| FB-RSS feed for Kiss Balázs | | Photo - Amit Boros Imre emlÃt, ahhoz hasonlóról tudok én is. Az eon azaz e-on hungária zrt nevű szabadrabló szélhámos tisztességtelen bandáról szóló nem random hanem valós rémtörténet : közös telken álló házak külön villanyórával, egyikben szünetel az ottlakás Ãgy villanyfogyasztás sincs, évente megállapÃtott összegű havi számla van, újra számolni viszont elfelejtik HA lefele kellene módosÃtani rajta! Hiába hÃvják a magát hatóságnak képzelÅ' és basáskodó áram - szolgáltatót, senki nem jön órát leolvasni, az elÅ'zÅ' évi havifix marad érvényben. Mire fel követelik a túlfizetést!? Ãœgyfélszolgálat = 0, egy egyszerű villanyóra leolvasásra is sokat kell várni mert emberhiány van, de miért: kevés pénzért dolgoztat ez a cég is, a magyarmaton Ãgy olcsó működni. Az eon nem "nyugati komoly" vállalat, nem hoz ide se értéket se tudást, fÅ'leg nem szolgáltatói szemléletet,.társadalmi felelÅ'sségvállalást, vagy akár német munkakultúrát. Csak egy csaló, tigáz szintű trükköket alkalmazó, magyar embereket és vállalkozásaikat megkárosÃtó tolvajbanda. Amerikai tÃpusú hazug "mi támogatjuk a sportot meg a beteg gyerekeket" féle hazug önfényezÅ' kampányokra mindig van pénzük, de azt csupa tisztességtelen módon szerezték, és tÅ'lünk. Az igénytelen kivitelezés és hiányos karbantartás pl. egyik ilyen húzásuk. Aztán költhetnek pr kampányokra, az a valódi public relations azaz közösségi kapcsolatok, mikor még az ügyfélszolgálatuk is csak mellébeszél, közhelyeket pufogtat. Az e.on Hungária lerázós ügyfélszolgálata. Persze ezek se szakemberek hanem ilyen hr-es tÃpusú közismert körömreszelÅ'k, miért is lennének középkorú elektrós szakik alkalmazva erre a feladatra, azok hadd legyenek csak munkanélküliek. Ennyit a munkaerÅ'hiányról, ami nincs arról ne essék emlÃtés. ^_^ Németországban szigorúan a föld alatt vezetik a villamos vezetékeket már, nincs légkábel, nálunk meg ahogy esik úgy puffanik, ocsmány légkábelek tucatszámra lengenek az összes utcában, van ahol mindkét oldalon. Ez maga után vonja a fák, bokrok barbár lecsonkÃtását. És ennek ellenére az áramingadozásokat, áramszüneteket. Balesetveszélyes is. Foglalja a közterületet feleslegesen ráadásul. Évi rendszeres hÃrek : hóvihar volt, áram nélkül maradtak falvak a nyugati határszélen. És igen, a villanyszerelÅ' még mindig nem jön - mert fél megyében pár ember csepp a tengerben. :3 Mégis mindig vannak liberálidióták, akik szerint az állam rossz és mindent uraljon csak a magántÅ'ke a maga hasznára, bármire és bárkire való tekintet nélkül, se környezetvédelmi szabályok, se munkavállalói érdekek + jogok, se hatósági versenyfelügyelet és fogyasztóvédelem, ne legyenek árkartell ellenes ellenÅ'rzések, a hatósági árkorlátozások is zavarják a szolgáltatókat az extraprofit elérésében. Azokért megy a feljelentés brüsszelbe, onnan meg jön a kötelezettségszegési eljárás, mert ebben az uniós neolib rendszerben kötelezÅ' a nagytÅ'két kiszolgálni a helyi társadalom kára árán is! Egyenes út a szétesésbe mert az emberek nem hülyék, egyre inkább nem éri meg részt venni ügyfélként, fogyasztóként, munkavállalóként egy élÅ'sködésre épülÅ' kirabló rendszer működtetésében. Kicsatlakoznak ahogy csak tudnak, szélsÅ'séges esetben "Mad Max világ" alakul ki. AkiktÅ'l mindig hiteltelen bármi szociális jellegű bÃrálat az pont a szocionista "baloldali liberális" banda, horn gyulával és a szadesszel az energiaszektor és az egyéb közművek teljes privatizációja, meg persze gyurcsány bajnai akik folytatták ezt a fogyasztó - kifosztó politikát, a közmű szolgáltatóknak garantált évi 8%!o(MISSING)s haszonnal, melyet ha elmarad maga a magyar állam ajándékoz a szolgáltatóknak, akiknek bezzeg VAN ingyen ebéd - mi vagyunk az. http://magyarhirlap.hu/cikk/74030/Kozmuveink_es_ugyfeleik Boros Imre: Közműveink és ügyfeleik Az, hogy miként is érezzük magunkat a bÅ'rünkben, az élet napos vagy árnyoldalát tapasztaljuk-e éppen, több tényezÅ' együttes hatásának eredménye Adott esetben, ha úgy hozza az események kiszámÃthatatlan alakulása, életérzetünk gyorsan meg is változhat. Nyilvánvaló, hogy érzésvilágunkat a leghosszabb távra az befolyásolja, hogy milyenek az anyagi körülményeink, azt érezzük, hogy a szükségleteink fedezetére szolgáló jövedelem rendre biztosÃtott, vagy éppen ellenkezÅ'leg, idÅ'rÅ'l idÅ're (vagy éppen napi gyakorisággal) valamirÅ'l le kell mondanunk, ami meglátásunk szerint dukálna nekünk. Vitán felül áll, hogy az anyagi biztonság tekintetében nagy elÅ'rehaladást értünk el az utóbbi fél évtizedben, amit a fogyasztás minden korábbit felülmúló növekedésében mérhetünk, az egyszerű napi közfogyasztási cikkeken felül egészen a tartós szükségleti cikkek, mint lakás vagy gépjárművek vásárlása vagy éppen a szabadidÅ' egyre szÃnvonalasabb eltöltése terén. Aggódnunk az ország sorsáért sem kell, mert mindez nem hitelekbÅ'l, hanem megtermelt új értékbÅ'l, jövedelembÅ'l történt. Ebben a kedvezÅ're változott helyzetben érdemes egy pillantást vetni azokra a tényezÅ'kre is, amelyek mégis napi bosszúságokat okoznak, és keserűséget vegyÃtenek az életörömökbe, azzal az igénnyel, hogy esetleg lehet tenni ezek elhárÃtása érdekében. Az emberek hajlamosak ugyanis az ilyen apró-cseprÅ' bosszúságok miatt a felelÅ'sséget az aktuális kormányzatra hárÃtani. Kezdjük mindjárt a kereskedelemmel. Elszaporodtak a burkolt áremelések, fÅ'ként azon áruk területén, ahol az elÅ'állÃtó hazai élelmiszermulti, vagy a terméket külföldi gyártásról szóló cÃmkével hozzák forgalomba, és multi kereskedelmi lánc forgalmazza. Hazánkban a közönség ugyanis évtizedek óta hozzászokott bizonyos kiszerelési sztenderdekhez. A sör félliteres palackban és korsóban dukál, nem négydecis adagokban, és természetesen nem szép csendben megemelt egységárral. Egy zacskó tehéntúró már nagyanyáink idején is félkilós és nem négyszázötven grammos kiszerelésben megszokott, hogy csak két példát emlÃtsek. Vegyük figyelembe, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos kiadások ma még a legnagyobb hányadát képezik a havi háztartási költségvetésnek. Vásárolni élelmiszert napi gyakorisággal szoktunk, tehát gyakran bosszankodhatunk. Nem lenne szerencsés, ha a hazai multi kereskedelmi láncok a vásárlókon fognák meg azt a pénzt, amelyet a többlet alkalmazotti bérek miatt hamarosan kifizetni kényszerülnek. A második legnagyobb kiadási csoportban, a lakhatással kapcsolatos költségek területén fÅ'ként a közműszolgáltatásoknál a helyzet ennél sokkal lehangolóbb. Példákat szigorúan korlátozott számban csak olyanokat hozok, amelyek szűk családi körben vagy közeli szavahihetÅ' baráti körben történtek. Feleségem egy meghalt rokontól házrészt örökölt. Bejelentettük a változást, és