett prolitápnál."(Konok Péter) SzélsÅ'baloldali maszlag â€" de azért vannak benne részigazságok. A jóléti társadalomban a klasszikus munkásosztály eltűnik, átmegy kertvárosi középosztályba, nem lesz érdekelt a balos forradalomban, és a jobboldali rend egyik bástyája lesz. Ugyanakkor K. P. erÅ'sen túlbonyolÃtotta azt, hogy a munkás (a „melósâ€) is ember, akit a politikus osztály lenéz és megvet, nyomorban tart, és kihasznál. Itt nem a kultúra minÅ'sége vagy annak hiánya a legfÅ'bb probléma, hanem az a politikai cinizmus, amivel a balos értelmiség szembefordul a munkásosztállyal. A baloldali értelmiség elitista módon úgy értelmezi önmagát, hogy közben szembefordul a munkásosztállyal â€" a baloldali értelmiség olyan ezen önértelmezés szerint, mint ami különb a munkásosztálynál. A baloldali értelmiségnél egybeósodik a proletár és a lumpenproletár â€" mert tény, hogy létezik a munkásosztálynak egy alja, mely a dologtalan és élhetetlen réteget foglalja egybe, de a baloldali értelmiség ezt összemossa magával a munkásosztállyal. A baloldali értelmiség csalódott a munkásosztályban, mivel amaz nem elég „progresszÃvâ€, vagyis nem kér a homoszexuális, a lumpen cigány és a migráns halmaz képezte káoszból. Szerintük mindenki „aljanépâ€, aki nem a mostanság trendi neoliberális és kulturmarxista nézeteket büfögi vissza. A munkásosztály nem nézi jó szemmel, hogy a baloldali értelmiségi kör lenézi Å'ket, azt pedig végképp megelégelte, hogy a baloldali értelmiség olyan politikát folytat, ami szembemegy a munkásosztály érdekeivel. Kialakult az érdekes ellentmondás, miszerint a baloldal biztos szavazóbázisa a nagyvárosi diplomás értelmiségi, mÃg a jobboldal biztos szavazóbázisa a kétkezi munkát végzÅ' proletár. A baloldal nem tudja és nem akarja megszólÃtani a munkásosztályt, sÅ't, még az sem áll távol tÅ'le, hogy támadja Å'ket (pl. Budapest Pride, cigányvédelem, migránspolitika, feminizmus). Egyes baloldali értelmiségiek pedig eljutottak addig a gondolatig, hogy mivel a brit munkások nagy része az EU-ból való kilépés mellett döntött a népszavazáson, ezért el kell venni tÅ'lük a szavazójogot. A brit munkásosztály, bizony, itt támadva lett a baloldal által, és mivel szükségük volt egy olyan politikai palettára, ami képviseli az Å' érdekeiket, átmentek jobboldalra. Mindez nem a szélsÅ'jobb elÅ'törése, hanem a baloldali identitáspolitika egyenes következménye. Szó sincs itt neonácizmusról és szélsÅ'jobbról, pusztán a baloldal elüldözte a saját régi tömegbázisát, ami Ãgy átpártolt jobbra. Ugyanez történik több országban is, például Amerikában (Trump gyÅ'zelme). Magyarországon sincs ez másképp; nálunk még népszerűséget is hozna a JOBBIK-nak, ha nyÃltan kimondaná, hogy a baloldal semmilyen szinten nem képviseli a magyar munkásosztály érdekeit, sÅ't, inkább olyan rétegeket támogat, amelyek veszélyt jelentenek a munkásosztályra. A baloldal, szerte a nyugati civilizációban, lassan kinyÃrja magát az identitáspolitikával. Nem nagy veszteség. Térjünk vissza az EU-ra! Az EU vezetése rosszindulatú, mert ahogy látjuk, most megbosszulja azt, hogy az Egyesült Királyság kilépett a Közös Európából. Az EU-vezetés, mint tapasztalható, ön- és közveszélyes. Egy nemzetközi politikai elitnek kifejezetten tilos Ãgy lereagálnia a Brexitet. Az EU diplomáciai érzéke zéró. Nagy-Britannia gazdasága most nehézségeken megy keresztül, de ez várható volt, és nagy valószÃnűséggel még Ãgy sem fog rosszul kijönni az egészbÅ'l. Egy normális ország nem fogja beszűntetni a kedvezÅ' kereskedelmi kapcsolatokat pusztán azért, mert az EU haragszik a brit szigetországra. Németország