mivel a lakrész a haláleset után már nem volt lakott, kértük, hogy ennek megfelelÅ'en állapÃtsák meg a gáz és az áram vélelmezett fogyasztását. A kérés többször eljutott hozzájuk Ãrásban, de Å'k rendületlenül küldözgették a számlákat a régi vélelmezett fogyasztás alapján, és kikapcsolással fenyegettek. Az ingatlant hónapokkal ezelÅ'tt már el is adtuk, a tulajdoni átÃrás is megtörtént, az új tulajdonos az ingatlant le is bontotta, és láss csodát, nemrég megjelent egy újabb „fizetetlen számlaâ€, álomnagy összeggel. Aki azt gondolná, hogy az ügyfelekkel csak a „csúnya multinacionális†szolgáltatók bánnak Ãgy, nagyon téved. A hazai tulajdonú szolgáltató is átvette a gyakorlatot, a módszereket és valószÃnűleg a reklamációkat intézÅ' személyzetet is. Legutóbb fokozott gondozást igénylÅ' édesanyám Zalaegerszegen bekerült egy alkalmas szolgáltatásokat nyújtó otthonba. A gázszolgáltatót kértük, hogy ne kapcsolja ki a gázt, hanem számoljon fel havi ötven köbméter fogyasztási átalányt. Egy ideig rendben is voltak a dolgok, majd egyszer csak több mint háromszor akkora számlák jelentek meg, amit a tényleges fogyasztás egyáltalán nem indokolt. A szolgáltató önkényesen több mint háromszorosára emelte az átalányt, aminek a fogyasztás a közelébe sem kerülhetett még „elméletileg†sem. Az otthonban, ahol ezt elmondtam, mosolyogva közölték, hogy ez a szolgáltatónál sztenderd eljárás azoknak az esetében, akik otthonba kerülnek, mondván, a rokonok úgyis kifizetik. Ejtenék még néhány szót az ügyfélfárasztási technikáról is. Az ügyfélszolgálati irodában kilenc ügyfélablak található. KettÅ'ben nem ült senki. KettÅ'ben ültek, de ki volt Ãrva, hogy zárva, további kettÅ'ben csevejt folytatott egymással a két alkalmazott. Háromban ültek ügyfelek is. Amikor én kerültem sorra, azt a választ kaptam, hogy az átalányfogyasztást a számÃtógép adja meg, és az soha nem téved. (A gázóra viszont ennek az ellenkezÅ'jérÅ'l gyÅ'zött meg.) Egy barátom telkén még évtizedekkel ezelÅ'tt â€" természetesen tulajdonosi hozzájárulás nélkül â€" átvezették az áramot, amit a tulajdonos kénytelen volt hosszú évekig tűrni, ám épÃtkezni akart, és a vezeték útban volt. Kérte a multinacionális szolgáltatótól a vezeték áthelyezését. Intézkedés helyett jött neki egy kövér számla az áthelyezés várható költségeirÅ'l. Évekig tartott a hercehurca, mÃg végül valami költségébe mégis került a barátomnak az ügy a legalaposabb jogi okoskodások ellenére, mert a honi jogszabály a multinak „fütyültâ€. A sort végtelenségig lehetne folytatni, napi szinten esnek rémtörténetek, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezeket a bosszúságokat â€" amelyek, valljuk be, idÅ'nként nagyon elrontják a kedvünket â€" a jónép a kormány kontójára Ãrja, és részben talán nem is téved. Folyamatossá kellene tenni a fogyasztó érdekeinek védelmét, a szolgáltatói sztenderdek ellenÅ'rzését, mert ezen adott esetben sok múlhat. Ráférne egy kis átvizsgálás arra a törvénycsomagra és az abból származtatott különféle rendeletekre, amelyet 1995 karácsonya elÅ'tt tett a ballib kormányzat a karácsonyfa alá, amit a hazai fogyasztók büntetésként, a frissensült „külföldi†energetikai szolgáltatók viszont valódi karácsonyi meglepetésként foghattak fel, beleértve a nyolcszázalékos profitgaranciáról szóló passzusokat. Jókedvünk érdekében ez nem nagy kérés. 2016.12.10. 01:02 | 
Amit Boros Imre emlÃt, ahhoz hasonlóról tudok én is. Az eon azaz e-on hungária zrt nevű szabadrabló szélhámos tisztességtelen bandáról szóló nem random hanem valós rémtörténet : közös telken álló házak külön villanyórával, egyikben szünetel az ottlakás Ãgy villanyfogyasztás sincs, évente megállapÃtott összegű havi számla van, újra számolni viszont elfelejtik HA lefele kellene módosÃtani rajta! Hiába hÃvják a magát hatóságnak képzelÅ' és basáskodó áram - szolgáltatót, senki nem jön órát leolvasni, az elÅ'zÅ' évi havifix marad érvényben. Mire fel követelik a túlfizetést!? Ãœgyfélszolgálat = 0, egy egyszerű villanyóra leolvasásra is sokat kell várni mert emberhiány van, de miért: kevés pénzért dolgoztat ez a cég is, a magyarmaton Ãgy olcsó működni. Az eon nem "nyugati komoly" vállalat, nem hoz ide se értéket se tudást, fÅ'leg nem szolgáltatói szemléletet,.társadalmi felelÅ'sségvállalást, vagy akár német munkakultúrát. Csak egy csaló, tigáz szintű trükköket alkalmazó, magyar embereket és vállalkozásaikat megkárosÃtó tolvajbanda. Amerikai tÃpusú hazug "mi támogatjuk a sportot meg a beteg gyerekeket" féle hazug önfényezÅ' kampányokra mindig van pénzük, de azt csupa tisztességtelen módon szerezték, és tÅ'lünk. Az igénytelen kivitelezés és hiányos karbantartás pl. egyik ilyen húzásuk. Aztán költhetnek pr kampányokra, az a valódi public relations azaz közösségi kapcsolatok, mikor még az ügyfélszolgálatuk is csak mellébeszél, közhelyeket pufogtat. Az e.on Hungária lerázós ügyfélszolgálata. Persze ezek se szakemberek hanem ilyen hr-es tÃpusú közismert körömreszelÅ'k, miért is lennének középkorú elektrós szakik alkalmazva erre a feladatra, azok hadd legyenek csak munkanélküliek. Ennyit a munkaerÅ'hiányról, ami nincs arról ne essék emlÃtés. ^_^ Németországban szigorúan a föld alatt vezetik a villamos vezetékeket már, nincs légkábel, nálunk meg ahogy esik úgy puffanik, ocsmány légkábelek tucatszámra lengenek az összes utcában, van ahol mindkét oldalon. Ez maga után vonja a fák, bokrok barbár lecsonkÃtását. És ennek ellenére az áramingadozásokat, áramszüneteket. Balesetveszélyes is. Foglalja a közterületet feleslegesen ráadásul. Évi rendszeres hÃrek : hóvihar volt, áram nélkül maradtak falvak a nyugati határszélen. És igen, a villanyszerelÅ' még mindig nem jön - mert fél megyében pár ember csepp a tengerben. :3 Mégis mindig vannak liberálidióták, akik szerint az állam rossz és mindent uraljon csak a magántÅ'ke a maga hasznára, bármire és bárkire való tekintet nélkül, se környezetvédelmi szabályok, se munkavállalói érdekek + jogok, se hatósági versenyfelügyelet és fogyasztóvédelem, ne legyenek árkartell ellenes ellenÅ'rzések, a hatósági árkorlátozások is zavarják a szolgáltatókat az extraprofit elérésében. Azokért megy a feljelentés brüsszelbe, onnan meg jön a kötelezettségszegési eljárás, mert ebben az uniós neolib rendszerben kötelezÅ' a nagytÅ'két kiszolgálni a helyi társadalom kára árán is! Egyenes út a szétesésbe mert az emberek nem hülyék, egyre inkább nem éri meg részt venni ügyfélként, fogyasztóként, munkavállalóként egy élÅ'sködésre épülÅ' kirabló rendszer működtetésében. Kicsatlakoznak ahogy csak tudnak, szélsÅ'séges esetben "Mad Max világ" alakul ki. AkiktÅ'l mindig hiteltelen bármi szociális jellegű bÃrálat az pont a szocionista "baloldali