és az USA jelezte, hogy a Brexit után is szÃvesen kereskedne Nagy-Britanniával. Szankciók nem várhatóak. Az EU tagjaként sokkal több korlátozást kellett elviselnie a brit gazdaságnak. Az EU vezetése, például, kiosztotta a brit felségvizeket más országoknak, tönkretéve ezzel a brit halászati ipart. A kilépés csak jót fog tenni az Egyesült Királyságnak. A magyar sajtó többségében részlehajló volt a Brexit kapcsán. Bizonyos értelemben jobb nemzetközi forrásból informálódni, mint hazaiból. Brexit-párti publicisztikák sem hazai szerzÅ'k, sem fordÃtásban alig jelentek meg a magyar sajtóban. A magyar sajtó olyan valóságot vázol fel a Brexit kapcsán, ami nem létezik; oly mindegy, hogy most pl. a libertariánus Puzsér Róbertet vagy a konzervatÃv Horkay Hörcher Ferencet olvassa az ember, úgy is az jön elÅ', hogy „enyje-bejnye, angolok, rosszak voltatok!â€. A Brexit egy folyamat; érzékelhetÅ'en lassÃtottak a Brexit-párti politikusok, de mindez nem elbizonytalanodás, hanem a jól ismert angolszász racionalitás. Kis lépésekben állnak neki a megvalósÃtásnak, és nem rohannak fejjel a falnak. Az angol sosem volt egy kapkodó nép. Az EU-vezetés sürgeti Å'ket, de csak azért, hogy a kapkodásban elszúrjanak valamit. Az EU szeretné visszarugdosni az Egyesült Királyságot a kényszerű szövetségbe â€" érdeke ez. Nagy-Britannia kapott idÅ't, hogy végrehajtsa a kilépést. Az EU egy antidemokratikus, totalitárius szervezet. Az EU folyamatosan szÃvja el a szuverenitást a tagállamok elÅ'l. Az EU, ha teheti, figyelmen kÃvül hagyja az adott tagállam döntését, és addig folytatja a diplomáciai nyomást, mÃg meg nem lesz a kÃvánt eredmény. Az EU olyan folyamatokat erÅ'ltet rá a tagállamaira, ami kikezdi az adott ország társadalmát, legyen az feminizmus, a migráció vagy a szabad jogok korlátozása. Nemzeti szempontból önpusztÃtás bennmaradni egy ilyen Unióban. Az anyagi szempontok érdektelenek. A nemzeti szuverenitás és a destruktÃv folyamatok (neoliberalizmus, feminizmus, kulturmarxizmus, iszlamizmus) elleni védekezés jóval fontosabb, mint a pénz. Az EU még mindig nyomást gyakorol Orbán Viktorra és kormányára, hogy engedjen be migránsokat az országba; elÅ'ször még keveset, majd a végén egyre többet. Franciaországban már zajlik egy kvázi-vallásháború. Gyönyörű gondolat az EU belülrÅ'l való megreformálása (Puzsér Róbert, Hörcher Ferenc, Csuzi Attila), de mivel a vezetés maga antidemokratikus, erre nem fog sor kerülni egy hosszú ideig. Már ott van maga a demokrácia-deficit problémája: az EU-vezetés nem megszavazható, nem visszahÃvható, nem elszámoltatható â€" vagyis antidemokratikus. Az EU-ban egymás között osztják ki a posztokat, miközben nem veszik figyelembe sem a tagállamok vezetÅ'inek, sem a tagállamok társadalmainak véleményét. Åszintén: az egyetlen elÅ'ny az EU-pénzek, de azok is a FIDESZ és a holdudvara zsebébe mennek. Még lehet felhozni az áruk és a munkaerÅ' szabad áramlását, de még ebbe is bele lehet kötni (mondhatni, itt sem teljesen korrekt az eredmény). Maradnak az elvont, ideológia-vezérelt jelszavak, mint az „Európai Közösség†és a „Nyugathoz tartozásâ€. A gyakorlatban viszont semmi csodás idea megvalósulását nem látni, csupán azt, hogy egy nemzetközi elit több országra is rákényszerÃti a neoliberális ideológia által vezérelt akaratát. Franciaország, Németország és Svédország annak a migrációs politikának a levét szÃvja, amit rájuk kényszerÃtett az EU. Az Európai Unió a valódi európai közösség felszámolása. Nagy-Britannia mintát mutatott a tagállamoknak, hogyan lehet tenni ez ellen. Magyarországnak is. A többi csak rajtunk múlik. | | | | |