liberális" banda, horn gyulával és a szadesszel az energiaszektor és az egyéb közművek teljes privatizációja, meg persze gyurcsány bajnai akik folytatták ezt a fogyasztó - kifosztó politikát, a közmű szolgáltatóknak garantált évi 8%!o(MISSING)s haszonnal, melyet ha elmarad maga a magyar állam ajándékoz a szolgáltatóknak, akiknek bezzeg VAN ingyen ebéd - mi vagyunk az. http://magyarhirlap.hu/cikk/74030/Kozmuveink_es_ugyfeleik Boros Imre: Közműveink és ügyfeleik Az, hogy miként is érezzük magunkat a bÅ'rünkben, az élet napos vagy árnyoldalát tapasztaljuk-e éppen, több tényezÅ' együttes hatásának eredménye Adott esetben, ha úgy hozza az események kiszámÃthatatlan alakulása, életérzetünk gyorsan meg is változhat. Nyilvánvaló, hogy érzésvilágunkat a leghosszabb távra az befolyásolja, hogy milyenek az anyagi körülményeink, azt érezzük, hogy a szükségleteink fedezetére szolgáló jövedelem rendre biztosÃtott, vagy éppen ellenkezÅ'leg, idÅ'rÅ'l idÅ're (vagy éppen napi gyakorisággal) valamirÅ'l le kell mondanunk, ami meglátásunk szerint dukálna nekünk. Vitán felül áll, hogy az anyagi biztonság tekintetében nagy elÅ'rehaladást értünk el az utóbbi fél évtizedben, amit a fogyasztás minden korábbit felülmúló növekedésében mérhetünk, az egyszerű napi közfogyasztási cikkeken felül egészen a tartós szükségleti cikkek, mint lakás vagy gépjárművek vásárlása vagy éppen a szabadidÅ' egyre szÃnvonalasabb eltöltése terén. Aggódnunk az ország sorsáért sem kell, mert mindez nem hitelekbÅ'l, hanem megtermelt új értékbÅ'l, jövedelembÅ'l történt. Ebben a kedvezÅ're változott helyzetben érdemes egy pillantást vetni azokra a tényezÅ'kre is, amelyek mégis napi bosszúságokat okoznak, és keserűséget vegyÃtenek az életörömökbe, azzal az igénnyel, hogy esetleg lehet tenni ezek elhárÃtása érdekében. Az emberek hajlamosak ugyanis az ilyen apró-cseprÅ' bosszúságok miatt a felelÅ'sséget az aktuális kormányzatra hárÃtani. Kezdjük mindjárt a kereskedelemmel. Elszaporodtak a burkolt áremelések, fÅ'ként azon áruk területén, ahol az elÅ'állÃtó hazai élelmiszermulti, vagy a terméket külföldi gyártásról szóló cÃmkével hozzák forgalomba, és multi kereskedelmi lánc forgalmazza. Hazánkban a közönség ugyanis évtizedek óta hozzászokott bizonyos kiszerelési sztenderdekhez. A sör félliteres palackban és korsóban dukál, nem négydecis adagokban, és természetesen nem szép csendben megemelt egységárral. Egy zacskó tehéntúró már nagyanyáink idején is félkilós és nem négyszázötven grammos kiszerelésben megszokott, hogy csak két példát emlÃtsek. Vegyük figyelembe, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos kiadások ma még a legnagyobb hányadát képezik a havi háztartási költségvetésnek. Vásárolni élelmiszert napi gyakorisággal szoktunk, tehát gyakran bosszankodhatunk. Nem lenne szerencsés, ha a hazai multi kereskedelmi láncok a vásárlókon fognák meg azt a pénzt, amelyet a többlet alkalmazotti bérek miatt hamarosan kifizetni kényszerülnek. A második legnagyobb kiadási csoportban, a lakhatással kapcsolatos költségek területén fÅ'ként a közműszolgáltatásoknál a helyzet ennél sokkal lehangolóbb. Példákat szigorúan korlátozott számban csak olyanokat hozok, amelyek szűk családi körben vagy közeli szavahihetÅ' baráti körben történtek. Feleségem egy meghalt rokontól házrészt örökölt. Bejelentettük a változást, és mivel a lakrész a haláleset után már nem volt lakott, kértük, hogy ennek megfelelÅ'en állapÃtsák meg a gáz és az áram vélelmezett fogyasztását. A kérés többször eljutott hozzájuk Ãrásban, de Å'k rendületlenül küldözgették a számlákat a régi vélelmezett fogyasztás alapján, és kikapcsolással fenyegettek. Az ingatlant hónapokkal ezelÅ'tt már el is adtuk, a tulajdoni átÃrás is megtörtént, az új tulajdonos az ingatlant le is bontotta, és láss csodát, nemrég megjelent egy újabb „fizetetlen számlaâ€, álomnagy összeggel. Aki azt gondolná, hogy az ügyfelekkel csak a „csúnya multinacionális†szolgáltatók bánnak Ãgy, nagyon téved. A hazai tulajdonú szolgáltató is átvette a gyakorlatot, a módszereket és valószÃnűleg a reklamációkat intézÅ' személyzetet is. Legutóbb fokozott gondozást igénylÅ' édesanyám Zalaegerszegen bekerült egy alkalmas szolgáltatásokat nyújtó otthonba. A gázszolgáltatót kértük, hogy ne kapcsolja ki a gázt, hanem számoljon fel havi ötven köbméter fogyasztási átalányt. Egy ideig rendben is voltak a dolgok, majd egyszer csak több mint háromszor akkora számlák jelentek meg, amit a tényleges fogyasztás egyáltalán nem indokolt. A szolgáltató önkényesen több mint háromszorosára emelte az átalányt, aminek a fogyasztás a közelébe sem kerülhetett még „elméletileg†sem. Az otthonban, ahol ezt elmondtam, mosolyogva közölték, hogy ez a szolgáltatónál sztenderd eljárás azoknak az esetében, akik otthonba kerülnek, mondván, a rokonok úgyis kifizetik. Ejtenék még néhány szót az ügyfélfárasztási technikáról is. Az ügyfélszolgálati irodában kilenc ügyfélablak található. KettÅ'ben nem ült senki. KettÅ'ben ültek, de ki volt Ãrva, hogy zárva, további kettÅ'ben csevejt folytatott egymással a két alkalmazott. Háromban ültek ügyfelek is. Amikor én kerültem sorra, azt a választ kaptam, hogy az átalányfogyasztást a számÃtógép adja meg, és az soha nem téved. (A gázóra viszont ennek az ellenkezÅ'jérÅ'l gyÅ'zött meg.) Egy barátom telkén még évtizedekkel ezelÅ'tt â€" természetesen tulajdonosi hozzájárulás nélkül â€" átvezették az áramot, amit a tulajdonos kénytelen volt hosszú évekig tűrni, ám épÃtkezni akart, és a vezeték útban volt. Kérte a multinacionális szolgáltatótól a vezeték áthelyezését. Intézkedés helyett jött neki egy kövér számla az áthelyezés várható költségeirÅ'l. Évekig tartott a hercehurca, mÃg végül valami költségébe mégis került a barátomnak az ügy a legalaposabb jogi okoskodások ellenére, mert a honi jogszabály a multinak „fütyültâ€. A sort végtelenségig lehetne folytatni, napi szinten esnek rémtörténetek, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezeket a bosszúságokat â€" amelyek, valljuk be, idÅ'nként nagyon elrontják a kedvünket â€" a jónép a kormány kontójára Ãrja, és részben talán nem is téved. Folyamatossá kellene tenni a fogyasztó érdekeinek védelmét, a szolgáltatói sztenderdek ellenÅ'rzését, mert ezen adott esetben sok múlhat. Ráférne egy kis átvizsgálás arra a törvénycsomagra és az abból származtatott különféle rendeletekre, amelyet 1995 karácsonya elÅ'tt tett a ballib kormányzat a karácsonyfa alá, amit a hazai fogyasztók büntetésként, a frissensült „külföldi†energetikai szolgáltatók viszont valódi karácsonyi meglepetésként foghattak fel, beleértve a nyolcszázalékos profitgaranciáról szóló passzusokat. Jókedvünk érdekében ez nem nagy kérés. 2016.12.10. 01:02 | | | | |
